Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-02-02

XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. február 2. b. szám. papai Lapok. Pipa varos hatóságának és több pápai B pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Baerkesstéeég i Jókai Mór-utca 969. szám. Kladékiratal I Goldberg Gyula papirkcreskedése, Fö-tér. Telefon-szám : él. Felelős szerkesztő: KÖRMÉN] »N BÉLA. Előfizetések éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalábos küldendők. A lap ara: egész évre l- kor., félévre 6 k., negyedévre 9 1 • Elveink. Legutóbbi Bzámunkban egyik t. munka­társunk cikket irt a városról, annak fejlő­déséről s napirenden levő és megoldásra váró, nagyobb szabású terveiről. Cikke be­vezető soraiban két kategóriába sorozza azokat, kik a város ügyei iránt érdeklőd­nek és ezen érdeklődésüknek B talán véle­ményüknek is, itt vagy ott kifejezést ad­nak. Szerinte az egyik táborba azok tartoz­nak, akik, csupa unalomból, a legsötétebb Szemüvegen nézve városunk ügyes-liajos dol­gait, mindig és mindig és mindenért a váro.-t teszik felelőssé, azt korholják. noroU fák és vádolják maradisággal — ha kell, ha nem kell. A másik tábor, bár a város haladását, fejlődését hangoztatja és noha belátja a városnak jóakaratát, becsületes igyekezetét és önzetlen törekvését minden téren, mégis e nagy horderejű kijelentéseit csak frázisnak tekinti Es mindkét tábor tőle telhetőleg a várost porolja ott. ahol éri és számára egy elismerő, vagy dicsérő szava nincs. Ezekre óhajtottunk, mint mult Ízben is emiitettük, néhány szóval reflektálni. Nagy köszönettel, (még pedig kettős köszönettel) tartozunk t. munkatársunknak |cikkéért. Mert egyrészt, dicsérőleg tnegem­llékezett városunknak az elmúlt őt év alatt tttt nagymérvű haladásáról. Ami nekünk, tekintve, hogy egy hónapi szerkesztősködé­BŰnk ideje alatt semmiféle nevezetesebb és megdicsérni való váro.-i vívmány, tudtunk­kal, nem történt, különben nem lett volna módunkban. Másrészt meg alkalmat adott arra. hogy bárha a cikkben foglaltakkal magunkat egészen találva nem érezzük, mégis kifejt­hetjük ismételten elveinkéi, melyek minket mindig vezérelni fognak, midőn font OS városi közügyeket tárgyalunk és szellőz­tetünk lapunkban. Ami minket illet, a t. munkatársunk szerint, létező egyik táborhoz Bem tartozunk és annak szolgálatában nem állunk, miután azon két tábor csak a legnagyobb pesszi­mistákból állhat, sem pedig az általa nem emiitett, de soraiból kiolvasható túl-opti­inista irányzat felé sem hajlunk. Hanem a városi dolgokat és ügyeket a maguk értéke szerint mérlegeljük é> mondjuk meg azok­ról vélt menyünket ; ahol helyét látjuk, a dicséret és elismeri'.- hangjain ; ahol meg kell és rászolgált a város: kérlelhellen erély­Ivcl és iiinzi-ágttsssíggal rámutatunk a bajra, mulasztásra és kiporoljuk a városnak, nemcsak a t. munkatársunk által jelzett, bugyogóját, de még az. esetleg birtokában levő többi buffVOrZŐÍt< is. Egy vidéki, társadalmi Inti lapnak, mint mi is vagyunk, nem leint célja, hogy "k nélkül támadjon meg bárkit, vagv bár­mit ; de az sem, hogy valakitol vagv vala­miről, soron kiviil. mikor ennek nincs is helye és értelme, dics-hyniuu-zokat zengjen. Ezt nem tettük eddig és nem is tesszük ezentúl sem senki kedvéért. Elvűnk, melyhez .-zigoruan ragaszko­dunk, az, hogy minden dologban, minden irányban az igazság, hangsúlyozzuk ti való' ságos igaziágossdg beszéljen és szidjon ki cikkeink Boraiból. Igy azt hisszük, nem c.-ak n pesszimisták, de az optimisták tá­borának, szóval érdemes városunk minden polgárának tetszéséi és megelégedéséi ki­nyerjük. Azért hát. midőn még megjegyezzük, hogy t. munkatársunk kérdéses cikkével egyebek­bea egyetértünk, azzal fejezzük he cikkün­ket, hogy : Az igasság minden előtt'. * Kedves barátom és szerkesztőm, vég­telen megtiszteltetésben részesít, hogy mult heti igénytelen cikkemre, mai számunk­TA R C A. Nászút I. Házatoktól a templomig Diadalul volt az. nékünk, Fehér rózsát, piros réssál Szórt inimlriiki ott elébünk. Szeptemberi nap ragyogott, Fénybe' vári az. [sten háza, Virágillat • • . orgonassé . . . Angyaloknak lincs szebb násza ! II. Talpon volt az egész város. Látni akart mindenik • • • Oreg harang -írva búgott: ,.\ legszebb lányt slvlsslkl" Itt II lygás, ott egy sóhaj, Mimi búcsúzott: „£g veled!" S mikor úldii-l minit ránk, a l'ap izava i- reszketett. III . . . Aztán karod karomba fűzve, Mámortól isinte részegen Vésettelek erőhagyottau, \ irágboiit'itt izén 3 egen. Hintóba szálltunk, az megindult, 8 láttam: a meuyboll ateghasadt, s izzó ragárnak országútján Kocsink az. égbe (elhaladt I Érdél) I /."ttan. i képpel 11 Mozgó árnyképek. .V'77 l'iiin-. Ihn- iV Kozmordma tzdmo ét tsámtalan képtelenséggel. Irta és a papai onképzé leányegyesület estélyen felolvasta h i' in i n • It i' I a. I los/H. Mélyen tisztelt Hölgyeim éa Uralmi tempóra mutantur et nos mntamur in illia változnak az. Idők éa mi váltósunk ásókban, mondja egy még ''kori eredetű példaheszéil A nagy mindenség, a nagy világiir é- minden ami abban -/illetik é- terem, Ó| é- tanyásaik, alá \ MII vetve a változás érék egy form a -ágának. Vál tosnak az erkölcsök, változik a felfogás, \/>11<>/.ik ai érzelem én változik az értelem világa, változik. Bl izlés, széva) a változás érék térvény, mely alél kivé­telnek helye nincs, Ba mégis van valami, ami még a terméssel ez érék térvényein is felOláll, amin aa idők, emberek és viszonyok eme változásának emberi gyárié tehet 1 céggel és hatalommal meg nem déntheté törvénye la megtérik; és mégis van valami, ami váltosstlauul megmaradt a világ teremtésétől II mai napig meg log maradni addig, mig e földtekén egy porszem, a légürben ffiy atom le-/. Emberek dőlnek ki, nagyhatalmak buknak el és világok hullanak a porba; e-ak egy van, mely szilárdan állja meg hehét, e-ak agy van, amin Mffl az idií sokat emlegetett vas foga, sem a földrajz különféle alakulása, sem a tizika tudományos elmé­rte, sem B prózai élet mindennapi é- az. eszményi­séget emberi ízi vekből U i •"•) < > prakssiss ki nem t'og; és ez az agy : </ h<"h lélek bubáidnak vardzsnatetlma. A írni lélek bubájának varázshatalma, mely duz­zaastja a kehlet, lelkesiti a isivel ét nemesitl a lelket. A női lélek egyedül az az erő; mely vilá­gokat tud teremteni é- világokat tud le i- rolll­holni. A női lélek egyedül az. a varázsige, mehre a háborgó tenger lecsendesedik és sima tükörébe az ég csillagai mártják fénylő homlokukat, A női lélek az a lehellel, méhnek érintésétől viszont a legesen* d lih természeté vizek tflköre is megtörik és gyűrűzve hullámáé fodros körvonalakban radarja éa rántja le szilánkjait a/, érvény feneketlen mélysé­gének rémségei sötétségébe. Upen e keiio- hatalmában re lik n női lélek nnggsdga, s kettő- hat ilreával, miként valo I • ­módjában a női lélek >n tgasztottágju és a kettős hatalmának tudatában a kellő erkölcsi és szellemi határokon túl nem terjengéeben a női lélek ttuterén feneégi ttége. Ahol dalolnak, nyugton megpihenhetsz — motelja a költő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom