Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-11-08

ét PAPA] LAPOK. zetes gyűjtemény első Borban a város érdekeit fogja H/.oIgálni, H annak jelentőségét fogja fin' !ni. Ajánlom tehát előre ii est B neveaetei alkotást a város fejeinek és atyáinak jóakaró* figyelmébe. IMII »II« l-lun. \ iiposi üirvek. ÍJ e> Heti állatfáaártér, Mrtes-vágöhid és ht|s\i/sgalal. Alispánunk, a l«"»rvé11 y 11 ul• »>á^i állatorvos előterjesztése alapján, fenti ügyekre né/.ve rendeletei adott ki a váróénak, 11 • '^ty gondoskodjék más heti állatváaártirről, mert a mostani vásártéren, miután a/ a város belterflletáo, nyílt is nagy forgalma iileán vau és mla a/, állatokat szabadon bajthatják fel, 11 kellő állategészségügyi vi/sgálat és ellenőr/és nem teljesíthető ; addig i-, mig uj vásártér les/., a heti állat vásárok a/. orsságOS állat vásártéren tartaudók meg, mert különben bessQntetl az alispán a lieti állatvásároknak a régi helyen tartását. Felhívja továbbá a rendelet a várost, hogy B közvágóhídon és azonkívül levágott állatok élő és levágott állapotban történő viz-gálatít kizárólag a rárosl állatorvos és nem a vágóbiztos teljesítse ; az előbbi vezesse a vágatá-i lajstromot is. Minthogy végül a sertéseknek a város különböző részeiben elszórtan történt Ölésénéi a vizsgálatot még állatorvos közbejöttévé! sem lehet teljesíteni akként, hogy az. a fogyasztóknak megnyugvására szolgálhatna kózegé«z«égügvi szempontból, egy má-ik állatorvos alkalmazását javasolja a rendelet a városnak, vagv l'edig a mostani vágóhídnak olyformán kibővítését, hogv itt a sertések leölését is lehessen végezni, miáltal a város jövödelme is szaporodni fog e eimen. A városi tanács elé tegnapi ülésében került az ügy, melyre azt határozták, hogy az alispánhoz felterjesztést intéznek avégből, hogy a heti állat vásártér uj elhelyezése stb. tárgyában kiadott rendelet helyestessék hatályon kivül, miután a toldnii velésügvi kormány az állatvásároknak a jelzett helyen leendő tartását még lS'.tlJ. évben megengedte. Mint tudjuk, ezen engedély lS'.t'.t-hen visszavonatott, tehát a felterjesztésnek ma- eredménye nem lehet, mint ezen fontos es közérdekű ügynek tovább halogatása, ami a vároa -'s lakosság érdekeinek egyáltalában nem felel meg. Különben e tárgyra még visszatérünk legközelebb. Viirosiiiik rillazaofl telepe. A városnak villamos világítási és erőátviteli központi telepe 1 JÖVŐ héten jóformán teljesen elkészül. Már egészen készen vau a gépház, kazánház és SS accumulator telepnek helye. Az irodahelyiség il kapus lakás is tető alatt áll és ezen belviségek feltöltése és lepedlózása van csak bátra, ami e héten megtörténik. A kémény épitését szintén befejezik a jövé héten. A kazánok, ka/ánesövek már megérkeztek és holnap kezdik meg azoknak elhelyezését Sziik a rároeháza. Városunk pénztári ti.-ztjei helyiségüknek bővítését kérték az uteárs s/.olgáló két bolt hozzáadásával. Törők János városi mérnök biztonság szempontjából nem találja oélaserfl nek, hogy a pénztár helyisége a/, utcára nézzen. Véleménye szerint a pénztárt ideiglenesen a s/ámrevöség és fogyasztási adóhivatal helyére kell áttenni, a számvevőség pedig a pénztári nobakbnn nyerhet elhelyezést, mig a fogyasztási adóhivatal részére a városházán kivül szerzendö bérhelyiség, miután igy annak a városházán nem kerül hely. Megjegyzi végül v. mérnök, hogy a városház kibővítése hovatovább elodázhatlan lesz, miután a közigazgatás a városra folyton nagyobb és nagyobb terheket ró, melyek (Öltétlen megkövetelik a városházának kibővítését. Bár a városi hivataloknak ilye! tén át-, el , és kihelyezését nem találjuk szerencsés l megoldásnak, az utóbbi kijelentést mi is magunkévá I tesszük azzal, hogy vajha mielőbb megtörténnék ! Bejelentő hivatalt kérünk. Igy tu íjuk, hogy a bejelentés kötelezővé tételéiről már sok SZÓ folyt a tanácsházán. Ajánlatos volna, hogv a bejelentő hivatalt minél előbb felállítsák, mert ez intézményre rohamosan fejlődő városunknak feltétlenül szüksége van és rendőri szempontból is igen fontos, amennyiben a rendőrség az ellenőrzést esak igy tudja eredményesen teljesíteni is nyomozások esetén feladatának csak akkor felelhet meg, ha az ailatok a jelzett hivatal utján mindig rendelkezésére állanak. A péksátrak ügye. Dr. //• ner Sándornak a péksátrak eltávolítását célzó és e beivel) mult alkalommal ismertetett indítványával már foglalkozott a városi tanács. A közgyűlés elé terjesztendő javaslata a következő : A péksátrak a templom mellől aesthetikai szempontból eltávolitandók. A város épit-eii diszes áruhelyiségeket, azon jelentkező pékek számára, kik kötelezik magukat, hogv az épitésj köllnég ltc^-át megfizetik évenként. Kívánatos volna azonban, ha a Bermüller ház és Hanauer Vaskereskedés közt fekvő uradalmi ház és telek megsaerestetnék, mert ott egy nagyobb árucsariiokot állithatnának tol és azon helyen könnyen elhelyezhetők volnának a péksüteményeket árusító csarnokok, sót a hetivásárok alkalmával most még a földönáruló kereskedők Is nyerhetnének ott árulod viségeket. 10 javaslat valójában megszívlelésre méltó és ajánljuk a városi képviselők figyelmébe. = Pilirek vize. B eimen fenti rovat alatt megemlítettük mult számunkban, hogy a belvárosban több háznak pincéje vizzel van elárasztva és hogv annak eltávolítása céljából a kultúrmérnökéig hely színi szemlét tartott. A szakértők írásbeli véleménye még nem jött meg, tehát azt most még nincs módunkban közölni, azonban örömmel adunk hirt arról, hogv a pincék vize 40 centiméterrel apadt a mull héten. Ennek okául azt hozzák fel, hogy a II irovitsféle házban ujakkal cserélték ki a vizvezetéki Osőveket, melyek olyan rosszak és lyukasak voltak, hogv azokból szökött a temérdek viz a nevezett ház pincéjébe és onnan a szomszédos pincékbe. Még utóbb megérjük, hogy nem is les/, szükség a pincék alugcsövezésére. A Cselédszerzés Dgye. Kíváncsiak vagyunk tudni, hogy a hatósági e-elédszerzés ugve hol és miben feneklett meg. l'edig valóságos jótékonyság volna ugy a cselédtartókra, mint magukra a cselédekre is, ha végre valahára kimenekülhetnének a magán cselédsserzők öukinykedése alól i más tekintetben is jó hatással volna egyáltalában a cselédügyre, ha a hatóság venné keselése alá a eselédszerzés ügvét. Tudomásunk szerint ezt az ügyet a képviselő' testület már elintézte, annál inkább nem tudjuk megérteni, hogy miért stagnál a dolog. \ Társaságból. $ Ilus/eves jubileum \ pápai i/.r. nőegylet, elnöke dr. Lővié Lászlóni úrnő elnöki ténykedése 2H. évfordulójának megünneplésére, a L"ánveg\. sülét belviségében l'.tO.'l. évi november hó S-án onai d. e. 11 órakor díszközgyűlést tart Tárgysorozat a következő' 1. Alelnöki megnyitó. 2. Küldöttség választá-a. .1. Az ünnepelt fogadása. 4. I nnepi beszél, mondja. Kemény Béla egyesületi titkár. .">. Emléktárgy átnyújtása. • '». Zárszó. Az ünnepi meghívót KI'HKZ Vilmoeni úrnő, mint alelnök, és Kemény Béla tiikár bocsátotta ki. Mi is felhasználjuk az alkalmat, hogy az igazán s/.ép jubileum alkalmából, legőszintébb üdvözletünket é- jóki vánatainkat tolmácsoljuk as ünnepelt nőegyleti elnökiéinek. tára pillanatnyi osend áll be a törpék társaságában. Valamennyien hozzálátnak a inajszolásboz, miközben arcukat a kávéval egészen bemázolják. Kgvs/.erre megszólalt a Jenőké : — Mariska néném ! '.' — 'fessek, lelkem '.' — Ki az a magas bácsi, aki mindig hozzánk jön ? — Igen ! Igen ! — zendíti rá a gyermekkar, aki, ha jön, ha megy, mindig megcsókol. Kz az alapjában naiv kérdés valósággal megzavart. Végre magamhoz tértem meglepetésemből, s a helyzetet következőképen tisztáztam : — Figyeljetek gyermekek ! Az a bácsi lesz az én férjem. I »t épen ugy kell szeretnetek, mint engem, különben elmegyek és soha többé nem jövök vissza .' Kitettetek V ! Dehogy értették! Az egészből csak annyit jegyeztek meg maguknak, hogy itt hagyom őket. Kikezdték hát sirni l kértek, hogy ne menjek el, mert ők szófogadók lesznek és nekik nem kell hintaló, csak én ! Kz a raga-/.kodás annyira meghatott, hogy könyek kö/t biztosítottam őket maradásomról. Kztitán visszavonultam szobámba és átöltöztem. Majd elővettem naplómat s belevezettem a fentebbieket. Igy mégis csak gyorsabban telik az idő, s csillapul az izgatottságom ! De hallga! Könnyű hintó gördült be az udvarunkba. A szivem ugv dobog ! . . . A viszontlátásra kedves naplóm ! November 25. < -ak egy nappal vagyok idősebb és mégis ugv tetszik, hogv a/ idők \ i gieiensége van a tegnap és a ma között ! Tegnap még leány voltam, otthon a -zülei házban, s ma már asszony egy idegen nyelvű város óriási szállójában. A férjein elment színházi jegyekért s én ezt az időt felhasználom arra, hogy sietve megírj am naplómba az eseményeket . . . A koesi/.örgésre leukedezve futottam ki egyesen a vőlegényem karjaiba . . . Hát illik, leányom, rólam megfeledkezni? — kérdi tréfásan leendő ipám, homlokon csókolva. Mo«! vettem csak i-/iv, hogy Béla az atvjával jött. Hibámat jóvá teendő, gyorsan Béla és atyja közé furakodtam, belekapaszkodva mindkettőjük karjába: „Így la! Szent a béke!" Az előrehaladásban folyton akadályozott bennünket Sajó, a mi borju-nagyságu házőrző ebünk, mely hol az egyikhez, lml a másikhoz dürgölődzött hízelegve. A vendégszoba ajtajában szüleim fogadták a kedves vendégeket, inig én vőlegényem felé fordulva igy szóltam : — Te, Béla, annyi üdvkivánó levél érkezett. Majd ebéd után együtt olvassuk. A I üza oly szépen ír ! Szeretett volna eljönni, szegény, de egyiküknek otthon kellett maradnia . . . Egyszerre csak kedvetlenül hallgattam el. — Miért hallgattál el oly hirtelen? — kérdiő. Mert ugy látom nem érdekel ! — válaszoltam sértődve. Téved-/ Mariskám, figyelmesen hallgatlak. Ujabb kocsi gördült az udvarra. Béla anyja és buga érkezett. A fogadtatás igen érzékeny volt. Leendő sógornőmnek, ki velem egykorú, legelső dolga volt megkérdezni : Hol van, eioám, a csokrod? Szép? Kaptál-e sok nászajándékot? Nem nézhetnék meg? De igen! Jöjj megmutatom! — válaszoltam és egymást átölelve megindultunk a szemlére . . . — Nemsokára utánunk jött a mama a Oaábitű szózattal: „Asztalhoz gyermekek!" Béla as ebéd alatt is szótlan maradt, arca komor volt, bár erőlködött, hogy vígnak lássék. A többinek ez nem tünt fel, bizonyára azt hitték, hogy ez vőlegények szokott zavara az esküvő előtt. Ebéd után engedelmet kértem, hogy visszavonulhassak szobámba. Belépvén szobámba, egy székre roskadtam, s elkezdtem görcsösen zokogni : — Csak tudnám, miért oly egykedvű?!.. . Bizonyára már nem szeret, s igy terhére vagyok ! . . . I)

e hát akkor miért nem bontotta fel mátkaságunkat V . . Nagylelkű akar lenni, hogy engem megkíméljen a szégyentől ? . . . De én ezt nem fogal-