Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-05-27

Megjelenik in i ii il e n vas á r II a p. Szerkeszloseg es kiadóhivatal Goldhorg Uvula pittdrkenwkedése, M-ter 83-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz s kiadóhivatal. A tulipán Iwrcá. Rikácsoló, rekedi hangok ütik meg Füleinkéi onnan a Lajtán túlról. Azzal fenyegetnek, bogy ha le nem tesszük a tulipánt, bál megtorlással élnek: nem veszik meg nyersterményeinket, nem eszik meg gabonánkat, húsunkat, zsírunkat, feltűzik a szegfut, az antiszemita virágot, süt. — uram Ha — még |><>litikai kényszert is alkalmaznak, s akkor aztán jaj minekünk! Nem ijedünk meg az osztrák sógor fenyegetésére, sőt mosolygunk az éretlen betvenkedésen. Tudjuk azt is, hogy ez osak olyan kiabálás, aminőt a gyermek csap bogy elleplezze télelmét, ijedelmei Évszázadok óta volt kiszolgáltatva .1 magyar társadalom az osztrák kapzsiságnak. Munkánknak minden gyümölcsét az osztrák vitte el, emésztette fel. Mesterségesen, kieszelt furfanggal intéztek a saját véreiknek kedvező esászárok, hogy Magyarország Ausztriának egyrészt termőkertje legyen, másrészt fo* gyasztóközönséget szolgáltasson. Hogy élelmiszereinket csak nekik adhassuk el, szükségleteinket csak tőlük fedezhessük. Kétféle iiiiiii-itn'iiloti zsaroltak bennünket évszázadok óta. Bitek, gazdagodtak, művelődtek, de nem a maguk emberségéből, hanem belőlünk, a mi verejtékes munkánkból. S mert evés küzt jön meg az étvágy, anyagi javaink mellett szellemi és erkölcsi javainkra is reávetették szemeiket. De ez voll szerenTÁRCA. ITépdtiL Azt mondják, bogy korholj vagyok, Minden kocámat sorba járok. Hogy a raggal vet. esak haza lúszeg fővel tántorogva. Ne bigyjétek, bogy jó kodvbUl Iszogat ok leggtül. eSttUl, Csak a szivein' csitítgatom. Hejh. hiába altatgatom. Fáj a szivein nincs gyógyszere Halálos a betegsége, Csak a cigány, nieg a jo bor Euyhitgel i olykor-olj kor. Azt a nótát hnzil rá cigány Ettől siiok csak igazán: „Szerettelek babám téged lb'-li bab volt a hűséged !* L. N. A viszontlátás. — A „1* | p n i I. a F S k" S r sdstl I á r • á j a. — lila Köpcsényi Kálmán. KiyónyürUen lerendezett szálén, édes ilmlyaill.tltal '«'Ivo, mely mintha a falakhé.1 tódulna ki. Kayna világítás. A kályha előtt egy kis aszlalka. <• k'Tiil egy idCschh, ilc még mindig nem ..reg hölgy SUZtlg-forog. Teához SZOTViroz. Termete nyulunk, Vonásai szahályosak, Bzemci Kékek, I.II|.Vez -i KÖVESKUTI JENŐ. I-'nuntnUrttar«

: A I BÁRÓDI GÉZA tsétlenségök. Ks ez voll a mi szerenssénk. Hiába, olyanok vagyunk, mint i pálma, minél inkább nyomnak benlünket, annál nagyobbra növünk. Az a csatakiáltás, moly az osztrák lyomás és erőszak ellenthatásakép a ulipán jegyében esak pár héttel ezelőtt ilbangzott, immár szertezeng az ország•au; a Kárpátok bércei, az erdélyi tavasok ezerszer adják vissza, átzeng iz ős Dunán, a Bakouyerdőu, le egé•zen a tengerig, megrezegteti, betölti a nagyar levegőt, behatol a szivekbe s telt olyan forradalmat, aminőt hiába ceresünk a népek történetében. íme, nire képes egy kis virág, amelyhez nagas eszmét kapcsolt a nemzet őrszeleme ! Egy kis virág képes v>lt talpra illitani a magyar társadalmat. S ha alpra állította, hát képes lesz talpon s tartani. Ali",' van nap, hogy a tulípátllare tijalili és njalili terjedéséről hitt ie vennénk. A inljtiáuliareut egy uj szabadságharccá avatja a nemzet l<í>xndata, mozgatóit, vezetőit pedig ugy cezdjük tekinteni, mini nj szabadságlősöket. Ne kicsinyelje ezt a mozgalmat teuki. Uj forradalom ez. s valamint sgykor lelkesedve sorakoztak őseink a locskuy, Rákóczi és Kossuthnak szabadságot hirdető zászlói alá, pro pátria: így sorakozunk mi tulipánjelvényunktel és állunk a nemzeti vagyonosodás ss függetlenség eszméjének szolgálatába lapról-napra többen. Ha voll valaha 'orradalom, mely győzelemre vezetett, ielyckl""'l lelki jesái; smrárzik és igen j"l illem-k kissé irosdad arcához. Alig. aO$ff elkészült, nyílik az ajn>, lelvén egy huszárezrede*, a várva-várt vendég lép he. íren szimpatikus alak. akiiek minden mozdulnia elokelffégre vall. Ks ba nem tudnók, hogy már 80 éves is .1iiilt. alig látszanék 4."i évesnek, A hölgy szívélyesen fo•adja és mla illteti az asztalkáim/, magával szembe: .•hány pillanatig szótlanul illőek, ősig végre az ezredes legszólel.) Ezredes: Ks kegyed valóban szonnalreám isiért snoyi idő mán'.' A hölgy: (mosolyogva) Igen azonnal! Dacára ogy . . . Ezredes: Inlcabb ne is számítsuk ssidőt; as mliet igasáa el sem hiheti) ba Kegyedet nézi, bogy ziita már annyi aasteadő almait. A hőig) : Kz hóknak széji. de hiszen én nem iikoiiini öregségemet. Ezredes: Ne bassnáljo Asszonyom esi assőt: öregség". Az a természetes változás, melyet az lő mindnyájunknak meghoz, Kegyednek isméi máz tépeégei kölcsönzött, mint a milyennel ifjuságáau liiit. A hölgy; ()n, agy latsaik, meg miudig a régi, e nem akarom azt hinni, hogy esak azért látoga* itl meg, hogy ezeket elmondja. Ezredes: Őszintén beszéltem,de mindenesetre issontlátni óhajtottam, A hölgy: (hi igazan kedves és mondhatom IgyOD Őrfllók annak a vcict'ciinek, mely (bit Valisunkba hozta. 1.' I - II .' .....1/1.1 i . M> ..III. tUMzetéaek és 11fI• '<"— i dijak a lap kiadóhivatalához knldcndék. j ára: .-,fész ••vre 1.' kor., i'éiévie 0 i;.. negyedéves •': k l'.fv.'s -zálil ára 30 fillér. •z biztosan győzelemre vezet. Petiig tsak egj kis. virág a fegyverünk. Ürömmel jelezhetjük, hogy Ősi kulnrvárosuuk lakossága csaknem osztatanul ott van a nemzetvédők táborában, elsőnek ifjúságunk érezte meg az nj dŐfc leheleted. Ks iZ. felnién Vall így. \z ifjúságnak előre kell nézni ós soha sem hátra. Megmozdultak az iskolák s nini 48-ban elsőkül adták a szabadságlősöket a hazának, mert kardot kötött anár és tanítvány: ugy lépnek most is tlsőkül az iskolák n nemzetvédelemért torompóba. De megmozdult a társada* mii is. Iparosaink lelkesen csatlakozlak a mozgalomhoz, kereskedőink is •lelie lle|\e/.ik .1 k tizén lékel sajiil enleceiknek. Városunk liölgyközönsóge honeanyi lelkesedéssel támogatja a nemseit mozgalmat. Talpon van az egész cözöuség. Ha minden város, minden <üzséo [gy leijesiti honfiúi kötelességét i netuzetvédő mozgalomban, akkor a tulipán győzni fog. de győz a magyarság Ugye is. Es hogy iuy teljesiti, abban lékünk semmi kétségünk sincs. Kiküldöttjeink, akik az eszme teresztésében a vidéken apostolkodnak, niinl azzal a hírrel jönnek haza. hogy parvédelmünk eszméi mindenütt ternékeiiy talajra linllanak. Miiiileiiiitt akad igy-egy apostol, aki erejének egj részét •z eszmének áldozza. Papok, tanítók, egyzők, a népnek e természetes vezérei elismerik hivatásukat 8 már bontogat,ik a nemzetvédelem zászlaját. Mindegyik tsssoavom! Meri magam is elősegítettem azt. Ks ajjoa nem sugta-s valami Kegyednek, hogy35év tán látni kívántain '.' A hölgy: Az ember gyorsan felejt és valóban agyon sokan vannak olyanok, akik idővel nem is Ottdolnak azokra, akikkel azelőtt az életben itt-ott iilalkoziak. Ezredes: Mindenkire nem, de egyesekre . . . A hölgy: Ks ön megőrizte emlékemet? Ezredes: Nagyon. Talán el sem hiszi Aaaso* \nin. bogy ifjúságunk minden pillanatára viaaaa adok emlékezni A legapróbb részletei sem törölte i az nlő emlékesetemből. Lelkeaűltea , Visazaemikezem, kedvességére, bájoaságára. Arra a széliéit—'gre, mely nőiességének varázsai esak fokozta s amellett igaz eletliloziili.it árult el. Akkor mar sodáltam lelket. Es mieden szava melven belévé Sdötl az. én lelkembe is. Ks hánysz.>r. de lián vszor olt ez iriinviloja életemnek a szép es jd felé. A Imígy : Ah, kedves balatiun, lnsz (bi egv tlekzetre a legbiselgőbb dolgokat mondja el ne* cm tS még eitalalom magam hinni. Ezredes: Pardoa! Egy nagy hibája mégis •olt ... A hölgy! No. hala Istennek I Ks mi voll az, ia -zai'ad kérdeznem ? Ezredesi Ssivteles volt. aagyon szivtetea, nert az okossága mégis Csak elnyomta, sifojtotta , szivét. A hölgy: Meghajsdok az iiraz«á!» előtt é« be-