Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904
1904-04-10
A közigazgatás mostohái. Ki ne ismerné fel esen címben, a , közegészségügy közkatonáit, őreit, a , községi és körorvosokat, • köztisztvise- i lők páriáit, akik életük feladatául tűzték | ki. hogy az emberiségnek, a magyar , társadalomnak legdrágább kincsét, az , egészségét istápolják. ' *k mindig ott vannak a vészhelyen, nincs ttnnepjttk, , nincs vasárnapjuk, ninos éjjelük, nincs nappaluk, százszoros veszélynek teszik ki a maguk, mint családjuk egészségét. Ok az első pioniérek a jiírvány ellójtásánál, <ík elsők mindenütt, hol orvosi segélyre szükség van B mind a tnelletl a magvai- társadalom által utolsóknak tekintetnek, a közigazgatásnak pedig ezután is mostoha gyermekei maradnak. Talán hazánknak nincsen szüksége rájuk? Talán a gyermek halandóság már annyirajavult? Talán a tüdővész már nem szeili ijesztő arányban áldozatait ? • Talán a közegészségi viszonyok már , olyan mintaszerűek? Talán a magyar faj számaránya már elérte tetőfokát és hegemóniája már annyira biztosítva van ? , Mind ezekre rövid a feleletünk. — Nem ! — Hogy van mégis, hogy a községi i és körorvosok, kiknek vállaira ezen i fontos teendők nehezednek, minden 1 oldalról negligáltatnak, a magyar társa* : dalom okét semmibe sem veszi, anyagi : küzdelmüket közönynyel nézi, maga a 1 korín,íny pedig, midőn az utolsó dobos-11 TÁRCA, Dráma. I .1' á p I i I. a |, 'i k" r • 4*1 I I á ( á j a. [rta Sas Ed«. 1. Szürkült. A körút rengeteg, rideg kővárai felett lassankint szakadozott aa áj sötétje, Félénk aaellöoske is támadt, emelj oly gyöngén emel* gette a Bsárnysit, mini valami eltanult madár, amely nagyon meaaairfll repült MeaamrÖl jött a szél is, talán é|ien Ifeseoraaágból, anol must 'avasz vau? Aminthogy a hajnal isépaége is csak mese. A hajnal itt nem csupa des költészet, de csupa rettenetes valóság; nem örömökre keltő pitypalaty, hanem durva parancsszi'i, mely újra nyakunkba teszi a kegyetlen jármot. Kivételek azok a szerencsés lények, akik ilyenkor, a hamvae, hüvos levegőben ballagnak haaafélé, 8 akikre irigységgel tekintenek azok. akiket már a kora virradat munkába állit: irigyelik tőlük az éjszaka bizonyára bűbájos örömeit . . . .Azonban Tar Péterre, aki mögött most csukódott be a kávéház hatalmas üvegajtaja: a hajnal munkába siető alakjai köaül senki sem nézett irigykedve. Oly sápadtan, reaakotve, a falhoz hunodva ak is az életfenntartásához szükséges linimuniot megállapítja, az állam igazításának minden szervét a üzetésrenezésbe bevonja, altkor a községi és iroi\osokat. akik szintén köztisztviseik. osi hagyományhoz hiven, a rendeta keretéből kikapcsolja és hangzatos teretekkel akarja a jogos feljajdulásl némítani. Hitegetésből bőven volt résük a múltban is. Számukra az Hámnak sose volt pénze. Másra mindig illett. Hol leli ez magyarázatát, mi ennek y. indító oka? Nem más. mint. hogv a amari tanúsok szolgálatúhoz hozzászoott orvosi lélek a követelődzés terére »hasein tépeti és nyomorúságát a világ ölt feltárni megalázónak találta. I »>• utóbbi időben megváltoztak a iszonyok, türelmük elfogyott, tovább yomorogni nem akarnak. Különben is puszta ígéretekkel, ivábbi hitegetésekkel a felgyülemlett légeilellensi-oct o|t|.t olimi IH'ltl lehet; km- és hivatás követelményei nagy irrongást idéztek elő a községi ós körrvosok kebelében i v . Nem akarnak a ii'sailaloin hamupipőkéi maradni. Klitottak annak belátásához, hogy a besületes és feláldozó munkakör nem égendő egymagában arra, hogy egy armad sorba kerüljenek azon közigazEttási tiszlviselőkkel, kiknek anyagilag Iggetleuebb megélhetési biztosítani a lizszolgálat érdekében, a végrehajtói utalom elóilázhatatlannak ismeri lel. inant tova a tértin, mint valami tolvaj, aki isrevétlenttl akarhaaafmi Pedig hát mit lopott 6Í /. éj-zakát lopta el önmagától Vagy a családtól? A pénzt vonta cl (iveitől, amit elköltött? e hiszen csak néhány fillérjébe került az egén Itaaka, 1 Hjt ült a meleg, bársonyos zugolyban, csak néha szólt bele a társaság vitájába, töU,Vllo a szeszéi \ csen gomolygó kékes füstfelhőket i-zte. 8 mégis bűnösnek érzi magát. Nesztelen igja a kulcsot a zárba, lábbujjhegyen lopósik szobájába s bújik hamarosan az agyába. Közeli szó szorongva kémlel | mnsik szobába, nem j eszik-e észre a hazajövetelét? Nem, nem. Szép j tömlősen alu-znak. Kire Tar I'étor is íuegnyug- i tik. Ks elnyomja az alom, vagy inkább a kiicfültség. a kábulat. S iiue : alighogy elaludt: I mellékszoba ajtaja halkan t'ölu vilik és egy árosa bálvány nőalak jelenik meg a kuaaöbön. irrasztástól sötétkék a szemalja. Ks ahogy az Ivóm néz: nagv. nehéz könyesepp csillan meg szempilláján. Az a nagy, nehéz könyesepp. uelyeii úgy ínegisiiierni. hogy eg\ enct a s/i\d tákaó. Megcsillan és lassan végigfolyik a, arvadó, beesett arcon. Tar I'éter. aki elkábulva ks/.ik ott, valósággal nagy biiiio^ II Peóig hát, ismételjük, Tar Péter nem a terelem vagya bor mámorában töltötte az éjet. | V feltűnő mellőzés valóságos bérharcot irovokál a községi és körorvosok köében. Ks valljuk Ke — joggal. Az a üvatás. mely a nap minden percében íletét teszi kockára, ha annak képviseője a fárasztó munkában kimerül, öreg lapjaira legszerényebl i megélhetése ^iues liztositva. Ha pedig a harc mezején •lesik, még azt a lelkiismereti nyugalmit sem viheti magával, hogy családja i nyomor napjaitól meg lesz kímélve. A legmelegebb rokonszenvvel kiférjük tehát azon tüneti forrongást, mely vas- <•-- Ropronmegye községi és körtrvosai között megindult, előrelátható, logy a felhalmozott tüzanyag az egész írszágban lángra föo- kapni, mely a naga elementáris fényével he ióoj ;l \ iágitani azokat az elméket is. kiknek IIBŐ sorban képezi feladatát, hogy a ciizségi- és körorvosok sínylődő hely:etén javítson. Adja Uten, hogy így legyen. Dr. L. S. Alispan-jelölö értekezlet. Kenesse^ tliklós enyingi főszolgabíró párthívei Veszprémben kedden d. e. alispánjelölő irtekezletet tartottak, melyen gróf N álasdy Ferenc elnökölt. Az értekezleten K» megyebizottsági tag veti részi és tfészöly liyula felszólalására az érekezletre Ünnepélyesen meghívott Ketessey főszolgabíró az alispáni nzékre öttónl jelöltetésél elfogadta. Az érteÍ ez lel ennek folytán határozatilag ki• nem azzal liinipolt, hogy ivott : hanem az/al. iogv szomjazott. A dicsőségre szomjazott. l>Vtenetes ezeknek I s/< >lu jiizókliak II vÍtTasZ'á«ll. llilldellllél rettenetesebb g\ iöt fo le 111 ! Akik e/eli\ i színes álom tarka boworkánypilléjét kergetik, uuelvek nappal eltűnnek a semmibe. Koránakilkóté regénvek, világraszóló asindarabok tervét Özik ki, amelyekből éppen agy nem marad elinni, mint a kávéházi éj <zivnrtü»tjého], álnevet a reggeli takarításkor kiszellőztetnek. A lligv tervekből sokszor eg\ sor, egy árva sor em kerül a papírra. Az álmodóknak, a terveteknek vagy nagyon sok a dolguk a kenyériereso robotban, vagy egyáltalán semmi dolguk lincsen. t'snk züllenek, züllenek munkátlanul. \s szomjaznak a dicsőség aerlegére tovább éa inaaitanak ssomjan, epekedve tovább . . . Inie Tar Péter, ami aaegény barátunk, derek lecsületes postatiszt volt valamikor, amikor a eleségét hasa vezette a harmadik emeleti kedves, loblog kis fészekbe Akkor egysaerre megaanle••tt a lelkiben • uagysaerü terv. A dráma. \zelott csak néhány Veráikéi n'. amelyek közül iz aaasonykája kivált azokat tartotta fölöttébb ikerülteknek, amelyek oda döngicséltek. Demosi •gvszerre egy hatalmas, ö felvonásos, inegrázci ragédia eszméje pattant elé • férj agyvelejéből, •alósággal ngy, mint .Jupiter fejéből Minerva: Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség Jóksi fcfór-utea s/4tn. Kiadóhivatal: Qoldberg Ovula papírkereskedés.-, Kő-tér. Telefon-saan 41.
