Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-10-11
XXX. évfolyam, Pápa, L903. október 11. ál. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és töhh papai i pápa-vidéki egyesületnek meg választott közlönye. Hegjelenik minden vasárnap. Szerkeazlíiseír: Jókai Mór-utca 969 kiadóhivatal l Goldberg duda papirkereskedése, Fö-tér. Ti'lefim-Hznm : 4!. Felelős szerkesztő : KÖRM EN] >Y BÉLA. Klótizetések e- hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kOldendok. lap ara: egész évre 12 kor.. Félévre ti k , negyedévre :i k KL'VCS szám ára :ttt tillér. Otthont a szegényeknek. Városunk méltán nevezheti magát vármegyénkben ti kulturális haladás gócpontjának. Méltán elmondhatja magáról, hogy e tekintetben vezető szerepet visz, anélkül, ho"V dicsekedés! vethetnének :i szemére. Ntm egész évtized kellett hozzá, hogy l'ájii a haladás utján elérje B modern városok szinvonalat, amint ezt a létesített intézmények eléggé bizonyítanak. Ime számos közhasznú, jótékony és kultúrintézménye mellett, nem is említve az iskolákat, létesítette a vízvezetéket, ami közegészségügyét emelte, az aszfaltjárdát,; am a városra szépészeti szempontból volt fmitos, ti villamos világítást, amelylyel egys/.eiie a nagyvárosok közé emelkedett. Természetesen a városnak ily emelkedésével a népessége is szaporodik s a népesHeg szaporodásával pedig egy uton jár, hogy a szegény, nyomorék emberek is mind töbhen húzóinak meg a város falai mögé. Lz már oly tünete a nagyobb varotoknak, amelyet szinte rendszeresnek nevezhetnénk, ha nem volna oly szomorú dolog. Ks városunknak intézményei közill hiányzik a szegények háza. Nincs hajléka szegényeinknek,nyomorékainknak. Nincs hely, hol társadalmunknak S Lázárai meghúzhatnák magukat, s nyugodtan tölthetnék el hátralévő, nyomorult életük végnapjait. l'ápa városának nincs szegényháza !.. . Lgy haladó, fejlődő város nem nyújt menhelyet saját szegényeinek, koldusainak ! . . . Olyan a mi városunk, mint egy szépséges, szép leány, kinek nincsen szive . , . Vájjon nem dobban-e meg szivetek, ti. városunk atyái, vagyonos polgárai ha néha elhalad mellettetek egy-egy szegény, nyomorult mankójára támaszkodva, kinek nincs hajléka, ki nem tudja, hogy hol fog reá megvirradni a jövő nap hajnala! Ti, kik családotok koréhen, szeretettől környezve, meleg hajlékotok békés levegőjében boldogan és nyugodtan töltitek élteteket, gondoljatok ti szerencsétlenekre, kiknek nincsen senkijük, ki bánatukban vigaszt, bajukban segédkezet nyújtana, kiknek nincsen otthona. Otthon! Mennyi minden van kifejezve ebben az. egy szóban. Ok, akik nélkülözik a család meleg körét, a szeretetet, a boldogságot, akik ki vannak zárva a társadalomból, csak ők tudják igazán e szónak nagy jelentőségét fölfogni, épp azért, mert nincs részük benne. Tudjuk nagyon jól, hogy a társadalom az anyagiakban nagyon is igénybe van véve minden oldalon. Tudjuk, hogy it társadalom áldozatkészségétől sokat várnak és remélnek s e várakoznak, reménynek mindig meg is van B jó eredménye. Azt is tudjuk, hogy ezt az áldozatkészséget, a mindenfelől jövő kívánalmak teljesítése kimerítheti, de az emberi szívben rejtőző szeretet, az örök törvény, mely az ember lelkét irányozza, mindig talál és kell is, hogy találjon módot arra, hogy embertársaik szenvedésén, nyomorán Begitsen. Ili-zen nincsen olyan érző sziv. amelyet meg ne hasson a nyomor, olyan emberi lélek, amely föl ne jajdulna veszendőbe menő embertársaiért. Láttuk is a társadalmat mozgolódni, hogv enyhítsen a gyarló emberi élei sok bajain. Miért ne indulna meg tehát a mi társadalmunk is, hogy a mi szegényeinken segítsen. A társadalomnak kötelessége tehát gondoskodni a nyomorultakréil. Legszebb erénye az embereknek a nemesszivüség 8 ki mondhatná, hogy városunk társadalma ne járt volna mindig elől az. emberi lélek e legszebb erényének gyakorlásában. A szegények háza méltán fogja hirTA RC A. Adáz a sers Adáz. a sors, — de sok c-apa-a Bár sokszor sújtva sújt reánk, A világ könyiink sohse lássa * >h, ne nyíljon panaszra -/ánk. A céda nagy világ, a léha Ne tudja azt oh sohse meg, Hogy vágyunk iirba menni néha, Hogy szivünk, lelkünk oly beteg . . . Kacagj vidáman én virágom, Hisz ez az élet oly hazug — Egy hazugsággal a világon Ha több lesz, az. már egyre rug. Kacagj vidáman ; — látod én is Ugy kacogok, hogy könyezem, < »kolbe szorul bár, de mégis Imára kulcsolom kezem. Nevess, kacagj, hiszen az élet • »Ivan bohó, olyan vidám Csupán a sziv, csupán a lélek. Mely érezni tud még, — silány. Pakets Jézsef. Paprika evés. — A ,Púpa\ Lapok" eredeti tárcája. Irta : ( /cirlcih Sándor. <»tt ültek négyen az asztal mellett s kanalaikkal kopogtattak a tányéron, türelmetlenül várva a levest, melylyel a pincér ma még a szokottnál is jobban késedelmeskedett. Elemérnek, akinek a szemeiben példátlan étvágy s még nagyobb csomó vidám életkedv ragvogott, uvakkeiidoje egészen rendben volt ; cipellője kifényesítve, hónap vége ellenére is gomblyukában szép teher szegfű volt, melylyel — amint mondják a házi kisasszony szivét lebűvölte. A többi három jogász öt hallgatta. Figyelmes tekintettel hallgattak, de a lelkük meglehetősen zavart volt a vágyódástól, melyet a lassan érkező húsleves iránt tápláltak. — Fiuk, ettetek-e már az idén zöld paprikát '.' Nem'' — 8zegények! - Nos, akkor nem is tudjátok, hogy mi a ]•'<. Vadászember gyomra óhajtva vágyik rá, bankárnak déli gyümölcs, munkás embernek delicategse a szép zöld mosolygó paprika. Mit néztek ugy? Hiszen ti nem láttatok még löld paprikát! — Mit mondasz? Láttál? No nézd: még azt mondja, hogy látott. Bizonyosan káprázott a szemed 1 Lehetetlen ! Aki zöld paprikát evett, az uem nézhet ily tudatlanul. Mit ? Még azt mondja, hogy látott ! No de sebaj ! Nézz ide, ha még nem láttál ' Látod ' Olyan szépen mosolyog, hogy még az arcodat is meglátod ben ne. Csakugyan szép, karcsú, hosszúkás paprika volt. Valami gyilkos szegedi fajta lehetett, mert még a szaga is kegyetlen erős volt. - Hogv hol vettem'.' azt kérditek '! No tudom, hogv okos gyerekek vagytok és nem pletykáltok, — nincs c-ut'abb é- t'érliatlanabb dolog, mint a pletyka hát megmond ; a Lidike adta, kettői adott, de egyet már már megettem. I Myan jószágot még nem láttatok. A ti népkonyhái Ízlésetek nem is tudta volna kellőleg felbecsülni azt a liliom aromát, amit az ember egy-egy ilyen kedves zöldpaprika élvezésénél érez. No de, hisz tudjátok, hogv jó szivein van, hogy az utolsó falatot is oda adnám nektek, ha kérnétek. No, no ! Na hálálkodjatok ! Nem vagyok én önző, Itt a paprika! Elhoztam, Egyétek meg ! Nem ! Együk meg közösen. Mivel ti nem tudtok művészileg enni ; magatokba hányjátok gyorsan az eledeleket, anélkül, hogy minden talstinik kelifi súlyt, nyomatékot tulajdonítanátok, hát ma én f.. k ...m megicgv/e-ekkel ki-érni a levest. Aztán gyengéden tányérjára tette a paprikát, gondosan körülnézegette és oly óvatossággal, miut egv műtő' orvos, négy darabra operálta szél. — Nézzétek, tiuk, mindegyikötöknek jut egv szelet. Sajnálom, hogy többet nem adhatok : lehet, hogv ily csekély adagtól még nem is lesz meg a levesnek SS igazi, kellemes aromája, de sebaj. Nézzétek tneg csak jól a szeleteket ' Látjátok : olt vaunak az erek. Ezekben van a paprikának az erejs. A végén természetesen összefut nak az erek : ezért a paprika a végén a legize-ebb. - De jön is a it • -
