Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-02-15

PÁPAI LAPOK. 1903. február 15. az igazgatóságot • •1*4 torban Bermtttler Alajos el­nököt, Galamb Jóssef slelnőköt és 8aáry Lajoa Ugyant illeti meg, a lefolyt évben is meghozta a II aga ere.)menyét, s az intézet részvényesei lui-z­kén tekinthetnek a számadásra, melyhez hasonlót caak kevés vidéki pénzintézet kéjies felmutatni. Ami aa egyes üzletágakat illeti; a betét kerek­számban 48.000 koronával emelkedett • december 31-én 7,946.688 koronára rúgott. Hitelezők folyó­számláján aa emelkedés valamivel több mint 3000 I a deo. •">I iki álladék 36.386 korona. A folyó számlái adósok számláján az emelkedés 55.000 korona s az. álladék Lís;.'i ( .t.'5L? korona. Az ingatlanokkal biz­tosított kölcsönöknél az emelkedés 159.000 korona, az álladék 4,574,784 korona. Váltó leesámitoláaoál az emelkedés 106.000 korona .» a vál téitárca összege ai év végén 1,799.641 korona. Végül a kézi zálognál az állomány -ll.'.'öö korona, az előző évinél (ez az egyetlen üzletág, melynél pár s/áz koronányi visszá­sáét mutatkozik < 700 koronával kevesebb. A forgalom, amint a lelsorolt adatokból is lát­szik, bár minden üzletágban etnelkedőleg, mégis nagv általánosságban az előző évi keretekben mozgott. Jelen­tékenyen nagyobb mértékű emelkedés mutatkozik a tiszta jövedelemnél, mely az előző évinél 18.362 ko­ronával több. Az igazgatóság jelentésében e nagv mérvű emelkedésre vonatkozólag a következőt mondja: „E többlet jelentékeny része az értékpapírok árfo­lyam emelkedéséből állott elő s csak csekélyebb mértékben járult hozzá a rendes üzletágak jövedelme." A nyereség és veszteségszámla adatai kétségbevon­hatatlanul igazolják e kijelentést, de egyúttal indo­kolttá is teszik az igazgatóságnak azon teljesen szolid álláspontját, hogy az. osztalékot ez évben sem java­solja nagyobb összegben megállapittatni, mint amily összegben az előző években megállapittatott. A nyeremény (elosztási javaslatban az igas­gatóság teljesen a mult évi alapokon áll, amennyiben a szabályszerű levonások után fen maradó összegből, mely az elözö évi jövedelem maradványnyal egvutt sT.d'.i") koronára rag, Ö200 korona a tiszu iselők és szolga jutalmazására, 2000 koronát jótékony célokra 1000 koronát a pápai ev. ref. templom-alap javára, 42.000 koronát osztalékra |részvényenként 140 kor.j, 25.000 koronát külön tartalék alapra, tlOOO a nyug­díj-alap gyarapítására, 2000 koronát az intézet 50 éves jubileuma alapjára javasol fordíttatni, a fenn­maradó összeget pedig t42'Xt koronát a jövő" év szám­lájára ajánl átvitetni. Az. igazgatóság ezen nyeremény felosztási in­ditvánva, melyet a közgyűlés kétségkívül egyhangú, lag magáévá tesz, fényes bizonysága annak, hogy a „Pápai Takarékpénztár" igazgatóságában meleg j„ indulat uralkodik, az. intézet fokozatos fejlesztésére irányuló törekvés mellett, a jótékonysági és kultu­rális célok iránt. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy páratlan az a javaslat, mely az intézet tarta­lék-tőkéjének s nyugdíjalapjának javára nagyobb összeget ajánl fordíttatni, amakkora osztalékként szétosztatik, s ép igy párját ritkító az is, hogy jóté­kony célokra a lisztajövedelemnek 6°/ 0-ja fordítassák. Különösen kellemesen lepett meg bennünket az igaz­gatóeágnak azon javaslata, hogy az intézet öli évei fennállásakor nagyobb összegű jótékony slapitvánvt szándékozván tenni, e célra már ez évben 2000 ko­ronát javasol félre tétetni. Az igazgatóság sajnálattal említi fel, hogv id. Martonfalvay Elek ur, az igazgatóságnak hosszú éveken át volt tagja, előre haladt korára és megren dűlt egészségére való tekintettel igazgatósági tisztje­ről lemond itt. Bizonyára fájdalmas gondolat ai mindnyájunknak, bogy id. .1/ irtani ilray Elek ur, ki városi ügyeink iránt is oly önzetlenül és melegen érdeklődött, s ki régebben lapunkat is megtisztelte, cikkeivel, nyilvános szereplésének ezen utolsó teré­ről is visszavonul. Az igazgatóság ügybuzgó és od ia ló működéséért jegyzőkönyvi köszönet kifejezését indít­ványozza. I-mertetésünket nem fejezhetjük be anélkül, hogy elismerésünket ne nyilvánítsuk az. intézet tiszt­viselői kara s főkép annak főkönyvelője és pénztá­rosa Hammer Károly és Süttő Károly iránt, kik­nek szakérteima és ügybuzgósága jelentékeny mér lékben hozzájárult az intézet ily magas színvonalra való emelkedéséhez. A Társaságból. $ A Jóksi-kftr mai estélyének műsora 1. a) Ronda brillant. < >p. i\2. Vébertől. b| Nocturne As dun Chopintől. Előadja: Tar Gyuláné. A Madonna képekről. Irta és olvassa: I.osonczy Jenó*. ,'í. lloka kesergöje Zsadányitól. Hegedűn előadja lláez l>ezsö. Zongorán kiséri: Kiss Vilma. 4. a) Volt egy szegény fiu. b) Szeptember végén. Petőfi Sándortól. Szavalja: Biró> József. Kezdete délután ti órakor. 5> fi'l H Magyar Schockert művek cégét, hogy hajlandó-e a telepet a pályázati feltételek­ben kiirt módon is a vezetékek számára ca. 11000 kgr. rézlmzal felhasználása mellett 183000 koronáért, oszlopok és épületek nél­kül, de különben üzemképes állapotha helyezve kiépíteni. Véleményem az, hogv az ezen esetben 47'' ()-el drágábban megfizetett berendezést nemcsak amár említett szerelvények tetsze­tősebb és megfelelőbb volta, de leginkább megéli az, hogy bármelyik e cégek közül hazánkban oly telepet létesített, mely a pápai teleppel kevés eltéréssel megegyezik, mi a városra nézve a legnagyobb garantia arra. hogy megfelelőt kap. Végül felkéri szakértő a világitási bizottságot, hogy a véleményében kifejtetle­ket mérlegelje, egyébként azonban teljesen saj.it belátása szerint határozza el. hogy melyik céget bi/.za meg a telep kivitelével, mert a véleményben felhozottak csak másod­sorban bírnak fontossággal és az biztos, hogy akármelyik céget bizxák is meg a telep felállításával, az minden tőle telhetőt elfog követni, hogy a város közönségének el­ismerését elnyerje. A Pápai Takarékpénztár zárszámadása. A .Pápai Takarékpénztár" társzámadásának meg' «n az, a nyilvánosság szempontjából nagyon is fontos, jó tulajdonsága, h« gy az intézet beléletét és Üg)keseléset teljes világításban mutatja be, ugy, hogv aki pénzügyi dolgokkal csak némileg foglalkozik is, az évi számadásból minden nehézség nélkül tiszta képet szerezhet az intézet lefolyt évi üzleti műkö­déséről. A .Pápai Takarékpénztár" a mult évvel fenn­állásának negyedik évtizedét fejezte be, s a jelen évvel az ötödik évtizedbe lépett. Az intézet 10-ik üzletéve méltóan sorakozik az előzőkhöz, amennyi­ben minden üzletágban, épp ugy mint az üzletévi nyereségben emelkedést mutat. Az intézet szakszerű és lelkiismeretes vezetése, —• melyért az elismerés Szeretem a nőt, aki inkáid' <t /eV/V tökönyré­nek számaihoz tartja magát, mini a divatlap számaihoz. Bseratem a nőket, akik azt, amit a térj szerez, megtakarítják, <le nem eltakarítják. Szeretem a nőket, akik Coriolámts anyja, \'olumniáral nemcsak mondják, de ehhez elég er­kőle$i en'irel ii hirnak :* ka én Jli rkulesnek lettem Volna a feleséi/e, hőstettei közül legalább is hatot okvetlen én rit/em tolna céghez-, hagy /ériemet oly sok verejtéktől és fáradttágtól megkímél fem. De nem szeretem azokat a nőket akiknek a térje inam Vagy kereskedő, mégis sértre érzik maguk, ha az iparos vagy kereskeilő nejének érdemes jelző­jével illetik őket és addig, mig a /érj véres verejték­kel kereti meg a mindennapi kenyeret, majdnem csősz és miísz a megrendelő vagy a vevő kegye idein és töri magát annak tilléreért, az asszony adja kifelé az előkelőt és fumigálja, fitymálja a világot. Szeretem a nőket, akik kritizálnak, de csak azokat, akik magok is kellein, jellem és szellem dolgában a kritikán felül, de nem a kritikán alul állanak. Szeretem a nőket, alttá valamiket értenek, de nem azok<tt, akik mindenhez érteni akarnak. Szeretem a nőket, ha csevegnek, de nem azo­kat, akik fecsegnek. Imádom a női szivet, de nem, ha — üres. Imádom a női testi bajokat is. ha azokban lelki tartalom van. Imádom * De nini, t. Hallgatóim, csak most véstem észre, hogv bezzeg magam is felkerültem a vi'--/o­paripára és én, aki a jelenkor vesszőparipáján indul­tam el, a magam vesszőparipáján kerültem haza. Hiába a vesszőparipa is csak olyan, mint az az eleven zabmotor, melyet köznyelven lónak hív­nak. Ha az ember felül reá sohasem biztos, hogy vájjon maga fog-e és hol leszállni róla. Igy va­gyunk vele, mint az a jeles egyszeri lovas, aki arra a kérdésre, hova nyargalsz, azt válaszolta : kérdez,/ meg kérlek a lovamat. Ámde én az önök vesszőparipájára akartain ülni és mégis a maijain vesszőparipáján lettem meg az utat. Nyilván szórakozottságból hihetnék Önök. Pedig dehogy. Van ugyan már mögöttem egy időmérték sze­rint nem épen jelentéktelen mult ; de azért a jelen­kori viszonyok hatása alatt állok bizony én is, mi­után az idő- és térbeli vonatkozások szele előttem se surranhat el anélkül, hogy ne érintene. Az én véremet is csak a jelenkor mozgalmai hozzák pezs­gésbe, éu is a jelenkor vásárjára viszem a magam bőrét áj tudom, hagy felivér vesszőparipán nyarga­lászom mikor azt hiszem, hogy akár satirával, akár humorral vagy akár a legkomolyabb akkor­dokból megkomponált hangcikkelylyel meg lehet re­parálni azt a mindmegannyi gyenge oldalú egyé­nekliől összetákolt társadalmat és az abban való társas érintkezés lékeit és fogyatkozásait. Nemrégiben egy társaságban voltam. Az ele­mek, melyekből a tár-aság dlott, B javából valóik voltak. A társaságot komoly cél hozta össze, bár az összejövetelnek kedélyes háttere volt. A társaság minden egyes tagja abban a biztos tudatban hiva­tott egybe, hogy imi, olvasni és számolni tud. A társaság egyik tagja, ki nem igen szokott sürüu érintkezni, számolt ; egy egész, közönséges összeadás volt a funkciója. Mint a méhek a virágra ugy száll­tak köréje néhány többiek és az elregadtatás hang­ján kiáltottak fel : jaj, de nagyszerűen tud számolni. Az. a számoló tagja a társaságnak, láttam mint irult­pirult e hangos elragadtatástól. De ez még csak hagyján. Hanem mikor a feladat alá a nevét irta, az elragadtatás ismét kitört a keblekből : jaj, de jól tud imi. A gyengébbek kedvéért megjegvzem, hogy nem én voltam az, akinek az Írását oly uagy ová­cióban részesítették. A társaságnak ezen uéviró tagja még jobban elpirult. Jobhau mondva arcába szökött a vér, hogy oly csudának tartja valaki azt, hogy ő összeadni tud és nevét aláírni képes. Nos hát kérem az elra­gadtatás ilyetén kifejezésre juttatása e helyütt leg­alább is boszantó, sőt mondhatnám sértő. Pedig esküszöm rá, hogy ez ámuló tagjai a társaságnak nem akartak sem sérteni, sem boszau­tani. Az ámulatnak ezen hangos kitörése csak olaj akart lenni, melylyel az illetők az agyonbókolt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom