Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-09

Avval, hogy mit tett az országgyűlés, — sajnos - haiirar elkéssülhstek. A tisztviselői fizetések kerítése az, mely nagyobbik réssében a jelenlegi kormány alatt elintéztetett. Miután he­teken át péjnf|gyi előadója voltam e javaalatok­nak s tisztességes, Qkradaegoa munkával igyekes­tem azon. hogy voll tiaa^viaelőkartáraaianak méltányos igényit szolgáljam: ugy reményiem, hogy tisztelt polgártársaim figyelmét sem ke­lülte el ebbeli működésem. Nem is tanom azt még befejezettnek. Egyrészről kívánom. In>gv az állami alkalmazottak legalsó fizetési osztályában a legfelső fokozat tényleg betöltessék. Másrész­ről pedig abban a reményben vagyok, hogy ugy a felekezeti tanárok valamint a városi tisztvise­lők tizet éarendeaéaében mielőbb közremunkálha­tok. Miután Papa városának tisztikara annyira méltó az elismerésre s miután felekezeti népis­koláink városunk magyar kultúrájának büszke­ségei: ennélfogva azt hiszem, hogy senki sem fogjs tőlem rossz néven venni, hogyha ezen nagy ér­dekek méltányos igényeinek szóssólója leszek. A képviselőháznak többi idejét — pedig ugyancsak hosszú öleseket rendeztek nekünk megemésztett.-, fölfalta a katonai kérdés és az obstractio. Nem akarom tisztelt polgártáraaimal fárasztani avval, bogv inégegvszer elesépeljek dolgokat, amelyeket két esztendőn át egyvégté­ben harsogtak szónokok és hírlapok a hazában. Tisztelt hallgatóim díszes soraival szemben.nem is volna illő a köznapi ismétlés. Nem akarok bővebben utalni arra sem. hogy még a bonyo­dalmak legkezdefo előtt 1902. d llllo-f ő éli 11 pénzügyi bizottságban azt az álláspontot foglal­taim el. hogy a kérdés esak nemzeti vívmányok alapján oldhat'' meg l ezért egy határozati ja­vaslatot adtam be már akkor, hogy a magyar tisztek az osztrák ezredekből a hazába vissza­helyeztessenek. Azt hiszem nem árulok el illet­lenül titkot, ha elmondom, hogy határozati ja vaslatom eszméjéhez mar előzetesen hozzájárult báró Fejérváry Géss akkori bon védelmi minisster ur. akit pedig annyian, ok nélkül akarnak R schwere­gelbnek" híresztelni. Amire azonban tisztolt polgártársaimnak szíves figyelmét kérem, az két oly következte­tés, melyet a hosszu kínlódásokból magamnak mint szemlélődő levontam, s melyek közül az egyik a katonai kérdésekre, a másik az obstroc­tióra vonatkozik. A katonai kérdések tekinteté­ben, bármit is akarnak némely szárazon maradt obetmotorob elhitetni a kösöneéggel, az igazság mégis az marad, hogy ha nekünk sikerül az összes magvarországi ezredeket magyar tisztek­kel hit ni el, pedig ezt akarja a szabadelvű párt és a kormány, akkor megfogtuk a magvát iés nem a fÖlületét) a magyar katonai ügynek. Ks ha gróf Tisza Istvánnak sikerülöm! a magyal hadbírókat bevinni a hadseregbe, akkor eltudjuk helyezni > gy részét annak a magyar fiatalság­nak, mely eddig díjtalan hivatalok után szaladgált. Az obstructióréil több ás nehezebb szót kell ejtenem, tisztelt, polgártársaim! Azt merem igaz lélekkel álktani. hogy ha bármelyik pápai polgártársamat, ki függetlenségi érzelmű, felvit­ték volna a képviselőház karzatára és arra büntették volna, hogy egy hétig hallgassa onnét azt a tavalyi obstuetiot: megcsömörlött volna attól a naplopástól. Ólakig tartó beszédek tartattak h-vdek felolvasásával, nem érvén meg azt a villanyt, amibe kendtek az országnak. K<t szamok akadt, kik kijelentették (1908 július 14. és lö-ikí ülésen) hogy ők az absolutíamnaf jobbnak tartják. Egy másik ÍIIÜ.'J július 23-án kikiáltotta, hogy ö annyiszor fog beszélni ,ahányszor neki jól fog esni." A névszerinti szavazásukat pedig oly ügyesen rendezték, hogy ezután ha busz horvát képviselőnek például ugv tetszik, évekre tönkretehetik az egész mag] nr parlamentet. Egyelőre ezt a nagy betegséget megállí­totta az a gróf Tisza István, aki magyar frlihoz illő bátorsággal azt mondotta, bogy inkább oessetöteti magát, de ennek a kórságnak elébe áll. Ám ha tilozótiáját nézem a dolognak s több érvre visszatekintek, különös fölfedezésre jutok, tisztelt polgártársaim! Miért van az. hogy azelőtt tizenöt évig kormányozták az országot, most pedig minden ötéves oyklus kösepén megbukik a kormány és egyre-másra dühöng az obstlUCtiÓ. Miért van az. hogy az országgyűléseknek első és utolsó esztendejében semmi baj sínes, de a középső években eget ver a vihar? Miért nem volt az azelőtt, a három esztendős választások alatt ? En előttem kétség­telen, tisztelt polgártársaim, hogy a dologban törvényszerű összefüggés van és a bajok löoka abban van, hogy behozták az ötéves választást a nélkül, bog) a Házszabályokat is ennek megfelelően átalakították VI Ina. Azt hitték, hogy az ötéves választás a kormányzás állandó­ságára jó hatással lesz. Eppeil ellenkezőleg történt. A oyklus első évében a képvíaelók még nem ismerik egymást, a helyi próbálkozókból még nem lettek országos karikatúrák, az elége­detlenek még nem verődtek össze: tehát nincs válság. A oyklus utolsó évében mindenki a választásra gondol: tehát szintén nincs koriiiany­válság. Klleliben az öt év közepén okvetlenül kitör a megápOrodoU fÖltttnni vágyás és obs­truetióhan való tetszelgés: tehát óriási válság kerekedik. Erre a barom évi oykhts alatt nem nyílt ily alkalom. Ezután pedig mindig igy lesz addig, míg az ötéves választásnak megfelelően át nem alakítjuk a Házszabályokat, vagyis inig azt az egyet ki nem mondjuk, hogy a költség­vetést záros határidőben s az év vége előtt el kell intézni. Mert a költségvetésre nem a kormánynak hanem az országnak van szüksége es nem tehetjük megint ki az adózó polgárokat annak, amit most az obstructorok reá zúdítot­tak, hogy a tavalyi jó termésű évről az adóját is az idei rossz termes mellett kell keservesen befizetni. Áttérek most már tisztelt polgártársaim arra a legfontosabb kérdésié, amelyet nem inté­zett el az országgyűlés; neveseteaenagtizdütúgi és kiegyezési kérdésre. Szólanom kell ezekről nein csak nélt, mert a legközelebbi jövőt. érdeklik, hanem szólanom kell róluk különösen azért, mert olyan országot, mely évenként százezer kivándorlót vészit el, senki egészséges országnak nem mondhat. Es nem hallgathatok róluk már esak azért sem, mert itt Pápán azt éressük, amit senki el nem tagadhat, hogy előhaladásunkra való minden buzgóságunk, sőt erőlködésünk, anyagi gyöngeaégünkbe ütközik és terheinket súlyosbítja. Ma már ugy összegabalyodtak e téren a tisztara politikai és a tisztára gazdasági kérdé­sek, hogy világosan addig latin nem fogunk, amíg ketté nem választjuk a dolognak ezt a két oldalát. ElöSSÖr tebat tisztelt polgártársaim, a kiegyezés politikai 'közjogi részéről) szeretnék nyilatkozni s asután gazdasági berendezkedé­sünkről. Tisztelt polgártársaim emlékezni fognak arra a ^nyilt levelemre-, melyet 1888, karáesonyán Pápa város tisztelt polgáraihoz intéztem s ame­lyet annak idején a bocsi sajtó is tárgyalt. Ak­kor, hat esztendővel eselőtt lejtettem ki aa állás­pontomat, melynek azóta az események csudála­tosan igazat adtak s még inkább igazat ahatnak ezután. Azt állítottam akkor, hogy azért nem tudunk mi megnyugvásra jutni, mert az lS(i7-iki kiegyez, snek éppen azt a részét erőszakoljuk, abba kapaszkodunk, amelyik nem alkalmazható. Nevezetesen l,Sti7-beii azért, hogy odaát a né­met, ik foglaljak el azt a szerepel, melyet M.i­gyaro.száguM mi magyarok kiválniuk betölteni és azért, hogy a régi osztrák rendszer na ve­szélyeztess . mi iiai laineutarisniusuiikat //;/ pedig egyenesen meginterpellált, amire ártatla­nul azt feleltem, hogy a kérdéses tiatal ember rokonom, aki azért jött az iskoláig, bogv Szekeres kisasszotívt láthassa. Az integetésem azt jeLentetle, hogy ina ll-ig van oraja a kisasszonynak . . . Magam is csodálkoztam, bogv ilyen vakmerően tudok hazudni, hanem az eredménye még inkább meglepett. Szekeres kisasszony a tudománya ellenére is (pedig neki a kis ujában vannak az Asszírok!) rémségesen naiv teremtés. Igy elpirult mintha 0 volna tizenhat éves. nem én és megzavarodva kért, hogy ni' folytassam . . . J . A leányok el vaunak ragadtatva az ötle­temtől, hanem ."• 11 kissé bepácoltaffl magamat. Ora után a tizikai szertárba hivatott Szekeres kisasszony és a leggyöngédebb mosolyával kéli felvilágosítást az illető érdeklődő úriember felöL Vérszemet kapva regéltem neki csodadolgokat. Hogy főmérnök a Qana gyárban ás olyan Bze­téoa van. mint egy miniszteri tanácsosnak, — rendkívüli jellemes, komoly lóriin, tul van a negyven éven és Szekeres kisasszony akkor Mint tel neki, mikor osztályunkat a muzeiiuii képtárba vezette ... u kisasszony ábrándos mosolylyal hallgatott és megszorította a kezeméi. — .Jövő pénteken meglátogatom a ni.imá­ját, Erzsike . . . Ugye, akkor tógádnak;' kér* dozto jelentősen. Mondtam, hogy mama boldog lesz és a rokonunk örülni fog, ha lesz alkalma bemutat­kozni. Az első percben csak arra a grandiózus felsülésre gondolt a ni, amit a Szekeres kisas/.­ssony lóg megérni Pallag Gyürkével, hanem most mai- a hideg ráz a következményektől. Mit tog vejem csinálni, ha rájön, hogy csúnyán becsaptam és az ártatlanságával visszaejtem Y Ks mit lóg szólni mama, aki valóságos kultuszt űzött a tanítónőivel és Szekeres kisasszonyban sem látja a kiállhat al hiúságot ? Kzer szerencse még, hogy névről nem volt and nagy örömé­ben nyilván elfelejtette kérdezni. Mát most kit mutassak be m-ki komoly, partiképes, érdeklődéi minőségben? Ha Berci bácsi értené s tréfát.., ö tényleg rokon és főmérnök a Ganz gyárban, de megcsontosodott agglegény és hallani sem akar aa asssonynépről. Mégis mussáj valahogy megcsípnem aa öreget, mert különben végem .. . Szekeres kisasszony minden tárgyból megbuktat és mama . . . erre jobb nem is gondolni . . . Most Segíts, édes eszein! III. I'allag Gyurka ma délelőtt fent volt Halunk. ÓS megbeszéltük. hogy a szigeten uzsonnázunk együtt. Mivel szerencsémre Alber­gi'k is velünk tartottak s az ezredesné tökéle­tesen lefoglalta mamát, míg (üzit egy sápadt zseinlyeszoke kadét mulattatta. hozzájutot­tam, hogy őszintén elmondjak Gyürkének min­dent. Láthatólag megbotránkozott, de eszébe hoztam, hogy Pariidon sokkal kitűnőbb dolgO­gat műveltünk, például mikor a table d'hotnal, az asztal alatt az egész társaságot (tudniillik a ruhákat Összeférceltük jé kendercérnávei, A l'einiszeeiiciák fölött sokat kacagtunk és Gyurka végül szövetséges társammá szegődött. Magara vállalta Bérei bácsit, még ma este átmegy Hildára hozzá, im-rt holnapután péntek és az illeget először be is kell tanítani a szerepébe. Kacagnom muszáj, ha arra a pazar látványos­ságra gondolok! Herei báosi, amint udvarol és Székelés kisasszony mint drámai szende . . . Égetett a kíváncsiság, hogy minő toalettben tog megjelenni? A Nádor patikában nagy lesz holnap a kozmetikai cikkek forgalma. IV. Sikerült. Berci bácsi meg van nyerve. A sz.. betűszerinti értelmében. Gyurka, iamerve az öreg szenvedélyét, hussonegyesl játszott vele i, kártyán nyerte meg az igéretét. Mainára való tekintettel még a fiakkját is felhúzta, de ezt, Szekeies kisasszony a maga javára fogja irni . . . V. Sajnálom, hogy a pénteki zsinatukat egy­idejűleg nem fotogramlhattam és nem stenog* iaphadiatt.ini! Herei bácsi félháromkor beállított,

Next

/
Oldalképek
Tartalom