Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-11-30
XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. Qövember 30. kB. szám. PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több papai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei;: Jókai Mór-utca 069. s/ám Kiadóhivatal: Goidberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér. Trlffon-szám : 41. Felelős szerkesztő: KÖRMÉN] »Y i'.i .1. \. Klíili/.ctésck «'.s lunletési dijak a lap kiadóhivatalából kflldendők. A lap ara: éjié-/ évre l'j kor., félévr.' ti k <>r negyedévre 3 k Bevés tzám ára 30 fillér, A tél nyomora. A tél mindenkor nagy megpróbáltatás volt a legszegényebb néposztályra nézve, mert hiszen ilyenkor a kenyérkeresetek minden ágáhau beáll a stagnálás, viszont drágább lesz az élet, inert a lakáson kiviil tés és melegebb ruha is kell. A szegény embernek mindig volt oka rettegni a tél zordságától és a vele járó nyomortól, de amily nyomort néhány esztendő óta tapasz, tálunk, azt csak éhinséges esztendőkben láttuk azelőtt. Három-négy esztendő óta B téli hónapokban nagyszabású munkászavargások színhelye volt nemcsak a főváros, ham m a vidék is. A tömeg nyomorgóit és nein volt hajlandó hékén tűrni keserves sorsát. Azt mondják s ehhez nem is fér kétség, hogy a rossz gazdasági viszzonyok az előidézői :i munkás-nyomornak. A szegény emher nun tud annyit keresni nyáron, amiből télen megélhetne, télen pedig nincs munkája. T'gy tudjuk, hogy ez az esztendő -em volt gazdaságilag a legsikerültebbnek mondható. Igaz. hogy a termés jő volt, de manapság, midőn az ország tőbb milliónyi lakossága nemcsak földmiveléssel, hanem ipari és egyéb munkával is foglalkozik, a jo aratás nem lehet, jótékony kihatással mimlen népréteg anyagi viszonyaira. Így tehát, a tél küszölién számolnunk kell azzal, hogy amint lehull az első hó. azzal egy Üti köszönt l»e az éhező emberek nyomorai Nemcsak az államnak, hanem a társadalomnak is elsőrangú humanisztikus kötelessége a jótékonyság gyakorlása. Különösen most, amidőn az emberek tömegének nyomorán kell vele enyhiteni. Most már nem lehet afölött vitatkozni, hogv a vagyonos osztálynak igenis vannak bizonyos kötelessége, a szegényebb osztálylyal szemben, éppen ugy, mint az állammá! szemben, melynek adót kell fizetnünk a vagyonunk után. A nyomorgó tömegnek is meg kell, hogy űzessük a magunk adóját, ez lelkiismereti kötelesség. Különösen a városokban, ahol nagyobb tömegben él az Ínséges proletariátus. Készüljön tehát városunk közönsége is a téli jótékonysági akcióra. A jótékonyság, hál' Istennek nem ismeretlen fogalom nálunk. Városunk áldozatkész társadalma Számtalanszor megmutatta, hogy érezni tud B halsors Üldözöttéi iránt és tud hozni áldozatokat érettük. Ugy véljük azonban, hogy rendszeres, szervezett jótékonysági akcióra volna szükség, mert évről-évre megújuló nyomorral állunk szemközt. Ezt az akciót már most. a tél küszöbén kellene megkezdeni, illetőleg szervezni. .Jótékonysági intézményeinkre, egyesületeinkre és társasköreinkre hárul természetszerűleg az. akció vezetésének kötelessége. A hatóság pedig mindenben támogassa ezt az akciót, melyei ha buzgó emberek helyes irányban vezetnek, nem maradhat el a siker. Mert. ha feltudjuk ébreszteni a közönség érdeklő.léIsét, a kozérzést, B jótékony célok érdekéhen, a közönség lelkes pártolása el nem maradhat, különöseit akkor, ha az emheri nyomor enyhítéséről van szó. Ks itt vannak a mi asszonyaink, akik eddig is sok szenvedő embernek nyújtottak enyhet, sok nyomorgól mentettek meg az. !éhenhalástól. < >k vegyék most is kezükbe jennek az. akciónak vezetését, inert az. ő i gyöngéd lelkük predisztinálva van erre és j oda is beférkőzik, ahol a nyomor kérni szegyei. — Vasútállomásunk ügye örömmel regisztráljuk a kellemes hirt, hogy városunk orss. képviselője: I >r. H*gtdü* Koránt a pápai vasútállomás tnizeráhilis állapotát az ország szine elé vitte, amennyiben a képviselőház TA N C A. Hugómhoz. Ne menj el bugocakám, maradj te csak Otthon, A merész vágyódás szárnyakat ne adjon. Na hagyd el a fészek puha, langy melegjét, Amelynek belsejét szívok melengették; Ne vágyj, — oh ne siess emberek kénébe, — Jobb lebet ott lakni Isten közelébe', i Emlékesem, emlékszem, csendes éjszakákon, ílikot Otthon voltam, elkerült az álom, 8 vakmerő reménység tUlldérCsábu szárnya Kngemet is elvitt a jö\ö honéba, föllebbente szárnyát nagy tundéroi-/ágnak B szemeim azt hitték, embereket Iáinak ; Hűvös, csábos képet festett majd elembe, Azt hittem, ez. van meg igaziban, élve, Balgs reménységem képseletea álma, Azl hittem, a való makulátlan mása. Ks hogy menni kellett, mennyire siettem, A kieai hajléktól még búesut se vettem, Nem hullott egy kön vem se a küszöbére, Vissza se néztem a határról feléje. Kohantaiu ebire, nem tekintek hátra, Cealogatott, űzött reményeim álma. Álmodtad már ugy-e, (szegényeknek áluoal Sok kincsed, aranyod volt már egy rakásba' Ks midőn fölébredsz, úgy bánkódol rajta, Bogy nem találsz ottan egyetlen aranyra. Nem ezt álmodtam én, édes húgom, lelkem, *) Ott lakunk a templom mellett Nem az arany hajtott s űz engem szünetlen, Mást kerestem én e széles, nagy világba' — Kevesebb s kincsnél • mágia több sa nála. Kerestem az embert, sziv s lelket kutattam, Ezért fáradoztam, küzdöttem nnatlaa, Találtam is embert a bűnök sorába. Ki a szivét, lelkét, BSVél meggyalázza — IIa s/ép álom után kincsed nem találod. Még a szép álmot is, ugv e, hogyan bánod '.' Kn is fölébredtem, gyönyör volt aa álom, Gyötrelemmé lelt az fÖldi valóságban. Fölébredtem, láttam földit, földi laemmol, Hogv az igazságot eltiporni hogy kell. Diadalmai nini láttam én a vétkei K- bűnhődni olyat, aki soh'ss vétett, — Megborzadt a lelkem ilyenek hitiára, Hát a te jó lelked mindezt hogyan lássa. -Ne akard meglátni, - ' .<• i- hidd egészen. Mondd inkább, sok hamis vonás van e képen, Hidd inkább, e (Öldón minden ember oly jó, Mint milyeneket lát az s kis házikó, De ne menj hugooskám. maradj te eak otthon, Hogy szép álomképed s/éjjel ne foszoljon; Ne vágyj, ne siess az emberek körébe, Jobb lehet ott lakni Isten közelébe'. SÍ|Mls I. A téli vándor. — A .l'ií/i'ii /..!/». • eredeti taraja. — Irta laj fiaéer 'féli idő. A nap ina még nem bujt sió'; a köd vastagon lepi a tájat. Az ember, mintha fii «t fel leg köal járna. A szél süvöltve rázza a fák árva ágait, s a sárga, száraz levél közt kutatva fut tovább. Egy-egy nyúl üti fel fejét a sárga levéltakaró alól, két lábára állva, vagy ölve tapsi fÖleil hegyezi s melankolikus ábrázattal bámul, Ügyel. A luk kopasz ágán kis ciuke szökdel, röpköd. A szürke szántóföldeken őrökként állnak a varjuk, majd megrázzák hamvas szárnyaikat I fel röpülnek a fákra s azoknak koronáján telepednek meg. Kecsege' hangjuk átharSOg S légen ; krá, krá , . . Az időjós gazda a/.t mondja erre : I 6 lesz. Az egész vidéken egy embert látni e-ak ; dideregve, görnyedő testtel halad tovább. Fején földszinti lairos kalap, melléje varjus/árnv van tűzve. Darén: köpenye rongyokban csüng le a válláról, két lábszárán a nadrág Valamikor kék lehetett, mikor baka viselte. Egyik lábán valami lábbeli vau, melyet cipőnek OSltfbj I közvélemény; a másikra valami ssákdsrab van e-avarva. Vándorunk kezében görcsös hot van ; hátán bádogot, drótot, födŐt, egérfogói s ki tudná elszámolni, még mit cipel. Görnyedve halad tovább, félholddal versenyes a teste. — Szegény ember, szegény ember ! igy tör fel kebeléből a mély lóbaj. Mintha megsajnálná Önmagái ; ISOmeiból kényeket fakaszt a csipős szél. Felemeli hóna alatt melengetett kezét n megsimogalja vele tü-kés ábrázatját. A kegyetlen szél belekap mellén a ruhába s letépi róla.
