Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-03-18

M p g j e leni Ii in i n il • n v a s a r n • p. Szerkesztőség és kiadóhivatal OeMbetg (ívnia papirkereskedéae, M tri i'.'i-ik szám Iliid, i.'s.k. 1 egj etaég Kenui t. 1 v.•,/ a kiadóhivatal Ekéhez, magyar! lila Dr. Nagy Emil rolt MWzággyttlási képriselS. Két cikk. I. Ősrégi magyar 82okás szerint hajdat véres kardot hordtak küriil a hazában lia nemzetünkéi nagy veszély fénye gette s a faji erők hirtelen tömörülésén vult szükség. Mikor »•/ a rémes áni,\ végigvonul! falun éa városon, sietve gyij lekezeli fegyverbe a nemzeti hadsereg hogy a poklok minden ördögével szembei is megvédelmezze sjaj voltannak a kor szaknak, amelyiket még a véres kai' látása se emelt ki a megszokott közöny ból. A Bajómen ti nagy katasztrófát meg elűző Műi is ilyennek jegyzi fül a tör léllelem. Azóta a világ kereke nagyot fordul H ma már eu,\ néhány háborútól eltekin tv* nem fegyverrel, hanem a kultúra natr eszközeivel vívják meg a nem/etek . Létért való küzdelmet. Ha a közegész Bégügyi szabályok helyesek s a nép jel leméhez alkalmazkodva okosan hajtatna véüfe, ha a jogi törvények a becsülete törekvést kellő védelemben részesiti s megfelelően utasítják vissza a fondoi latus meggazdagodási vágyat, ha az á! lami terhek viselése arányosan van el TÁ CÄ. Alkonyodik a pusztán. — A „l* á p i i 1.11 p " k- eredeti t á r 1 á j a. Irta Mate László. Árva. elhagyatott nz egén t*j,nforró nyál délután. Nem zavarja az egyhangú képet semc más. oaak uaotl a láthatáron belül, jó távol í» 1 kiemelkedő magányos torony, egy oaoport febé házikóval; .<«• azoknak korvonalai is alig látási nak: uly kiszárad*', isflrke a levegő, l'gv néz ki az egyhangú rónán es a kénye meaen elterülő fala, mint egy véletlenül "tt t< lejtett tárgy, amint messze helatszik a siksagbi Lanyhán, sej telemsserfien valami moraj U ballatszik B falu fel.'d. talán az aatí harangsz az. amit. néha-néha BITB kap a gyenge BZellő.­Később az is alvását a távolsággal, osupán a ni maaég marad mag u egyhangú tájon. N'iigv a hőaég mindenfelé! Fonnyadtán zsi goroilik OBBUB A gyenge pázsit. Nincs sahol «'g oaopp árnyék. Még a fátyolfelhök ía fersaivódta AZ ég óriási kupolájáról: szétfoszlottak, eltűnte • szürke levegőégben. A lapsasrkessteaért felslfls 1 GOLDBERG GYULA. F6Munkatárs: A 1 BÁROD I GÉZA. sztva, ha a közoktatás nem csak magol­ii. hanem a reális '-leire nevel, ha a épképviselők képzettséggel mennek a Irvónyt hozó testületbe s nem a saj;it sebüket, hanem a közjót tekintik, ha birák igazságosa^, ha minden közhi­aialiiuk szigorúan kötelességének el s nép .(('détét fáradságos munkával elő­tozditani törekszik, ha az ügyvéd és rvos lelkiismeretesen teljesiti köteles­égét s nem kapzsi, ha a kereskedelem eesiiletes s az ipar.jé, munkát szolgáltat, a a pap, tanító, jdgyzű is erkölcsös s fényűzéstől visszatartva komoly cse­ekvésre vezeti a fali népét, ha a bír i>kos nemcsak a szórakozásban találja irömét, hanem a 11 -'; > 11 • • k morális és gaz­laságí vezetője, ha iz anyák nem mu­atni vágyók, hanem gyermekeik táplá­ásának s nevelésének szentelik erejüket, kkur az ur<z,io; é| ugy fog virulni ós cazdagodni. initith; hősei véres csaták torostyánját fűznék nemzetük győzelmes tomlokára. A liajna parjján. Cpblenz közelében ,an a híres Niederwald Denkmal, szem­>eii a Mosel szőke vizével s nagyarányú mpozáns méreteti el Franciaország föld­ére tekint át A német hadi dicsőségei lirdeti, de ma 33 év Után nein tenne V távoli periférián pedig a kopár buckák elia­uilt láncolata tünedezik eló. Megülte a némaság az egész pusztát, melyből i/.i-rt kiérzik a duzzadó életerő, usak most még zunnyad, hallgat a nagy melegben. A zöldelő Dadásban i<. mely már a legki­ebb szellőre sóhajtoz, teljes nyugalom honol, uoz'lulai latiul tükrözik ki sása közül .1 szeuy« lyas szürke mocsár, hogy beieverödik az alkonyi tapsugár. Az aláhanyatló n tp sietve vonul n\ ngalomra. fáradt sugarai már nem játaaanak a délibábbal, nint a delelőn, mikor benépesítették tündérvá­•akkal. mesebeli alakokkal a rónát. De azért még űzd. sugárzik nagy piros tányérja és csillognak, zikráznak nézése alatl az apró homokszemcsék, miiiit neki fekszik a kopár domboldalnak. Ebben a nagy csendben a lépés is neszte­enttl esik a kiszáradt, homokos csapati, melyei 1 gulya jár ki, mikor libasorban ballag hűsölni 1 kis ayárerdő árnyékába, hol egy madár-kólónk il alaktalan fészkekóeii családi tűzhelyén. Meg­izokták már az SZÜStÖS lombok közi tanyázó .arjak a darvas p r 1111 •' _;é 1. e k e t'. n-iii z i\arja óket (Oselségttk. Most egysaerre, teüesen váratlanul nag) iadalom töri meg .1 fenséges csendet ott a fészek ­Klőliz.i.tósck és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. •p ára: sgéas évre 1- k»r.. félévre •'» k.. uagyaéévrs I k Kleves s/.áni ára '.0 lilléi'. már reánk különösebb benyomást, ha a véres csaták győzelmes idejét fölvál­tott kultureszközök impozáns ereje nem hirdetné, hogy a germán szellem a kul­túra végtelen háborújában is legyűrte lefelé menő nagy ellenfélét. E nélkül a háttér nélkül, az az óriási nagy szobor — hogy hazai hasonlattal éljek — olyan lenne esak. mintha valaki éisei bosszú sorában gyönyörködik, de az Ősi földet idegen kézre engedi jutni. Ennek a vértelen meiern hadvise­lésnek is megvannak a megdöbbentő katasztrófái éreztető momentumai. De ezt nem a körül hordott véres kard hir­deti, mert hisz itt nem a kani j.itsza már a főszerepet, hanem ennek a kultűr­eszközökkel vívott naov mérkőzésnek katasztrófát hirdető véres kardja: a sta­tisztika. Ennek kell ma felráznia szuny­liyadÓ lelkekel. A magyar királyi központi statisz­tikai hivatal az idén riasztotta tél ilyen vészes jellel magyar fajunk és nemzeti államunk minden igaz barátját. Nem kisebb doígoi fett közzé, mint azt, hogy Miigyarorszáiron. Hon átország leszarni­fásával, az önálló gazdaságnl üző egyé­niek száma 1890-től 1900-ig, vagyis 10 év alatt rb\650-el apadt. Ugyanis 1890-ben tanyában. Mi okozhatta a nyugalomra ült tanya I felindulását, ilyenkor a boldogság jegyében V Fe­kete alakok éktch-n lármával szárnyalnak ki a 1 sürü lombsátrakból és a közeli bozóthoz tarta­nak, hoi |.sápnak, iJeeae»vtnsaa kavarognak; egypár, a bátrabb pedig merész Ívben .suhint oda, hol éppen kidugta rávasx tejet a gyűlölt ellenség: a osalávér-róka. Dühösen kap a koma az elsuhanó árnyékhoz. Aztán boszusan húzódik \ issaa B kellemet|eii fogadtatás elő] és sóvár pil­lantásokat vet a vészjelre figyelmessé lett nyulfiu után, mely amott baktat ép bőrrel mar elérhet­leli távoli,.ni. Lehangolhatta az elszal isztott lukiillusi va­csora ezt A rabló-lovagot, mett kedvetleuül kan­I .. .... . kod az útjába «so bogárság után, hogy mohó étvágyát valamivel csillapítsa. — Korán indult kalandos útjára. •— Nagy talán éhes fiai zaklatták ki odújából a napvilágra. Most más vadászterület után kutat: ellett" állhatlanul vonna • nádas tuhogása, hol tinóm toj áscsemegét szimatol. Kziilatt megpezsdüli a mocsári élet is. A hüs szellővel ébrednek a nádas lakóL Itt-ott aztán mind tölilit'elol cekkel, fütyöl a nádiveréb, tűire az egész vig társaság falesamél és a hajlékony nádszálakra szőkéivé, kinyújtott nyakkal, disz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom