Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-03-01

Legyen áldott aa fi emlékezetük! De e névsor ezúttal még; nem teljes. Borakozik e nevekhez ujabban egy városunk kultúrtörténetében tündökölve ragyogó név; neve annak :i nemeskeblQ férfiúnak, aki csupán született e városban, de a/t még zsenge gyermek korában elhagyta, hogy a messze távol külföldön, idegen országban, idegen nemzet körében és idegen emberek közölt érvényesüljön. Ea ő érvényesült. A zsenge ifjúból férfiU lett. Korával nőtt tudása, erkölcsi, szellem: és anyagi ereje, [dó és terheli viszonyok és vonatkozások öt sem hagyhatták érintetlenül. Elsajátította a külföld nyelvét, szokásait, viseletét, tudását, de mindezen körülmények közepette soha egy pillanatra sem felejtette el azt, hogy: magyar és hogy: pápai. Ragaszkodott szülőföldjéhez, mint a csecsemő anyja emlőjéhez. Időnként el-el látogatott hozzánk a külföldről és tele szivta tüdejét hazai levegővel és örömmel legeltette szemeit szülővárosa fejlődésén. I lazája és szülőföldje iránti szeretetének Hton-titfélen kifejezést adott nagyarányi] és mérvű alapitványaival, melyeket városunk közcéljaira oly szivi -en és készséggel letett. Az ő sirhantja még friss és elhunyta feletti fájdalmunk sehe még nem tudott behegedni. 1 >e az ő emléke olyan, hogy ha nem csak a fájdalom sehe fog idők multával behegedni, de már magunk is el fogunk múlni, az fi emléke élni fog, inig e városból egy porszem marad és itt pápai einher lesz. Lovag Zimmermann János emléke Pápa város közönségének szivében örökké élni fog. Ks most Uraim, amidőn felsoroltam elhunyt alapítványozóink, városunk jóltevőinek névsorát és érdemeit, engedjék meg, hogy szerény felszólalásomat azon elhajtassál fejezhessem he: adjon a Mindenható városunknak a jövőben is még sok, sok olyan nemeskehlü é- áldozatkész jóltevőt, mint amilyenek voltak azok, akiknek emlékét ebben a pillanatban kegyelettel megünnepeltük ! A városi világítás kérdéséhez. — (ianz és Társa cég átirata. — Városunk polgármesteréhez, mint a világítási bizottság elnökéhez, a (Janz és Társa cég a városi villamos világitás ügyéhen legutóbb ti következő átiratot intézte, melyet a közügy érdekéhen helyén valónak találtunk egész terjedelmében közölni. Az átirat következőleg szól : Pápa város elektromos világítási ügyének legutóbbi bizottsági tárgyalása alkalmával cégünk terveinek és költségvetésének ismertetésével kapcsolatban oly nyilatkozatok tétettek rólunk, melyek ártanak ama jói hírnévnek, am el jel csaknem it) évi becsületes munka árán biztosítottunk gyárunknak nemcsak hazánkban, hanem az Sgési világon • ezért szives engedelmet kérünk arra, hogy a kérdéses nyilatkozatokra néhánv megjeg\zé.-t tehessünk. Mindenekelőtt utalunk arra a prospektusunkra, amely elég bizonyságot tesz arról, hogy gépeink az egész világon kelendőségnek örvendenek s a legutóbbi párisi kiállítás jury-je l> első díjjal ((irAtid prixl és 8 aranyéremmel tisztelte meg gyártmányainkat, melyeknek megbízhatóságát eddig még soha egy szakértő sem vonta kétségbe. Ami azt az állítást illeti, mintha cégünk még nem épített volna egyenáramú telepeket, hátrak vagyunk megemlíteni, hogy legutóbb Rimaszombat, C-áktornya, Feketehalom egyenáramú telepeit létesítettük, épülőfélben van Segesvár és Gőrz városok egyenáramú telepe s régebben három osztrák városban és pedig Tarnopolban, Schärdingben, Sierninghofenben, továbbá két olasz városban, u. m. Foggia, Hitontó, és egy spanyol városban Yalentiában (14 darab géppel) építettünk egyenáramú villamos telepeket. — Krdemesnek tartjuk megemlíteni, hogv a párisi földalatti vasút nagy egyenáramú gépeit több, külföldi s egyenáramú gépek gyártásában specialista cég versenyével szemben gyárunk szállította s ugvancsak egyenáramú üzem létezik a római villamos vaantnál is, melynek egyenáramú központi telepét, valamint a hírneves Tivoli-i centrálét (iauz. és Társa építette. Esek után arról vagyunk bátrak magnyugtatni, hogy az utcai lámpakarok s oszlopok csinossága és célszerűsége szempontjából is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezek a tárgyak oly kivitelben létesíttessenek, mint ahogy azt a város kívánni fogja mivel az a törekvésünk, hogy létesítményeink nemcsak a teknika, hanem a jó ízlés követel menyeinek is mindenben megteleljenek a hogy a pápai telep olyan legyen, melyre cégünk mindenkor büszkén hivatkozhatik ; ugyanezt jegyeszük meg a kapcsolótáblára is, melyet eredetileg is vasból és márvány, ból terveztünk. Mindezeknek előadása után még csak arra vagyunk hátrak kitérni, hogy cégünk, mely Úgyszólván nevelőanyja volt a magyar gépiparnak l mindenkor csak elismerést és tiszteletet szerzett a magvar tekntkának nemcsak hazánkban, hanem ai műveit világon is, s az elektroteknika terén pedig úttörőként s/.erepel és azért bizton és joggal számit hat eme szakmában a magyar városok, illetve a jelen esetben Pápa város közönségének bizalmára i-. De mi nemcsak erre appellálunk, hanem a magyar közönség jóindulatára is méltán Számíthatunk akkor, midőn cégünk közel 900 tisztviselőnek I még jelen rosss viszonyok között is mintegy 4500 munkái családnak biztosit tisztességes megélhetést. ]•]< sí • körülmény az ami nekünk ti hazafias magyar közönségnél mindenkor elsőbbséget adott, mái külföldi cégek fiókjaként idetelepedett vállalatokkal szemben s bizton reméljük, hogy Pápa város közönsége, illetve a világit isi bizottság igen tisztelt tagjai se n fognak elzárkózni attól, hogy akkor, midiin a villamos világítás kérdésében végleg határoznak, a méltányosság és igazság elvei irányítsák a döntést. Városi közgyűlés. — 1ÍHKS. február L'ii. — Kz volt folyó évben első közgyűlése városunk képviselőtestületének és hogy ezen első gyűlés elég érdeklődés mellett ment végbe, mutatják a napirend előtti interpellációk és a szép számban megjelent képviselik -zánios felszólalása. Kz utóbbiak dacára az. állandó választmány javaslatai érvényesültek a közgyűlésen, a városi állatorvosügy kivételével, mely kérdésről alább bővebben szólunk. Tudósításunk a közgyűlésről a következő : Megnyitás es jegyzőkönyv hitelesítés. Mészáros Károly polgármester a közgyűlést, d. u. .'! órakor a megjelentek üdvözlése után, megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Hittek nem kockáztatnák hírnevüket, sokszor elhallgatnának egyet-tnást, mit a siker rovására kell feljegyezníök. Sajuos e pontnál hiba történt Da ki a hibás'.' Bis ezt igen bajos volna megmondani, Ifoynár Sándor SZéphangU baritonista, Ximay inüdala gyönyörű szép szerzemény. Kgy negyed hang volt az egész, melylyel magasabban énekelt mint B kiséret szólt. Kár volt, — nagj kár, mert ha ez. a hiba nincs, a műsor egyik legkiválóbb pontját élvezhettük volna. A buzgóság ragadta-e el, a terem minden képzeletet felülmúló hősége hangolta e feljebb, azt most már nem kutatjuk. 4. szám. \'ntt'lni»i'itit'tr. Ábrányi költeménye. Szavalta Szabó (iyula. Sokszor mondottam már, s ezzel gratuláltam mindig a képezdei tanárikar igen ti-ztelt tagjainak, hogy a szavalok, s a szavalatok megválOgatásáhoi kitűnően értenek. K szám is fényes bizonyíték a mellett, hogy jól tudják, kivel mit kell deklamáltatni. Az a bajusztalan fiatalember, ki IV. éves tanítójelölt léiére is elvégre még mindig csak deák, — hát nem akarok nagyot mondani — de elmehetne kenyeret kere-ni -za\alá--al. Ki igy ki tudja emelni a költemény szépségét, kinek ge-ztusa oly sikerült, annak szívből gratulálhatunk, de gratulálhatunk ama községnek is, hová valamikor ki fog kerülni tanítónak, mert oly tanítótól, ki édes hazánk nyelven oly szépen tud beszélni, a gyermekek is sziveseu hallják a szót. 5. szám. May/ir ébtánd, Istvánfitól. Zenekar. Mikor megkezdődött a szám a eserelioyár motívumaival, már akkor mondta egyik szomszédom : „e' köll a magyarnak 1", hát még mikor a jaj bt magas, meg ezt a kerek erdőt került ki a hangszerekből, már akkor készen tartotta a két tenyerét mert hát „ezt hát meg köll hogyvótozni". Ugy is történt Meg volt a „hogyvolt", sőt még egy ráadást is sikerült kikényszeríteni Köve<kntitól, ki tűzzel, szívvel-lélekkel dirigál ugyan, de épugy mint Sarud;/ kollegája igen t'ukar a ráadásokkal. ti. szám. Honvédek ctatadala. Zimaytól, Férfikar. A 2. számmal megdie-értein a németet, ki a dalról oly szép dalt irt. IIát a német szerzőt meg kell dicsérni, ha rászolgál, a magyart nem. A magyar dal szép akkor is, ha nem dicséri senki. Hát ha még honvédek dala, azonfelül meg csatadal! Hol van az a magyar ember, kinek erre hevesebben ne lüktetne a vére? Ha tűzbe kell küldeni a hadsereget — állítsák oda a pápai képezde 100 tagu énekkarát Sarud i/val az élén, énekeltessék el a .honvédek csatadalát", — hitet teszek rá, nyert csatánk van, inert erre nemcsak a magyar honvéd, hanem még a német, tót vagy oláh baka is halálmegvetéssel indul a harcba. K- erre a fárasztói számra még ráadást is kellett adni. Néhány régi, de örökké kedves népdallal szerezte meg Sarudif tanár a számot, melynek végén taps-orkán zúdult fel a terem minden részéből. Az én szomszédom türölgeti arcát ; jobban a szemébe nézek, hát köuyeil is látom törülgetni. Hogyis ne '.' Mikor a magyar dal olyan -zép ' 7. -zám. Vár ét kunyhó. Eötvös báró költeménye, melyből Staab Kénárt csinált melodrámát. Staab l.éuárt, a győri áll. tanítónőképző zseniális zenetanára egy remek költeményt dolgozott fel szerencsés kezekkel. Tanító tíyula szavalta el a hatásos melodrámát, melynek zongorarészét Császár Kde adta. („Első eset, mondja a szomszédom, hogy egy tanítói császár ki-ér! Hekéay Méla urnák figyelmébe ajánlom ezt a legújabb szójátékot.) De igaz is, hogy pompásabb kisérőt nem is igen találhatott a mi Tanítónk, mint a Császárt, mert a zougora nehéz. Hzerepét szépen, kifogástalanul játszotta Ctátzár, Tanító (íyula meg ügyes szavaló. Vau kellő orgánuma, sikerült gesztusa. Mily szépen rajzolta, illetve építette elénk a várat és kunyhót, magunk előtt láttuk az öreg, büszke grófot, szinte előttünk temette el a tiatal grófot, s a bájos jobbágy leányt. A rög dübörgését már a zongora utánozta, valamint elébb a harangszót. Beleéltük maguukat a darabba, l szinte sajnáltuk, hogy oly hamar vége lett. 8. szám. Takarodó, Krkel Ferenctől. Előadta a zene- és énekkar. Tessék most elképzelni, ha már külön-külön milyen hatást keltettek, mire képesek akkor, ha összefogóxlzanak. A zenekarba még egy kis dobost is ültettek, egy ügyes, igen ügyes kis dobost. (A hangversenynek, mely 1'/« órára volt tervezve ez volt az utolsó száma. Takarodó!) „Kilenc óra . . . kilenc óra ..." hallatszott ki a nagy hangtömegből, (persze ha pontban 1 órakor kezdték volna, « nem 8 órakor, éppen kileuc óra lett volniu