Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-12-25

ELET. I lök R vonaton, Kerekek zúgását. <iép Zakatolását Egykedvűn hallgatom. Mosgást iit-in is érsek, Befonnak as álmuk s azt biaaem, bog} állok Amíg ki 11• -1ii nézek. s okkor ime bitón : Minden m egv árnyék, Fut. rohan ;i tájék Vissza lebea Muirayon! . . . Elek. Hogy mióta P s meddig? aai ae bánom! Niin tartom azt számon Kz unalmas nóta! S jönnek link. lányok. (Ilyan ismerősek, Ks lám! hogy megnőttek! AI.« vélek rajok! Kn éssre so vettem, De az idö szárnyal S asembe jőve mással. Látom : üreg lettem! trdélvi Zoltán. Melleklet a „Pápai Lapok" f>2-ik számához. Múltból a jelennek. (Oani bácsi karácsonya.) A I' á p a i I. a |> <> k" s /. á in á r a lit.i Gelsei duó Vince. Január 21-íke volt, künn eseti a bó, Iont szolt a aene, csengeti ti pohár. Névnapol liltttnk. Kn a/. 5reg urakkal tartottam, kik egy hazafias dal a tán, meséltek a régi, j" időkről. Több üreg honvéd is volt a társaságban, mindegyik besséll valami episódol az életéből, a ssabedságharcbóL Kn pedig hallgattam őkel teattel-lélekkel s «/.ivembe véstem a múlt edes, fájó pmlékeil . . . A jó öreg I »ani bácsi ssölalt meg egyik öreg honvéd után: Kn -• kesdé elbeasélésél a jó öreg még i >ak tisenhárom éves voltam abban a mesés korban, de azért gyermekéssssel, gyermekssivvel is tudtam lelkesülni a ssenl ügyért, a magasstos eszmékért, melyekért ti harcoltatok. Aztán tisztes, hófehér szakállát végigsimítva, igy folytató: Nyáron a mesőkön, télen a temető-téren folyton iialioriis.lii játszottunk. egyik fele a gyermekseregnek volt a német, másik a magvar. Kn a magyarság vesére voltam. Az ütközet hevében a/.tan nem egysser jól el is sgyabugyáltuk egymást, Igy játszottunk I84H karácsony estéjét megelőző délután is a temető Ulf 1 li-tti térin. Megjegysem, hogy előtte való nap vonultak ki falunkbó] a honvédek - mi gyermekek aaért voltunk ugy saabadj ára hagyva, mert mint az én atyán is. ugy legtöbb Búnak atyja kösttlttnk, ebnen) nemzetőrnek, vagy bonvédnek, követve tanítónk példáját, ki községünkből mint legelső kötött kardot a Imn védelmére. Mint inon lám isnét háborúsdit játszottunk s nidőn javában folyt akit gyermeki sapai köat a harc, tronbitaaaó hallik s patkok dübörgése, Mi terméssetesen azonnal félbehagytuk a játékot l várakozva néztünk a hang iránya leié. Pár por. múlva egy .-apát vértes bontakozoii ki io-m messas tőlünk a kö.l homályából. Mi renülve lattnk magunk előtt as ellenséget, s a temetőbe futottunk, hívén, bogy annak boaottal benőtt árka mögött menhelyet találunk. < sak luháea Pista maradi előbbi játékhelyünkön. Hátrább volt-e, mini mi, vagv a rémülettől nem tu.lőtt tovább menni nem tudom, l'e ..II állt a játszóterén. inozilulatlannL A köselgő vaaaaok egyik tisitje kivált i csapatból s Juhász PistábOS lo>ago|t I harsány lumo.iii boi'v lul is hallhattuk kérdé: Mondj n< matyar katonák. mulatva mint a távoztak, válaasolé el. A tiszt dühi ein tyernek, hol mennek l'ista ellenkező oldalra merre honvédeink tegnap arra n.elitek még tegnap ón tama.lt a titira. Ilazinlolsz. fatv elv kutya apró rohell, a honfédek amarra ints/, tovább, • sasai kardjával Ütlegelni ke/..lé pajtásunkat. I'ár pillanat s szegény gyermek véres fővel feküdt a havon. Engemet a düh, a rémület ssállt neg ez embertelen tett láttára. Önkénytelen, anélkül. bogy tll.Inam mit teszek, nyúltam zsebembe. Imi parittyámat s még pár darab jókora, gömbölyű követ szoktam tartani, meri én voltain ,i legjobb parittyásé a fiuk kost, Röptében h-parittyá/.t

am a fecskét, Fogtam tehát aparitytyát. s lejem felett párs sor meglóbálva e kezdetleges fegyvert, lltliak oros/téni B belé helyezett ökölnyi követ. A kö búgva l'epiilt S a követkeső pillanatban, aa embertelen tiszt holtan bukott le lováról. Az ellenséges ősapáiban nagy zavar táma.ll. Többen lovaikról leugrálva siettek a szerencsétlen tiszt segélyére . . . En pár pillanatig negkö.*ülve álltam, aztán félig öntudatlan elrohantán, aat sem tudva jószerével, hogy merre, hogj hova. Fülembe hangsott lelkiismeretem szava : .liviikos vagv." S futottam eszeveszetten tovább, bnv helyet keresve. Kiöltem volt a halottasház rozoga tetejével, sarkából félig kidőlt ajtajával. Régi épület voll ez, még a nagy kolera idejéből is.'lf, maradt fenn. Most is volt benne egy halott, a ('sajka Böske feküdt benne, ki ínegrgeste magát, hogy sségyenél eltakarja. N.in v It aki f.lboiii ólja. orvosunk elment, a honvédekkel, s ugy határozták, bogy az ünnepek után majil eltemetik. Ressketve nyitottan fel a borsalnaa épüh-t ajtaját, de mit vi.lt mit tennen. Belépleni. Előttem f.kü.lt a Böske halva, arca megkékülve, vonásai összekuszálva, s nemei nyitva meredtek iám. Es én ugy féltem mindig a halottaktól. Remegve húztam meg magamat a halottas kamra egyik szögletében, honnan a szerencsétlen bolt lányra láthattam. Lestem ha nem mozdul-e meg. Istenem! ha megmosdulna, lelkeim- s hozzám érm- . . . Aztán még rémesebb gondolatom támadt, hátha rájöttek már. hogy én vagyok az osztrák tisst gyilkosa! . . . Bossut állnak, felégetik hasunkat, megölik nővéremet, anyámat. Ily őrjítő gondolatok jártak agyamban. Imádkozni akartam de a .Miatyánk" sem jutott eszembe. Kkozbeii este lett .'•> sötét. Falunkban meghűlték az esti harangot. Kire még emlékezem, de aztán elhagyott eszméletem. Mik'.r magamhoz tértem isméi világos v.ill. a Imid besütött az itl-utt lyukas tetőn a Böske arcára, A hideg rázott, tagjaim elvoltak gémberedve s motaianni nem mertem. Ismét haraugssót ballék . . . Éjféli misére harangoztak. Ütött a kisértetek órája. A mi bolond dajka mesét esak hallottam, a rossz lelkekről, as íimsi mind eszembe jutott. Szivem az izgalomtól hangosan veri. ugy hogv dobogá sái a t. Ii bundán át, mely rajiam volt, tisstán hallhattam. Egyszer csak ugy tetszett, mintha valami az ajót kaparná, oda nézek, egy nagy lakaté macska bújik be as ajtón. En mosdulni sem mertein. A macska körttlnés nagy villogó ssenével s aztán f.'l a ssentnihály lovára, melyen Böske kiterítve volt, onnan felugrott a leány mellére. A halott egyet rendüli soly hangul adott, mintha azt mondta volna. várj. Bénulton sikoltottam lel a kÖVetkelA pillanatban ismét elvesztettéin eszméleteinél. Mikor magamhos I hallék s valami MIHI III liiizi'iiliu aii .mi., i. Kinyitása Mernem et, lleetor iillt előttem, a vadásskatyáak A lm Illat nem talá'ván honn, bizonyára szokása szerint keresett s kitűnő orránál s ösztönénél fogva valahogy rám talált. Soha nem örültem meg ugy semminek, mint ekkor kutyánknak. Nem voltam többé egyedül. A n-gg szürkülete kesdé mag világítani ssomom rejtekemet. A fekete macska, a tometőőr maCskájS pedig ott aludt összegömbölyödve a hulla mellén. Fáztam, éhea is voltán, de nem volt bátoraágon távozni a halottas házból. Isinél leültem a sarokba, Ind az éjet töltöttem s átkarolva lleetor nyakát gondolatokba merültem. Egysser esak léptek zaját hallom, nelyek mindinkább közelednek. A. vér megfagyott erőimben, üldözőimet véltem közeledni. Az ajtó megnyílott s belépett rajta az öreg öreg János, az első béresünk. E perében háromszoros sortűz hallatszott a közelben • én kérőleg nyojtán kezemet szolgánk felé, mert egv hangnak nem voltain ura. Az öreg cseléd pedig meglátva engen a sarokban kucorogva, félig ijedt, félig mosolygó areeal kérdé-: Hat az itju ur. mit ken-- itt'/ Már az este óta s ,-gész éjen át tűvé tettük a falut, s az egész határt. Miért in-ui jött haza? A tekintetes asszon-, meg a kisasszony nem aludtak egy cseppet is a/, egész éjen ál, csak magát siratták, azt hivék, hogy a fai kas ette meg. Hát él még drága anyám a jó nővéren? kiáliám örömmel. Hál a vasas tiszt nem halt meg .' kérdem lelkesedv e. János nagyol bámult, gon monda : Hát ugyan méri U» tisztel megverte az [stoi Juhász Pistát ugy el-agyabugyálta, megütötte a szél. N.-ui hallotta az ifjú ur a sok lövöldözést? Most temetik éppen -. a sirjába hittek háromszor sortüzet. Még ma tovább megy az egész ármádia. Hanem már most siessünk a mamához hasa. Bizony még most sem találtam volna meg, ha Hektor nincs, az ü nyoma vezetett ide. I »e hát mi az ördögnek bujt el az itju ur s éppen ide? Nem feleltem az üregnek semmit, s karjába kapaszkodva bandukoltam haaafelé, Meg. osudálkoaó banélnének? A vasas amién szegény oltani nyugodva. •ogy •n voltam a tiszt idek térni, nyöszörgés! eg testet érsek végig gyilkosa. He csínyemért meglakoltam, hazatértein után soká nyomtam az ágyat, tifussbs estem. Mikor felgyógyultam, a köseli városba mentünk lakni s én elkerültem szüli földemről. Most pár éve tálaik../.tam egy falunkbeli emberrel s kérdeztem tőle, hogy mit csinál Juhász Pista.' Szomorúan feleié a mult li.t.ti temettük szegényt. - Aztán hamisan nézve rám folytatta : I »e jé.| fejbe találta az; a vasas őrnagyot a tekintetes ur. Kn láttam ám. ott alltam mellette, de mind eddig nem ssóltam senkinek. Nagyot néztem s gondolám, hát ha tettem, jól tettem, legalább én is kevesbítettem egy gyei a haza ellenségei számat fejese be Dani bátyánk elbeszélését. AZ EN KARÁCSONYOM . . . Az én karácsonyom, ludOM nem lesz fényes Egészen egyszerű ... amolyan szegényes. Nem vagyunk kazdaook... hát miből is telne? .. Asztal közepére. Néhány szines gyertya, arany dió, alma ... De azt is csak néked hozza a: angyalka Edes kicsi hugom, szoszke ha/a liiri... Hogy ne találj sirni. Te cljáhzid szépen s úgy örül a lelked, Hogy c kis Jézuska mit is küldött néked? .. Qyönyörködvt nézlek... de elszorul szivem bánynak ilyen sincsen ... b/. S (Jyörgy. s.