Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-03-19

tárgyú operettel és pedig mindannyiszor IVI.•inclt helyárakkal, örülnénk, ha e vállalkozása sikerülne, <lc tártunk tőle, hogy ez a merész vállalkozás nálunk, színházi műnyelven szólva,aligha „beüt a . Mert, amint már mondottuk, a színházba járó közönség nem <>l,v nagy, hogy egy. és uatyanazon!darabnak 7—8-szori előa­dásánál, a színházai mindig megtöltse és pláne felemelt helyárak mellett, amiül különben is mindig idegenkedett a pápai közönség. Egyszer*kótszer még lehrt, hogy a mérsékelten felemell helyárak talán nem fognak numeráim, de jóaka­ratukig óva intjük Miosey igazgatót,saját érdekében, hogy többször ne kísértse meg a dolgot, nehogy oka legyen majd megbánni. rfs. Március 15-iki ünnepélyek. Kagy Lelkesedés mellett ünnepelte meg az ifjúság és több egyesület s kör városunkban 1848 máreius 15-ikónek emlékezetét és ez ünneplésben a közön­ség is mindenütt nagy számban részt vett. A hazaszeretet olhatatlan lángja isméi magasra fellobogott, tanúságot tevén arról, hogy a mai nemzedék] hiven megőrzi szivében a nagy elődök dicsőséges tetteit, hogy azokon lelke­sedni tud, azokból erőt merít a jövő küzdelemre és hogy hálás is tud lenni. .\|"ilja is minden magyar és különösen a magyar iijnsáo- mindenkoron telkében a hazaszeretet nemes érzelmi lángját, hogy soha ki ne aludjék az. mint a Vesta-templom oltárán égő tüz; legyünk mindig szószólója a szabadságnak és lobogtassuk fennen azi a szent három­színű zászlót, mely alatt a szabadság, testvériség és egyenlőség jelszavával küziiiitt a magyar honvéd a magyar Haza fölszabadításáért dicsőséges har­cokban, melyeket 1848 ináivius 15-ike vezeteti be, a szó- ós gondolat szabadság kivívásával. Ezért lesz még a messze évszázadokban is emlékezetes napja a Nem volt pénzünk. Nem volt fegvverűuk. Nem volt katonánk He. Koss Lajos buzdító, harci kürtként felharsouó, kiálló szavaira a haza­szeretet megteremtette ezt mind. Sietett a legszegényebb is keservesen meg­kuporgatott filléreivel a haza oltárán áldozni Houvédeuik meg mintha a foldhöl nőttek volna ki, ugy sereglettek a szabadság zászlaja alá Szülő gyermekét, hitves iote-tar-.it, ara jegyesét küldte a harcba Szégyen volt az, ki innen elmatadt. tivermekck és aggastyánok is fegyvert fogtak a ez a tanulatlan ifjú hadsereg a hazaszeretet tűsétől lelkesítve, csodás hőstetteket müveit. l'edig az ellenség tengeráradatkéut tőrt reánk minden oldalról. Horvát, íác, oláh, tót, feledve, hogy velünk kózos haza gyermekei, s bécsi kamat illa által fe'uszitva, vad hordaként támadt reánk. Semmi szent, semmi kimelet nem volt előttük. Irtottak, puszMotuk euguaztelhetleii vad gyűlölettel, könyörtelenül mindent. Rősz dühükben lemészárolták még a védtelen asszonyo­kat, tehetetlen aggokat, ártatlan kisdedeket ia. Windisehgritz is jött a gyakorlott, nagy osztrák hadsereggel, nem a lázadóik megfékezésére, hanem leigázásuukra. Lángba borult az egész ország. Vér, puiztulás mindenfelé Névtelen félisteneinket mind ez nem rémi­tette el. Nem nézve az elleu azauiát, vitézül, lélekemelő, emberfeletti bátorsággal harcoltak Gyermek és agg a esaták tüzétől edzve, hőssé vált. Eke mellől, műhelyekből, tanodákból, tudo­nagyar nemzetnek és nemzeti, szent­séges ünnepe a magyar lelkeknek nároius ídusa. * A városunkban lefolyt ünnepélyekről itt idjuk tudósításunkat. • A Leányegyesület máreius lő-ikének emlé­ie/.etót folyó hó 12-én (hintán ünnepelte meg aját helyiségében, amely isufolásig megtelt, CÍsó sorban Nobel Henriette játszotta el Erkel .Hunyadi Lás/ió- operájának nyitányát hatás,­an és lendületesen; majd Aebersold Leopoldina, i közszeretetben álló nyelvmesternő lépett a pó­liumta éa dr. Kőrös Endre .Kossuth Lajos* imü Ódáját szavalta el igen jelesül. A hatást tagyban emelte az, hogy a szavaló a magyar lyelvet nem rég sajátitotta <•! és már is szép tyelvérzékről tett tanúságot a nehéz költemény >etanulásával, jó kiejtésével és előadásában a iclves felfogással. Méltán kiérdemelte a taps­iban. Ezután Szekeres Monis gymii. tanár ol­kaott fel Petőfinérői. Választékos nyelven vá­,,|ta Petőfiné teljes életét, egyúttal érintette Kiadásában Petőfiné költői működését, Petőfi tanti szerelmét, leveleit, naplójegyzeteit. A ro­aiuszev.is felolvasói osztatlan tetszésnyilvánítás­ai honorálták Utána Nobel Jozefa szavalta el \irkas Imre „('inka l'antia- eituü költeményét. tőle megszokott rutinos előadassál ós a szép öltemény kiváló azinezéséveL Kzt Lukács Jenői ogballgató zongorajátéka követte, Liszt II. Ma­;var Kapsódiájat adta elő. A Uebél darab m in­én réazletét kitűnően érvényre juttatta, bravúros echnikája igazán ráaaolgáll a zajos tapsra, amely iti'ka végeztével felzúgott. A szép műsort Szabó 1. Zsigmond fejezte be, aki „Március idusán" imü saját alkaítni költeményét szavalta el. Ncm­sak a hévvel teljes előállásnak, de a tehetséges o.tanak is egyaránt szólt a kitöm taps és tetszés. A Jókai kör március U-iki est, Ive. melyet lároius lö-iuiek emlékére rendezett, nagy és isy.es közönség jelenlétében ment végbe. A s/.é-1 én sikerült estélynek első pontja Yikár Krzsi re­tekzongorajátéka volt, ki Lisztnek Kunsztját ját­z.otta. a töle megszokott precizitással s a kö­önség zajos tapsokkal jutalmazta játékát. Az­tán a körnek uj tagja Nagy Lajos ült a felolvasó s/.tallioz. s egy szép kis novellája bemutatásával tegtartotta, hogy ugy mondjuk, székfoglalóját, i jelen voltak nagy figyelemmel kisérték az ér­ek, -s felolvasást s utána élénk tapssal, elisme­éssel adóztak a köt uj munkás tagjának. A mü­nr atolsó pontjául a .Vén cigány- melodráma övetkezett, melyben Vajdits Ilonka a utavalati észt adta elő s Szenté Elza a songorakiséretel zolgáltatta. Az előadóknak művészies, összhang­ztos és hangulatos előadása nagy hatást keltett hallgatóságban, ami egészen illett a március ö iki nagy nap emlékéhez. A közönség basa­as, emelkedett hangulat 1 mii távozott az estélv nd. tely d. u. 6 órakor kezdődött, lányos könyvektől, felszentelt oltárainktól is erűitek ki honvédeink. Ma még iryakoi lat lan jonc. Holnap már edzett bajnok. Ma közember, lolnap vezér. Igv volt ez akkor. \ esatett csaták után a diadalok hosszú sora .övetkezett. Isaszeg, Vác, Nagy-Salló, Komárom a Hilda, minek loroljam fel mind a nemzeti őstettek színhelyeit. Csatát csata után nyert a magvar hadsereg, iyózelemmcl, diadallal hordozta meg a magyar zabadság háiomszinü lobogóját. Meglapult már a ad horda, bujkálva keresve odúit. Futott az llcnség, velük a vdéz osztrák is mindenütt. Icggyalázva, szét volt verve minden ellenünk a magyar szabadság napja teljes fényében felet­ünk ragyogott. A diadal-miímor mégis halotti álommá, a yöaslaai kiáltás kslslhnrgassá vált. Elhervadt a aagyar szabadság vérből kikelt szép virága, viosuvarta kezűnkből a fegyvert, terhével leigá­ott, agyonnyomott bennünket a már tehetetlen iaztrák által segítségül hivott északi koloszus. Világosnál kiesett a fegyver kezűnkből, t'ilágos egy egész nemzet szép reményeinek, zabadságának temetőjévé vált. Világosnál elve­zett a haza. Mit szóljak még az utána következő szomorú ;yászidőkről. Eláll szívverésünk, megdermed a vér ereink­»en ma is, ha az aradi tizenhárom vértanúra. laynau kegyetlenségeire, az uj épület áldozataira a hontalanná vált bujdosó nugyjaiiikra gondolunk. A pápai ág. hitv. cv. gyülekezet folyó hó 14-én kedden est,- 6 és t'l órakor ülte meg március lö-ikót. a gyülekezet tanácsi érmében, melv alig birta befogadni az ünneplő közönséget, melynek sorában otl láttuk Gyuráta Ferenc püs­pököt is. Az emlékünnepélynek műsora 12 pont­ból állott. Az ünnepi felolvasást BélákLajos fö­asolgabiró tartotta nagy hatás mellett. A hsaaSaa, saép felolvasást mai számunk táivarovatábaii hozzuk. A programm többi poncai is. melyek szavalatokból és a vegves énekkar által precízül előadott énekszámokból álltak, igen érdekesek ós sikerültek voltak. A szép ünnepélynek csak este S óra után lett vege. Az ev. ref. főiskola ifjúsága folyó hó 15-én d. e. 1| Órakor az iskola udvaráról vonult a honvédssobor elé. ahol már nagyssámu kösönség várakozott; a szemben MVŐ BŐI internátus abla­kait a növendékek foglalták el. Az ifjúság elő­ször a HimnUSZt énekelte cl. majd Ölé Sándor II. c. papnövendék szavalta el Csomass Dezső­nek egy szép alkalmi költeményét, kitűnő elő­adásban és lelkesítőén. As ünnepi beszédet Végit dános főiskolai szenior tartotta, aki a nagy nap emlékeinek felelevenítése tit.'.u lelkes sza­vakban hazafiasságra buzdította az ifjúságot. Utána Farkas Dezső Q. é. papnövendék szavalta el érces hangján a „Talp.ia Magyai--t. Még a szózatot énekelték «d és megkoszorúzták a hon­védemléket. A koszorú szél.-s nemzetiszínű sza­lagját a következő felirat díszítette: „A 4s-as honvédeknek. A pápai ev. ref. főiskola ifjúsága." Majd tömött sorokban körmenetre indult az if­júság, bazalias dalokat énekelve. A pápai ker. munkásegyesület is méltóan ünnepelte meg a sajtószabadság kivívásának im­már ö7-ik évfordulóját. Délután 1 ómkor zári sorokban vonultak az egyesület tagjai B honvéd­szobor elé. Itt a Himnusz eléneklése titán — amelyet a nagy számban egybegyűli közönség kalaplevéve hallgatott végig — Csapó Antal sza­valt el nagy hatassál egy alkalmi '"lát. Utána Bodor Aladár lőgymn. tanár tartott lelkes ün­nepi beszédet. A történelmi visszapillantás után azt fejtegette, hogy e szent nap év fordulóin min­dig az elmúlt év történetét kell vizsgálni és be­lőle tanulságot vonni. A magyar nemzet a márciusi 12 pont értelmében döntött a lefolyt választási küzdelemben; tegyünk tehát szent fogadást, hogy a programúihoz mindig hűek maradunk. A haza­fias tŰZ/.el előadott beszédet lelkes éljellZeSS, 1 és tapssal fogadtak. Majd Szóké Lajos szavalta el lendületesen ós sok érzéssel a .Talpra Ma­gvat'"-!. A Szózat eléneklése után kossorut he­lyeztek a honvédszoborra, szalagján e felirattal: „A névtelen hősöknek. A pápai ker. ínunkás­egyesület." A tanitóképzö-intezet ifjúsága március 10-,-n, szerdán d. ii. .*! inakor tartotta meg az emlék­ünnepet, az intézet tornatermében, mely ez alkalommal fenyőgirlandokkal és nemzeti drapé­riákkal éa lobogókkal volt gyönyörűen föl­Volt oka koszorús költőnknek, midöu így énekelt s ekként szólott a gőlvalioz: ...... nincs itt kikelet. Az élet fagyva van a megdermedett." ,Csak vissza, vissza! dél szigetje vár. Ts boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk esak egy volt! az is elveszett!" Azonban a mélységes gyász éjszakájából virradt fel hazánk szebb hajnala. Á dermesztő fagy eloszlott a szabadság napjának melegétől. A jégkércg leolvadt a szivek­ről. A vértől ázott mezők újra virágot fakasztot­tak. Az elhintett mag kikelt, hogy belőle vész­szel, viharral ellentálló terebélyes fa nőjjön ki. Feltámadt hazánk is halottaiból s hogy nem szűnt meg örökre élni, hogy nem törölték ki teljesen as élő nemzetek sorából, hogy végre a bécsi udvar is kénytelen volt belátni, miszerint az uralkodók hatalma uem a azuronyok aokaságán, hanem a népek szeretetén uyugszik, hogy független, szabad éa I log nemzetnek: lehet csak nagy királya, ez ia a szahadságháhorunak, az ekkor lángra lobbant a — leigázáa után — hamvaiban ia tovább égő, többé ki nem aludt szabadságszeretetnek vívmánya. Így született meg, igy kelhetett csak életre a hatvanhetes alkotmány éa hogy „Él magyar, áll Huda még!" a Imgy soha ineg ne dűljön, az eaak tőlünk, hazaazeretetünktöl függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom