Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-05-27

Megjelenik in i ii il e n vas á r II a p. Szerkeszloseg es kiadóhivatal Goldhorg Uvula pittdrkenwkedése, M-ter 83-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz s kiadóhivatal. A tulipán Iwrcá. Rikácsoló, rekedi hangok ütik meg Füleinkéi onnan a Lajtán túlról. Azzal fenyegetnek, bogy ha le nem tesszük a tulipánt, bál megtorlással élnek: nem veszik meg nyersterményeinket, nem eszik meg gabonánkat, húsunkat, zsírun­kat, feltűzik a szegfut, az antiszemita virágot, süt. — uram Ha — még |><>li­tikai kényszert is alkalmaznak, s akkor aztán jaj minekünk! Nem ijedünk meg az osztrák sógor fenyegetésére, sőt mosolygunk az éret­len betvenkedésen. Tudjuk azt is, hogy ez osak olyan kiabálás, aminőt a gyer­mek csap bogy elleplezze télelmét, ijedelmei Évszázadok óta volt kiszolgáltatva .1 magyar társadalom az osztrák kapzsi­ságnak. Munkánknak minden gyümöl­csét az osztrák vitte el, emésztette fel. Mesterségesen, kieszelt furfanggal intéz­tek a saját véreiknek kedvező esászárok, hogy Magyarország Ausztriának egy­részt termőkertje legyen, másrészt fo* gyasztóközönséget szolgáltasson. Hogy élelmiszereinket csak nekik adhassuk el, szükségleteinket csak tőlük fedezhessük. Kétféle iiiiiii-itn'iiloti zsaroltak bennün­ket évszázadok óta. Bitek, gazdagodtak, művelődtek, de nem a maguk ember­ségéből, hanem belőlünk, a mi verejté­kes munkánkból. S mert evés küzt jön meg az étvágy, anyagi javaink mellett szellemi és erkölcsi javainkra is reá­vetették szemeiket. De ez voll szeren­TÁRCA. ITépdtiL Azt mondják, bogy korholj vagyok, Minden kocámat sorba járok. Hogy a raggal vet. esak haza lúszeg fővel tántorogva. Ne bigyjétek, bogy jó kodvbUl Iszogat ok leggtül. eSttUl, Csak a szivein' csitítgatom. Hejh. hiába altatgatom. Fáj a szivein nincs gyógyszere Halálos a betegsége, Csak a cigány, nieg a jo bor Euyhitgel i olykor-olj kor. Azt a nótát hnzil rá cigány Ettől siiok csak igazán: „Szerettelek babám téged lb'-li bab volt a hűséged !* L. N. A viszontlátás. — A „1* | p n i I. a F S k" S r sdstl I á r • á j a. — lila Köpcsényi Kálmán. KiyónyürUen lerendezett szálén, édes ilmlyaill.tltal '«'Ivo, mely mintha a falakhé.1 tódulna ki. Kayna világítás. A kályha előtt egy kis aszlalka. <• k'Tiil egy idCschh, ilc még mindig nem ..reg hölgy SUZtlg-forog. Teához SZOTVi­roz. Termete nyulunk, Vonásai szahályosak, Bzemci Kékek, I.II|.Vez -i KÖVESKUTI JENŐ. I-'nuntnUrttar« : A I BÁRÓDI GÉZA tsétlenségök. Ks ez voll a mi szeren­ssénk. Hiába, olyanok vagyunk, mint i pálma, minél inkább nyomnak ben­lünket, annál nagyobbra növünk. Az a csatakiáltás, moly az osztrák lyomás és erőszak ellenthatásakép a ulipán jegyében esak pár héttel ezelőtt ilbangzott, immár szertezeng az ország­•au; a Kárpátok bércei, az erdélyi tavasok ezerszer adják vissza, átzeng iz ős Dunán, a Bakouyerdőu, le egé­•zen a tengerig, megrezegteti, betölti a nagyar levegőt, behatol a szivekbe s telt olyan forradalmat, aminőt hiába ceresünk a népek történetében. íme, nire képes egy kis virág, amelyhez nagas eszmét kapcsolt a nemzet őrszel­eme ! Egy kis virág képes v>lt talpra illitani a magyar társadalmat. S ha alpra állította, hát képes lesz talpon s tartani. Ali",' van nap, hogy a tulípátl­lare tijalili és njalili terjedéséről hitt ie vennénk. A inljtiáuliareut egy uj szabadságharccá avatja a nemzet l<í>x­ndata, mozgatóit, vezetőit pedig ugy cezdjük tekinteni, mini nj szabadság­lősöket. Ne kicsinyelje ezt a mozgalmat teuki. Uj forradalom ez. s valamint sgykor lelkesedve sorakoztak őseink a locskuy, Rákóczi és Kossuthnak sza­badságot hirdető zászlói alá, pro pátria: így sorakozunk mi tulipánjelvényunk­tel és állunk a nemzeti vagyonosodás ss függetlenség eszméjének szolgálatába lapról-napra többen. Ha voll valaha 'orradalom, mely győzelemre vezetett, ielyckl""'l lelki jesái; smrárzik és igen j"l illem-k kissé irosdad arcához. Alig. aO$ff elkészült, nyílik az ajn>, lelvén egy huszárezrede*, a várva-várt vendég lép he. íren szimpatikus alak. akiiek minden mozdulnia elokelff­égre vall. Ks ba nem tudnók, hogy már 80 éves is .1­iiilt. alig látszanék 4."i évesnek, A hölgy szívélyesen fo­•adja és mla illteti az asztalkáim/, magával szembe: .•hány pillanatig szótlanul illőek, ősig végre az ezredes legszólel.) Ezredes: Ks kegyed valóban szonnalreám is­iért snoyi idő mán'.' A hölgy: (mosolyogva) Igen azonnal! Dacára ogy . . . Ezredes: Inlcabb ne is számítsuk ssidőt; as mliet igasáa el sem hiheti) ba Kegyedet nézi, bogy ziita már annyi aasteadő almait. A hőig) : Kz hóknak széji. de hiszen én nem iikoiiini öregségemet. Ezredes: Ne bassnáljo Asszonyom esi assőt: öregség". Az a természetes változás, melyet az lő mindnyájunknak meghoz, Kegyednek isméi máz tépeégei kölcsönzött, mint a milyennel ifjuságá­au liiit. A hölgy; ()n, agy latsaik, meg miudig a régi, e nem akarom azt hinni, hogy esak azért látoga* itl meg, hogy ezeket elmondja. Ezredes: Őszintén beszéltem,de mindenesetre issontlátni óhajtottam, A hölgy: (hi igazan kedves és mondhatom IgyOD Őrfllók annak a vcict'ciinek, mely (bit Va­lisunkba hozta. 1.' I - II .' .....1/1.1 i . M> ..III. tUMzetéaek és 11fI• '<"— i dijak a lap kiadóhivatalához knldcndék. j ára: .-,fész ••vre 1.' kor., i'éiévie 0 i;.. negyedéves •': k l'.fv.'s -zálil ára 30 fillér. •z biztosan győzelemre vezet. Petiig tsak egj kis. virág a fegyverünk. Ürömmel jelezhetjük, hogy Ősi kul­nrvárosuuk lakossága csaknem osztat­anul ott van a nemzetvédők táborában, elsőnek ifjúságunk érezte meg az nj dŐfc leheleted. Ks iZ. felnién Vall így. \z ifjúságnak előre kell nézni ós soha sem hátra. Megmozdultak az iskolák s nini 48-ban elsőkül adták a szabadság­lősöket a hazának, mert kardot kötött anár és tanítvány: ugy lépnek most is tlsőkül az iskolák n nemzetvédelemért torompóba. De megmozdult a társada* mii is. Iparosaink lelkesen csatlakoz­lak a mozgalomhoz, kereskedőink is •lelie lle|\e/.ik .1 k tizén lékel sajiil enle­ceiknek. Városunk liölgyközönsóge hon­eanyi lelkesedéssel támogatja a nem­seit mozgalmat. Talpon van az egész cözöuség. Ha minden város, minden <üzséo [gy leijesiti honfiúi kötelességét i netuzetvédő mozgalomban, akkor a tulipán győzni fog. de győz a magyar­ság Ugye is. Es hogy iuy teljesiti, abban lékünk semmi kétségünk sincs. Kiküldöttjeink, akik az eszme ter­esztésében a vidéken apostolkodnak, niinl azzal a hírrel jönnek haza. hogy parvédelmünk eszméi mindenütt ter­nékeiiy talajra linllanak. Miiiileiiiitt akad igy-egy apostol, aki erejének egj részét •z eszmének áldozza. Papok, tanítók, egyzők, a népnek e természetes vezérei elismerik hivatásukat 8 már bontogat­,ik a nemzetvédelem zászlaját. Mindegyik tsssoavom! Meri magam is elősegítettem azt. Ks ajjoa nem sugta-s valami Kegyednek, hogy35év tán látni kívántain '.' A hölgy: Az ember gyorsan felejt és valóban agyon sokan vannak olyanok, akik idővel nem is Ottdolnak azokra, akikkel azelőtt az életben itt-ott iilalkoziak. Ezredes: Mindenkire nem, de egyesekre . . . A hölgy: Ks ön megőrizte emlékemet? Ezredes: Nagyon. Talán el sem hiszi Aaaso* \nin. bogy ifjúságunk minden pillanatára viaaaa adok emlékezni A legapróbb részletei sem törölte i az nlő emlékesetemből. Lelkeaűltea , Visazaem­ikezem, kedvességére, bájoaságára. Arra a szélié­it—'gre, mely nőiességének varázsai esak fokozta s amellett igaz eletliloziili.it árult el. Akkor mar sodáltam lelket. Es mieden szava melven belévé ­Sdötl az. én lelkembe is. Ks hánysz.>r. de lián vszor olt ez iriinviloja életemnek a szép es jd felé. A Imígy : Ah, kedves balatiun, lnsz (bi egv tlekzetre a legbiselgőbb dolgokat mondja el ne* cm tS még eitalalom magam hinni. Ezredes: Pardoa! Egy nagy hibája mégis •olt ... A hölgy! No. hala Istennek I Ks mi voll az, ia -zai'ad kérdeznem ? Ezredesi Ssivteles volt. aagyon szivtetea, nert az okossága mégis Csak elnyomta, sifojtotta , szivét. A hölgy: Meghajsdok az iiraz«á!» előtt é« be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom