Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-11-18

If • g j • 1 • n i k in in d «II \ a I li v ii i p. Szerkesztősén és kiadóhivatal OoUlbflrg Uvula i'iipirlii'i'cHki'iléx', I-t.'-i tü-it ttétn Hinlet éseko t agyeaság szerint trlvrsz a ki.->. 1. .Iiiv»tal Mi lesz a postapalotával? Sokat foglalkoztunk uiár a pápai piista mizériáival. Sokat hangoztattuk, sürgettük az immár tűrhetetlen, a minta­ízertiségéről híres magyar posta szé­gyenére váli'i állapotok megszüntetését. !-'.s hogy a sürgetést ma energikusan íjra ismételnUnk kell, ez már magában réve bizonyítja, hogy az ismertetett ázsiai il apótok B mi postánkon még mindig ennállnak, sőt az idő előbbrehaladásával, T'árosuuk népességének folytonos szapo­odásával. forgalmának növekedésével, •gyéb intézményeinek modernizálásával gyre tűrhetetlenebbekké és elmara­tottságukkal egj' re szembeszükőbbekké eszűek, sc'it részben a város fejlődésének •Inhalat Iá sáliak is akai lálj aivá szegődnek. Pár héttel ezelőtl szóltunk lapunk rezető helyén a pápai posta kezelésének, közönséggel való érintkezésnek, a kiil­lemőnyek, levelek és táviratok kézbe­ilésének lanyhaaág :\ róL ^elmaradottsá­gáról. Kifejtettük, bőven ismertettük zokaí az okokat is, amelyek ezeket az [lapotokat előidézik, szóltunk részben /. orvoslás módjairól is. mely orvoslás tedig kizárólag az igazgatóság, illetve kincstár részéről parányi jóakarattól, igazságosságtól függne, de még mindez leig nein történt tudtunkkal semmi, TÁRCA. !gy végzett földesúr történetéből. — A A I> a i 1. A l 'I k" TÁI ÁJ A. — Irta Krúdy Gyula. \ MUNKA NEMESIT. bosaeJte egyezer Zatbureesky Start a/. i'uilii_' Vigye el a/.t. aki a munkai ki­látta. Nem ér az semmit, végigdolgozni II/. egáSS etet, aztán megkelni n^y, begy M ember essre ni vette, nogy eil valamit a/, életéből Meg »/.tan in Idansym essiterfajta, akit aoha eem lehet meg­tiltani » MUNKÁRA Nem ÁLLJA, nem bírja, mini a iinlur EIGANV A varost, null m • városi lakosnak ' Illetett. 'lVliat VRTIINUK javitiialatlan munkákéi úlok tik dolgosnak. munkálkodnak addig, atuig mtwsáj, int a ektn*sé ( savig aa ástfultu sással elkésaül a isak kőzést. A/t.ui Iiajiá, neki a szabad mesó*< k, szabad életnek. ái éa i-iini'i-<'iin kosfiti BOgyoa sok olyan alter rojt. uki a/, urasai: megszűntével a mtinkaia •t Mutatvány aa tíVt. éri -Aiiiiiin.e'ii"­1 "^- I NmunkStár*: BÁRÓD I GÉZA. A */erke*/té»ért felei."* l;i|>tul,ij.ionos: / GOLDBERG GYULA le éppenséggel semmi sem a bájol iiegszUntetésére. Már pedig mi egy város közönsé gének általános panaszait tolmáosoltul ikkor — annak a közönségnek a jiana zái. mely több mini 80.000 kor. hasz mt ad évenként a postakincstárnak lidőn ifliái a valóban jogos panaszol Urgős, azonnali megszüntetését kér ük. iH'tn valami kegyel hajhásztunk lani'in jogos követel—el álltunk szem H'ii a postakincstarral. Es a kiimstái emmil sem tesz­Persze, az urak "it a központi ve etőségben, nri kényelemben élnek — [ondóinak is n|< a külsó hivatalok mi ériáira, törőditek is ők avval, hogj ii.tKMt ember érdekei megkívánnák azt rogy a vezetésük alatt álló vállala gyes elavult, meg ttem felelő intéz tényeit a haladó korhoz mérten ujak al pótolják. Bánják is ök, ha ide he pezetl szegény hívni alnokaik ugy szól án eirész életükön áLkéuytelenek uyögn / n haiij agsagukat Természetesen a sok mizériának tini már a múltkor kifejtettük, egyik ígfőbb "ka az. hogy a pápai postait b atal helyiségei minden kritikán aluliak, 'sak aki már jtirl a pápai postán, RJleg agyobb forgalmú napon, annak vau némi alvány sejtelme arról, hogj az milyen. nyelődött. Utóvégre élni esak kellett valahogyan it iloioglioa láttak. I£gyik-másik keaó Bregaegére eg is aaokta a munka: annyira, hogy bejárt • vatalaba vagy laattjába, mert nem csinálhstott yeltet. Csík egy ember volt a prakaaiaotaban, a aem tudott űsjesetörni a/ élet, aki kemény, zkas, büszke maradt mindvégig: ár. Nagylelkű, innvelmü, nemes gondolkozású, mint a BVtgyei i fajta általában. Cár, igazán kár, hogy DM napság ír nincsenek li.ikoi lik. Mert mit BS inaltak baida­baa a leiurt urak, tönkrement nemesek? E k háborúba ás vöjéssegiikkel báunaágukleal sse­itek tii vagyont. A aiagyat nr » vagyonssersésnek ik azt a formáját isim ite, amit a kardjával eei­it meg mai;mik. De manapság aineaenek háborúk, dtg |c> egynéhány sskadronl lehetne ilsssevcrbn­tii a végaett földesurakból. I )< hat most arról aa iMmroeómröl Ismaálek, i ur maradt atindvágig, aki NEM »ilta liea derekat, mj legalább is mi azt hittük, bogy gyösedel­skedett ts eiei feleit, amely sújtó kesével reá­kesedett, A»/.oii\f»i (lyurkáusk liivtak az eti kunerO­KUSflsetéaek és tüntetési ilijuk il lup kiailóliivatalálioz kiiWoiidők. ap ara: coész évre II kor., félévre II k.. aSgVS lé vre :t le ilt-lér soronként 411 lillér. RfejSa s/.áui áia M lillér. Egyetlen teremben dolgozik vagy 20alkalmazott, lit \rszik fel a leveleket, teljesítik a pénzfelvételi és leadást, iu történik a csomagok felvétele és leadása szóval városunk nagy forgalmát itt bonyolítják le irtózatos kigőzölgés, fül­ledt levegő közepette oly helyiségben, melynél valóban már szebb istállókat láttunk. Az alkalmazónak egy ketrecen be­lül szorongatlak, egymást lökdösik, ha asztaluktól fel kell állniok — a közönség pedig a ketrec túlsó oldalán. Hogy na­gyobb baj nem történik, azt csakis a pápai nép türelmességének és rendsze­retetének lehel köszönni. Meri pl. Pesten ilyen helyen a zsebtolvajlások napiren­den volnának. Hál mini nem költözik a posta megfelelőbb helyiségbe? Fogja kérdezni a laikus olvasó. Miért? Hit megmond" jak! Azért, mert a postakincstár fukar, hanyag, nem törődik semmivel, no meg tán azért is. nu-rt Pápa városának nincs egy kellő protektora l*í fimnt eljárna az tirakn.íl. hogy engedélyezzenek nagyobb pausálél a postahivatal bérére. Természetesen az kéne a postákincs­táruak, hogy a város járuljon Imzzá a postahivatal építési költségeihez. Szegény város! Nem elég, hogy évenként 80.01.10 korona hasznot adsz a postakiuCHtámak, síimet ugyaaas t bárom éhes farksa kullogott » nyomába, amely mrkasok magyaritreiágon nagyon •ok úriember earkába sxegóunek. Aaaaony, bor ás i karivá a bárom farkas neve es áu még nem láttam "lyan legényt, aki sxael a bárom farkassal mej; bírt volna küzdeni, ha egyszer rárohantak, A bárom szenvedély Kősül egy.is elég volna valami ryenge embernek, bogy a földre terítse De mi aagyarok olyanok vagyunk, hogy niiudeuből a aokat verettük. Az ebédeiak végtelenek, a intilatságaiuk­ián nem ismertink batárt és a aseuvedélyekbÓI is ninil. uki annyit pakkol as ntipodgyásaába, a meny* ivit aem bír el. Igaz niasleszt, hogy egyetlen aaenvedély pó­itlja a többit. Például a/, üreg fMnronkai Pálnál ,olt Ilyen » helyset, aki aaasonyt. kártyát bort letn isim rt soka életében. No, gondolnátok, Simon­.ai Pállal nmst mar as ördögök aem búnak Pedig lebngy is nem kirtak vele. Aduik neki egy ártatlan i/envedelvt; ..gyiijlcí" volt az öreg. Azokat a \ .il­okai gt faj töt M iiss/e, amelyeket alant a rokonai s barátai kedveért Gyűjtötte, gyűjtötte aa öreg a altokat s enyasefrs sson vette aaanál áasre, bog«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom