Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-02-09
\ X IX. évfolyam. Pápa varos hatosát ának én több pápai - pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap, Hzcrkeutöftég: Jókai Mór-utca 969. szám. Kiadóhivatal i Goidberg Gyula papirkereskedcse, I ••. |. Telefon-szám : 11. Felelős szerkesztő: KÖRM I \ 1 • N I'. I 11 . \ \ lap ara: egi sz évre 12 kor., félévre I*.. negyedévre '•'> k. A kivándorlás kérdéséhez. Pápa, 1902. február 9, (bg.) A nehéz megélhetési viszonyok Bzülték ezt a kérdést t nagyon sajnos dolog, hogy napirenden kell tartani. Mult Bzámunk hírrovatában meg< ralitettük vármegyénk főispánjának azon intézkezdésót, melylyel a hatóságok ügyeiméi fölhívta a nagymérvű kivándorlások megakadályozására és meg* szüntetésére. Valóban itt is volna már a/, ideje, hogy az illetékes hatóságok minden lehető törvényes eszközzel közbelépjenek a szigorú eljárással gátat vessenek a kivándorlásnak, mely, ha igy folytatódik, vármegyénk elnéptelenedésére fog vezetni. Főispánunknak jelzett intézkedéséi mindenesetre helyesnek tartjuk s nem kételkedünk benne, hogy ismert erélyével figyelemmel lesz a hatóságok ez irányban! működésére, valamint nincs kétségünk az iránt sem, hogy a liató-ágok, amint eddig is tették, teljes erejükből fognak abban működni, hogy főispánunk rendeletének intencióját betöltsék s ezt nem csak hivatali, de a haza iráni való kötelességük is előszabja nekik. Hanem, a mi véleményünk szerint, még; mindez nem elég. Ne toljunk minden kötelességei és főleg ily hazafias kötelességei Í8 teljesen a politikai hatóságokra. Segítségére kell, hogv lesvén minden einher. akiben egy Csöpp magyar ver kering, a hatóságoknak. Vármegyénk egész társadalmának mozognia kell. Lépjen akcióba mindenki, akinek bármily csekély részben is, befolyása van a népre. Ha a lelketlen kivándorlási ügynökök, akik pedig teljesen idegenek, a népre hatni tudnak, talán azoknak mégis könnyebb lesz az ellenhatád elérni, akik mindig együtl vannak a néppel s rajuk hallgatnak. Csodálatos, hogy nem tu lünk 1 mi saját nemzetiségünk mellett agitálni, mert hiszen nemzetiségünk veszélyben forog a kivándorlással. Minden más nemzetiségnek, mely hazánkban él, agilis vezetői vannak, akik még a népbolonditó eszméknek is megtudják nyerni a népei 8 tudnak annak mindig propagandát csinálni, úgyszólván kézzel-lábbal dolgoznak. 8 kik izek a vezetők'.' Többnyire papok, tanítók, ügyvédek s más nonorati ótok. S vájjon a magyar lelkészek, bármely bitfelekezeten is legyenek és a tanítók nem tudnának-e ily agítácíót kifejteni'.' Hiszen nem is kellene népbolonditó eszméket ptopragálni, hanem a haza iránt való szent szeret* tet, a magyar földhöz való hűségei és ragaszkodást prédikálni, a szószékről, a kathedráról. a felolvasó asztal mellől. Tartsanak népies felolvasásokat. Adják idő a népnek, az ő nyelvükön, mennyi VeszelV. tnilv rettenetes sors vár reájuk ott Amerikában a tárják elé, hogy abból n sok kincsből, gyémántból, melylyel okét kecsegtetik, 100 ember közül csak egynek jut, ha ugyan annak is jut, a többi l 1 '.' elvész, hontalanul, meg nem siratva, nyomorult ul. Nem fogya.-ztási szövetkezetekkel fogjuk népünk kivándorlását a vármegyénk elnéptelenedését meggátolni, hanem a lelkekre való hatással. A lelkészeknek éa a tanítóknak kezében van a nép lelke, ők felelnek, ha a hazaszeretet melegét, a haza földje iráni való ragaszkodást bennük ápolni nem tudták, ugy. hogy amikor a haza földje nem tud adni mást, csak száraz keiiveret, akkor könnyű vérrel itt hagyja azt. Valóban gondolni sem merünk arra. hogv ha veszélyben lesz a haza, ez a told, melyért élnünk, halnunk kell. vájjon lesz-e a népnek elég lelki ereje, lesz-e a népink bátorsága védelmére kelni, utolsó csöpp vetél feláldozni, amikor a kenyér kérdés elül is gyáván menekül A hatéiságok, a társadalom s benne minden egyes einher vállaljon szerepet ebben a dologban. Kevés a terünk, hogy megjelölhessük a tenni valókat, de azok a férfiak, kik vezérszerepet visznek a megyében, gyűljenek össze s tartsanak tanácskozási a teendőkről s a gvors orvoslásról. Tétlenül nem nézhettük tovább azt a veszélyt, amely hova-toTA R C A. Hallod a aalt még ? . - . Hallod a dalt még? Efallod-e, édes, Otl a lehajló lombok alatt ? Dalt sz< relémről, melyre felérea IIind, ami alszik, vágy s akarat. I>alt • terelemről, ami a azivbe Lop*a besurran s kényre (akaszt, Dalt, ami laong-bong l szendére lágyan Ringat el álmadosáttban — Kis Pékségem, ballod-e azt? Halk reaegéaael bong a harangszó Méla imá|a a faluban, Kai homálynak szürke borongó Arnya suhan meg, éjszaka van. Csssd van a tájon, méla, nyugalmas, Qysnga madárdal nem veri tel, Bokrok ölén a leszek úrén már, Nyár melegével dalnoka elszáll (*t t hon« apró népei vei, I »szi fuvallat sóhaja lebben. Puszta a tájék, melyre les/áll ; •Mely nyugalomnak álma van ebben, •Vom, amelyből kél a halál. 8 « nyugalomnak*hangtalan éje Nem terem édes indulatot, A pihenésnek isteni vágya Tor a sziviinkre, k.l a nyomába, Mi a virágnak álmot adott. Valami csendes dal szava rezdül Távol na erdőn bent valahol, Százszor etósebb u; szerelemtől Liheg a kebled. álmodOBol. Kies az emlék, ami szivedben Ébred a dalra s Odva elönt : kTsssae jövőnek mennyei képe l'j ragyogással szállá többe s nenmleaaea árnya, ami gyötört. Ifessaa jövőnek mennyei képe l hit a szivedbe tljra reményt. Durva jelennek koldus egére Injául annyi fájdalomért, Ifesszs jövőnek mennyei álma, Mi a csalódást eltemeti, Alom, amelyből szebbre, valóra, Nap* ugara ara i még ragyogóbbra Faka t B hajnal ténye neki. < isz ami Bor>Unk, sárga, sivár • sz, Nincs hova tenni árva teunk . Fgy-egy rrményt, ék, nie'y kot e földhöz, Nap nap után c-ak eltemeti nk. Ks jön a tél maid jéghidegével, Durva IBelével H csontra lagva-z.t. Amire vágynuk, vah a mi telünk Knvhe lugooskál ád e minékünk Hinni MZ édes ifjú tavaszt f Vsgy a mi sorsunk télbe viharzik. Kje leszen csak, napja letűnt ? Qyenge hitünknek lénye kialszik S c-ak tapogatva, ba mehetünk '.' Nem s rnilliósssor nem lehet éje Fénytelen n ut|a puszta, sivár. .Ion a tavasz még. virrad a ha na' Lombsusogáseal, tfilmile dallal. It0g|oii a napiénv s egi sugár. Fjra tavasz lesz, az jön a télre. Fényes az égbolt, napsugaráé; Lágy, puha teszek vár pihenésre S halljuk a dalt is, régi dal az. S száll az az édes, könyre (akaaztó Pusztai dal BBSJd, a mi dalunk : Lopva kigyúlnak csillagaink majd, Fá|iii se log már sel.e a u.ii'tnak. Fjra remélünk - álmodoznak. rjjra remélünk «zebbre, valóra Ks e reményünk rtgyra fakad, Mennyei napnak hainali osókja Iii ragyogó gyöngyharmatot ad. Bögyből az ág n i, ágra levélke, Majd pici bimbó, cseppnyi alig, Köntöse zöld még. napsugarak! an Fürdik előbb még, végre kipattan s szűz mosolyával illatosik, Islv.lllll Itce .1.111.»
