Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-11-04

Megjelenik ni i ii il e ii \ 11 I á r n a n. Szerkesztőség és kiadóhivatal liiildliertr (Ívnia l'n|'irlii'ri'«l(<>ilésr, l'ü-trr szám Iliriletf-Hi-ket e(fvi-/«é|f szerint felvisz n kinil-ii , ' J e.«Wrl A haza szent földjében. Tehát itthon van máj? a nagyságot ijedelem. Megjött II. Rákóczi Perem s bujdosásában hű társai kisérték haza 'ein mind ugyan, mert szent poraik rétszóródtak, de ezeknek is a szellemi it lengte körül a nagy fejedelmet, 8 icsó hőst, magyarok szivének esz­lényképét. Hazajött Rákóczi! s utja diadalul ult. Nemcsak a felgyújtott lángok él •nyár. melyek az ut éjszakai sötétségéi m-itották fényözönbe, de tengerny ingja a szivek érzésének és mélységt hazafiúi lelkesedésnek és örömmámor ik gyúlt l'iil azon éjszakán, amikor ; iágllldó Vonat hozta haza II. Iíákóezi erencet és bujdosó társait. Két század mult el azóta, hogy .1 icsöséges fejedelem messze idegenben M'lta örök álmát Kétszáz évnek kel •u eltelni, hogy II. Rákóczi Ferent legenben nyugvó porai, ezek a szent ni.vak. 'útra kel.jenek. hogy itt. e vér • 1. könytől áztatott és megszentelt föld­en, a Haza édes földjében leljenek égsó pihenési és nyugalmat. Ks jött a fejedelem és megharsant tárogató, mint akkor régen. Es a hús [alok akkordja végi- búgotl az orszá fon, a magyar nemzet lelkében. Bugás; ilhallatszott Magván >rszág legeirejtet ebb Zugiba és betöltötte a tereket ölgyeket, erdőket és hegyeket, min ikkor régen, Ks jiitt a fej ed élein és az őszi szé eilgette Ixákóezi zászlaját, a SZetlt nin szinii trikolór! és mintha dies« isaták diadalától itt isult volna meg i temZet, tűzben églek a szelnek, lángol ak a lelkek és egy: /.Te dobbant nie; iz egész magyarság szive. Es jiitt a lejedéiül! A jó, a nagy i minden lelki nemességben bővelkedő esti szipszégben megáldott eszmény lép, a szabadságért lángoló, a hazaér nindig halni kesz. az istenfélő. Hah toraiban jött. de azok dicsőült porok sak csontjait takarta a rézkoporsó, dt izok szentségei a magyar nemzetnek .1 iiitha esak <> támadt volna (Öl, ininth; :sak <>'. a nagyot, a '. eatjt. láttuk volna igy. mint akkor r'vu. bilikor kezéb agadta a lobogót: Istenért, hazáért é zabadságért. Felmagasztosult a lelkünk, meg aámorosodott a szivünk, könybe lábad szemtink éa zokogásba fult a szavunk mikor olvastuk a szent hamvak útját s nemzet örömét, térdre bomló hó­dolatát. Igy csaU hálás nemzet tud ürülni, amikor dicső hőseinek hazatértén örül. Igy esak egy nagy, multakon egész lel­kével csüngő nemzet tud könyezni, amikor a szabadságáért küzdött mártírok hamvait temeti a drága hazai tőid .uélyéhe. Micsoda szent érzés foghatta el a sziveket, amikor a robogó vonat tova­száguldott a dicső hamvakkal az áhíta­tosan várakozók előtt. A léleknek minő magasztos (önköltségével állhatták körül azok a koporsókat, akiket az isteni gondviselés kiváltságossá emelt, hogy saját szemükkel láthatták, megérinthet­ték a nagy Rákóczi Ferenc hamvait rejtő koporsót és a töbi bujdosóiét. F.s azoknak, akik ott állottak némán, ÖSSZeOSUkott ajakkal, dc szivükben az érzések tengerével és akik szidhattak édes nyelvünk zengzetes szavaival és ..kik '. éa^g kisérték a drága hamvakat az ország határától a becsukódott kripta ajtajáig és nekünk mind. akik nem le­hettünk ott. csak a messze távolból küldtük üdvözletünket es sóhajunkat a hazatért hamvak leié és lelki szemeink elé varázsoltuk a hősök tüneményes TÄRCÄ. dl;, Mat**ll átka, szenvedése, Jíogv célját ári - M»»S. kétVH PJikor neki virág terem, Pedig egvkor, ah, hánr leanr volt. Kiírt titokban szive lángolt, S mig topott nókik rózsaszált, Cl sok loánv mini szerteszáll!. S a kinek el? grakert.: SSSTSStt Sós kennret, bánatot, keservet, Családjának sem keit virág, Csak sírjukra ogv ciprus ág. Sxivóbe, mint friss fába vósvo, w sajgó szócska: kósvo, kósve! Kincset, javát, forró szivet Mincson, h^gv kik kózt ossza szól. ű bánatot elfojtja borba Pajtások közt jár a tivernva Kinek adná, nincs senkisem. De ogrre hangzik: Kósvo, kósvo! wzt sugja minien eztvvoróse. Z szó boföd. elrejteget •HJI-.Y bánatos törtenetet. Z bus szóval ha"" ezren járnál;! Céltévesztett szomorít árnrak. Í^Jilr nagv • roskad- sereg, Nem tudja sob.a senki meg. Feleki Sándor. Adatok Rákóczi hamvainak haza­hozatalához. — A JP á p .1 i I. a |> n k" S r I il 8 I i I úri' á j a. — Itta Böngérfi Jánot. Az i'li'i In ti gyakrau kicsinységekből országra, • it világra szóló sseméayek támad—k. Rem a nagy rm berek teremtik meg • kort, kaeatn afyegy koránk nagy eaaaaéi, mély goedolatai liuasák tétr<­i liöNokci, a hanwokat. Ki gnmlolta volna 1888-bee, hogy egy Bgy­izeni tahim tanitií agyában megfogamaott ÍMIlágM gondolat, mely különben áVtisédek kaSMM során at, lemsedákrfcl hsmeedákra laindea iga* magyar szi­ráuea <'!t, I9U6*IKM testet öltsön I A megkantfea saán goaowMt un más tenne, II int II. Hakoc/.v Kiuene, a nagy ti'jcilt-lem s huj­ilimő t iirsai : amvaiiiak hazaszállítása'.' Sw a min­den mag\ar ivet nssgfsaskeitetű **é|i gondolat /•'Iuris H<ii" tatai tv. ref. néptanító leikéi 1888-baa égessen eltöltötte. Mikor Áron ti.it Budapest szé­kesfőváros tanáe-a elemi iskolai tanitóva »ig vá­lasztót (a, Ijiie.sii/.óiil l.-lkere kötötte, hogy <>tl ea ország ÉsivéllM, almi a tudomány és DaflvésSSt eni­lierei/el, hazánk szellemi nagyjai val. M bókkal talirlkn/.liatik, legyen meg mimleiit a maga körében Béikóosj liamvaiiiak hazahozatala ügyeljen. Intsen, DUadítWB. lelkesítsen iiiimlcnkit és mindenhol, almi esak alkalma nyílik a/, eszme érdekében Ne leijén a gúnytól, a kiesinyiest.il, a rágalomtól, a melynek részesévé leket. Ai iitiui.il, a reformátort aki u igy talia vágja fejszéjét, legalább ii kétke­ilissel fogadja a világ. B as apa sejtelme teljesfiit. A liu szivén kitartása, osfiggsdetlea bits aaonbau iségyeet néni vallott. 1 >e bogy a dologra térjünk, FldYis A.ron tö­városi tanító ISÖSban, mint a hmlapesti önkéntes tűzoltó testűiéi ßrparnaosooks, • tusol toság köré­bei onképz.ó. es (Isloskört alakított. Ott vetette lel II. Mákóczi Ferenc liamvai hazahozatalának kérdését és olyan tQtssI apostolkodott, kegy • fel­.öliliség Ha'rány Krim es Szili Jésasf < 1 r páram-*

Next

/
Oldalképek
Tartalom