Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-11-09

XXIX. évfolyam. Pápa, 11)02. aovember 0. 45. szám. PAPAI LAPOK lapa varon halójának es tobt. , apai • papa-videki egyesttletaek mesprálaaztotl ktalöuye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztése^: Jókai Mór-utca 989. szám. Kiadóhivatal: Goldberg Ovula papirkereakedóae, Pö-tér. Trlcfim-Hzám : 41. Felelős szerkesztő: KÖRMENDI BÉLA. Klóflaetéaak ós hirdetési dijak a lap kiadóhlrataláhof küldendők. I lap ara: BfBSI évre IS kor., félém 8 k.. BagyadéTN B k Kgyaa uám ara 80 Bllér. Az erkölcsi nevelés. Most, bogy nap-nap után megdöbbentő bűntények: nagy csalás, sikkasztás, lopás, okirathamiaitáa és egyél) fajtájú büoök kerülnek napvilágra, amelyeket legtöhhnyire magas állású, jól fizetett intelligens uri emberek követnek el, a társadalmi tünetek megfigyelői, erkölcsim várok és laikus filosof elmék, mindannyian azon törik fejőket, hogy miként lehetne végét vetni e SZOmoril morális irányzatnak s hol található orvosság e mindinkább elharapódzó lelki betegség ellen. Az egyik rész nagyobb takarékosságra .•./oktatni kívánja az ifjúságot, hogy tamilja meg még serdülő korában a pénz értékét, melynek könyelmíí elpazarolása lejtó' a bűnre. A másik csoport az egyéni bizalom megszorítását sürgeti, nehogy a túlságos bizalom alkalmat nyújtson a könyelmíí gondolkodásnak a bukásra. A harmadik vélemény az erkölcsi nevelés megújhodását óbajtja az egész iskoláztatási vonalon, amelyből egy idő óta mintha száműzve lennének a jóra nevelő erkölcsi mozzanatok. Bármelyik nézetet is tekintsük, valamennyiben van némi igazság, de nem találja egyik sem fején a szeget. Hogy a takarékosságra szoktatár- ellensnlyozhatja az egyénben a meggondolatlan lépésre való hajlandóságot s nem támaszt benne erósebb ingert idegen vagyon után, azt kétséglie vonni nem szabad. Azonban a takarékosság erényétől mg messze áll a tiszta beesűletérzés lelki tulajdona, amelynek ereje az egyedüli biztosíték a bűnös lépések ellen. Hasonló képpen: az egyéni bizalom korlátozása is üdvös intézkedés, de mit érnek összes kifundált rendszabályai ott, abol a becsületérzet hiánya 1 a legagyaJ'urtabb elme egy személyben összetalálkoznak. Ami azt illeti, hogy az erkölcsi nevelés sikeresebbé tétessék az iskoláztatásban, nem helytelen kívánság, mert ha az iskola az élet mestere — amint kell hogy az legyet — akkor segitsen is oly nemes erkölcsi kész.-égek gyűjtésére, amelyek nélkül becsületes életre biztosítva nem lehetünk. Jelen iskoláztatásunk tudomán ytötnő rendszere, de még inkább a tulságig vitt, illetve ferdén magyarázott humunistikus fegyelmező fölfogások, háttérbe szorították ugyan az erkölcsi nevelés fontosságát, — mindamellett bátran mondhatni, hogy az összes erkölcsnevelő tényezők között még mindig az iskolákban talál az ifjú lélek legtöbb nemesre ösztönző erkölcsi momentumot Ks ha később egynéhánynak szivéből kimosódnak az ott nyert szép elvek, annak okát nem az iskola, hanem az iskoláktól kivül eső egyéb vonzó körülmények, a társadalom fogyatkozásai képezik. Ks itt a szeg feje ! Szoktathatjuk az ifjút takarékosságra; az egyéni bizalmat a legkevesebbre redukálhatják; az iskola tanterve duzzadhat az erkölcsi nevelés legmagasztosabb elveitől, — mindez haszontalan munka, ha a társadalmi élet vezető tulajdonságai ellentmondanak az ez irányú jellemfejlesztésnek és oly mérgeket rejtenek magukban, amelyek a magán élet becsületességét is kísértéseknek teszik ki. A mi társadalmi életűnk főhihája az, hogV • hÍ*$ágon alapul. Sok köz és legtöbb magánéleti ténykedés rugója pusztán az az egy gyengeségünk, hogy hiúk vagyunk. Nem ritkán látsz embereket lótni-futni a közügyekben, bámulod jóhiszeműséggel önzetlenségöket, mert még nem is sejted, hogy egy kis ordó, esetleg nagyságot), méltó' tágas cím utáni vágy hajtja a közügyek e bajnokai. A társadalmi téren való szereplésben — tisztelet a kivételeknek — S legtöbb esetben az egyéni hiúság az egyedüli mozgató elem. Tetszik nekünk, hogy ez vagy az a bál sikere a nevünkhöz fűződik : jól esik tudnunk, hogy ennek és ennek az egyletnek vezető hivatalnokai, tisztviselői vagyunk, gyűléseket vésethetünk 8 egy pár nagy tekintélyű közéleti férfiúval hébe-hóba paroTÁ R C A Köny mosolygás. Elfutott, az Úr elűzte Edenábol gyötrő

1 tü/.he S a gyötrelem minden lángja Ott égett az ö agyába'. Igy futott az első ember, Fájó kehle zajló tenger, Zajló tenger meg nein árad, Visszatartja kinzó bánat. Oh mert hogyha volna könyje, Szive attól könnyebb lenne, I>e lelkén ég minden kinja, Alig-alig, hogy kibírja. Mellette hü nő és gyermek, „lííínös az, ez bűnbe termett", (iyötrelem, ha néz reájok, Nincsen ajkán más, csak átok. „Ibinös az, ez bűnbe termett". Annak Isten ad szerelmet, Hő szerelmet, mely nem gondol Sem jövőről, sem a niíiltróL Ezt teremte jajba, vészbe • . . Lange szellő száll az égre. Lágy szellőben nő imája, Fett átkot túl kiáltja. Férfi átka viss/aiezzen, Köny fakad • női szemben. Kis gyermeke néz reája, Mint lefolyt a köny arcára, Nézi, nézi, sirva fakad, Ádám keble majd megszakad. Közben meg a játszi gyermek Követ fogva szülni kezdett : „Kiles anyám lásd e követ, Mit patakban leli gyermeked Nézd n patak otendes arja, Hogy lemosta Kép simára". F.va nézi, megcsókolja, Mosolyog az anya ajka. Felvidult rá a természet, Ádám lelke ujra ébredt, Nőt, gyermekét megcsókolja S keze köpött f»rr a munka. Munkáját az Kg is áldja. Igy hatott a mi imája, Fájó könyje, mosolygása. S mint az Isten néki adta F.va ezt örökbe hagyta. Könv s mosolygást hagy a minek, (iondbarázdák hogyha nőnek, Férj homlokán elsimitsa Mint a rege rég tanítja. Kz a nőnek hivatása Ezért nincs a földön mása. Sipos |. Lányszeszély. — A ./'•/'/»" téSfSÍk* eredeti tárcája. — irta Báttaaiák) Lajta. — Fiuk, nini Orlov megint milyen szomorú! Mi haja herceg ? Kata keresztbevetett lábukkal ült egy felit r kerti asztalkán és fújta a muszka cigaretta füstjét. Szürke szemeiből hamis évődés sugárzott, amint reátekintett arra 11 (latul katonatisztre, akit a jóhangzásu Orlov uiegszóllitással tüntetett ki. A tisztás, melyen a szép Dereskey Kata udvarától koriilvéve. a fehér asztalkán trónolt, félhomályba volt borítva. Halkan, keresztülszúrod ve a lombok között hatolt ide a forraszról, ahol a mamák csevegtek és az öregek kártyáztak, • cigány édes muzsikája. Itt, ahol Kata, a dereikei liuszár-garmzou népszerűvé vált tájszólása szerm! Katalin cárnő, udvarát tartotta, vidám csevegéstől és kacagástól volt hangos a tájék.