Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-01-14

pedig azzal érvelt, hogy igen sok feles­leges munkaerő van a városnál s hogy több ilyen lilás beszüntetésével annyi fölösleg volna nyerhető, melyből az iga­zán Bztlkséges munkaerőknek a drága* sági pótlékot megadni lehetne, vagy leg­alább is a város költségvetését osak részben kellene megterhelni. hatatlan kötelessége, éppen — amint mondtuk -- saját érdekében, mert meg­elégedeti hivatalnoki karnak és alkalma­zottaknak munkabírása is nagyobb, munkakedve is folyton emelkedik, amelylyel csak a város nyerhet Tehát nemcsak humánus, hanem célszerűségi okuk is parancsolják a drágasági pót­Elmondjuk a magunk nézeteit erről léknak megadását és föltótlenül hisszük, a dologról. Elsősorban föltótlenül szűk- hogy a képviselőtestület bölcs belátással ségesnek tat-íjuk éppen a ráros jól fel-fogja azt megszavazni a város érdemes fogotl érdekében, hogy a drágasági pót* hivatalnoki karának és más alkalma­iékot a képviselőtestület megszavazza, I zottjainak. A mai életviszonyokat nem is szük-| A fentebb említett két választmányi séges illusztrálnunk és legkevósbbé Pá- tag javaslataira is van megjegyzésünk, pán, almi a város minden lakója .í1 Az. hogy csak a szorgalmasak kapjanak tudja, hogy immár igazán tarthatatlan pótlókot, már csak azért sem állhat a mai helyzet. Piacunkon az élelmisze- meg, miután ezzel, ugy lehet, az a tek ára folyton emelkedik ós bár ezen jog] ,.i m . m érhető, hogy spóroljon a emelkedés teljesen indokolatlan, 'le an-1város, mert valószinti, hogy a város nak gátat vetni senki sem tud és leg- emberei mind szorgalmasak. Ámde he* súlyosabban érzi annak terheit éppen a Ilyesnek tartjuk azt. hogy tül>l> folösle­tisztviselői kar és mindazok, akik osu- o VS állás beszüntettessék. Ez azonban l>án fizetésükre, vagy javadalmazásukra vannak ráutalva. csak Fokozatosait es nem egyszerre vihető keresztül és erre az évre egy­I >e még tovább megyünk. A télnek általán lehetetlen is volna. <le meg például, mely rendszerint a háztartási igazságtalan is. büdzséjét megszokta duplázni, egyik le".' foutosabb és nélkülözhetetlen követel- , . i•• tenni, mert például van akárhány főhi­ménve és szükséglete a tüzelőszer, a . « , . , • •, . vatalnoka a varosnak, akik vagyonilag la és koszen. városunkban ez is méreg*| _. ., ....... !Ä _ drága, sőt néha — amint ez az elmúlt he­tekben történt — még drága pénzért Némi distingválást azonban lehetne sem szerezhető be. A lakbérek aránytalan emelkedése is kétségbeejtő helyzetet teremt. Etekin­tetben városunk versenyre kel nzország­nak nemcsak nagy városaival, hanem magával a fő* és székvárossal is. Mindezek nagyon is indokolttá teszik a város hivatalnokainak és más alkalmazottjainak kérelmét és annak jogosultsága kétségen felül áll. Igen is kell. hogy a város tekintet­tel legyen hivatalnokainak és alkalma­zottjainak helyzetére : kell, hogy az elviselhetetlen életviszonyok köziitt meg­élhetésükéi megkönnyítse. Ez elmulaszt* szívesen csererélnének akárhány rendőr­rel, akiknek szép kis vagyonuk van, semmi gondjuk sínes és amellett bizony sem reprezentálniuk nem kell. sem sem­miféle kötelezettségük nincs, az úgyne­vezett társadalom iránt és a lioii-ton szabályainak síneseitek akivetve. Kapjon miudenki drágasági pótlé­kot, de az még sem volna igazságos, hogy egyenlő elbánásban részesüljön a szegény és tisztán fizetéséből élő tiszt­viselő vagy alkalmazott, a magánva­gyonnal bírókkal és azokkal, akikre a tár­sadalom követelményei egyáltalán sem mi leihet sein rónak. Vármegyei hirek. * Vármeí-yénk alkotmány lédó bizottsáira kedden délelőtt Hunkár Dénes nagybirtokot el­d ökle te alatt ülést tartott. Az ülésen a bizottság -ló tagja vett reszt, akik <lr. Óvári Ferenc orsz. kéi»v. és dr. Spitzer Mér ügyvád indítványára kimondták, hogy a belügyminiszternek aast a ren­deletét., amelylyel a/, alkuimányvédö bizottságot felosslatia éa a megyeházán tartandó gyülésszé­sektül eltiltja, tudomásul nem veszik s a bizott­ságot, amely erkölcsi alapon és a törvények ke­retén belül működik, továbbra is fenntartják és ha a bizottság a hatalom részéről jövő erőszak alkalmazása következtében a vármegye székhá­zán nem tarthatja meg többé üléseit, akkor vala­mely más semleges helyen log gyűléseire o»ZC­jönni. ' .Megy egy ülés. Veszprém vármegye törvény­hatósága szerdán délelőtt Kolkr Sándor alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott és targyalta a belog} miniszter ama rendeletét, niely­lyel az alkotmány véd ő bizottságot, mint állam­érdekeket veszélyeztetőt feloszlatja. Koller Sán­dor alispánt pedig utasítja, hogy a/, alkotmány­védő bizottságot a vármegyeházán ülésezni ne engedje, a vármegye városait éa köaségeit utasítsa, hogy a jóléti bizottság tagjaival ne érintkezzenek. A varmegye törvényhatósága a bel ügy miniszter rendeletével szemben egyhangiilag kimondotta, hogy a rendeletet tudomásul nem veszi, az al­kot mányvédö biaotteágot bd nem oszlatja, a bizottság üléseit továbbra is a vármegyeházán tartja, karhatalom alkalmazása esetén pedig mas semleges területen fog gyűlésezni, a toispani lakot az esetleg kinevezendő megyefőnöknek át nem adja. a bizottsági tagokat az installációs közgyűlésről eltiltja, aki pedig ennek ellenére azon részt venne, annak nevét a megyegyülés termében fekete szégyentáblára kifüggesztik meg­bélyegzésképpen az titéikor szamara. K határozat csak birtokon kivül felebbezhető meg, Kimagasló mozzanata volt a közgyűlésnek Kisfaludy Miklós törvényszéki bíró beszéde, melybea örök szégyen­nek, gyalázatnak jellemzi, hogy találkozott ma­gyarhonban biréi, ki fazekas főjegyzőt Bud&pestsn elitélte. —- Ezután a vármegyei ebtartásfól SZÓIÓ szabályrendeletet a miniszteri leiratnak inegfele­lőleg módosították. Veszprém varosnak a vidéki hus behosatálának és a helybeliek által vá­gott állatok hutának elárusitása tárgyában alka­ton szabályrendeletét a törvényhatóság jóvá­hagyta. — Végül a közgyűlés Keiiessey Miklós enyingi tőszolgabirónak betegség óimén ;i havi szabadságidőt adott és özv. Fekete Ladoené özvegyi nyugdiját megállapította. Ivek letűnt jobb időkben az őri \oltak. Kék torra-.ii EH-eltünödöm, hogy miért o zaj. Ki akarta valaha elkobozni a nok jogát s ha akarta is, vaj­jon képes volt-e reá? Évszázados sírok lakói, a kik, mig eltetek, a legdurvább erőszakkal ke­resztfiltiprattatok minden jogon és igazságon, ha besaélní tudnátok, Qgy-S megmondanátok, hogy a mi fogaim* szent fogalom volt minden időkben, a női szív jósága, a női sziv szerelme mindenható hatalom volt ott. ahol a szenvedé­lyekkel mar nem birt semmi földi erő? A kö­zépkor hölgye, a ki még néni távolodott el hivatásától, nem küzdött jogukért, háborítatlanul éhezte meglevő jogait. A nők küzdelme az uj­k"|- egyik sajnálatos kórt ültet e. Kllllek kell lillllö­sitcnüuk, akar igazat adunk a küzdő nőknek. akár helytelenítjük törekvéseiket. Ennek az állí­táeuak igazolása m-m tartozik ide, de rámutatok a küzdelem egyik jelentéktelennek látsz.ép csirá­jára l talán reáderül állításomra az igazságnak egy-egy tény sugara. Mikor az uj-kor kezdetén, a renaissam-e idejében felszabadni a szellem rozsdél bilincsei­ből, a női bitiság kielégítésére uj, eddig ismeret­len eszközük támadnak. A HŐ kezéből el-eltünik a biblia és az imádságos könyv, oldalukon nem zörög a kulcscsomó, elszokik kezük a ÍŐzőka­oáltól, az uj-kor Évája újra meglátja, legalább látni véli a tudás gyönyörű, terebélyes táját. A gyümölcs erről a fáról könnyen lehull, da mintha keményebb volna, mim hajdan. Töre­deznek belé eleinte a gvönge női tógák, inig végre kész a nnuitögondolat: minek is beleha­rapni, mikor a puszta megtekintés is kimondha­tatlan gyönyör';' A fantázia majd kitalálja az izét s a térti kénytelen lesz meghajolni, mert a tudo­mány Világában is parancsol a no. Tisztelet adás­lék minden kivételnek és örüljünk,hogy nagyon sok a tiszteletreméltó kivétel. De hogy ez I saj­nálatosan telületes női lilozotia, mely egyik csi­rája a feminista küzdelemnek, tényleg megszü­letett, kérlelhetetlen objektivitással igazolja a történelem. Ezek a tudós nők keresik • tértitár­WaágOt, szellemük pompázni akar mindenáron, bármily futván hangozzék is. valami elégedet ­leliséggel vegyes önteltség szállja Illeg a szive­kel, lenézik azokat a társaikat, kik a régi csa­páson haladnak s a történelem, az életnek ez a végtelen komolyságu mestere gúnyból táplálkozó derűvel tanít rólak, nehogy valamiképen komo­lyan vsjgj ük szappanbuborék-tudományukat. Mikor Aemiliui Paullus, • már könnyelmű liónia egyik vezértértia elválni készül feleségétől, n tudós hírében álló Papyríától, barátai gáncsol­ják és szemére vetik, hogy hiszen ez a nő oly -/ép és oly gyönyörű gyermekekkel ajándékozta meg s olyan — tudóa! AemíliusPaullus kinyújtja lábát s csak ennyit mond: „Nem uj a cipőm? Nem szép-e? Nem jól csinálta-e meg a varga? Ks mégis szőrit. A tudományokkal kibélelt papOCS a legjobban SZorit," Kant, a nagy köiiigsbcrgi SloSOÍUS elfordult a miktől, ha tudományról, vagy a francia forra­dalommal kapcsolatban politikáról akartak vele, beszélni s mikor visszafordult, a háztartás felöl kérdezősködött. Az egyik hölgy egyszer csípősen jegyezte meg: „Talán, pmtesssor úr, valamennyi­ünket szakácsnőknek tan t" Mire a filozófus isteni nyugalommal ez* válaszolta: „A nő legyen olyan, mint a toronyéira: olyan pontos, mint az, mikor delet harangoz, de ne legyen olyan, mint a toronyéira, mikor az messze hallhatóét] hirdeti a mondani valóját; legyen olyan házias, mint a esiga. de ne legyen annyira házias, hogy az egész hazát magával cipelje. 1 * A tudós nők alaposságáról szóljon néhány igazsággal telitett adoma. Kg.V ilyen nő kezelte kerültek egyszer Cicerónak, a nagy római szónoknak müvei melvek.il nagy betűkkel állott : Opera Cid Monis]

Next

/
Oldalképek
Tartalom