Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-10-19

XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. október 19. 42. szám. PAPAI LAPOK I .ipa varo* hatóságának éh több papai l pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kit/lön>•-. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór-utca 869, szám. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkcreskedése, Pö-tér. Telefon-szám : 41. Felelős szerkesztő: KÖRM

EINI>Y BÉLA. Klölizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre ÍJ kor., félévre lí k„ negyedévre ,'i k. Kíves szám ára 80 lillér. A kulturális célokért. (I>g.) Az emberinem törekvése a tökéletesség eléréséhez nem mai keletű. Természetesen minden kornak, időnek meg volt a maga sajátossága, a maga módja, melyet a tökélyesbülés eléréséhez célul maga elé kitűzött. A kőkorszak emberének az ő primitiv és egyszerű eszközeire, melylyel e célt • lérni törekedett, épp' oly csodálattal tekinthetünk, mint például ma a fonográf, telefon, a drótnélküli táviratozás bámulatra keltő találmányaira. A kőkorszakbeli ember épp' oly méltán hihette, hogy ő a tökélyesbülés céljához közeledett az ő kőből való bárdjával, mint amilyen büszkén és talán öntelten hisszük mi, a mai kor gyermekei azt, hogy ahhoz a célhoz már közelebb vagyunk. A társadalmi élet minden hullámvetése köz e cél eléréséhez, Az emberi élet nagy problémái ezek a liullámvetéaek, a melyek mozgásba hozzák az emberiséget. De az is bizonyos, hogy a miként a hullámok apróbb habfodrokból alakulnak, akként a társadalmi életnek minden mozgalma hozzájárul ahhoz, hogy ezt a nagy célt, a tökélyesbülést megközelíthessük. Ilyennek tekinthetjük a társadalomnak a közművelődés terén kifejtett tevékenysétörekvését. Minél nagyobb a társadalomnak lelkesedése a kulturális célok iránt, annál inkább megközelíti it tökélyesbülést. El a törekvés, a társadalmi élet minden terén hazánkban is hova-tovább nagyobb hullámokat vetett s büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy igyekeztünk magunknak első helyet biztosítani az európai kultúrnépek családjában. Ka ez az igyekezetünk nem is volt kárba vesző munka, mert immár fontos tényezői vagyunk a haladásnak, a kulturális céloknak. Ö ha mindezeket figyelembe vesszük, kétségkívül nagy lelki megnyugvással jegyezhetjük föl azt, hogy vármegyénk a kulturális élet mozgalmában mindenkor elül járt s megragadott minden alkalmat arra, hogy a közművelődés, a haladás terén lépést tartson a nemzet ama nemes törekvésével, hogy a kulturális élet terén magát tökéletesítse. Vármegyénknek két olyan nagyobb városa van, a melyek fókusai a közművelődésnek, a haladásunk : Veszprém és Pápa. Igaz, — s ezt dicsekvés nélkül mondhatjuk — hogy Pápa e tekintetben vezető szerepet viszen, annak ellenére, hogy Veszprém székhelye a megyének s hogy majdnem minden tényező, a melynek nagy befolyása van a kulturális előrehaladásra, ott van központosítva. Épp azért csodálkoztunk azon, hogy Veszprémben a társadalmi élet mozdulatlanul állott eddig, Amíg Pápán az irodalomnak, a művészetnek mindig melegágya volt, amig itt a társadalmi élet folytonos hullámzása a közművelődésnek, a haladásnak volt nagy hasznára, addig Veszprém alig-alig mozdult valamit. Pedig hát az az elem. mely hivatva van vezérszerepet vinni a közművelődés terén, sokkal nagvobb számban van képviselve Veszprémben, mint Pápán. Hogy ennek mi lehetett oka, azt innen el nem bírálhatjuk, de kétségtelen: Veszprém édes-keveset tett eddig arra nézve, hogy a társadalmi élet mozgalmaiban is központja legyen a megyének. Most kapjuk azonban azt a hirt, hogy Veszprém megmozdult. < >Iy kulturális egyletet akar alakítani, mely együvé hozza Veszprém város intelligens társadalmát: és annak életét mozgásba, lankadó ereibe friss vért eresztve, keringésbe húzza. A magunk részéről igaz örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük azokat, akik a közművelődés érdekében ott a zászlót kitűzték s akik tömöríteni akarják Veszpém városának intelligenciáját e zászló alatt. Szivünkből óhajtjuk, hogy munkájukat, nemes törekvésüket siker koronázza. íme ii habfodor, mely hullámokat alkotva visz. a tökélyesbülés felé. TA R C A. NÉPDALOK, i. Fújja a szél . . . Fújja a szél az akácfa levelet, Boldog én már ugy sem leszek te veled! Igy játszottál szegény, árva szivemmel, Mint a szellő a sárguló levéllel ! Füzes alján kis furulya sírva sír, Bús szivemre legjobb volna néma sir, Ott talán majd elpihenne bánatom, B nem gyötörne az emésztő fájdalom. II. Rózsaszínű . . . Kózsaazinii felhő úszik az égen, Várva várom kis galambom oly régen ; Bózsa felhő vidd el hozzá sóhajom, Súgd fülébe, mint epeszt a fájdalom. Visszajött a rózsa felhő —- de gyászba' I elolt.,zve sötét felleg ruhába : Vélssz helyett hullott, hullott a könve, S hulló könye hervadt arcom' öntözte. Keress Lsjee. Leányszerelem. — A Lapok" eredeti tárcája. — Irta latvánfl líce .lano-. Ketten ültek a kicsiny lélekvesztőben és mélységesen hallgattak. A tábornok-kilassaooy a kormánynyal volt elfoglalva és ha feltekintett ii«, pillantása félénkön siklott sl a főhadnagy felett a majd a tihanyi kolostoron pihent meg, majd pedig aaióf'oki partokra tévedt, /.sivó főhadnagy meg édes kötelességének tartotta szorgalmasan evezni és az evezőről a Balatonba visszahulló vízcseppeket bámulni. A többi csónakok mesze jártak már, csak a bsnt ülő párok jókedvű viliaucolása, meg a benzines -nak kattogása hallatsz.itt hozzájuk, amelyen a mamák követték őket. A lány, gondolatai ott jártak a nemrég elhagyott zárda szüztiszts szubáiban, mig a főhadnagy izgatottan töprengett valami alkalmas téma fölött. Végre is a szép Irma segítette ki a kezdet nehézségeiből. — Pihenjen egy kissé, főhadnagy ur. fárasztó lehet az evezés (tnnek, aki nem szokta azt. — < di, nem! Sietett tiltakozni, hanem azért csak bevonta az evezőket. — Vallja meg, Irma kisasszony, — kezdé ujabb hallgatás utár> — hogy nagyon unalmasnak találja az én társaságomat é< magában kárhoztatja a rendező kezet, amely egy órára a maga lovagjául jelölt ki. — Nem találta el ! — Riadt fel a láuy. — Hiába tiltakozik. Tudom, hogy nem szenvedhet engem. Tudom, hogy most is Jenovaira gondol és jobb szeretné, ha ő ülne most itt az éu helyemen. Pedig, látja, nem jól teszi, .leuovai főhadnagy asm érdemli meg, hogy a szeretetét, pazarolja rá. Elpirult a szép lány. Mondani akart valamit. Valami tiltakozás félét, amit a főhadnagy ugy várt. Hanem aztán csak hallgatott tovább. Még azután sokáig beszélt neki a főhadnagy. Hogy Jsaovsi milyen rossz katona, bogy uem szereti senki, mert képzelődő. Mindig a könyveket bújja és verseket farag, meg holmi zuglapocskákba álnév alatt elbeszéléseket ir, amik rosszak. Hogy mikor lóra ül, nem lehet vele beszélni, mert akkor azt képzeli magáról, hogy valami félisten, amit valami .bikái nevű iró mesterember mondott vagy irt valahol. S ez mind nem elég, hanem tőhadusgy létére mindig az anyja szoknyája mellett ül és templomba jár, mint valami vénasszony, aki s pokoltól való féltében három olvasót imádkozik le egy lélek zetre. Társnője ezalatt hol elpirult, hol fehér lett, mint a hsbfodor, ai isly s csónak oldalát folyta körül. Alig hallotta, hogy s főhadnagy mit fecseg.