Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-04-05

több betegségnek tudjuk elejéi venni, mint 1T> — 20 évvel, inert akkor ínég a közegészségügy szabályai nem voltak annyira kifejlődve és a bakteriológia még kezdetleges állapotban volt. Az üdvös célt, bogy minél kevesebb megbetegedés forduljon elő, esak ugy fogjuk elemi, ba • betegségek keletkezésének és tova terjedésének módjai és utjai a lakosság minél nagyobb részének tudatába mennek át. Elért szükséges, hogy az évi közegé.-z.-égilgyi jelentésekben külüDŐSen a fertőző betegségek okai és elterjedési módjai fel legyenek emlilve, hogy a lakosság minél Joliban védekezhessék. Tüdővészben állítólag öö-en haltak el. Kétségkívül nagyobb volt az ezen beteg* ségben elhaltak száma, mert jól ismerem ezen betegségnek városunkban való szerepléset. Csakhogy a tüdővész. több esetben más betegség elnevezése alatt fordul elő. Városunkban aa elhaltak 17 — hs °/.-a lesz ezen betegség áldozata. Már az eddig előadottakból is látszik, hogy az az egyetlen tárgy, amit a főorvosi jelentés tartalmaz, sehogyan sem elégíthet ki bennünket abban a várakozásunkban, amit egy jó jelentés iránt tanúsíthatunk, mert meg ez. az tárgy is túlságos röviden és nem megfelelőm van tárgyalva. A gyermekhalálozás éppen, bogy megvan említve, pedig mennyit kellene erről évről-évre írni ! A közegészségügy többi igen számos ágai. részei és fejesetei, melyeknek egyenkénti tárgyalása képes csak egy község hü egészségügyi képét megmutatni és ismertetni, még egy árva szóval sincsenek megemlítve. Persze, ehhez sok idő, sok utánjárás, sok fáradság, buzgóság és jóakarat volna szükséges. 0 Kamara-hangverseny. A mult bét szombatján, amint már előre jeleztük, valósággal duskálkodhattek s sene* inyenoek i klasszikus zenének oly Interpretálásában, amilyent csak igazi művészek produkálhat* oak. Igazan irigyeljük Győr városát filharmonikusai miatt : de viszont mi is büszkék lehetünk a mi művészeinkre. A lelkes és nagy köcönaég, melynek soraiban ott láttuk zenei életünk kiválóságait. elragadtatásának zajos tapsokban adott minduntalan kifejezést s alig tudott betelni a műsor egyes Számainak szép-égeivel és az előadók művészetével. Dicséret illetheti a r

Le,ínyegyesület" elnökét ÓS üirvbuzgó tagjait azért, hogy ezt az élvezetes es zenei életünkre nézve nagy eseményt képező mii vész-est el y t közönségünk gyönyörködtetésére rendesték. A műsor első szárnál |Haydn ">4. mű, C-dur) és utolsóját (Beethoven < >p. 18. G-dur) a győri vonós-négyes társaság : dr. Vajda Kmil |I. hegedül, Steiner Samu (II, hegedű), Kirchner Klek (viola) és Fomtmayer Riohard (oello) adta elő. Mind valamennyien bevégzett müvéssek. < összjátékuk gyönyörű. Fegyelmezett, nyugodt játékuk nem hagyta elveszni 8 daraboknak még leglénycgtolenebb részét sem. A gyönyörű piának s a tortokba való átmenet egymásból oly simulékonyan és oly egyöntetű művészettel voltak előadva, mintha nem négy ember játszott volna 4 különböz.ő hangszeren, hanem csak egy. Keinek szép volt különösen az első darabban a Menuetto és a Finale és bájos az utolsóban, sz andalító Adagio. A 2-ik pont tforstmager Richard eello-solója volt. A jeles goudorka-muvész nagy érzéssel és szivhes szólóan játszotta el a „Kol nidre-t, s zsidó •eneköltéssetaek ez igazán remek művét, s a fölhangSÓ süni tapsokra meg Popper egy zeneművét adta elő igazi bravurossággal. I'tána Köri Dolúra lépett a pódiumra, akit méltán és büszkén nevezhetünk városunk csalogányának és kinek gyönyörű hangját már oly rég nem hallottuk csattogni hangversenyeinken. Ha maguk a dalművek nem is lettek volna a sene* költészetnek a gyöngyin, akkor sem lehetett volna a hatás nagyobb, mint amilyent elért énekművészetével. Csengő, tiszta hangjában ott vibrált a dal rithinusa, a zene édessége, bája. A zeneköltészetnek háromféle, egymástól teljesen eltérő iránvu művét adta elő s mindegyikkel eltalálta azoknak motívumait. Természetesen frenetikus hatást ért el dr. Aiii/i/nl Armándnak. a győri országos hirü zene költőnek elragadóan szép népdalaival. A művésznő két szép csokrot is kapott tisztelőitől. A dalokat Kii Jóssef zongoramű vészünk kisérte kiválóan és lieines egyszerűséggel. De ha az eddigi művészeti hatás a hallgatóság hangulatát már fölcsigázta, a következő szám nál az teljeses a tetőpontra hágott. Dr. Vajda Kmil, a győri vonós-négyes társaság lelkes vezetőjének, a virtuóz hegedűművésznek játéka méltán adhatott erre okot. W'ieniawskv Legendáját játszotta. Nem is kisértjük meg, mert lehetetlen visssaadní itt e rideg papíron és a szó erejével a zenének, a lélekből való muzsikának, a hurok rezgéséből származó hangoknak a szépségeit: mert lehetetlen azt a művészi játékot, a fenomenális technikát, a művész szemeiből előtörő tüzet, lelkének lángját és egész valójának költői terminológiáját adni. S amikor megtoldotta két magvar népdallal illuzd rá cigány... .Maros vize folyik Beendeten), az ovációnak, a tapsnak, az. Qanepeltctósiu'k alig-alig akart vége szakadni. Mondanunk sem kell, hogy a műsor ö-ik és utolsó előtti pontja, Suppe : .Magyar ábrándja, melyet dr. Vajda Kmil \. hegedűn), Steiner Samu dl. hegedűn) adott elő és Kirchner Elek zongorán kisért szintén nagy tetszést aratott. A hangverseny után táncra kerekedett az. ifjúság s reggeli 4 óráig nem is hagyták félbe. Az első négyest 40 pár táncolta Itt hozzuk a jelen volt hölgyek névsorát is, melyet azonban tökéletesnek nem mondhatunk. Asssonyok i Baranyai Zágmoedné, Riesováry Béláné, dr. Lövy Lásslóoé, Weiss Hermanne, Steiner Ignácné, Klein [gaáoaé, özv. Kelemen Zsigmoodné, ! Hirschler Mik-áué, dr. Kreisler Károlyné, Ki- Láss(Ióné, Kis Tivadarné, Böhm Samnné, özv. Farkas Jánosáé, (

'áll [llésoé (álásony), Pantz ájsjosne, dr. Kövi Józsefué, Manheim Árminná, dr. Hercsog Manóné, Schönfeld Károlyné. Kertész Dez-őné, BlaU Sándorné i Mezőlak , dr. Hir-ih Vilmosné, özv. Regnerué, Deutsch Dávidné, Felloer Simonaé, Keck [gnácné, Ungar Mibályné, 5av. Klein ádolfsé, Nobel Artniniié, WajditS Károlyné, Krau-z Mayerné, Bettel heim < klön né, Ssv. Steinberge rné, (

lutsteia Jakaboé. Leányok : Kis Vilma, Peutz. Elit és Mariska, Percsel Marianna. Ceoknysi Kliz, Farkas Gizi, Gáli Jolán, Horváth Lujza, Koritschoner Margit, Maranyai Jolán. Pakróes Margit (Győr), Kövi Dolore és Augella, Berger Róza, Heck Ktelka, Szü-<z nővérek. Nobel nővérek, Gutstein nővérek, Kegner uővérek. Pápai Herta, Deutsch Bisa, Hoch Irén, Klein .lanka, Wajdits Ilona, Koht Rösa. g.) Hivatalos közzététel. Hirdetmény. A folyó 1908. évben leszolgálandó községi közmunka össseiráei éa kivetési laj-troma t hó ö-től fogva 8 napon át a városi számvevőségnél köz-zemlére kitéve less, a netáni felszólalások S kitételt követő lő nap alatt beadhatók. Pápa. í^o:; április ;; án. .1 városi hatóság. Mert különben ácsolhatod, Mert különben csinálhatod, Lányodnak a koporsót." Az öregek összenéznek, a dalnak mélységes ereje, valami sajátságos ijedt hangulatot keltett. A szilaj szenvedélyes erő, mintha a valóság kegyetlenségét sírná. Mit . . . Csöndes Kőris dolgát, a legszebb leányét, kit a szive vonzódása, t'onóbeli esték egv titt való léte, (iergely Abri-hoz húzott, de a mód. az apa kívánsága, íl-cl taszigálta tőle. (.'-öndes Jó-ka, akinek buga volt a leány, lassú, óvatos hangon mondta az Abrisnak; „Többet értek u nótából, mint kötlene, meg aztán amit értek, amiről sopánkodik, nem való a kotc-maasz.talra, itt az italozás járja, nem elbusulás, ami csak titokban való, igyál, meg nézd milyen szép a bornak színe." .Nem vagyok szomja-, nem koll az ital" — felelt A bris tompán. .Ökör iszik köllve, ember barátságból", biztatja a jegyse és erre a talpraesett beszédre olyan nevetés támadt, hogy csak úgy harsogott az egész ivószoba. Kihallatszott még u söntésbe is t mert módos forma korcsma volt a Singére), ugy, hogy a K'.za loáiiv kérés nélkül hozott pár literrel a jóból, mert tapasztalásból tudla, hogy a vidám kedvű ember nem szereti az üres kancsókat. Kiszállt a a nótának bánatossága és kezdődött a jegyző évodéss ujra, (nagy selma volt bizony a jegyző, i ..Tudiák-e kendtek hogyan o-ztozkodott a Vadas koma a sógorával azon a sertésen, amit a szeut-uiihályi vásáron koSÖseP veitek?" .Szeretném hallani" szólt a kisbírói (aki azért volt becses embere a falunak, mert mindenki dolgai olyan fülelve hallgattál. ..Hát tudják kendtek, hogv a Vadas koma sógora, a Vajda (labor, olyan jámbor forma asztalos mester, takarmány dolgához, állat értékéhez nincs ticki telfogása, igv mikor a télre való disznóvétel ideje eljött, megkérte Vadas sógort, mondván neki: .Kendnek nagvobb a tapasztalatja ilyenekben, nem is szedik reá, mint az. én fajtám bell mesterembert a kereskedők, hát vegyünk közös használatra egy jó hizót aztán kigyehned levágatja és atyafiságosat! megosztjuk egymással." Vett is a Vadai koma, jó két ináz.sá-at, meg is osztoztak, de tudják-e hogyan: a furfangos eszű ember, kere-ztbe vágta a disznót, hátulja húsát tartatta magénak, tokéletlen részét: a fogát meg a fejét sógorának hagyta. Megint volt nagy nevetés. Megteltek a korsók és az. ivás -órán megcsendült a t -endes A bris nótája : Kláris füzér van tűzve a nyakára. Hallgat ám ő a szerelem -zavara. A fonóban minden este meglátom, l'gy érzem, hogy ő nekem a világom. Tegnap este ssólt miként az. angyalok, Nem hiszem, hogy ke'ednek én drága vagyok, Hogyha niégi- ;l templomba másik legény elvinne, Motelja kelmed mit tenue? Feleltem én: A legényből EM többé nem lenne. Kz is szép nóta volt; ezután is megindult a suttogás. Kiró Agnes dolgát rebesgette mindenik. Azét a S&tétssemü lányét, aki a szerelmetes szók, még a'kedveskedő -imulás között i- bizalmatlansággal hallgatja a hízelkedő IZÓksH és gondol arra a sok elhervadt virágra, akinek nem volt más bűne. nem volt más baja, minthogy nagyon hitt a legény szónak. Mén a magyar ember BÓtájS, azért olyan Slép hangzá-ii, azért olyan kőn vet fakasztó, mert nem aeiaálódik hangszer mellett, hanem mikor a sziv tele van örömmel, mikor a sziv tele van bánattal, gyásznak, kacagásnak órájáu hangzik fel. Mimién nótánknak megvan a meséje, szerelmes párok simulása, halálharangnak bál kongása előzte meg a magyar rónák énekét, ha keressük meg is találjuk a sírokat, feltaláljuk a sarjadékát azoknak is, akiknek boldog összeolelkezése a víg énekel a világra hozta . . . • Ment tovább az italozás, egészen lealkonvult már, lámpa gyújtásra nem kerül a sor, ismerős szem a -otétben is látja egymást, meg hát a pohár közel