Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-01-26
r.ÍPA! LAPOK. 1902. jimuár 26 Szóljanak helyettünk a tények é* nézzük a legrövidebb turnust, az utolsó ."> esztendőt Amiről őseink még c-ak nem is álmodtak, azért áldanak bennünket majdan utódaink. Megvalósult a legüdvösebb köaérdekfl intézmény, a vizvtZtték, melynek jótékony hatása köztisztasági, i|)ari és közegészségügyi viszonyaink gyökeres átalakulását szülte. Tessék az. egészségügyi és a halálozási statisztika mai adatait a vizvezeték előtti idők — akár a legkedvezőbbek — adataival egybehasonlitaui, meg lógja látni a tisztelt kritika, hogy a helyzet csalhatatlan számokban ki fejez he tó magas százalékkal javult. Valamely város haladásának, fejlődésének, forgalmának legelső és mondhatnám lét téltételét a közegészség! viszonyok megbízhatósága képezi első sorban. Ks ha városunk csupán csak ezt az egy lépést tette volna az áttekintésünk tárgyát tevő elmúlt 5 esztendőben, ez a lépés is elég nagy lenne ahhoz, hogy utána magunkat kissé kifújjuk és erőt gyújtatok egy másik lépéshez. A biztos és mindenkit megnyugtatói alapokon iptll közegészségügyi viszonyok, a népesedés arányainak kiterjedését idézték elő; a népesedési viszonyok utján is kellett egy lépést tenni, a térbeli terjeszkedés szüksége állott elő. Nem haboztunk és ott áll teljes pompájában egy uj városrész az — Eltsébet város gyáraival, tnunká- lakásaival, kisebbnagyobb bérházaival és ligetével. Az. állami polgári leánviskola, az állami tanítóképző-intézet, a szövőgyár leiépülte, nagyobb forgalmú utcák részben aszfaltozása, részben kőszegélyes járdával ellátása, nagyobb arány U fá-itá(10.000 drb fával való szaporítás) stb. stb. az elmúlt esztendő tevékenységének gvümölc-ei. Ezeket a ténykörülményekéi pusztán azért soroltam fel, mivel ezek legalkalma-abbak a szemléltető előadásra ; felsorolhatnám még azon lépéseket, melyeket városunk a közjövedelmek szaporítása, növelése és emelése érdekében ez idő alatt tett : ámde ezek külső pla-ztikai kídomboTOdása csak hatásuk jótékonyságában, a nagy közönségnek a közterhek Viseléséhez való járul á - í kötelezettségeinek apa-ztá-ában nyilvánulnak : c-ak érezhetők, de mint egy kompakt te»t nem állíthatók ki közszemlére, liogv szabad kézzel bárki által megtapíÖthatok legyenek. Közjővödelmeink emelésére, növelésére városunk megtett miden tőle telhetőt, mula-ztással ez irányban sem vádolhatja, közönbősséget nem foghat rá — jó lélekkel - senki. Ezek a meglevő dolgok, amelyekről a kritika azt szokta mondani, hogy rajtuk, mint babérainkon önelégülten pihenünk é- — stagnálunk. De nem. Azt mondják, hogy akarunk, vagyis akarnokok vagyunk. Igaz, liogv sokai akarunk, sok üdvös és hasznos dolgon törjük a tejünket, gondolkodunk, irunk és tervezgetünk is, ezt nem tagadjuk és liogv ezt jövőben is legyük, nem hagyjuk magunkat a sodrunkból kihozni : mert e város lakosságának, közönségének érdekeit igazán szivünkön hordjuk és leikünkön, kön viseljük és meggondoljuk jól, megfontoljuk alaposan azt, amit teszünk ; és még ha Pató l'ál politikának bélyegzik is az eljárásunkat eltűrjük, mert a város és közönsége érdekében valóinak tartjuk intézményeink létesítésében inkább a gondos családapa, mint a tékozló, tiu gazdálkodási elveit követni. Jaj annak a városnak, melynek lokálpolitikáját nem higgadtan gondolkodó fők, hanem llűhele Balázsok vezetik. Tudjuk azt nagyon jól, hogy városunk fejlesztése körül még nagyon sok a tenni valói, uidjiik, hogy a csatornázás tgys c-ak késik, késhetik, mig a közvilágítás kérdésének gyors megoldása égető s/.ük-ég. De tudjuk azt is, hogy mind a kettőt akként kell megoldani, hogy a háztartás egyensúlya rázkódtatást ne szenvedjen és ha a mérleg egyensúlya megbillen, a jővődoltnt SSVpengőit legyen u nektzobb, nem a kiadásoké, A közvilágítás ügye már folyamatban van és megoldása már c-ak a legrövidebb idő kérdése. A csatornázás kérdése i- agy óriási lépéssel megy előbbre a világítás kérdésének megoldásával, a mennyibenennsk költségei é- kiadásai a világítás, valamint az azt fejlesztő erő felha-ználá-ával teremtetnének lehetőleg elő a nélkül, hogy a aagyközöoaég ujabb megterbeltetéenek lenne kitéve. Minden ujabb intézmény létesítésénél kell, hogy arra terjedjen ki az intéző körök figyelme, hogy annak jóVÓdolmCZŐSCgC lehetőleg «llen-ulvn/.za a befektetett tökét és ne essék a közönség pótadótételének terhére. Ahhoz pedig, hogy ez elérhető legyen, nem szabad a lokálpolitika vezérfértiainak a kapuval a házba rontani, hanem a legkörültekintőbb óvatossággal, valóságos diplomáciai tapintatossággal eljárniuk. Tehát cs ; ,k türelem uraim I A város közérdekével nem lehel könnyelműen játszani. Nem oda Budai keinem Béla. képviselőházban elhangzotttik pótlásául é.- kiegészítéséül, hogy manapság minden helyi érdekű vasút költségvetése azérl nagy, inert annak 1 , részét képező törzsrészvények névértéke felel meg csuk a valóságot! értéknek. Ellenben, H magyarországi nyomott pénzügyi viszonyok én a vasútnak a kezdet éveiben csekély jővödelmezősége miatt, a költségvetés 1 ,-át tevő elsőbbségi részvények névértéke nem értékesíthető magasabb összegben, akár eladái folytán, akár lombárdirozással, mint csak félértékben, vagyis 50°/ 0 koriili összegben és így a költségvetési főösszeg több, mint 1 J-ré.-zsz»l leszáll. Nem oda Buda.*) Nem szeretem, ha a várost bugyogónak nézik, mely arra való csupán, hogy unatkozó emberek BZÖrakozáaból azt kiporolják. Pedig sokan, nagyon í-okan annak-nézik és nem látnak rajta egyebet, mint egv központból kiinduló két külön állói szárat. melyek közül az egyik az akamokságot, a másik a Maradisáqot jelképezi és arra szolgál, hogy vagy az egyiken, vagy a másikon, vagy mind a kettőn, sőt a központon is elverje valaki a port. Jó városom, nnnyiféle bélveget sütöttek már reád, liogv alig vtiii testednek egy porcikája, melynek érzékeny-égét próbára nem tették volna. Hol afelett kedélyeskednek feletted, hogy tÚtartZ ét törőd valamin I jodet, vagy azért kárhoztatnak, hogy önelégülten rágódol <i Meglevőn. Nos hát mindent meglátnak rajtad, csak a — jóakaratot, bectülettt iggektMtot. <tz önztüen törektéti sem akarják észrevenni. Pedig hát nemcsak setét pápaszeinek vannak az optikus raktárában, hanem világosak is, jó lenne ezt a mi igyekvő városunkat, ennek fejlődését, egvszer egy tiszta fehér lencsén át megszemlélni. Az a kérdés, kiknek van igaza, azoknak-e, kik maradiságot fognak reánk, vagy pedig azoknak, kik a baladást, a fejlődést eank mint frázist hajítjuk lejünkhöz ? *l Nem ériünk ugyan mindenben egvel a cikkel, de a szabad réleménynyilvanitás hívei lével, közöljük. JÖVŐ számunkban reflektálunk a cikkre. oterk. Papa város fegyveres polgársága. - - A ..I'/Í/KU LaBok* eredeti tárcája. — Irta és a „Szabad Líceumban" feloivasts Kis t.ruö. I Vege). 11 A kovácscében kiviil tekintélyes régi céhe Volt városunkban a szabóiknak és pedig külön a magyar és német szabóknak. A pápai német szabóeéhnek évszámmal ellátott legrégibb pecsétnyomója 1748-ból való, s korirata ez: „Sigillum der Deutsch Schmaler Pápa 1748.* 1761-ből való a inagvar szabócéh pecsétnyomója ezen felirattal: „A pápai bocsületes vásárinives s/.nbóréh pecsétje lTlil." Kzen céh jegyzőkönyvében lS'17. szeptember hó 17 én kimondja a Oéhgyülés, hogy most már izraelitákat is télve-z kebelébe, csakhogy kiköti a céhszabály 4-ik pontjában, hogy mindenkor maguk féle legényeikkel és inasaikkal folytassák mesterségeiket és keresztyén legényt műhelyeikben ne merészeljenek tartani. Bókon a szabói párral, de mégis külön céhet •alkottak a zuhbonycsiiiálók, ezek OSOsétOyomÓjának körirata: . Pápai zubbonycsináló céh pecsétje 17lil»." A pecsétnyomó közepén mind a magyar mind a német Mntbó céh egy ollót tartó két kecskét hasz nált címerül, a zuhbonycsináh'ik ezt nem tették, hanem az olló fölé vésettek egy kiterített zubbonyalakot, A váro-unkheli ácsok legrégibb céhszabályai 1771 -hol valók. I )e nem szándékunk a városunkban volt különböző céhek történetét részletezni, hanem csakis a fő jellemző vonásokat kívántuk bemutatni azok életéből, s látjuk, hogy városunkban is, mint más műveli városokban, élénk iparos céh-élet virág/ott. A maguk ügyeinek vezetéséről álljon itt még a következő : Megemlékeztünk fentebb arról, hogy a pápai kovács céh birtokát képező kanosójuk 1657-Ík évből való, a hozzá való pohár pedig csak 1803-ban készült, mivelhogy a régi poharat az egyik oéhmeater és társai eladták. Kz 1803-ban történt, I a dolog, mint CSUnyn, megbélyegző eset, a céh-gyülés »lé került. Összeült tehát ez ügyben a kovács céh 1803, január 27-én és a következő határozatot hozták, melyen mint ignzi erkölcsbírák ítéltek, és éppen azért a btnönök neveit nem említem, hiszen az ugvi« mellékes dolog \ .Minthogy kivilágosod' k N. N. céhiuester, N. N. é« N. N. pápai kovácsmesterek ellen, hogy ők barmok egyetértésével lelt B kérdésbeli boros u-t pohárnak 1 1 frt 80 kron eladása, s ők is maguk mellé vévén akkor N. N.-t, azon summát egyenlő részre felosztották, a többi Céh tagjainak kárával továbbá aevezett céhmestei a felsőbb rendeléseknek általhágásával oéhgyülekezeteket hétfőn s kedden tartott többek jelenlétében és nőt azokban inasokat szegődtettek és szabadítottak ; arra való nézve azon 11 frt .'111 kr. regreeeueok fennmaradván, más hasonló értékű ezüst poharai csináltatni kötelesek lesznek, N. N. pedig ktlönöeeu mint céhmeetsri hivatalra alkalmatlan, letétetödvén, a legközelebb tartnndó oéhgyüláshen helvétté mást válaazazuah eákniaetai nah, agy, hogy soha többé na is kandidál tasten, arra a hivatalra, ezen felül mivel a céhnek kincsét hivtelenttl eltulajdonították, ezért mind ő, mind pedig nevezett társai, 4 S óráig tartandó áristomban tartásra ítéltetnek." De talán eleget i- mondtunk a céhek beléletéről és áttérhetünk azon fontos kötelezettségeik ismertetésére, miszerint a város védelmezése a kebelében fennálló céhek kötelességét képezte. A város védelsseséaáro, a céhbe lépő iparos, az előző századokban esküvel is kötelezte magát. Krre Utóbb, midőn a torok kitakarodott az országból, BBÜkeág nem volt, azért nem találjuk városunkban nvomái a a fentebb bemutatott kovácsmesteri aaküben, de télvidéki városaink történetírói, hol a történelmi emlékeket általában jobban megőrizték mint nálunk, a régibb századok esküiben e/t rendben felmutatják. A váró- vedelmezéeánek kötelezettsége annyira áthntolta a polgárságot, hogy ó igazi hazáját c-akis a város falain belül látta és épen azért, aki ve-zélv idején n városbeli megszokott, az olyant vagyona elvesztésével büntették, mert a város védelmét in'>iden polgár a legelső köteles-égének tekintetto.
