Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-08-03

XXIX. évfolyam, Pápa, 1902. auguszl as 3. 31. szám. PAPAI POK. Pápa varos hatóságának és több pápai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közi Oll V«' Megjelenik minden vasárnap, gsstfcssatáaéyi Jókai Mór-utca 069, szám. hiailohhatal: Doblberg Ovula pspirkereakedése, Fö-tér. Telefonszám : il. Felelős szerkesztő: KORÍVJ KM >1 I :i I. \. KlőfizeU'suk és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egéaz évre 12 kor., félévre 8 k„ negyedévre •'• k. Kgves s/ám ára :I0 lillér. A vasúti állomásról és egyébről. Vagy másfél hónappal ezelőtt örömmel adtunk hírt i nagy eseményről, hogy vasúti állomásunkat bővitik ea belekezdtek az uj váró- és fér-helyiségek építésébe. Sajnos, a kívánt, sflrgetett és szűksénngy tHét'stü építkezés mindössze egy 111—: L 11 osztályú váróterem felépítésének ru vetséges kicsi uyséijéeé zsugorodott össze. lint halljuk, semmi más építkezés nem li -z jelenleg, talán kesöhl» sem, a M. A. pápai állomásán. < 'sak felháborodásának adhat kifejeaz egész várOS kÖZÖtlsége a M. A. Y. in bat helyi fizletvezetőségének ezen ujabb kedéae fölött. Jogos is a felháborodás, mert jól sejtjük, hogy megint Szombathely . az. üzletvezetőségtől, fuj a szél Pápa i ellen, mint minduntalan, minden Qgyfinkben. Nemrég történt, hogy a kereskedelmi miniszteriméi nem adott helyet városunk i/ ti kérelmének, hogy a Győrből hajnalin induló teliervonathoz Pápáig l—2 szekocsi csatoltassék, hogy igy azon vidékközönsége reggeli 7 — 8 órakor városunkba bejöhessen. A miniszter elutasította város e szerény, úgyszólván semmibe 1 kerülő kérelmét azért, mert azt • szombathelyi üzletvezetőség főnöke nem véleményezte, csupán városunk iránt, való jó indulatból! I>e tovább megyünk! A M. A. V. már több éve has/.nnhérhe vette egy pápai urnák a vasúti állomás mellett fekvő kertbirtokát, a pálya udvar nagyításának céljaira. Az átalakítási munkálatokba bele is fogtak és pár év óta oly serényen dolgoznak rajta, hogy nem valószínű, miszerint azzal a JÖVŐ század idejére elkészüljenek, I szombathelyi üzletvezető-ég jóakaratú utasításai folytán. Városi hatóságunk régibb keletű felirata következtében • kereskedelemügyi kormány a vasúti váróhelyiségek kibővítését elrendelte é.- a M. A. V. e célra, mint azt már egyizben megírtuk, loooij koronát fel is vett költségvetésébe. Ebből a 10 ezer koronából építettek fel mosl egy várótermet és ezzel akarják szemünket ki.-zurni és szájunkat betömni. De az nem sikerül, mert átlátunk a szitán és leleplezzük az üsletvezetőség eme legújabb özeimét is, melylyel ismét egyet csípni akar rajtunk, mikor a vasútállomás kibővítésére költségvetésin- vett 10000 koronának a felét, sőt még annál is többet, a céljától elvonja, elcsípi és esak .">—1 ezer koronát fordít a váróhelyiségek kihővitésére. minthogy a/, egy váróterem felépítése ennél többe sehogyan sem jöhet. Ilyen indolenciát sző nélkül nem lehet hagyni. Ks indolensnek kell, hogy jellemezzük a folyton ismétlődő tényeket és eljárást az üzlet vezetőség részéről, mert ha csak egy csöpp jóakarattal és jóindulattal lennének l'ápa váto-a irányában, oknélkül, indokolatlanul és egészen méltánytalanul nem bánhatnának el velünk igy rövidesen. Pápa városának vannak jogos követelései a vasútállomás váró- és férhelyiségeinck tisztességes és a forgalomnak megfelelő kibővítését illetőleg. Ez elől pedig az üzletvezetőségnek és épen annak főnökének, bárhogy haragudjék is a városra és talán csupán személyes okokból viseltessék i.s elleii.-zenvvel irányunkban, kitérni kicsinyes egyéni dolgok miatt nem szahad, az nem illő dolog és nem méltó eljárás. Vasúti állomásunk már most nem rendelkezik kellő és megfelelő váró- és férhelyiségekkel a nagy személy-, áru- és teher forgalomnak gyors és a mai kor igényei által megkívánt lebonyolításához. I lát még akkor mit csinálunk s mit csinálnak az intéző köreik, ha ezen forgalom, a pápabánhidai vasútnak jövő hóban megnyílásával tetemesen emelkedik és u vasútállomás helyiségei, a pályaudvar kicsinynek és szűknek bizonyulnak? Sok megtakarítással járna, ha a szükséges összes kibővítési építkezéseket egyszerre teljesítenék és nem ugy. mini most FA R CA. Ha az enyém volnál . . . IIa az enyém volnál, < >h, be szeretnélek, Alom volna, mm valóság Kn nekem az élet. Napt'éuyt se keresnék, Ili-/, olt volna nálad; Nevetgélő' édes napfény A te mosolygásod. < Knálak a naptól, Szemét rád ne VSSSS, Az éa édes boldogságom Hogy el ne 1 te rette, Templomba se járnék, (ÜSS ott volna nálunk. Imádságos, ksdvsi hajlék: A mi kicainy hátnak. Fejes Jáaea Katona-dolog'. — A t

Pápai lapok" eredeti tárcája — Irta Psksca JSzeef. skerlit/. hadnagy az ügyvédek báljáról referált 1 a kapitánynak, — Pompássá mulattunk, kapitány ur! Kn magam tiz üveg pettgCl ptUlUtottSm el, pedig tudod, hogy jámbor tiu vagyok. Igssi francia pezsgő voll, meggyőződtem a nacioiiálé ,,, ,|. Dimitroviet kapitány türelmetlenül hallgatta a hadnagv szapora beszédét. A nagy vörös rác valamire várt é- ho-ztisan kérdezte: — Hát más nem tortént'.' — Na igen ! képére másztam az egyik parasztnyu/.óuuk. Komázott velem, hát kioktattam a dienstregleinenlra! — SaSTSmeat I Már megint valami bolondot c-iuáltál ! A hadnagy kacagott. < íyermekesen, boldogan, mint valami vásott fia, aki -ikerült csínyt követett el. — Ugy SS hagyd el, kapitány ur. Muszáj volt. Kéjbe kellett vernem valakit, különben szétpukkadtam volna, mint egy srapnel ! Az a sok pörve-ztö megvadított. A tömérdek prókátor eszembe juttatta minden születésem előtti és utáni ad. -ságo. mat. A néhai való, copfot VÍSPIŐ, térdhari-nyás, de1 rék Skerlitzek minden bagatellugye rémes bosztont Nem volt leve: 11; raegtisztijárt a le|eml>eu. tottam. A kis szőke hadnagv ugv kacagott, hogv majd szétvetette a vaffenrokkját, Kelült a lláiadiroda asztalára és onnan deklamált. — No tudod, micsoda levegdüattulát volt ott! Mikor az első pezsgős üveg repült, magam maradtam a csatatéren. Akkor aztán megittam a fent nevezett tiz. üveget. A kapitány dühöngött. — Kkkora botrány! Különben az. ügyedet elvállalom, bajtárs. — Köszönöm! — riadt fel a hadnagy ijedten, — lehetetlen . . . — Mi? Mi az? — Nem lehet! A hatalmas rác vörö« arca biborpirosra vált. Felfújta a mellét éa ugy bömbölt : — Hát ez. már megint micsoda szamár-ág ' Hát nem megmondtam neked te gyerek, hogv mindig rám bizd az ügyeidet'.' En vagyok az öregapád, érted! (sak nem engedhetem, hogv holmi ostoba segédkezét miatt agyonvágjanak I Mit csinálns skkor a te imádságos, törékenv mátkád, a kis karSOSaas, mi? Kisírná a két gyönyörűségesbasaviiágssia szemét, te bikfic! Dimitrov ics kapitány nagyon haragudott. A legénység, még a katolikusa is, visszájára vetette