Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-12-23

Megjelenik in i n d e n \ n l | r tt » |>. Szerkesztősig és kiadóhivatal (ii.MlMTif Uvula |<ii|.irkeieskeilé«< . KS-tér S.'.iU sziim. Ilii'éléseket «'tyc/sri; szerint lelve-./, n l.inili'.liivatal. A szeretet ünnepén. \ Ezerkilencszázhat évvel ezelőtt, a távol Palesztina kis líetlehem tievll falujában egy szerény kis istállóban világtörténelmi esemény meni végbe. Akkor születeti meg oéí az emberi tulajdonságok kél legszebbjének, a szeretetnek és békének apostola egy jászolban. A \ ilai;- akkui' i-- rnleg. kietlen és önző volt. Az emberek uem ugy bántak azokkal az embertársaikkal, akik szolgaságra voltak kárhoztatva, mini emberekkel, i Gőgjükben nem ismertek emberi jogokat és hatalmuk tudatában leigázták szereticsétleTl tffhberl trsaikat, kényszerítvén ökel elöltük lérdet-fejel hajtani, szeszélyeiknek a legmegalázóbban enge lelmeskedni. Ks ekkor jotl egj szegénysorsbólI szartnazotl ember » uj laui hirdetett, a szerétéi tanát. „Mindnyájan egy Atyának | , . .... gyermeket vagyunk, pbzeressuu egy-t mást mint lestvérek." Ks ez uj tanokat \ népek miül *í átérezték. megéttcttélH Az eszme, a szeretel tana elterjedt az egész földön, diadal! ült palotákban ós kunyhókban egyaránt. Kittiek a tannak, mini a szerétéi és béke eszméje születésének napjai ünnepeljük karácsony Kzent napján. Nemcsak felekezeti Ünnep ez többé TÁRCA" ßfenyőfa. Az erdő mélyén hóbelepve, Hol egybe olvad esti. regg. .1 szomorú, nagy némaságban Egy zöld fenyőfa szendereg. l:s álmaiban újra látja A szép tavaszt s az ifja párt, Mely nem törődve a világgal Egy édes CSŐkra idejárt. Vaj' merre vannak? A fenyőre Nem is gondolnak már táléin Csak a nevük maradt bevésve Az elhagyott ja oldalán. Azon borong el. álmodozva. A boldog pár vaj merre van? De villog és suhint a fejsze ['"•"iii HIik:mi > s : BARÓDI FÍÉZA. A szerkesztésért l'e'.''- lautnlsjdomM: GOLDBERG CVULA hanem az egész világé, az egész emb risógé. Az év minden napján u léttel va küzdés és harc foglalja le az embert gondolkozását. Egy napon: karáesoi napján, tegyük félre w rideg önzés szentelj ük azt a szeretetnek, töltse lelkünket a béke nfngasztossága. Szűnjön meg közönünk e napon rang-, osztály- és felekezeti különbst s példái véve az egyszerű jászolbi született szeretel atfostolától, tanuljui tőle szerénységet, egyszerűséget és et berszeretetet, H fogadjuk meg e tiapo hogy az ö tanítása szerint, az ö példil nyomán ugy fogunk ezentúl élni, hoj kedvesek legyünk Isten és emberek ele Es a midőn bÉuyelmcs, jótékot melegtől elárasztott szobáinkban a kai cs ínyl'a égő gyertyáinak sokaságtíb s családunk, kis gyermekeink, rokonai örömtől sugárzóarcáb ut gyönyörködül gondoljunk azokra is. kiknek a mosto sors nein adta meg uzt hogy a Itéke SZoreTél na^'V napjai öríiliiben, lllégé gedettségben tölthessék el. A kikn nincs otthonuk, rnelcg hajlékuk, bold családjuk, velük érző embert írsuk ! I 'e< hány százezrei az embereknek vaun imigyen. Gondoljunk ezekre a szánandó e bertársaitikra s az irgalmasság gyaki Karácsonyest. Az ablakokból Sugárzik szint s gyertyafény. Áll a fenyő felékesítve A cifra szoba közepén. Zsivaj között beront az ajtón A pajkos, víg gyerekcsapat, S nézik csodálva, ámulattal Az aranydiós ágakat. Egy bágyadt arca férji kőztük. A szive, lelke ugy örül. Amint zsibong a vig gytrekra/ S ugrándoz a fenyő körül. Majd a csillámló tarka fára Esik reá tekintete \ sebhelyes kérgen bevésve Egy férfi és egy leány neve. Akad szava s inog a térde. Fény, Csillogás min I elhárul Arcát elrejti tenyerébe, S fá/o keserves könyv hull. Kl.llize'ések és hirdetési dijuk H 1*0 kiiilnlliviitllláljoz kiiklcmlök. l lap ára: e^rész évre tSt ket., félévre I k.. Mtjfl e.|.'.yre :l k l)ilt-tér sulimként fO lillér. Kirves szám |m 80 lillér. •- lásával igyekezzünk letörülni a nyomói? okozta keserves könyekot, hogy Bzálljon II béke az ö szivükbe is. Szánjuk meg az k árvákat, a szegényeket s szerezzünk \ nekik is örüinei karácsony szem Ünnepén, i. Az. ember szivének könyörületes•1 sége bizonyára n legszebb imádság az Egek 1' rához. a I ii midőn a szegényeink lelkére - nehezedő keservekre szivjőság, szereit td és az irgalmasság nevében a jótékikonyság euj'hitő balzsamát nyújtjuk, ne i- i feledjük el e szeot Un népen a messze i. idegenben, hontalanságban sínylődő honit Iharsainkat sem. akik egyedül a mi y hibáink miatt nem lehetnek itthon, köt.jzöttünk. A kiknek a kényszerűség, munv kauélkütiség, éhség és uyornortól Űzetve i- vándorbotot kelleti venni a kezükbe s n tul a tengeren kellett keresni uj hazát, k A kiknek a távol idegenben, családjukk tói, hazájuktól elszakítva, kétszeresen a keserves, szomorít ünnep a karácsony •s -zent napja, a melyei] pedig mindeni'- kinek Őrülnie kellene, k Pedig esak mi. egyedül csakis mi g vagyunk okai annak, hogj nem tehetnek g itthon közöttünk. Mert mindig és mínk deubett az idegen munkára, idegenből származott rongyokra adtuk ki p'-nziini- kel, azokkal cifráztuk föl magunkat; a i'- hazai munkásokat s kezük munkáját Édes papát vajjt n mi bántja? Nem kérdezi egyike sem. Táncnak, vig Ság nak vége, vége. Ok is sírnak keservesen ... Feleki Sándor. A legszebb karácsonyfa. Irt.i ' Kövér l!ma. Vagy li.it liét e-alád, akiknek anv.iir még az Isk.ila f>ad kiitntle n--ze. ével, >l i Ily\ rendezte lie a «/cnl Miét, lini;y nii11,1,-ti éviién egy má-iknal Vcrődiitl i."'c a lobbi liat lannlia. A iiiiwlili.lien a tan piiiliai rullák, kéWIbb az llteai és liali liiileltek. m—t iwdig az kenette II.léik a vei-nejé- larjvat, IMJV a tnléii Ini.s/ns kfial, melvik rendel fényeaebb Jértwkái a» ííaiifőBagai SZ. l III a I a. Nem lelet a/l liiini. líOJJV a/ eimilll éviién imi minden feküdi Ballnyék karáeainifrfia alatt amaz. .evetliii. :ijvii|il>eeé/etl. elka|nilt nvalka ki- lialn ,,../ée, akit ma' az Kiili>rádiiiiil sziiln mese se érdekeli blaonyara« mii In-/ atele woda vi tagot