Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-01-18

XXX. évfolyam. Pápa, 1908 január 18. szám. PAPAI LAPOK. Papa \aios hatóságának es tohh , apai I pápa-vidéki egyesületnek DlOKVáUtXtOtl közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőse^: Jókai Kór-utca 969. szám. Kiadohhatal: Ooldberf (iyula papirkereskedése, fő-tér, Tcli'fiin-sziim : 41. Felelős szerkesztő: KÖRM EON] >Y BKJ A Klőüzetcsck és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre \i kor., Félévre 6 k.. oegyedévre •'! k KgySI s/ani ar.i :íll tiller. Néhány szó ,,A mi segitö pénztarunkról".*) Mostanában igen sokszor előjön beszéd közben ez it/. uj intézmény, falragaszok íh hirdetik éa a népnek figyelnie mindenféleképpen fel van rá liivit: azonban mégis csitk nehezen megy a dolog, igen kevesen lépnek abba be, miért? Merl mint igen sokszor halljuk, azt mondják: pén/.csalás akar lenni ez Í8«. Ha jól átolvassa az ember a Vetési László által irt kis könyvel — amely ma óriási mennyiségen forog közkézen — be kell ismernünk azt, hogy az aggodalmat teljesen eloszlatni nem lehet, mert még ezen uj törvénynek sok hibája, fogyatkozása van. Mielőtt ezen hibák felsorolására áttér-1 nék. Vetési László ki* könyvére megjegyzem azt. hogy ma már nincsenek olyan parasztok, amilyeneknek nyelvén ei a kis könyv irva van. Ne feledjük el, bogy a szegényeknek is hirdettetik az evangélium, hogy nagy ügygvel-hajjal ma már ott tartunk, hogy a legszegényebb embernek • gyermeke is megérti az irodalmi nyelvet és meg is *i Helyet adunk e cikknek — az ..Audiatur et altera pars" elvénél fogva - 1 u'ir a cikkel egyet nem értünk. Miután pedig a cikkben oly országos intézmény van megtámadva, melynek nagy jelentősegét mi magunk is folyton hirdettük, ez. okból válaszolatlanul egy hétig nem hagyhattuk, s azonnal átadtuk kiváléi munkatársunknak, aki legilletékesebb volt arra, hogy a választ megadja. Szerk. várja, hogy ne csak ;i szószéken, hanem minden komoly esetben is igy beszéljenek vt'h', mert 6 is i«;y tanul) meg irni-olvasni az iskolában. Ne feledjük rl azért, hogy vannak tanulni vágyó, értelmes, Bok józan észszel biró földmives emberek; kikt-t okos beszéddel, igaz szóval, sok jóra rá lehel venni, de nagyhangú hízelgő" beszéddel elámítani nem lehet. [gen sokszor előfordul a kérdés, hogyha befizetünk nem vesz-e el a pénzünk? Vetési László kis könyve erre a/t mondja, nem kell telni, mert jót áll az egé^z ország. Kz már egyik sarkalatos hiba, mert tessék világosan beszélni, az egész ország igen nagy mező. sok haha kÖZÖtl elvész a gyerek : feleljen tehát vagy a földmivelési tárca, vagy a kinestár, vagy egy bank, vagy egy nevekből álló igazgatóság, szóval egy meghatározott, megbízható testület. Azután mánk igen nagy hibája ezen 11 j törvénynek, hogy esak mindig balesetről beszéd, én 7 év óta Vagyok szolgálatban egy 1600 lelket számláló, azt lehet mondani mindennel foglalkozó községben és mégis, hála Isten, ezen idő alatt egy Bzámbavehető haleset sem fordult elő. Azt hiszem azért, hogy a balesetet el kell ejteni s helyére bárminemű hajt, betegséget kell tenni, mert ha igazán akarunk segíteni, hát akkor minden nyaktörés nélkül a haj, betegség idején Begiteni kell. Igen nagy hibája ezen uj torvénynek, hogy az egészséges einher I pénzét nem reményiheti visszakapni sohasem. Igaz, hogy 20 évi fizetés titán Ígérve van liö éves korban 1<M» korona, de ez a befizetett 2<ii> koronának csak egv része, hát a többi, ;i befizetett tőke, a kamat hová less/.? Ezt okvetlenül oda kell módosítani, hogy 65 — 70 éves korától mindenki kap némi nyugdijat, tekintet nélkül arra, munkaképes-e vagy nem? Mert igy én is azt mondom, hogy egészséges einher ide be ne lépjen, inert érhet ugyan mindnyájunkat baleset, azonban jő az Isten s igv még sem ér mindnyájunkat, hanem minden L00-ik vagy lOOO-ik embert. Azután igen helytelen lenne az a drákói szigorúság, melylvel elhánik azokkal, kik a tagsági dijat pontosan nem fizetik. Kiirtáti-hiindán meg van mondva, bogy azonnal, amint fizetni nem tudunk vagy nem űzettünk: odavész örökre a befizetett pénzünk. Tudni kell, hogy a szegény embert Sok haj érheti, elpusztulhat: disznaja, marhája, eléghet mindene, elhet» gesedhetik, meg is halhat a családja, sőt igen köoynyen el betegesed hetik — haleset nélkül — saját maga a családfő is: most már azután ha űzetett 2" évig, most meg li/etni nem tini. akkor azonnal megfosztani minden befizetett pénzétől, ez határozott embertelenTA KCA. Ha meghalok . . . IIa meghalok, még akkor is Feljárok e földre, Nem ki.-értni, rémítgetni, Fehér leplet öltve . . . Szellő leszek, odsssállok Szép szerelmem hozzád, S körüllengein szőke lányka Rózsapiros orcád'. Elsők ogom szerelmemet, Itáliaion.at néked Itt is, ott is mit ér nekem, Nélküled az. élet ! Saabé /-iuoinuiii. Álarcos bál. — A ,Pápat Lapok* eredeti tálcája. — Irta J s A kis járásbiróué nagyon unatkozott. Félesztsndő előtt helyezték »z. urát ebbe sz istenverte fészekbe, ahol alig akadt más müélvszet, minthogy évente egyszer megjelent 12 tagu társulatával l)iugó Trsján g plakátokon kérte s nagyérdemű és hazafias közönséget, hogy járjon a izinházha s iieliagyja őt és jobb sorsra érdemes társulatát éhen veszni. Szóval a kis Kondomé unta magát s egv s/ép napon ki is tört belőle a panasz : — Te (iyuszi, ha nem történik valami, hát . . . hál . . . megőszülök. Kondor (iyula nagyot nevetett éa megcsókolta n feleségét. — Hál mi történjék, édes '! — Valami, ami mulattat, szórakoztat, ami ki--é kisodor ennek a végtelenül csendes életnek egyhangúságából. Kondor jó férj volt, nagyon szerette a feleségét, s miilőn az asszonyka mind gyakrabban keseregte el panaszát a gyilkos unalomról, az. ifjú járásbiró végre komoly fontolóra vette, miképpen szórakoztassa ki* fele-égét. Kétnapi töprengés Után felkiáltott : .Megtaláltam' Heuréka! Álarcos bált rendezünk. Amikor közölte kis feleségével a tervel, az kacagva borult a nyakába. — Már nem is unatkozom. Álarcos hál tizenhat esztendő óta nem volt Feketehagy váralján s mikor a rendezőség, melynek élén a járáshiró állt, kibocsátotta a meghivókat, lázas izgatottság szállta meg az intelligencia hölgytagjait. Kondor Gyula, hogy még inkább biztosítsa a mulntság sikeréi, meghivta a fővárosból néhány barátját is. líavasz levelet küldött nekik, írván : . . . Feleségem távollétébeu rendezem ezt a kedélyes mulatságot. Jertek el hát okvetlen, amúgy legényesen fogunk mulatni . . . Fzeket a sorokat a kis nienvec«ke sugalmazta s a félj belement a Csiklandós tréfába. Diktum, faktum, eljött a nagy nap - e-te kilenc órakor spanyol grandok, mór lovagok, velencei dámák, cigány leányok és fekete dominók -utogtekforogtak a nagy vendéglő nagytermében. Irak és hölgyek becsületszavukra fogadták, hogy egymás jelmezét el nem árulják, senki nein tudta, kit rejtett az. álarc, amiből hamarosan a Isgpompá-ahh tréfák keletkeztek. A térjek szerelmet vallottak a feleségeiknek, abban a hitben, hogy vallomásukat valami bájos leány hallgatja meg. Legnagyobb feltűnést a bálon hat álarcos térti keltett, akiknek külseje senkire rá nem illett a ki-\áio- t'érliai közül. Vájjon kik lehetnek ? Mi elárulhatjuk, hogy ez a hat rejtélyes álarcos, Kondor tóvárosi barátai voltak, akik barátjuk sürgető s érdekes meghívására lerándultak, hogv részt vegyenek a pikánsnak ígérkező mulatságén, Kijött Forray Ákos, a miniszteri fogalmazó, Tihamér Klek, a hírneve- nőgyógyász, Pongrác Lajos, a bankpénttáros, Küllő Nusi, a gépészmérnök, ltokros Mám',, a börzespekuláai és Farkas Iván, a földbirtokos. Mind a hatan agglegényeknek induló, szilaj tréfákra hajlandó harmincasak. Heten valáaak ke belbarátok Kondor < • yulával, aki el-önek lett liüteisn a pajtásokhoz, mikor feleségül vett* Bt édes sreu Balonyay Nellikét. A barátok abban a hitben jöttek, hogy Kondor felesége nincs hz álarcos bálon s ők majd amúgy legényesen fogják ünnepelni a | viszontlátást a régi cimborával.