Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-02-22

XXX. évfolyam. Pápa, L90:i február ű± 8. szám. PÁPAI LAPOK. Pápa Tárót hato-aganak es több pápai i papa-vidéki egyesületnek megválasztott kö/.l onye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Ilór-utca í*f>

V». szám. KlaSSMvatal: Goldberg Gyula papirkereakedése, Fő-tér. Telefonosam : 41 Felelős szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. Klólizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész «vre 12 kor., félévre ti 1... negyedévre :; k Bfyes szám ára :t(l tiller. Városi képviselők választása. E hő 28-án fogja Pápa város közönsége a városi képviselőket megválasztani. Időszerűnek tartjuk most, hogy hozzá szóljunk a választáshoz. A választás a városnak mind a négy kerületére kiterjed s minden kerületben '.» — '.i képviselő- lesz megválasztandó, összesen tehát .'i»>. Nem akarunk sem pro- sem kontra befolyásolni ti választó polgárokat. Nem akarunk sem a jelöltek ellen, sem mellettük beszélni. Mi tiszteljük a polgárok tiszta meggyőződését, sőt óhajtjuk is, hogy a választásnál .ez a meggyőződés jusson érvén vre. Ami, cikkünk megirására késztet bennünket, az egyedül a város érdeke, a város közönségének jóvolta. Nekünk nincs más óhajunk, mint az, hogy az nj képviselőtestület lelkiismeretes buzgalommal közreműködjék abban, ami városunk felvirágozatására, előrehaladására vitális fontossággal bir. Ugy véljük, nem kell hangoztatnunk azt, hogy a választójog egyik legszebb joga n polgároknak, melynek gyakorlása nemcsak j"ga, hanem kötelessége is a választóknak, ha a város érdekeit szivükön viselik. A volt képviselőknek mandátuma lejárt s elmondhatjuk róluk, hogy a kötelesBég teljesítés és lelkiismeretüknek megnyugvásával tehették le megbízásukat, mert annak mindenben megfeleltek. Mellettük szólnak a tények, melyek kétségtelenül igazolják, hogy mindenben és mindenkor legjobb meggyőződésük szerint cselekedtek ; mindenben és mindenkor a város érdekeit tekintették szem előtt és a város felvirágoztatását, polgárainak jólétét szivükön viselték. Cselekedetüket a Indes megfontolás vezette 8 igyekezetük oda irányult, hogy Pápa város lépést tartson a többi városok haladásával. Igazi harcosai voltak a modern eszméknek. ö ha a kötelesség hü teljesítésének tudatában vissza ie tették választóik kezeibe a mandátumot, mi hiszszük azt, hogy a városi képviselő-testület több volt érdemes tagja, ismét elfogja foglalni polgártársainak bizalmából a városi képviselőség diszes helyét, amely bel ven lelkes tevékenységükkel fognak hasznára válni a városnak és közönségének továbbra is. Mindez azonban nein azt teszi, hogy amidőn elismeréssel vagyunk a multakért, ne óhajtsuk, hogy friss elem is beju-son a képviselő-test ületbe. Szó sincs róla! Am jöjjön, aki többel tud é- akar tenni, ha öntudatos lélekkel és akarattal használni óhajt a nemes célnak, mindnyájunk közös érdekének. Am válaszszon a polgárság — ha azt véli helyesnek — uj embereket a képviselő-testületbe, de fontolja meg egyúttal, amikor szavazatát leadja, hogy a város életére annyira fontos és életbevágó aktu-nál könnyelműen ne vesztegesse el bizalmát. A képviselő-testületbe lelkiismeretes férfiak kellenek, akik nemcsak lelkükkel csüggnek a város érdekcin, de a szemükkel ifi látnak. Olyan férfiak kellenek, akik nemcsak folytonosan szájukon viselik a város iránt való szeretetüket, hanem tetteikkel is igazolják azt. Nem nagyhangú frázisokra, jő torkokra, vagy szónokokra van szükség, hanem tevékeny emberekre. ( Myanokra, akik tudásukat, vagy nemes lelki tulajdonaikat a város hasznára tudják forditani. Pápa város polgárainak a közügy iránt való érdeklődése mindig élénk volt. Ezzel is kétségtelen tanújelét adta a polgárság magas értelmiségének és érett-égének. A közib'vck iránt való érdeklődés mindig magasabh célokat involvál magában s amidőn Pápa város polgársága az urnához lép, hogy meggyőződése és lelkiismerete szerint szavazatát •adja bizonyára ..*•'• in a tudatban TA KCA. A szilánk. (Elbeszélés.) — A ,1'ti/iai Lapok- eredeti tarraja. — Irta Hanoii «.e/a. I. I gy érezte magát ebben a nagy házban, ezekbi n a nagy termekben, mintha egyedül volna. Pedig < Mik meg kellett, hogy nyomja a esengetyO gombjai H egyszerre hat felől futott volna össze a cselédség, hogy teljesítse a parancsát. 8 talán amott, balfelöl, megnyílt volna az a nagy aranyozott szárnyas ajtó is és a nehéz gobelin wétnyilt volna, hogy a nyílás között megjelenjék egy slak, egy sötét férti alak. Ez a férfi örökké halvány, fehér arcával, •elyet a hollófekete haj és korszakai még fehérebbé, balványabbá tett. Szigorú szemeit reá szegezné mereven s akkor ő úgy tenne, mintha nem volna semmi kívánsága s csupán véletlenül nyomta reá bársonyos, pulia ujját a esöngetyü gombra. S mi következne azután I A százszor eljátszott .i«d*net. A férfi oda lépne hozzá, udvariasan meghajolna elülte s kérdezné tőle, hogy mi óhaja, kívánsága van s ő újra meg újra azt felelné : — Semmi, semmi. Örökké, végtelen s mindig semmi. Valóban különös történet ez az ő története. Egyszer meglátott az ablakán keresztül egv férlit. Az utcán ment egy szépséges asssonynval. \ idáman társaloglak « «zinte összehajolt a tejük, ahogy bele voltak mélyedve a beszédjükbe. Amint az ablaka alá értek, a férfi föltekintett az ablakra pillanatra rajta télejtette a szemét, aztán tovább mentek. A férfinek ei a tekintete mélyen érintette [a lelkét s ligy érezte, bogy iné nem élhet tovább, ha azé a férfié nem lehet. Irigyelni kezdte azt az asszonyt, aki vele ment I Úgy tetszett neki, mintha annak a/, asszonynak a/, arcán az édes boldogság varázslatos tényét látta volna ragyogni. Megdöbbent. Összeszorult a szive. Vájjon ki lehetett az az asszony '! Talán a menyasszonya, vagy talán a félesége '.' < >, mint szerette volna tudni a bizonyosságot, de szinte félt is, hogy megtudja a valót. V. nap után minden szabad percét ott töltötte az ablakában, beste, várta azt a férfit, akit nem is Bemeri s sejtelme sem volt arról, bogy kiért lett egvszerre oly ábrándozóvá I kinek adta oda a lelkét'' I >e a férfi többé nero jött. S rt szerette azt a férfit. Szerette ábrándos lelkének minden vágyával és szivének minden forró érzelmeivel. Khren, álmában körülölelte a lelkével annak az alakját, s csak őt látta mindig maga előtt. Sokszor maga is mosolygott ai ö különös szerelmén s felejteni akart. Keresni kezdte a társaságot, a szórakozásokat. I >e hiába való volt, IIa köriilrajuiigták, ö akkor i- os-z.eha-onlitá-'kat tett - a rajongók egyikét sem találta méltónak ahhoz, akinek a képe már ott élt kitörölhetleiiii! a szivében. Egy napon valami újság került a kezébe Szórakozottan forgatta a/t. A szemei ott pihentek a sorokon, de a lelke egészen máshol volt. A nyitott ablakon fűszeres, kelleme- illatú levegő özönlőt! be s egy veréb szállott az ablak párkányára. Apró, fekete -zeniéivel oldalvást kíváncsian nézegetett be az illatos levegőjű lányos szobába s surgött-forgott, csipogott ott a párkányon. Tetszett neki itt minden. A leány felemelte a szemeit l figyelni kezdte a bolondos kii verebet. S ahogy fölnézett, egyszerre megakadt a -zeine a kezében tartott ujságou s ott valami nevet olvasott Rompai Qusztáv. Ország, grulési tudósításban fordult elő ez a név. Maga sem tudta miért ragadta meg oly egyszerre a figvelmét, a lelkét ez a név, de e naptól kezdve oly hévvel olvasta az országgyűlési tudósításokat, mintha azok valami szép költemények lettek volna. l'edig a/eloit is érdekelhette volna őt a tisztelt ház, mert az apja is képviselő volt. Azonban senki sem találhatott abban semmi különös dolgot, hogy egy fiatal, ábrándos leány nem foglalkozott a politikával. lm' most pedig bánatos s levert volt, ha az