Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-02-18

Megjelenik 111 i n <1 e n v H | á r n B p, Szerkesztőség és kiadóhivatal : (ioldlierg Uvula papirkercskedése. Ké-tér :>.'I-ik szúm. Hirdetéseket efzyezsí'if sznint felvesz a kiadóhivatal. A cipőgyár ügye. Nagyon is aktuális dologgal kivámik foglalkozni, amidőn az alig néhány ete megindult Engelmann-féle cipőgyái gyét hozzuk napirendre. Ugy halljuk ugyanis, hogy a sx<'| eményekre jogosító vállalat üzemét eszüntetni készül. A beszüntetés oka: Skehiány ! A dohig ugyanis ugy áll, hogy a ulajdonos vagyoni erejét meghaladt! állalkozásba lógott és összes tőkéjét e •vár berendezésébe fektette bele, SÓI aint halljuk, hiteléi is a berendezés leszerzésével teljesen kimerítette, s nett gondoskodott megfelelő tőkéről a nyers nyagok beszerzésére, s arra, hogy egy ly gyárnak kintlevőségekre, a munka ok fizetésére, S ezer más dologra i:,e!l megfelelő, úgynevezett forgalm ökéjének is lennie. Csak így magyarázható meg' aztát z. hogy a gyár megindulása után ali< lehány hétre kényszerülve van üzeme teszüntetni, annak dacára, hogy gyárt nányait, melyekel a kereskedővilág ; uár előzőleg fennállott, kisebb kalibert jyárból, mini elismeri jó, a a külföld íruval teljesen versenyképes minősé nicket ismeri és keresett s a gyára Megrendelésén el elhalmozta. Figyelmébe ajánljuk e körülmény /árosunk intéző köreinek. Mert itt oly .'állatai fennállásáról van szó. mely iO—80 munkásnak adott kenyeret, BŐ TÁ Cl. Késő este lyünn sétálóig Kóso SSM ktir.rt sólalok: 3tt is, ctt is pi&dffl párok, Sntelegoe, mosolfogv a PQenáegllneh karon fogva, Móaom okot. Résem, Resses, Konyoivo ovjv Ints omlókon, K*h} egf áldott, siáisxor áldott Sirh.alomról félém ssdllaos. Csak ón vaavok, osak ón maciin 3l\- oll-.aarott boldogtalan ! í>3ásol:. stopon hasa iv.oir.v, Adriáikkal pihsnnsk k*. BepihenRek szép essRasMR, i?sóp esendseen, znerelmeeen, 5 mtfl a ssirol; oscxodclva. Nem is coitik: bolt boldogok! Jakab Ödön. ezek közt. mintegy 25—30 családnak kik a munkabeszüntetés folytán, a éhenhalásnak vannak kitéve. De érinti a gyár esetleges beszün letése a város közönségének egy részé is. Tudvalevő ugyanis, hogy Pápái úgyis rengeteg száminál vannak önáll cipészek, akik a varos közönségéne] megrendelésére rá vannak utalva. II már niosi a cipőgyái Ind is még minteg ön cipész válik mur.katalánná, ezekne legalább egy része a város közönség kóréhen, hogy mégis némi kereseti' tegyen szeri, az önálló mesterekne konkurenciát, B iu',\ nem csekély kai is lóg tenni, ami pedig a jelen méreg drága világban csöppet sem kívánatos sőt egyesekre tán éppen kenyérkórdés i: l>e érintené ;i jjjyár megszüntetés különösen a felsővárosi kereskedővili ü*át. sőt a háztulajdonosokat is. nie |25—30család és S50 :>

>ii nőtlen műnk; [idővel! távozása má ezeknél is érezhet kárt okozhat. Szóljunk-e végül nemzetgazdásza szempontokról? Ili<z mindnyájan ige jól tudjuk, hogy Magyarország lábbe szükségletének nagy részéi a külföldre főleg Ausztriából -zerzi he. Epp mosl ló'y ik a nagy harc ,i önálló magyar ipar megteremtéséér S Íme iti egy vállalat, mely hivab volna a külföldi árunak konkurencit csinálni s azt piacunkról legalább rés; ben kiszorítani. A púpos Dávid. — A „!' ;i p a i I, a p 0 k" e r e • 1 •- % i t á r •• á j a. lila : Takács Ignác. David csúnya ember volt. Vöröshaju, sze löskezti és popos. IIa szegény özvegy édesany nem dédelgette volttá, David sohasem is tud volna mi a szeretet. A t'abmépe csnfolta és gy lölte öt, a kis nyomorékot, akinek odakünn i emberek között nem volt maradása. Behúzódó hát még gyermekéveiben kiesi lakásuk egj szögletébe és az ablakén keresztül nézte, figyel a világit. így nőtt i'e). böngészte a régiek könyve az írást, a bölosek igén. Csodálatosat] fogékoi elméjéhez minden ,-zé> ugy tapadt, mint a ma ványfalba vésett betü. Az emberek pedig kacagták és kérdeztél — Kinek, minek tanul ez a gzerenosétli Dávid? Hiszen ogy sem veszi sohasem hasam Az i''iles anyja is megsokallotta olykor, mikor Dávid éjiéiig hajolt a könyvek ISIé szelíd jósággal feddette: — Ke rontsd a szemedet, nem szalad az ZZ irás. A IkabÓl térti lett. de bizony tleni látSSl meg a szegényen. Szomorú, beesett szemem Szabad-e megengednünk azt. hogy oly váll: lat. melynek esak az a hibája, hogy i kezdet nehézségeivel nem tud megbirkózni, épp most. a hazai ipar önállósági harca alatt tönkremenjen ? Hát azzal kezdenénk a honi ipar pártolását, hogy a már meglevő csekély szánni vállalatot közönyösségünkkel tönkremenni hagyjuk ? A mi propoziciónk az. hogy vegye a gyárat egy e célra alakítandó részvénytársaság a kezébe. Jegj ezzen e célra a város tehetősebb polgárai közül ki-ki tehetségéhez mérten megfelelő számú ' részvényt. F.zze! nemcsak jótékonyságul gyakorol a gyár munkásaival szemben, nemcsak a nemzeti ügynek használ, hanem tőkéjéi is oly vállalatba fekteti, mely rövidesen busásan meghozza majd ja kamatokat. BÍZZOU meg aztán ez a társaság szakértő s minden tekintetben arra hivatott emberi a vállalat veze: lésével. Eszközölje ki a társaság az állam segélyéi a Vállalat részére. Es a város, mely tudtunkkal csak röviddel ezelőtt egy idegen, nem is magyar vállalatnak pótadó mentességet, ingyen telket, subv enciól sat. hely ez.eit kilátásba, ha 1 'apán hasonló kaliberű cipőgyárai létesít, adja meg ezen hazai társaságnak is ugyanezen előnyökéi a megvagyunk győződve, hogy a jelenleg romlásnak tudull vállalat néhány év múlva megerősödve városunknak is csak hasznára lohet. b—c. arcának halványságs az átvirrasztott éjszakákon Dávid férfiúvá fejlett és moet még mohóbban tanult. Nem volt eint.- ismeretlen a tudásnak egyetlen mezője sem. L gyes-b&joi emberek keresték t'« • 1 tanácsért. Dávid szelíden mosolygott és barázdás homlokát 1 lassan simogatván, barátságos szavakkal telelt | azoknak is. akik öt megmarták. I r és paraszt egyformán járult eléje. Nem volt az a nehéz, fogós kérdés, amelynek nyitjára ne jutott voma és senkit el nem bocsátott útravaló nélkül. Ez AZ útravaló pedig becsesebb vala minden anyasütötte pogácsánál, mert aki tarisznyájába tette, soha többé abból ki nem fogyott. A púpos embert bölcsnek tartotta a talu. I Nem az \o|t a liire. ami a CSodaorVOSokusk, a Ion uzsióknak. Hideg télelem él rajongás nem vegvült ebbe a megtiszteltetésbe. Mert mindenki i tudta, hogy Dávid tudása nehezen szerzett, komoly és igaz. I Csúfondáros sz.é. többé nem illette, ügy beszéltek róla, mint mindenek jótevőjéről. Az • együgyűeket pedig ezzel némították el: ; — Kjnye. Iiat nem tudja, hogy a plébános