Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-02-15
PÁPAI LAPOK. 1903. február 15. az igazgatóságot • •1*4 torban Bermtttler Alajos elnököt, Galamb Jóssef slelnőköt és 8aáry Lajoa Ugyant illeti meg, a lefolyt évben is meghozta a II aga ere.)menyét, s az intézet részvényesei lui-zkén tekinthetnek a számadásra, melyhez hasonlót caak kevés vidéki pénzintézet kéjies felmutatni. Ami aa egyes üzletágakat illeti; a betét kerekszámban 48.000 koronával emelkedett • december 31-én 7,946.688 koronára rúgott. Hitelezők folyószámláján aa emelkedés valamivel több mint 3000 I a deo. •">I iki álladék 36.386 korona. A folyó számlái adósok számláján az emelkedés 55.000 korona s az. álladék Lís;.'i ( .t.'5L? korona. Az ingatlanokkal biztosított kölcsönöknél az emelkedés 159.000 korona, az álladék 4,574,784 korona. Váltó leesámitoláaoál az emelkedés 106.000 korona .» a vál téitárca összege ai év végén 1,799.641 korona. Végül a kézi zálognál az állomány -ll.'.'öö korona, az előző évinél (ez az egyetlen üzletág, melynél pár s/áz koronányi visszásáét mutatkozik < 700 koronával kevesebb. A forgalom, amint a lelsorolt adatokból is látszik, bár minden üzletágban etnelkedőleg, mégis nagv általánosságban az előző évi keretekben mozgott. Jelentékenyen nagyobb mértékű emelkedés mutatkozik a tiszta jövedelemnél, mely az előző évinél 18.362 koronával több. Az igazgatóság jelentésében e nagv mérvű emelkedésre vonatkozólag a következőt mondja: „E többlet jelentékeny része az értékpapírok árfolyam emelkedéséből állott elő s csak csekélyebb mértékben járult hozzá a rendes üzletágak jövedelme." A nyereség és veszteségszámla adatai kétségbevonhatatlanul igazolják e kijelentést, de egyúttal indokolttá is teszik az igazgatóságnak azon teljesen szolid álláspontját, hogy az. osztalékot ez évben sem javasolja nagyobb összegben megállapittatni, mint amily összegben az előző években megállapittatott. A nyeremény (elosztási javaslatban az igasgatóság teljesen a mult évi alapokon áll, amennyiben a szabályszerű levonások után fen maradó összegből, mely az elözö évi jövedelem maradványnyal egvutt sT.d'.i") koronára rag, Ö200 korona a tiszu iselők és szolga jutalmazására, 2000 koronát jótékony célokra 1000 koronát a pápai ev. ref. templom-alap javára, 42.000 koronát osztalékra |részvényenként 140 kor.j, 25.000 koronát külön tartalék alapra, tlOOO a nyugdíj-alap gyarapítására, 2000 koronát az intézet 50 éves jubileuma alapjára javasol fordíttatni, a fennmaradó összeget pedig t42'Xt koronát a jövő" év számlájára ajánl átvitetni. Az. igazgatóság ezen nyeremény felosztási inditvánva, melyet a közgyűlés kétségkívül egyhangú, lag magáévá tesz, fényes bizonysága annak, hogy a „Pápai Takarékpénztár" igazgatóságában meleg j„ indulat uralkodik, az. intézet fokozatos fejlesztésére irányuló törekvés mellett, a jótékonysági és kulturális célok iránt. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy páratlan az a javaslat, mely az intézet tartalék-tőkéjének s nyugdíjalapjának javára nagyobb összeget ajánl fordíttatni, amakkora osztalékként szétosztatik, s ép igy párját ritkító az is, hogy jótékony célokra a lisztajövedelemnek 6°/ 0-ja fordítassák. Különösen kellemesen lepett meg bennünket az igazgatóeágnak azon javaslata, hogy az intézet öli évei fennállásakor nagyobb összegű jótékony slapitvánvt szándékozván tenni, e célra már ez évben 2000 koronát javasol félre tétetni. Az igazgatóság sajnálattal említi fel, hogv id. Martonfalvay Elek ur, az igazgatóságnak hosszú éveken át volt tagja, előre haladt korára és megren dűlt egészségére való tekintettel igazgatósági tisztjeről lemond itt. Bizonyára fájdalmas gondolat ai mindnyájunknak, bogy id. .1/ irtani ilray Elek ur, ki városi ügyeink iránt is oly önzetlenül és melegen érdeklődött, s ki régebben lapunkat is megtisztelte, cikkeivel, nyilvános szereplésének ezen utolsó teréről is visszavonul. Az igazgatóság ügybuzgó és od ia ló működéséért jegyzőkönyvi köszönet kifejezését indítványozza. I-mertetésünket nem fejezhetjük be anélkül, hogy elismerésünket ne nyilvánítsuk az. intézet tisztviselői kara s főkép annak főkönyvelője és pénztárosa Hammer Károly és Süttő Károly iránt, kiknek szakérteima és ügybuzgósága jelentékeny mér lékben hozzájárult az intézet ily magas színvonalra való emelkedéséhez. A Társaságból. $ A Jóksi-kftr mai estélyének műsora 1. a) Ronda brillant. < >p. i\2. Vébertől. b| Nocturne As dun Chopintől. Előadja: Tar Gyuláné. A Madonna képekről. Irta és olvassa: I.osonczy Jenó*. ,'í. lloka kesergöje Zsadányitól. Hegedűn előadja lláez l>ezsö. Zongorán kiséri: Kiss Vilma. 4. a) Volt egy szegény fiu. b) Szeptember végén. Petőfi Sándortól. Szavalja: Biró> József. Kezdete délután ti órakor. 5> fi'l H Magyar Schockert művek cégét, hogy hajlandó-e a telepet a pályázati feltételekben kiirt módon is a vezetékek számára ca. 11000 kgr. rézlmzal felhasználása mellett 183000 koronáért, oszlopok és épületek nélkül, de különben üzemképes állapotha helyezve kiépíteni. Véleményem az, hogv az ezen esetben 47'' ()-el drágábban megfizetett berendezést nemcsak amár említett szerelvények tetszetősebb és megfelelőbb volta, de leginkább megéli az, hogy bármelyik e cégek közül hazánkban oly telepet létesített, mely a pápai teleppel kevés eltéréssel megegyezik, mi a városra nézve a legnagyobb garantia arra. hogy megfelelőt kap. Végül felkéri szakértő a világitási bizottságot, hogy a véleményében kifejtetleket mérlegelje, egyébként azonban teljesen saj.it belátása szerint határozza el. hogy melyik céget bi/.za meg a telep kivitelével, mert a véleményben felhozottak csak másodsorban bírnak fontossággal és az biztos, hogy akármelyik céget bizxák is meg a telep felállításával, az minden tőle telhetőt elfog követni, hogy a város közönségének elismerését elnyerje. A Pápai Takarékpénztár zárszámadása. A .Pápai Takarékpénztár" társzámadásának meg' «n az, a nyilvánosság szempontjából nagyon is fontos, jó tulajdonsága, h« gy az intézet beléletét és Üg)keseléset teljes világításban mutatja be, ugy, hogv aki pénzügyi dolgokkal csak némileg foglalkozik is, az évi számadásból minden nehézség nélkül tiszta képet szerezhet az intézet lefolyt évi üzleti működéséről. A .Pápai Takarékpénztár" a mult évvel fennállásának negyedik évtizedét fejezte be, s a jelen évvel az ötödik évtizedbe lépett. Az intézet 10-ik üzletéve méltóan sorakozik az előzőkhöz, amennyiben minden üzletágban, épp ugy mint az üzletévi nyereségben emelkedést mutat. Az intézet szakszerű és lelkiismeretes vezetése, —• melyért az elismerés Szeretem a nőt, aki inkáid' <t /eV/V tökönyrének számaihoz tartja magát, mini a divatlap számaihoz. Bseratem a nőket, akik azt, amit a térj szerez, megtakarítják, <le nem eltakarítják. Szeretem a nőket, akik Coriolámts anyja, \'olumniáral nemcsak mondják, de ehhez elég erkőle$i en'irel ii hirnak :* ka én Jli rkulesnek lettem Volna a feleséi/e, hőstettei közül legalább is hatot okvetlen én rit/em tolna céghez-, hagy /ériemet oly sok verejtéktől és fáradttágtól megkímél fem. De nem szeretem azokat a nőket akiknek a térje inam Vagy kereskedő, mégis sértre érzik maguk, ha az iparos vagy kereskeilő nejének érdemes jelzőjével illetik őket és addig, mig a /érj véres verejtékkel kereti meg a mindennapi kenyeret, majdnem csősz és miísz a megrendelő vagy a vevő kegye idein és töri magát annak tilléreért, az asszony adja kifelé az előkelőt és fumigálja, fitymálja a világot. Szeretem a nőket, akik kritizálnak, de csak azokat, akik magok is kellein, jellem és szellem dolgában a kritikán felül, de nem a kritikán alul állanak. Szeretem a nőket, alttá valamiket értenek, de nem azok<tt, akik mindenhez érteni akarnak. Szeretem a nőket, ha csevegnek, de nem azokat, akik fecsegnek. Imádom a női szivet, de nem, ha — üres. Imádom a női testi bajokat is. ha azokban lelki tartalom van. Imádom * De nini, t. Hallgatóim, csak most véstem észre, hogv bezzeg magam is felkerültem a vi'--/oparipára és én, aki a jelenkor vesszőparipáján indultam el, a magam vesszőparipáján kerültem haza. Hiába a vesszőparipa is csak olyan, mint az az eleven zabmotor, melyet köznyelven lónak hívnak. Ha az ember felül reá sohasem biztos, hogy vájjon maga fog-e és hol leszállni róla. Igy vagyunk vele, mint az a jeles egyszeri lovas, aki arra a kérdésre, hova nyargalsz, azt válaszolta : kérdez,/ meg kérlek a lovamat. Ámde én az önök vesszőparipájára akartain ülni és mégis a maijain vesszőparipáján lettem meg az utat. Nyilván szórakozottságból hihetnék Önök. Pedig dehogy. Van ugyan már mögöttem egy időmérték szerint nem épen jelentéktelen mult ; de azért a jelenkori viszonyok hatása alatt állok bizony én is, miután az idő- és térbeli vonatkozások szele előttem se surranhat el anélkül, hogy ne érintene. Az én véremet is csak a jelenkor mozgalmai hozzák pezsgésbe, éu is a jelenkor vásárjára viszem a magam bőrét áj tudom, hagy felivér vesszőparipán nyargalászom mikor azt hiszem, hogy akár satirával, akár humorral vagy akár a legkomolyabb akkordokból megkomponált hangcikkelylyel meg lehet reparálni azt a mindmegannyi gyenge oldalú egyénekliől összetákolt társadalmat és az abban való társas érintkezés lékeit és fogyatkozásait. Nemrégiben egy társaságban voltam. Az elemek, melyekből a tár-aság dlott, B javából valóik voltak. A társaságot komoly cél hozta össze, bár az összejövetelnek kedélyes háttere volt. A társaság minden egyes tagja abban a biztos tudatban hivatott egybe, hogy imi, olvasni és számolni tud. A társaság egyik tagja, ki nem igen szokott sürüu érintkezni, számolt ; egy egész, közönséges összeadás volt a funkciója. Mint a méhek a virágra ugy szálltak köréje néhány többiek és az elregadtatás hangján kiáltottak fel : jaj, de nagyszerűen tud számolni. Az. a számoló tagja a társaságnak, láttam mint irultpirult e hangos elragadtatástól. De ez még csak hagyján. Hanem mikor a feladat alá a nevét irta, az elragadtatás ismét kitört a keblekből : jaj, de jól tud imi. A gyengébbek kedvéért megjegvzem, hogy nem én voltam az, akinek az Írását oly uagy ovációban részesítették. A társaságnak ezen uéviró tagja még jobban elpirult. Jobhau mondva arcába szökött a vér, hogy oly csudának tartja valaki azt, hogy ő összeadni tud és nevét aláírni képes. Nos hát kérem az elragadtatás ilyetén kifejezésre juttatása e helyütt legalább is boszantó, sőt mondhatnám sértő. Pedig esküszöm rá, hogy ez ámuló tagjai a társaságnak nem akartak sem sérteni, sem boszautani. Az ámulatnak ezen hangos kitörése csak olaj akart lenni, melylyel az illetők az agyonbókolt és
