Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-12-21
XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. december 21. 51. szám. PAPAI LAPOK. Papa varos hatóságának ««s több pápai • papa-vióVki egyesületnek megválasztó ti közlönye. Megjelenik minden vasárnap, aaorfceaztliág i Jókai Mór-ul •• i kiailohhatal: Goldber| Gyula papirki | Telefon uám. -il Felelős szerkesztő: KÖRMÉN] >\ IU 1 . \ Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadnínvata küldenünk. \ lap ara: f r < •>/. <-\re ÍJ kor., félévre i; k.. BOfyeeV Kgves szám ára fillér. I k Karácsony. A szeretet e magasztos ünnepén lelkünk tévelygésébe világosság gyul. Látjuk magunkat, gyarlóságunkat, bűneinket. Látjuk, hogy eltértünk a nagy Názáreti tanításától és kihűlt belőlünk az Eszme, ss Ige. Jöjj el szeretet Istene! Jöjj el, hogy vésd telkeinkbe a szeretet melegét és nyisd föl szíveinket, hogy befogadjuk ismét tanításaidat . . . Az emberiség megváltása a szeretetből Fatadt. Az eszme megszületett, as Ige testté lón. S akkor, amidőn az. Eszméért, az Igéért, mártír halált szenvedett a Megváltó, az emberek szivébe beköltözött a szeretet. De hányszor feledte el azóta az. emberiség a tanítást. Hányszor felejtkezett meg a szeretetről, ez isteni erényről, melyben megváltatott. Ks íme a nyomorgó emberek sokasága, akik a falat kenyérért nyújtják ki sovány kezeiket, hogy el ne veszszenek uton-ntfélen nyomorultul. I.s hol van a szeretet, Ind van az Ige, melyet követni kellene azoknak, akiknek a földi jólétből bőségesen juttatott a < iondvtselés. íme ott tanyáz a bün. Az emberek egymás életére törnek. Kahlas, gyilkolás állandó rovatja ma az újságoknak s az emberek nem becsülik többre egymás életét, a hitvány rongynál, melyet eldobnak a szemétre. Talán már semmi sem szent az emberek előtt? Sem a hit, sem HZ erény, sem a bfiség? És vájjon gyűlölködés, irigység, kárOrÖm jellemezné esak az embereket/ Ugy tetszik, mintha az eszmény, az erki'dcs romjain az uj kor szelleme, bálványt épitett volna magának. Ugy tetszik, mintha az anyagiasság diadalmaskodni akarna az erkölc-itu, hiten és a vásári lárma diadalt aratna az Essmén. Mintha megszédült volna az emberiség fejlődésének nagyságától, saját hatalmának végtelennek látszó arányaitól. Kifeledte tán, hogy földhöz kötött parányi porszem, amilyet isteni akarat b hellt a teremtés kösepébt És kihalt talán a szeretet az emberekből és győzedelmeskedett volna a (íonosz Szíveiken, hogy végromlásba, a megsemmisülésbe beleveszszenek'.' Nem! Nem biszszük és nem akarjuk hinni. Hiszen ott látjuk még az. embereket a jótékonyság oltárán áldozni, ott látjuk őket a szenvedők és nyomorultak könyeit letörölni, fájdalmaikat enyhíteni. Látjuk, hogy a szivek megnyílnak, a könvörület, az érzés és érzelem világa nem veszett ki onnan. El jó azt tudnunk a szeretet e magasztos ünnepén, hogy az emberek érzelmi világából kisugárzik a szeretet melege. Jó azt tudnunk, hogy az emberek bfinösek ugyan, mert bűnben fogantattak, dr az Eszme, az Ige, amely megváltotta őket, még mindig dominálja a lelküket, a sziveiket . . . ... Ks megkondulnak a harangok, hirdetvén születését a szendét l.-tenének, szálljon mindenki magába. Abitatos imájába foglalja he az egész etnberisév;* t - tegyen fogadást, hogy követni fogja szive jó sugallatát. Hogy hitében erős, embertársai iránt való szeretetében megingathatlan, a hazához hű és odaadó lesz. Hogy a kötelességtudás, a jótékony-.,-, a könvörület, a szeretet fogja áthatni -/.vét-hlkét. Ks akkor eljövend a szeretet Istene, hirdetvén a békét, a szeretetet a földön és a menyben. rÁ KCA. A szerelem. Tűnődve néztem - ablakomnál ülve — 'üt lenn az utcán nyüzsgő emberárt : . . . Miként rohannak : élvért űzve egymást ' Kx e balga harc sohsem ér határt ! — Hisz' kuzdteia én ia egykor lelkesülve, Sóvárgó szivvel egy szebb lét után ; S im' küzdésem, mint bús emlék remeg most Fájó konvimnek néma hallatán. < >h szép remények ! mint ködfátyolképek, Kloszladoztok e rideg valón, Mi adhat most vigaszt e hült kebelnek ? t'sak hiv szerelmed édes angyalom ! . . . Tengerre szálltam s biztató reménytől Ibizzadt kebellel útnak indulék Bs triss erővel oly vigan eveztem l bárkámat bősz vihar ueiu űzte még. Hiú remények —- mint dagadt vitorlák \ ittek tovább-tovább a tengeren . . . I'e jött a sorsnak szellője, viharia Ks áthurcolt zajló örvényeken. B e bősz elemnek felzúdult csatáján Már elpusztulok . . . elmerül hajóm, Ha mentő angyalként nem jön s ragad ki Áldott szerelmed édes angyalom ! — Hát méit e kOsdée? mért ez átkos hsjsaa ? Minek keresni muh', játasi kéjt? S tán érte bambán tőidre, sárba dobni Igazságot és isteni erényt .' — Hisz' uszhatik ma kedved kéjgyönyörheu S gőgös orrod BhSgasrs tarthatod, Kifut, ma . . . holnap, — s. vége életednek S a sirba kincsed el nem rakhatod .' — Csak a szerelem adhat örök élvet S édes megnyugvást sok ezer bajon, Ma rám zúdul il a vihai kiállóm .' Csak szeress, szeress szép angyalom! Kovács Lajos, Az uj ruha. — A .l'iijiiii Lapok eredeti tárcája. — irta Bsonsaás) István. Tegnap délben a Központi Pályaudvar körül kóhorogtam egv kollégámmal. A munká-utca tájé kán egy ismerősnek látszó, alakot láttunS^aki elmerülve tárgvalt egv hordárral. Kételkedve néztünk feléje » majdnem egyszerre kiáltottunk 151 mind a ketten : — Nini, ez Baláz« . . . Közelebb mentünk és figyelmesebben megnéztük, cnakugyan Malázs roll Valaha egy iskolába jártunk vele - akkor tanároknak és tanulóknak csak egy véleményünk volt róla, hogy Halázs, mint parlamenti vezér, vagv mint miniszterelnök fogja hevégezni a pályáját. Könnyed, zseniális és ügyes volt, a professzorok nem mondhattak előtte ostobaságot, mert kinevette őket, felső gimnazi-tu korában SgyssOT politikai cikket irt sgy elterjedt napilapba. A tehetősebb apák (akiknek együgyű fiaik Voltak) bánatosáé mondogatták, mikor Halázs e-odálatos tehetségeit emlegették elöltük : — A jó Isten is csak igazságtalan, mint az emberek. Kgvnek mindent megad, a másiktól a legki-ehliet is megvonja . . . Halázs azonban nem lett miniszterelnök, egyetemi korszaka alatt kellemetlen viszonyok köté keveredett s egyszer csak elhallgatott róla mindenki. Mikor a többi kollégái már mind a diplomájuk réI vén keresték a kenyerüket, Balázs még mindig ötven forintért dolgozott egy hires védőügyvéd oldalán. Két vagy három év óta nem láttuk « most megütődve néztük végig. Italáz- szánalma- -zituációhan volt, kopottan, meglépve suttogott a hordárral, cilindere és cipői nagyon ros«z napokról beszéltek. Kojtol kézelője kibukkant kabáljábúl . . . Halázegész alak]a szinte szemlélhetőleg fejezte ki, hogy napok óta nem evett. Közelebb mentünk hozzá és megszólítottuk. — Szervusz öreg, hogy kerülsz ide ? . . . A homloka csúcsáig elpirult és hirtelen lesütötte a szemét. — Tegnap érkeztem, dadogta, a holmim még künn vau a pályaudvaron. Nyilvánvaló hazugság volt ez • mi szánalmasan néztünk végig rajta. Malázs kktaSSa harapta az
