Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904
1904-12-11
;i panasz a drágaság miatt, de nálunk azt még mesterségesen is fokozzák. Legalább ezen kellene segíteni, «'zt kellene megakadályozni. (látat kell vetni annak, hogy egyes emberek uraljak piacunka! a közönség rovására, hogy elvonják az élelmiszerekéi a közönst'jr elül. hogy azokat nagy tömegekben száiliisák külföldre, meri városunknak sokkal nagyobb érdeke az, hogy a nagy közönség ne legyen nélkülözésnek kitéve, IN- nézzen a legrettenetesebb éhínség éa nyomor elé, mini az. hogy a város egyes polgárának a zstdic megteljen. Alkosson a város sürgősen szabályrendeletet, ha más mód nincs reá — melyben szabjon batári az élelmiszerek tömeges összevásárlásának és kivitelének s legyen gondja reá, hogy ezt a szabályrendeletei a felsőbb forumok Boronkivül helybenhagyják; bizton hisszük, bogy a felsőbb hatóságok méltányolni fogják az okokat, melyek az Ugy gyors elintézéséi involválják. A belügyminiszter csak nemrég intézeti leiratot a fővároshoz is, melyben hathatós támogatásúi megígérte a főváros hatóságának minden oly irányú intrzkc'lrsidirii. niclvtiek célja a dráirasᣠmegszüntetése, vagy legalább enyhítése. Nem kétkedünk benne, hogy vámsunk ilyen célzatú törekvését annál inkább támogatni lógja a belügyminiszter, mert in még ; , rendkívüli és nehéz állapotokat mesterséges nton teszik nehezebbekké és elviselhetetlenebbekké. Tenni pedig múlhatatlanul kell valamit, mert a tétleuség köuuyeu megboszulhatja magát ós városunk olj válságba juthat, melynek következményei kiszámithatlanok. Mi evidenciában tartjuk ezt a kérdést és ha a város hatóságai nem tudnak módot találni a helyzet szanálására, akkor föl fogjuk hívni a közönséget társadalmi szervezkedésre, mert utóvégre nem nézheti el tovább i-. nyugodtan saját kizsákmáiN olását. A gerencei ut érdekében. Jákói Oéss körlevele. Már több ilben bírt mit mik a/.oii mozgalomról, mely ii gen und útnak jokerbe helyeseiét tűzte ki célul él feladatéul. Lepünk volt te eled, mely megpendítette az etemét, bogy a g 1 'renoeí ntttgy gyökeresen csak olyformán orvosolható, he a kérdéses útvonal vérmegyei könúttá tétetik d<>l esik konstatálnunk, hogy a mozgalmat megindító érdekeltség is esen álláspontra helyezkedett és most a vármegye decemberi közgyűléséhez kérelemmel járul, hogy a nagy-gyimót-gerenoe-bakonybéli vicinális ut a törvényhatósági közutak sorába felvetessék. Baen kérdés fontosságát bővebben ecsetelni felesleges; az ; s általánosan tudott dolog, hogy esen nagyförgalmo köslekedéd ut alapos megjavításé égető ssttkséget képen a közel és távol vidék nagy közönségének érdekében és ha még megemlítjük, hogy indítvány tétetik • megyegyűlésen ezen ut fen tartási céljaira államsegély kieszközlése iránt is, nehogy a vármegye ujabb terheket rójjon s lakosságra,megvagyunk győződve, miszerint a vármegye közgyűlése az érdekeltség j"gos és méltányos kérelmének egyhangúlag helvét t'ng adni. fakói (íéza ural. jószágigazgató, megyebizottsági tag ezen ügyben erős érvekkel indokolt körlevelet intézett a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjaihoz, telkeivé őket az érdekeltség fontos ügyének támogatásári és pártolására. Aa érdekes körlevél egéss terjedelmében a következőleg s/ól : „Köztudomású, hogy s moóri völgytől a Rába lapályáig mintegy 100 km. hosszúságban hnzódó s az u. ti. kis magyar sikság déli szélétol a Balaton medencéjéig mintegy 50 km. szélességben elterülő Bakonyhegylánc, vármegyénk területét kisebb-nagyobb, de különösen két förészre, i. i aa ezen hegy láncolattól délre és ettől északra fekvő részre osztja. Köztudomású az is. hogy ezen lem megvetendő hosszúságban és ront innitásban nyúló hegyfolytonosságon át as egyébként feltétlenül szükséges közlekedés mindenütt. |e még a legnagyobb és legélénkebb forgalmú részeken is. civilisáltnak nevezeti korunk valóságos szégyenére annyira fossz s rettenetes nehézkes, hogy majd tűrhetetlen! Egyetlen egy járhatónak mondható úttest és útvonal: • vessprém síre—győri országút töri ezt csak át, habar több helyen maga a természet mulatja a könnyebb szerrel és kevesebb költséggel kiépíthető azon utak helyéi és irányai, melyek a közlekedés és forgalomra a legmegfelelőbbek, legalkalmasabbak és egyúttal legszükségesebbek is. Ilyen és minden tekintetben a legelső helyen áll ezek között a Bzkonv henrvséa azon terméssétadta hegyszakadék hcgyhorpály, illetve hegynyilásbó] létesült vöbjryképesWhnény, mely Zirc, Bakonybél és Pápa, majd • közbeesői tekintélye- szánni községek közt van hivatva a folyton fejlődő és emelkedő forgalmai és közlekedést lebonyolítani. Igen! csakhogy az ennek fenekén végig kigyód só közlekedési ut is — dacára, hogy ezen • forgalom vármegyénk bármely osztálya és terméeietű legh esen ál több uttestén hvéit meghaladja — oly kriminális rosszkarban és rOBSS állapotban van az év bármely szakában is. hogy az. ki rajta u'azni kénytelen, legalább is megütközésének i bosssnkodásának ad kifejezési. Egy jobbérzésü egyénnek pedig valósággal elborul a lelke afölött a kínlódás, vergődés és ezzel kapcsolatos állatkinzás fölött, amit esen útvonal egész mentén bármikor tapasztalni kény leien. Igen Tisztelt Tagtárs Ur! A rómaiak már tudták, hogy a közlekedési nehézségek minden tekintetben és irányban mennyire hátrányosak, sut veszélyesek! Azoknak tehát leküzdése, elhárítása, a forgalom és közlekedés könnyűvé ée kellemessé tétele, mintegy vele járó kivetése s ma* gasau hordott fővel járó embernek. Nálunk ped. kétezer év után. a romaiak idejétől a legutóbbi időkig, tehát majd emberemlékezet óta, a legközelebb lefolyt tiz évet kivéve s eltekintve a nagy tudományú s minden szépért, nemesért és jóért lelkesedni tudott boldogemlékfl Sárkány Miklós Bakonybél hires és nagynevű apátjának e tekintetben ezelőtt mintegy .'{l)--.'lö évvel volt nagy befolyása szülte primitív iiltalarozás i néhány bürüsseril híd emeltetésétől, nem tétetett ezen szerencsétlen i mindamellett forgalmára nem megvetendő s a közlekedésre mindigjelentékeny és ebből is következőleg vármegyénknek mint ilyennek elv itázhatatlatiul érdekeivelÖSSSjOfüződö s folyton emelkedő • élénkülő forgalmú útvonalon semmi, de semmi, annak jó, vagv esak tűrhető karba hozatalára! Ezen leirhatlan és jeUemezhetlen állapotnak tovább tűrése, szerintem majd csakhogy nem érthetetlen, de legalább is hibáztatandó, sót kárhoztatandó könnyelműség volna! Nem esak. de hanyagság i-! Főleg, mikor ezen szóban levő ut Jókaiba helyezése és fenntartásához szükséges ••s kitűnően alkalma- fedanyag, ez ut majd egész hosszában éz minden részén közvetlen közelségben található • Bakonyhegységünknek mintegy csontját képező • ss ut partjain is httzninrs ütődő dolomit tartalmú • könnyen repeszthetö • s zúzható sziklatömbökből, majd as ugyanezen hegységnek p''dig mintegy egyik erét és véresatormiját alkotó S az ezen ut mentén csergedező, majd időnként száguldó Gerenofl patak állal az ut partjai közelében összehordott ár.ulvánv kavicsból. cgv leanviiak i a boldog munkában megsavarai, bat sank magában ábrándozott a leendő esylumról s a pipatórium átbelyeséeéről, Kgys/.i rre lianeos a iiie«apki.d isok rázták meg a levegőt. Ki-- és nagykengyelesi Keagyclessy uram, kinek özei mar II Kndre alatt előkelő szerepel vittek stb. stb, erre aa ajteesaukodásrs ijedten hu/ta ösase nyakat; sTfirnaa kinyitotta a/, ablakokat, hogy a/, iirulo tu-t kíssálljoa. . . . Szóval: BMgjött a ZZfysSJgnS a —/.mv. Az arulo tu-t még l,i se szállt, s a nagvságos a-s/onv inal berontott a szobába — Elájulok, -- sipította. Kcnev i b---v 30 éves együttlétük alatt zagyon megszokta ezt a tragikomikus Jelzettet, hál nem reagált ra. Klajulok harsogta egy skálávsl magZ sabbau Karola BSSSOny, Keagyclessy t valami pillanatnyi, rendkívüli bátorság szállta meg ; valami pai/an demon kezdett dolgozni benne, einikUMS s/olalt meg : — l'gy un kérlek' e/t az „< lajulok"-at hallottam tőled vagv esersser, dfl meg so.e részesítettél ebben az élvezetben ! Iii.lt:«. hogy e/.ert legalább i.s kikaparjak a s/emcil, de lia már kiinoiida, hal kiniondla l'tóvégre M év a'atl lehet rgySSSf ő is bátor, hadd legyen meltii i -i ihez. Karola ass/..tiv azonban nem kaparta ki a stein,'it. e-ak Sanyit mond.ut : Tévedsz,ha azt los/eil, hogv valami l.is dolog i/gatta lel i'iinvire az idegeimet. HzllgSSS meg Kengyelcssj 90 ev alatt ugy sem osinált utast, mim haiigaliitt: igen negy Volt már ebben a tréningje, nem eeetl neheaére, tehát hallgatott! Amint -.lalok, tálaik"/. liodr.e inéval és kápseld? . . . Kengyeleeeyben megint motosakált s pnjsáii démon Hiába, aki megízleli a batoi-agot. a/ sebesen hagyja cl. Közbevágott: Muhi e|' K/t a théuiil l-ne lem Maid folytatom Találkoztál líodrogincval. s majd e.ájultai, bogy ennek divatosabb a kalapja, mint a tied S,,'ival, uj kalap kell Nem! toppantott haragossá Karola .--/.oliv Bodrugiaéval nel gondoltuk, zwgnéssük ur. sayaköayvi kivatslaál, hogyan van kitévs Ilus meg t hfss! — Ah' rebln nt el a boldog Kitörés Péter ui ajakáról. — Hegaeztük Kiolvastuk. emelkedett hangon : l'r. Fenyőháaj ruji i: .cn : Friedman - Oean . . . TSnát lie'll IICIUCS ! - H/.is/s/l'llt lel Keagyclessy, Közönséges magyarosított név. lí.tolulja az ipszilont! Ili tudtam volna' Hallgasd tovább! 'felnit: dr. Fenyőháaj Friedman Gass, kinek vallása . . — Nos-nus? Tán csak nem kálvinista? - . . . vadasa : izrealita! Mintha I. igv ii e-ipte volna meg ugv ugrott fel. l/rcabta i rikáesnke. M..-t in ir kengyelééi Keagyclessy Páter uram I« k../e| volt as ajula-ho/, mieden pá rd neos osok elleneié. Kél Inie, hogv kint függ es a hirdetés Mindenki tudta. e-ak no lein Kinevethettek. Nevetett rajtunk léi Budapest Megöl a sségyen Mar ci |. ni. meit mentik ki magukat annyian az esküvőről Hodioginc is tudhatta ezt; szélt csalt el a/ anyakönyv vésető bős, mert gyönyörködni akart a sségyi immben Elájulok. doggal ! . . . A lia/a--agbol nem |e-z semmi ! dörŐgtS l'éter lltillll. . . . De! ... — ellenkezett önkénytelenül Kalo» A/tan eszébe jutott, hogy InaLa minden, ez SgysZSf cg vet kell érteni az urával. <-akug\an nem lebet se in mi belőle, telte ti..//,. /-nlonak min adom a lányomat en, kunk ereiben z knnneburgi őrgrófok vére osergi des, s a kunk . . . As é'u -.un megfordulnának sirjsikbss VSgOtt közbe Keligvclessv. A gvahl/alos' Közelünkbe muri tolakodni Hat azért nem engedte, hogy az anyakönyv vezetőnél valamit vegeszek, mindent magara vadait, hogv meg BS tudjuk a valót Felssalsdtnm aa aayaköayvveaetőhöa, ninea-e tévedéeS dologban'.' Minden lendhen volt. Annyit azonban tudtak, hogv a vőlegény most teát katliobkiissa, de az ssküvő clott min lesz befejezett dolog. Tebál sti.r ? Azért járt s plébánián. Aaért mindegy! Nem adhatjuk Ibist hozza Szegény lluska, ssegény kis Meeirtáin szólt Péter iram siránkotvs Eesébs jutottak ez 0 ssét'•-/•oit aimai is a leendő a/yliiuiröl - l pipatórium áthelyezéséről.