Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-04-23

Megjelenik na i n '1 e n \ • • i r n a p< Szerkesztőség : .l.'.kai-nt.-a 868, szám. Kiadóhivatal: Qoldborg Qyula papirkereakedéae, FWár, Telefos-saám i 41. Feltámadás ünnepén. . . . Harmadnapra feltámadott Az . eltemeteti megváltó isteni szelleme feldönté a reá boritotl szikladarabol s kirepült, jelképezve azt, bogy az ige , nem nyomható el sulin, az kikél sírjából, tegyenek bár öles sziklákat fölébe. A kelesztvén vallás fenséges apo- • tneozisa ez ünnep. Az éledő természet, z .1 csillogó napsugár ezüst fényével teleszór mindent, a mindenség hatalmas | ura uj életre ébreszti a megdermedi növényzetet, csapongó jókedv, a madár |, serei;- ujjongó trillái hallatszanak, min"lent betölt az ujjongó boldogság. S j, inie sötél kontrasztképen most játszódik j; le a legmegrázóbb tragédia, mely az ,, egész világol megreszkettető következményeiben. Keresztre feszítették a MegVáltói ! Az isteni színjáték eme szivet- j facsaró felvonása még nem voll egyben az utolsó, hátra voll méz az apotheozis. a mindent betetőző tanulság: a fel- j" támadás; Feltámadott ! Feltámadott! Zengik , kórusban a hivő ajkak s ujjongó érzés vesz eiőt rajtuk. Feltámadott! Feltámadott! Harsogja t erdő, berek. \ A lak koronái ezt susogják, az i illatos tavaszi szellő ezt leheli. h, Feltámadott! Feltámadott! • i TÁRCA. . HÚSVÉTKOR. I Örvendetes hir jatt ma angyal-szárnyon. .

v Minden ajakról szent zsolozsma szálljon: Edes zengéssel töltse he a tájat, ' Az Ur feltámadt! A mező ujiil, fesledez a virága, ' Kies tavasznak hajlong a ja </;'</, Tt is lelkem iijulj győzelemben, ' Hálás örömben ! |' ! < Füve kizöldült mohosul! síroknak. Ma kél reményük, akik olt zokognak. .1 szeretetnek ma lön diadalma. Síron hatalma! > Tiprott igazság fölkél s könye csordul. ' Eltemetett gyöngy kiragyog a porból. ^ Boldog jövőnek biztató sugara ( Süt Ciolgolára. I 1 Fel. Isten népei az igaz I a jóért! Fel, áldozatra az el nem múlóért! j A: igaz élet: az eszmének élte. Élj és halj érte! ; Örvendetes hir jött ma angyal-szárnyon, Minden ajakról szent zsolozsma szálljon : í lúles zengéssel töltse be a tájat. Az Ur feltámadt! ^ ^ , Kzt érzi az egész természet a hátapen az isteni csodatettre legpompázalabb köntösét ölti magára, A templomba tolongó népáradat i rebegi áhítattal, minden oldalról énk áramlik Feltámadott! Feltámadott! Valami hatalmas, valami felemelő lik e szóban. A remény a túlvilági •tlieii nyilvánul meg benne a jut kifeje>re. A vallás leghatalmasabb dogmája hit a túlvilág létezésében ez ünnepii nyeri koronáját. Ki meine kételkedni a feltámadásn. hiszen százan, ezren, milliók látták szellemi sírjából kikelni, hogy elfogja helvét az egy Esten jobb oldalán, in a magasban, a fényözönnel be rangot! meny országban. . . . Kz akkor történt . . . De vájjon a mai romlott, erkölcseiii elzüllött társadalom, a mindent £adó hitetlen világban, e szép alleria. e mély értelmű apotheozis talál-e vekre? Vájjon nen. rántják !>e ezt a istálytiszta patyolat hitel is. a mindent iradás sáros fertőjébe? Lelketlen kufák. kik nem átalják magát a hitet i> nba bocsájtani, széttépik ezt a misz;us ezüst fátyolt, mely a vallási mysriumokat borítja, hogy a sötét realiziis világi tilsában, megfosszák a hívőket nősüktől: a hittől. A szép tanítások, mély erkölcsi vonatkozások már régen AZ [GAZ EMBER. iiittjazik a lelkem i olvasom a „Könyvet* i árt egysaer a földön egy nemes alak..." uri nemesebbet, bár merre keressed, in lat-/, a göröngyön Itt a nap alatt. t járt a ssegények, saenvedök angaben, IKÍÍ^; a nyomor volt. melyhes ntja vitt. merre megy a lába : üdv kel a nyomában áldás kiseri balkán lépteit. irden aa eaaemtöl: lelkébe ki tette t a csodafényea égi ihletet? t, hol csapa önaés járt-kelt körülötte csak az anyaaaivben nyilt még aseretet. pe rabigában, ostor alatt nyögve mi vigasztalásul megmaradt, a hit sped a papok közt: holt betübe lökve ntik a Vakbuagáa Ósdi tanait. rdetik: a földön egy csak az ígaa nép, ;. kiket az Isten .liszül faragott j bbi: kováaa alja. hitvány maradék nép, •ly esak kegyelemből - lopja • napot. e merev gögbeu él-hal valamennyi, töMii „vakarcs" meg ébren asendereg .'vek eserének kell Igy tova menni, eljön az eszmény epy zsi.l.'ifryerek. Ere csapa érsés, lelke ősapa jóság; a bölcsesége fényes, isteni, a tana tiszta, egyszerű Valóság, aaabbat nem bit ész teremteni ilvesztették himporukat a mai munká>au eldurvult korszakban a csupán a megmagyarázhatatlan csodák emlékei '•Inek még, hogy utolsó támaszát képeznék a hitnek. Pedig hit nélkül a társalaliun lenn nem állhat. Legyen bárminő TŰS az együttműködés köteléke, s szorítsa képzelhetetlen békókba az emberiséget a jogi kódexek szigora, hit nélkül •rejét veszíti minden emberi intézmény < ott bukik el, li«>l a legerősebbnek nitték .alapját. S a vallás magasztos tanait sokan mint haszontalan nyűgöt a léghajós ballasztjaképen, kidobni szeretnék a társadalomból a nem sejtik minő merényletet követnek e! éppen az általuk anvuyira kedvelt társadalom ellen, midőn legerősebb alapkövét döntik ki alóla. A hit. a vallás a társadalom szétliuzó elemeit ellenállhatatlan erővel öszszelörrasztja. Ha az kivész, elzüllik az egyed s vele romba döl a társadalom is. F, fényes, magasztos ünnepen masmnk előtt latjuk a társadalom útját, amely a Golgotára vezet, Hogj hányalik stációnál tart. azt nem merjük kimondani, 'le már közeledni véljük a szomorú véget, mely a keresztnél találja meg utolsó stációját. De a társadalom B léltartózhatat lan tragédiájánál nem hiztai az apotheozis: a feltámadás. A feltámadás Ünnepén térjen tehát Klete szent, telji--. mint tt-z'a verőfény, Lelke fehér leplén nincs porsseme tolt. Ember, hogy tt földnek járt itt a mesőjén, Hozzája hasonló, mása ao'se volt. Nem nyügai n földnek semmi hamis kincse Min elliotlanak itt gyarló Merek, Vágya csak az. hogy nagy Ifik'' tüzét hintse S baja, ba vak népe gőgjen kesereg. Mimién, mire oktat : szép. nyilt. nemes eszme : „.lót tenni, saeretai legjobb feladat, Istent, a ki éltet, szivliol igyekeave, Kmiiert. a ki társad, ujry mint magadat." Ki ok letiporják, keresetre lessitik,.. Miit 'í .Mert sza\a: béke, áldás, aseretet, Mély inteli'inül. hogy tényt a ki bitit -zét itt. Fejdissnek örökké tüskét saeresett ! S vége • • • mi a vége? {Tincs, Ma sem értik tini; Végtelenül fenkölt, tiszta tanait. Még öldösik egymást vakesetén hitnek. Mert nem a JÓaág dönt, osak a bit ... a bit ! Mondják: .szava égi, hát maga is az volt" S egymást ütik ért.'... IstenV Meglehet, Lelkünk, ba elém áll s inélyélien a s..k tölt. Hat osskugyan ember hogy is lehetett 1 Letessem a könyvet, •setnem csupa köny lett, s álmodom ... _a földön élt egy nagy alak .. .•• Enné] igásabbat, jobbat, nemesebbet N'.'iu szült anya addig itt, a nap alatt. Dombay Higo.