Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-11-29

XXX. évfolyam, Pápa, 1903. Dovember 29. L8 -zun. PÁPAI Pápa varos hatáságának é« tébh papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Saerkeaitiaéf i Jókai llór-uti i 969 izám &iaá*tdvatal« Goldberg Gyula papirkereakedéte, F' • Telefim-tsdm: 41 Felelős szerkesztő: KÖRÄ1 KM >Y BÉJ iA, Előfizetések és hirdetési dijak • lap kiadóhivatalából lap ara: egész évre 1- km-., félévre 6 k., negyedévre 8 k Kiives szain ura .'KI lillér. Megöltek egy legényt... A minapában olvastam, hogy egv kot ü községben « megöltek egy legényt ... Es azóta ez az eset sokszor felszínre merülj mlékezctemben. Pedig hiszen nem olyan itka történet! A napi hink rovata megríéntét hol itt, hol olt jelzi. I\- mégis, . a szomorú esemény előttünk egészen más ginben tűnik fel, mint talán más ember előtt. Nem esak mint egy egyszerű tény, ..nem mint intő kórjelenség;. A fölttletes ember napirendre tér fölötte, de aki gondolkodik, B aki az egye.- események ósszef ilg1 -ét keresi, az megáll egy pillanatra, - gondolatait összegezi. • Kiragadta a Bzenvedély, a bor elvette • eszét, mondják sokan. 11 i pedig a tu..'.. orvosok betekinthetnének a gyilkos ben-ejébe, komoly arccal állapítanák meg;: <a zérusok száma csekély, az agyvelőben abormitások találhatók.. K< ezzel ezután le •MI /árva az érdekes esemény aktája. A ilytatáa és befejezés legföljebb az itélő bírót érdekli, mást Benkit sem. Pedig ezek a magyarázatok a gondolkodó embert ki nem égithetik! Hiszen ez a magyarázat ugyan" -ak magyarázatra szorul, s nem oldja meg problémát. Megültek egy legényt. mert a sz.en• lély hatalmába ejtette az értelmet, mert • agyvelő ahuormitásokat mutat. 1 »e a - - nvedélv miért halad ilv helytelen uton, miért nincsen erő, amelv nemessé teszi? Az agyvelő miért fejlődik törvényellenesen, miért nincsen hatalom, amely irányai kijelölje'.' ("sak az abnormis agyvelő sznl ily borzasztó cselekedeteket, avagy az élet, a gondolkodás, az uralkodó eszmék i- hatnak az agy fejlődésére Bizonnyal igy van! . . . Az embereknek gondolkodása, egé-z. értelmi képessége, belső lelkivilága elfajult, mert a megsemmisítés es/méi azt megmételyezték! Az ilyen SZOmoru történet mindennapi történet lett, mert nincsen semmi sem, ami az embereket vezesse, ami gondolkodásukat irányítsa. Azelőtt voll ilyen erő B vallás, az egyház! Az volt a jobb érzésnek, az erkölcsiségnek Őre, az voll a jobb életnek vezére. De ino-t már -okán elvetették maguktól, elfordultak tőle. Nem az Isten szavát hallgatják, hanem a jövendő boldog kor apostolainak Szavát! Azoknak tanítása pedig nem szeretet, hanem gyűlölet! Elrabolják a/ einher szivéből a/.t a kincset, ami helyett semmit sem tudnak adni: a megelégedést. Ahol pedig az elégedetlenség titi föl a tejét, ott a boldogság, a nyugalom eltűnt, megsemmisült. Otl nem azt tekintik t tnbertárs-e, hanem hogy elvtárs-e, nem azt nézik, van-e gyűlöletre <«k, hanem azt, hogy .melyik osztályba tartozik az illető. E- hu gazdag, ké<z. a harag. Miért gHzdag! . . . Miért munkaadó! . . . Miért van többje, mini annak a szegény zsellérnek, aki verejték) - munkájával keresi mindennapi kenyerét! . . . Azelőtt mindez ismeretlen volt! . . . Boldog idők. mikor még B szeretet járta ! . . . Akkor a nehéz munka után is édes volt a pihenés mert édeasé tette a jól teljesített kötelesség tudata. Akkor a s/áraz kenyér is ízlett, mert a munkással a megelégedés ült. asztalhoz. Most nem édt - a pihenés, s azon a kenyéren is ;ít-• k nyugszik ! Az ember elégedetlen. Kér, követel! Es ha kell. szavának súlyt ád még vérrel is ' Hiszen nincsen nyugodt értelem, amely gondolkodik, e-ak háborgó kedély van, ez pedig nem fontolgat sohasem. Az a nép azután, nie.vet az áiapostolok tévútra vezettek, elveszíti lábai alól az erkölcsiség biztos talaját. Cselekedeteit nem tudja mérlegelni. (<sak a világi törvénytől fél, az Isten törvényéi nem ismeri. Kzért les/ megmételyezett egész szive, egész gondolkodása, B ezért szaporítja előbb az elégedetlenek, azután a bűn krónikáját gazdagítók számát íme, csak néhány gondolat. < mégis mimi más eredményre jutottunk. Ha nem az eltűnő egyes eseményt tekintjük a maga elszigeteltségében, hanem az eseményt, az egészszel való összefüggésben, akkor látjuk, hogy nemcsak az egyes ember hiba-, hanem egyszersmind az a kor Is. amely fölneveli, táplálja, erősíti. Az a szegény ember a kor FA KC A. Advent. Karács,niv bájos ünnepének, K/.er jó lélek örömének : — Hisz. annyi szív epedve vári a 1 itokz.atos előfutárja: Az. advent. •Fő Xagyanvám, emlékszem rája, Szivednek az. volt boldogsága, Melyéri, mint gyermek, úgy epei-.'. Mikor a legtöbb jót tehettél: IIa jött az. advent. Kz.er kicsinyes, édes gonddal, Szeretve áldó jós'goddal Kerestél, jártál -zerte-széjjel — Talán még álmodban is éjjel — Vásárolni, ha jötl :»z. advent. S ha végit eljött • karácsony, Sok játékszer csüngött az. ágon, Legboldogabb magad valál, Midőn legtöbbet adhatál Múlván az advent. S mégis einléks/ein, most i- látom. Néha egy könyvsepp aseiupilládon Megc-illant és lepergett gyorsan, K« pe.lig éppen olyan korb.tu ; III jött az advent I Most niiír tudok -ok fajó titkot, Melyre as élet megtanított, Ks értem a Te golgotádat, II"_'v Megváltódal -írva váriad Jó Nagyanyám, li.i jött az advent. Nem vártad őt soká hiába: Otótl a megváltás órája: Te felkerested Messiásod, Itt hagyva unokáid, lányod, Epp, hogv végére járt az. advent! . A/ adventkor! barangaaóra fájnak a -/.iveink azóta, K- mindnyájunk sóhajtva várja, Hogv minél előbb múlna, bárha Csak múlna — az advent! . . . M.ol.n tinim', Anyja lánya. — A „Pápai Lopok' eredeti tárcája. — Irta K. t »reg ember vagyok. Ka mér lesaámoltam az élettel — igy kezdé bestédéi az agg. Leánya ott ült ágya mellett - figyelemmel kisérte minden mozdulatai. - Kívántad és én elmondom úgv, • mint történt. Megvallom az igazat. Nem teszek hotcá semmit, el sem veszek belőle . . miérl is tenném ,.. Végig siinitá homlokai kezével, aztán kis gondolkozás után folytatta: — Szegény emberek voltunk, földhözragadt szegények. Két kezünkkel kerestük meg a mindennapi kenyeret s bizony tokszor megsózták azt verejtékoeeppjeink ... l*e mi azért nem zúgolódtunk Isten ellen. Szerettük egymást, legalább azt hittük, boldogok voltnak, a mini Magány emberek boldogok lehetnek. Anyád etap volt. megvon s/ép, fiatal korában » nekem ii volt egyedüli vigasztalóm . . . Ifoet egyesem elkomorult az agg és zokogni kezdeti : s/"tneiböl könyek g idültek alá. Egyszer künn voltam • meafln, anyád otthon maradt.