Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-06-29

'.I órakor kezdte meg működését, melynek eredménye a következő volt, Rendelkezésre állmt a díszokleveleken kivül, 500 korona állami dij, 180 korona megyei dij, és l~> korona a rédei uradalom éltől kitűzött </'/, melyek a következőképpen Ítéltettek oda. Dizzoklzzelet >tio')tel;: l. Csoportos kiállításért, Ihátt Ltjoe, Pannonhalmi főapátság, gróf Esterházy Bála, gróf Eztzrházy Imre. 2. Egyes darabok kiállítása-'rt: Cték Sándor, Béét Béla, Vittmann Ferenc, Végzi Jéssef. I'énzdijat m/rrtrl; : Wolf József, boriával elő\ ••/etett tehénért korona tlzS dijat. Hofetetter Mihály, borjával elővezetett tehénért és Koloolcs Jáno-, tehénért egyen kén) 10 korona második dijat. Link Mihály, egy tehénért .'>'" korona. Németh János, egy tehénért és egy üszőért SO —30 kor. harmadik dijat. Bsobatedter Jánoa, Qormáa Antal, Kreitl András, agy agy tahénnel 25—25 korona negyedik dijat, Stolcs [atván, Stolcz Márton, Bohwarta Gyula, tehén és üszőért 20—20 korona ötödik dijat. M> szárói Lajoa, Németh Perene és Németh János, i-/"kén, /.")— 15korona hatodik dijat. Végül sikátor község bikájáért, 25 korona, melyből l<> korona a pézztori illeti, A dijakat Enczmann Lipöl elnök lelkei beszéd ki-éretéllen osztotta ki, mely után a jelenlevők társas éhedhez ültek hol a felköszöntök sorát ismét l-.nczmann Lipöl kezdte meg. Több lelke- pohárköszöntő Után r leitchner Gyula urad. kasznár, méltatva a gaad 'sági egyeeAlet tevékenységét felszólította a jelenlévőkel ai egyeeületbs valé belépéare, mire a jelenlevők közül azok. kik még nem voltak tagjai ai egyletnek, abba tagul beléptek. K'II!IIMI..II, Fápai séták. I isevi A minapában ép azon tűnődtem, hogy a lapunkban mult héten megirt mutárlaton melyik művésznek a festményét fogom megvásárolni, amidőn kéf iilegen fertiut pillantok meg. Mind a kettőnek egy csinos piros kötésű könyv volt a kezében, melyben serényei) lapozott, nyilván kere-ve valamit. Közelebb ]ove látom, hogy Baedeker! forgatnak, Csakhamar aMgaaélit nz egyik — Pardon, inonsieur! le uiouuuieut auti|Ue du St Fioriau. s'il vous piait': Föllélegzettem. Nemzet-kozisineretes város vagyaak. Belé kerültünk az atasások «orhai almanaebjába, a Hae lekerbe ós jü a külföld, bogy bennünket megbámuljon. Íme itt egy eleven francia aki eljött, hogy nevezetességeinket tanulmányozza, nyilván a hires flórian szobrot keresi. — Nos öreg patrónusa a derék kéményseprő céhnek üdvözöllek .' ne resteld, bogy még állsz és élsz; ne pirulj, bogy a világ háládatlan és rólad megfeledkezik, Ne sirj, hogy tested rom és nem küldenek nyugalomba. — Fiam, szól a Flórián — látom, h 'gy benned jobb érzés lakozik, kőesönom részvételei. Megvénhedtem. Nézd, hogy meg van testetn-lelkem törve. Oreg legény vagyok, sok mindent láttám-hallottam és tapasztaltam ami izgatott, de hallgatásra voltam kárhoztatva, hát bisony sokszor meg kelleti pukkadnom. Iin* a sok repedés testemen. Derekam nem hajol es igy sok mindent turnéim kell, ami alattam történik. Hej, ősi szomszédom, a Flórián botos, sokat tudna mesélni kinszeuvedéseimröl. Oh, a Flórián botos, az velem érez és min dig biztat, hogy .'t viharágyut süt el minden esztendőben nevem napján, ha a város eltakarittat, de ugylátszik, abból sem ő, sem én nem e-zünk. Evek óta követek el aulyoa testi sértést helybelieken és idegeneken, amennyiben mindenkinek tZemei tZUrok, de aa sem használ. Nem is lesz előbb nyugtom, mig magam le nem szállok és teljes erőmmel agyon nem utók egy jár ártatlan embert : a tudom, majd eltakarítanak azután. — Ne leljen I.övy szomszéd, magát nem bántom: saját hitsorsosaimnak nein esik tőlem bántódása. — Kéreui-kérem, PIÓH bácsi, maga téved, éa nem vagyok 1 maga hitsorsosa — mond I.övv ur. — De én a magáé, igen — szólt Flórián. Hogy-liogy Flóri bácsi — hát maga talán • . . izé . . . zsidó . . .} No persze hogy az vagvok, hát még. azt «e tudtad. Aunyi sok es/ten ló alatt csak láthattad — a kerítést, — szólt Szent Flórián méltatlankodva. — H]a vagy ugy ? . . . édes Szentem. — Monsieur voulez vous nie dire ou est le Pavillon dn Sport et la Place du Law u-Teunis ? kérdi a Iránéin. No ez a Itaedecker valóban jól mej; van Dsinálve, megmutatja az idegeneknek a diszes Sportpa vi Ilont és a Lewn-Tenaia teret is. A Len n

Tennis tér meg is érdemli azt. hogy • liae bekérheti meg lej-yen említve, sőt megérdem.lalal -zcnlekete melyéig Itató, meit. Végre — mintegy nehéz, lázas álamból ébredezve télnyiiá fáradt szempilláit s teste, lylke megremegett, mikor maga előtt látta — Dömötör Lacit. Míg ő arról álmodott, ai viszont szivétől kényszerítve, otthagyta a társaságot és felkereste öt, mert érezte, hogv most jobban szereti, -zenvedélyesebben imádja, mint egykor. — Ilonkáin! RUttogta, miközben gvengéden limogatta az asszony Bnom, szőke haját, llád találtam végre! Oh, miért hagytál el, mikor oly nagyon szerettelek 1 EilSl szerettél te is, ne tagadd! ne iparkodj menekülni a -zent érzelem elöl, mehet -/ivedben csak egyszer adott meg a hatalmas alkotó - a/ egy./i-i az enyém volt. Igen, enyém volt é. egybefbrraastotfa isiveinket. Elviselek magammal, elrabollak. Az einem lésZ, SI enyém . . . S a szegény, gyenge ssszoBJ e szavakra megbénulva Volt kénytelen hallgatni. Kicsi kezei már már akkor szorosan a Laciéban voltak, kinek knrjai lassanként lesiklottak derekára, lázas ajka pedig odatapadt az nsesony márványfebér nyakára, bogy arra egv forró,, szenvedélyes c»ókot nyomjon. Ilon -em volt a Ssodsssssonyok ko/ül való, kik kérkedhetnek azzal, hogy életékben nem érezlek gyönyört, szerelmet — de büszke-egüket teljes ép-égben, hót,,/tán megtartották, F.gész testében remegett a félelemtől, de nem védekezett, nem igyekezett szabadulni. Aztán eszébe jutott a férje, de aztán elvesztette a léjét egészen | gondolkozni sem tudóit már. Szép leje hátra hanyatlóit a térti s/éles mellére I puha két karjával szorosan ölelte át, félve, hogv minden követkelő pillanat elveheti tőle, ajkai pedig szorosan, lázban égo -óvár vágvgval tapadtak az ádos mérget lehelő fér ti ajkakra. S u szép asszony remegve a gyönyörtől, hallgatta a tértit, ahogy az tovább beszélt. Lelkében csak egy gondolat foglalt helyei, szivének c-ak eg\ vágya volt immár s ezt a férfi fülébe súgta : — Veled megyek, veled. Dömötör Laci már agyon fázott, ki- is fáradt a sok várakozásban, de Beakéhé még mindig váratolt magára. • ba-óra mult l iiiég-eui jött. Hiába is várt. S ahogy BStáa elhajtatott a kastély előtt, nem tudván többé várni, fölnézett az ablakokra l SS agyikheu otl látta, amint az asszony a férje fejét átölelve, csókolta . . . Csókolta a térti fehér homlokát. Dömötör Laci egvet legyiutett a kezével s boszusau mormogta : — Gyerekizerelem. lené, hogy arauybetukkel legyen ott beirva, nem Ugyan azért, mert kemény cementtől' pa vau. hanem főképen azért, mert élé cáfolata anusk, hogy a kisvárosi élet szörnyen unalmas, mert itt folyton egy és ugyanazon alakokat látja az ember. Tessék csak a Lawn-Tannia pályára menni, ott minden nap és minden órában más-más alakokat fog látni, ott óra- és nspszámrs kergetik ágyazást a játezadoaók. Minden csop írtnak me^ van az eréuye, mely azt összeláiiczolja és bűne, mely a másik csoporttól különválasztja. Pompás és kedves berendezés ez a nap- és órarendszer. Es az óra azonbau csak üt, de nem repetái /mert akiknek az órája ütött, azokuak irgalmatlanul menuiek kell, midőn a másikuknak, megjött oz órája. A Lewa-Teanis minálunk valóságos órajáték. vagy mondhatjuk játékéira I'ra van különféle. Van: aranij éra, ezüst óra, tula éra, nikkel éra, réz éra ; cm eylináer óni, nnker óm, remontoár óni ; rnn schaaici óra, waterburi óra : van zseb éra, fali óni, torony óra, nap éra, egyjedelü éra és dnplajedelezóra, sőt van minden embernek néha-néha egy-egy jó érája és vau helyivel -kössél egy-egy bolond óréja. líossz órás lenne az, aki mind e különféle ruinöségu ..rakat egy kalapban tartaná. ügy tudom azonban, hogy a mi I.awn Tennis pályánkon mind kitűnő minőségül, remek müvü és szép alakú aranyóra uti a labda érát) az óra tehát m'ulig ugyanaz, csak a mutató cáltozik időnként. — De jaj, bármily kedves és szeiuudito a LawnTennis látvány, mégis el kell sietnem. — Ilova-hova barátom? — kérdi egy idegen asssonyka. — Megyek a népünnepélyre — mondom ón. — Miféle népünnepélyre? — kérdezi ő. — Hát fehérnép - ünnepélyre, replikázom én. — Barátom, ne csinálj rossz vicceket a feleségemmel mond a férj. — I Mió barátom, azt csak megengeded, hogy ba egy nőegylet ünnepélyt rendez, az természetszerűleg fehérnép ünnepély. — Csakugyan igazad van, vén kópé: de ugy tudom, hogy te némely u^egyleti ünnepélyen /'délügyelő szoktál lenni, nem protezsálhatnál be engem 'i/felűgyelövé. — Majd meglátom pajtás, mit tehetek az érdekedben, addig is pá neked. — Kisztiband a.s.szouyotii. Iii kén~ Méla. VEGYES HÍREK. Személyi hir. Dr. Feny • ••/ Ferenci vármegyénk főispánja, S héten —• hat heti gyój-yfűnlőre - Marienbádba utazik. — Vármegyei múzeum es képtár. Franknói Vilnioi c. püspök, a museumok és könyvtárak országos felügyelője és Szálai/ Imre miniszteri tanács,,,, az. I tozágoa miizeiiin igazgatója pénteken \ essprémben időztek és a vármegye fóispáii|ával megtekintették a reaaprémmegyei múzeum és képtár -zámára kiszemelt helyiségeket a vármegye házán - megbeszélték a vártnegyei múzeum é- képtár léte-ilésének ügyét. Az illusztris látogatók báró Hornig Károly megyés püspök vendégei voltak. Hegedűs köszönete. Városunk polgármestere, dr. Hegedéi Sándor v. \>. t íanáesost, n zun alkalomból, bogy s dunántúli ev. ref. egybáekerölel fögondnokává megválasstotta, melegen üdvöaölte; mit Hegedűs Sándor asivea saavekbaa kóisziuit meg • polgármesterhez küldött táviratában, A mutarlat ügyéhez. „Mülárleú Pápán* cimfl maitkori vetércikfiukre válusztil linss/.nld. cikkel kaptunk tegnap <;

vorbei, dr. l'rrl Gyulától, ;i győri mű túri ;i tot rendeső biaottaág jegyzőjétől. Az érdekes < ikket. Uti számunkra későn érkezvén, legközelebbi itátnunkban közöljtik. melyre előre is felhívjak u érdeklődők figyelmét.