Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-12-21
1908. december VI. I'ÁI'Al LAPOK. mal figyelek szegény póruljárt Randi helyet) ia, I>e liát Isten tudja miért, rá kelleti jönnöm, hogy most már az ígéreteimhez v.iló ragaaakodáabau i- "így mérvű váltosásuk álllak be. ^Kíváncsi hangon.) Ónok nem tapasztalták ínég kérem i hogy lm fogadási teexüuk, minél löbbaxör ismételgeijflk, annál hittoaabhao megszegjük azt V (Gyónó hangon | No hát én '::v jártain . . . (ivuri ur épen egy unnál algebrai szabály magyarázatába merült és én oly figyelemmel hallgattam, hogv néhai marcona arou direktorunk is érmedet lent adóit volna a szorgalomból. Egyszerre e-ak azon vettem magam é-zre, bogy gondolataim eltérlek egy uintéu totttos probléma megfejtétére, - töprengéseim közt elssAltam magam : (8sórakoxotiau.) Mondja e-ak tanitó ur, voll on már szerelmes ''. (Komolyan.) Különös, nem vári batái követte ssavaiiuat. A nevelő ur felállt, s/ép, komoly srcin szokatlan vonás nyert kifejezést, amint ki--e hidegen, de udvariasan mondta : (Utánozva.) — Kisasszony, Bgyelmét úgyis tulságoean vettem igénybe, fejezzük be kérem a mai órát. A tolakodó pir most már nemc.-uk arc .inba, de a hajam tövéig isökötl lel. Szégyenkezve hajtottam le H fejemet és azt hiszi ni nagyon sajnálatra méltóvá vált az arcom, meri mielőtt távozott, sokkal nyájasabban a/.i mondta : — A feltett kérdésre azért felelni foguk. Vagy alkalom adtán, vagy pedig - levélben (Diadalmasan.) Levélben ! . . . Igen, 6' a/.t mondta, hogy levélben. Nem omlott térdre ai első bátorító isóra, mint afléle lucai emberek, hanem igy kivánja elintézni ssive ügyét. (Elragadtatással.) Igy, romantiknaau, emelkedett lelkekhes illően. Igen. Az ilyen eljárás méltó egyedül ő hozzá. (Növekedő hévvel.) ') hozzá, ki sserelme eltitkolásában, még a legkritikusabb pillanatban is oly erös tudott lenni, hogy aa irkalapra rajzolt, tőrrel átdöfött szivekéi — amelyekből megsejt bel te égő szerelmemet — radirgummival ki tudta törölni ! (Bflaske örömmel.) De most már végessakadl a sivár kor.-ziikuak, mely alatt ér/elmeit titkolni volt kénytelen, (ivuri ur nem akar álarcban járni, nem akarja a hallgatás kényeserzubbonyát viselni, de bevallja most már nyíltan, bátran, ha kell apa előtt is, hogv szeret, hogv — imád. Ahl l Halkan dúdolni ke/.di a „Kis levélke" dallamát, mikösben boldog kíváncsisággal feltöri a borítékot. Arcjátékát a levél tartalma szerint változtatja. Kedves meglepetéssel kezd olvasni :| ..Kedves kisasszony I A tegnapi leckeórán kegyed különös kérdéssel lepett meg, melyre feleletet ígértem. Tehát itt küldőin. Azt kérdezte tőlem kegyed, voltam-e már sserelnsea ? Mielőtt kérdéeére egyenes válását adnék, engedjen kérem néhánv inaganisz ibta kérdést feltennem. Tudja-e azt kegyed, kedves Kató kisasssony, hogy mivel foglalkoznak a pbysikusok, mivel a psychologusok ? Ugy-e, igen ''. Egyszerűen i az ••lobbi elemezi a test alkotó résseit, a második oealálvo/za a lélek rendszeres szabályait. Akik a physika törvényét hirdetik, megállapítják, hogy a test nem áll egyébből: só, iné-/, vis, foszfor Itb.-nél. Akik pedig a lélektan fejtegetését tűzték ki maguk elé célul, ások forciroz/.ák a phantasia, spontaneitás stb. lélekből eredő természeti rendszerét, fejtegetik magát az értelmi képességet. Csoportosítják aa indulatok és irxésfajok saámtalan -\inpthomáját és foglalkoznak a inetaphisikai kénlésekkel is." (Saját, természetes hangján.1 Mily mély értelmüség ! Mennyi tudomány. Méltán bámulhatom őt. Igy irni, igazán csak Gyári ur képes. (Folytatja aa ol vasast !) „Igy, mi phyloeophueok is, elfoglalva a kÖSÖS, pozitív álláspontot, az egyszerű emberi értelem fölé emelkedve, phylo.yiphiai szempontból ítélünk meg mindent. Megdönthetetlen logikánk alapján, kérdésére, kedves kisasszony, kijelenthetem én is, hogy a szerelem fogalma szerintünk : ,.két különnemű egyén pozitív és negativ villamosságának ösztönös találkozása", Nem egyéb tehát leküzdhető emberi gyengeségnél, villamosságnál, agyrémnél. (Lassanként lehűl hangjában, mind kevesebb reménynyel olvas:) Meg nyilatkozásában nincs semmi felemelő, sőt, ha az dven stádiumban levő teremtményt tudományos megfigyelés alá rasaaaflk, tapasztalni fogjuk, hogy az a félszegség, badar-ág és a fouákság tüneteit honija szüntelenül lényén. Kzen, egyéniségünkre nézve hátrányos lyittbohunokra nem reflektálok, minél fogva a kegyed által feltett kérdésre esak annyit felelhetek : mi phylosophusok, ily hozzánk nem méltó kicsinységeken tul szoktuk magunkat tenni. Esak után tanóráinkra több figyelmet kérve (pityergő* hangon, hüppögéa kö/.n vagyok alázatos szolgája : Brillidnijy Gyuri " |A levelet indulatosan ös.-zegy űri, kétségbe e-ett arckifejezéssel támolyog a nagv karnssaékhea. Beleveti magát, keséibe temeti arcát, pár pillanatnyi csend. A/után restelkedve elő|ön s mutató ujjával hallgatási jelezve -/.'il :) Ri/oai a lovagia-'águk bau I (Kezeit kérőén összekulcsolja.) Kérem, el ne áruljanak a mamának ! Férfi-vallomás. 'apai Lapok" számára írta Lumpérth líe/a. tH-sinotau sol; bús tviitdorlójj isdruj horntját lu ntaodSan rójja, vKea ne ténescsaen kösömhos sfandsaf: SHoau fehéren éf önmauánaf. A .1 $ r. aratta auikossáa, a kopás pawsdfl.: Snaxua pestéi v;1 Céfeh méfuén enoau mind, akis. itt rután esősen jj t^ij i|t|öikjód útitársra adtunk! .triutl vlvcst otu éstnetten oiazei jutott nékünk, Svodtj .i rjuönacséd tMtten esosséattnk. 8 maija as irujatansau fámooasson, évűnek ^- édes niPí — asssortu. Edith. A „PÉpai Lapok" számára irtu Sűrű pelyhekben s/.áli a hó. December vége felé jár az idő. Hille. A báró iierslasaa í- aagyon Edith be, kezét már megkérte a gróftól, de EdUbttel uif-g nem beiséll isándékáról, remélve és bizton számítva arra, hogy a gróf neki adja úgyis leányát. Jól is számított, mert Ebersberg gróf oda Ígérte leánya kezét és kitűzte kiirác-oiiv estére az eljegv/.é.t, mit leányával is tudatott. Persse Edithnek irtóztatós volt küzdelme; atyja Ígérete a báróhoz, -aját szava és szive pedig Röberhei kötötte, Megii ma Róbertnak fájdalmát, kérte: jöjjön érle szabadítsa meg, talán szerelmük meglágyítja atyja szivét. Róbert eljött, a gróthoi resetteté magát ; vele akart leszámolni és Edith ke/.ét megkérni, a gróf meghallgatta ugyan, de hajthatatlan maradt és ridegen visasau*ásította kérelmét, sőt megtagadta azt is, hogy leányát láthaSSS. Edith tudta ast, bogy Róbert a várban van, várta üzenetét, Hébert irt is neki éa kérte: jöjjön a parkba idea anyja siljábos, hol utoljára látlak egymást a nyáron, olt -/eietne vele még egy-zer rnlálkőzni. A levél ásottban nem kelült Edith kezébe, a gróf, ki leánya ajtajánál őrködött, vette el a levelet a kertész legénytől, kitől a/.t Róbert küldte. Igy Edith mit sem -ejtve a történtekről, sirt, búsult és bánkódott. Nem tudta inegiiiagvarázni magának Róbert viselkedését. IIvtonnán volt Róbert is, aki B kitűzött időben megjelent a parknál, az ajtókat azonban -árva találta, megkerült'.' többször a várat, mindenáron bemenni óhajtva, de nem tudott bejutni ; végre is a kertészlegény fölvilágosította, hogy mi történt. Ks ezután fájó szívvel, leverve eltávozott és vis-zailtazott állomáshelyére. Edilhet többi nem látta viszont. Most van karácsony este. Edith eljegyzésének A tágas, boltíves, régi vár kivilágított termeit napja elérkezett, kellemes meleg árasztja el ; mégis a kis rózsaszín- Kgyütt van a vár fényesen kivilágitott diszkárpiios, rokokó stilü leánys/.obából bánatos arccal, termében az egész rokonság, a környékbeli nemekönnyező szemekkel, dideregve bániul ki B hó lepte sek, a gazdag báróval : a boldog vőlegénynyel fehér tájra egy radar termetű, tagke, fiatal leány, együtt, csak a szép, halavány BsSBVaassoaj hiátiy! a vár zord, barátságtalan tulajdonosának egyetlen zik még, ki szobájából, hova előbb visszavonult, leánya : Edith. Ki- szobájába, a csöndes magányba eddig nem jött ki. vonult vissza a társaság zaja elöl, hogy itt kisírhassa Végre a gróf, megunva a várakozást, maga magát és erőt gyűjtsön ahhoz a tettetett, erőltetett megy leányáért szobájába. Türelmellcnkedve kopttgvidámsághoz, melyet visszatérte után a nagy társa- tat az ajtón, de választ uem kap és midőn felnyitja ság elolt ismét mutatnia kell. az ajtót, a szobát üresen találja. Keresi leánvát, de Nem érdekli öt már semmi ; csak te»tileg nincs sehol, van itt; lelke, gondolatai ott kalandoznak, abban a Ekkor már az egész vár talpon van és nagv kies fekvésű vidéki városkában, hol ideálja, a fess keresés után Edith lábnyomait a friss höbai megD'Alaina Róbert főhadnagy van állomáson, kit saive találják. A lábnyomok egész a tó partjáig vezettek, egé-z hevével, forrón szerel, de akié sohasem lehet, Melyből mindenki megértette a borzasztó valót, mert atyja, a büszke német lo.ag, gróf Kbersberg Kdithuek megrázó tettét, hogy inkább kész volt a Frigyes sohasem adja egyetlen leányát egy elesége tó hullámai közé vetni magát, minthogy azé legyen, nyedett francia nemes család utolsó sarjának. Leányát kit soha nem szerelett és nem tudott szeretni. Igy csak egy gazdag német nemes veheti el, ki minden legalább kin/.ó fájdalmaitól ál gyötrelmeitől eg\szertekintetben méltó veje lehet a gazdag Ebcr-herg imiadeokorra megszabadult és imádott Rostestjében grófnak. hü maradt a siríg és a síron tul is. Edith tudja ezt jól, azért oly bánatos és két- A gróf Kbersberg-várba az öröm és vig naségheesett. Sokszor kérte már atyját, könyörgött, pok helyett mély szomorúság é« gyász költözött. Az -irt, rimánkodott, hogy azé lehessen, akit szeret, de öreg grófot egyetlen, kedves leányának tragikus a kős/.ivü grófot nem hatotta meg leánya kérése és halála annyira összetörte, hogy valósággal csak egy könyörgése. Sőt megtiltotta a/.t is, hogy valaha élőhalott lett belőle. Róbert nevét említse. <> már szemelt ki leánya szá- A parkba, a tó mellett, idea snyja mellé tornára férjet, annak kell kezét nyújtania, másé nem mették el a szép Kdilhet és egy maga- fehér inárlesz soha. ványkereszt alatt pihente örök álmát. Edith megfogadta édes anyja sírjánál, mely a I Róbert, mikor megtudta szeretett Edithjénak tó melletti domboldalon, sürü cyprus-lombok közt, laOBtsru sorsát, éjnek idején kereste fel sirját, hol a világ elől mintegy elrejtve fekszik, Róbertnek, könves -zeniekkel, a nagy fájdalomtól vérző szivhogy csak övé lesz, senki másé. vei helyezte oda ude szép fehér rózsákból álló esők* Kz még a uváron tortént, mikor egy este ott rát. Kdith kedves virágait és furró imát rebegve, Róberttel találkozott, kitől fájó szívvel, megtört megcsókolta a márvány emléket, hol Edith neve lélekkel búcsúzott el, mintha sejtette volna, h"gy ez volt bevé-ve l-ten hossádot moudotl kedves, l'elejtvolt utolsó találkozásuk. hetetlen halottjának I csöndesen, mint jott, eltávoK i mond hatatlan volt Edith kétségbeesése, mert zott. Többé nem jött e vidékre, nem látta ét ott atyja óhajához képest karácsony este kellene meg- senki. Nemsokára Edith euilékévol szivében és nevétörténni eljegyzésének egy bajor báróval, ki csúnya, v el ajkán a csatatéreu, mint bátor hős, lehelte ki félszeg ugyan, de gazdagsága mesés ; műkincsei, ré- lelkét, giség tárgyai milliókat érnek. Ez azonban nem a báró érdeme, hanem őseié és ezt a férjet szemelte ki Kbersberg gróf leányának.
