Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-01-05

PAPAI LAPOK. 1902. január ."). ti'ii fogunk tréfásan tárgyalni nevezetesebb városi eseményeket, de soha sem bántóan. Hírrovatunkban mindent felölelünk, arai eg\ bél eseményeihez tartozik és kiváló figyelmei fordítunk arra, hogy ezek az apró cikkelyek is, mindig gondosan íródjanak un g. Közgazdasági cikkeknek bármikor szí­vesen adunk helyet. Lapunk előfizetőinek közérdekű kér­déseire készséggel válaszolunk ;i wrkettztői üzi'iti li-hlii'H. Ez a prograramunk. KiTJii c tehát városunknak éi vidé­kének közönségét, hogy törekvéseinket hono­rálni, hazafias munkánkat ugy a szellemiek­ben, mini az anyagiakban támogatni szíves­kedjék, \ „Pápai Lapok* Merkeaztöséfre. Jövőnk. A huszadik századnak lepergett első esztendeje, de se nagy változást, se nagy jobbulásl nem hozott reánk. Ig;:iz. hogy az idői - állapotai nem :i kalendáriomcsinálók gyártják, de igaz ám az is, hogy immár hatodik esztendeje van az ország nyakán a gazdasági válság .- man tudunk tőle meg­szabadulni. Mintha csakugyan betolnék ;i bibliai bél kövér tehén és bél sovány tehén meséje B végig kellene koplalnunk a bét sovány évet. Ez a nagy gazdasági baj, városunkban is, de az egész országban lenyűgözi az em­beri Iilktkct. llnnek a folyton-tartó B nem­javuló gazdasági nyomásnak ;i következ­ménye az n nyomasztó ér/és. mely kettő­sen érezteti hatását minden polgárral, ­természetesen leginkább nyomja, bántja azokat, akik leggondosabban, legérzékenyeb­ből hordozzák szivükön :t város közügyeit. Kettőé visszahatásról szóltam, meri csak­iiirvan kettő van. Ez B nyomasztó érzés először abban nyilvánul, hogy n múltnak némely lépéséi ma egészen más szemüveg­gel nézzük, mini annak idején : hogy azt mondjam, ma bizonyos kijózanodással, aot talán bizonyos katzenjammerre! tekintünk vissza gazdasági politikánkra, [gy van ez az egész országban: városokban, községek­ben, BŐI magánál az államnál is. Ez az egyik hatása a ránk nehezedett időnek. De Másik hatása az aggódó, sől néha H gyötrődő töprengéseinknek ős helyzetünk­nek az, — amit országszerte tapasztalunk — hogy önbizalmunk csökken, magunk is félni kezdünk oly kezdeményezéstől, melyei bizonynyal biztosabban kezdhettünk volna akkor, amikor még nein voll ennyi teher s ekkora ellan vltulás rajtunk. A nemzet­gazdaságtan tanítása szerinl az államok és városok lakosságál oly hithatatlan ÖV veszi körül, mint valamely kaucsuk-páni s ez a páni eleinte enged és rugalmasnak mutat­kozik, de mennél közelebb jutnak a rugal­masság határához, annál fokozottabban érez­hetővé válik minden ujabb próbálkozás s annál hatványozottabban érzik meg minden uj tehernek a nyomása. Valljuk be, hogy mi most. ezekben a' rosz esztendőkben, közel vagyunk teherbíró népünk, polgárságunk rugalmassági határá­hoz, ha talán még el nem értük azt. Most érezzük teljesen terheink súlyát s attól is telünk, hogy váltaink, melyekel erősebbek­nek hittünk, meggyengülének. Egy orszá­gos depressziónak félreismerhetetlen helyi jelei ezek, csak ugy, amint ha a légnyomás erősödik a levegőben, minden lélekző te­remte- külön-külön megérzi, megsínyli azt. Elmélkedjünk ezen. Pápa városának sorsát figyelve, már csak azért is, mert mennél ridegebben és józanabbul vesszük .-zenire a helyzetet, annál biztosabb a remény, hogy a megsurusonotl atmosferan keresztül i* megtaláljuk a helyes utat. Ks mennél nagyobb aggódásunk városunkért, mennél többször és mentől többen érezzük, gon­doljuk magunkban azt, hogy egész mun­kánkat szívesen feláldozzuk Pápa jövőjéért: annál inkább s annál őszintébben Ö8BM fogunk forrni mi mindannyian. Sől azt ÍM mondhatom, hogy annál nagyobb lesz töp­rengő lelkünknek öröme, ha elmúlik a he­tedik sovány esztendő Í8 és a hét kövér esztendőkben fogunk — boldogan — gyö­nyörködni. Ha az indiai mesékben a kiömöli vér aranyat és csillámló drágaságokai teremt, akkor miért ne válhatna valóra a mi hi­tünk is, amely szerint a munkának lehul­latott verejtékéből és a közügyéri aggódok igaz sóhajaiból meg fog épülni szép és biz­tos jövőnk. Boldogok lesznek, kik közreműködhet­nek ezért a nagy célért, mert hisz akár­milyen borús is a láthatár s akármennyi felhő gyülekezzék is tejünk teleit, valami­kor csak ki kell derülni felettünk. — — S mig Így elmélkedem Szilvesz­ter-estéjén a Szobámban, odakint a silrii kodéin át-átcsendül a belvárosi templom zágó harang-ütése: megérkeztünk az uj­esztendőbe. Buldog uj-évet mindnyájunk­nak és r apa varosának hr. llcuctlii- Lóránt. Sziiveszter-estelyek. Városunk közönsége több helyen vígan kedvvel búcsúztatta el az ó-évet és üdvözölte a/ ujat. Nagyobb uabásu összejöveteleket <?s eetélyekel tartottak a Kaszinóban ét a Polgári Körben. Ezenkívül még sok helyüti ünnepelték meg a Szilveszter -estét, de ezen esték nagyrésst ma gén természet üek voltak. A nyilvános jellegű Szilveszter-estékről tu­dósítónk a következőkben számul be : — Mi a hétágú istennyila Kitt benneteket < »ak in'iii ríttuk azután a gyerek után f Hál elment, . ossl meg van. Majd viaasakéredtkedik az atág a/, ajtón. Dohogott Zöld uram. De bál hova bt menne? Kitölti a katonasort, astáa majd megjubá­.-/"dik. Azzal fejébe nyomta a báránybőr ifi Tegel és elballagott a koalához, Már mint érdemei Száli Péter uramhoz, aki a leggazdagabb, no meg a legbfiszkébb ember is volt a t iluben. Nem szereti senki. Még a szegény fele­sége i- itt hagyta hamarjában, hogy a ki- Jw.tert a világra menvndte. ttthagyta. Blmepl a temetőbe. A ki- leányát a/.tán nevelte a jó Isten, meg a koldus izomazéduezouy, mint Száli uram izokta volt mondént Da liát gasdag ambar. NégJ ceeléd dolgozik az udvarában és Száli »iraÍM pipeeaó mellett Baak parancsol, mintlia csak a máltóaágoa grófnak az ispánja volna, M amellett, hogy bfiaake, gfljgos ember, még durva is. Sokszor s/eretett volna már t>ír.*> lenni, de liát nem kell az <>rdognek sem. A kabátra haragszik, mert hátha Ilidé van benne, a ködmön meg bfidöa neki, hanem a méltóságos Üt inasa a jóbarátja, mert az olyan szé­pen tud basáétól, hogy az. ördög ma^a sem érti. /.nid .János romát is e-ak azért türi meg a há/.a­táján, mert szép .-zál legény a lia, hatökrös ga/.da h-z az. apja után. K-zter meg bolond ni a fattyú után. — Hát legyen az övé. Nem bánom. I rnak ic adhatnál, hanem hát a leányoknak meg vau az a bolond bogamk, hogy nem hallgatnak az okos szóra. Ilyen formán izepo-ázta a -/.ót most is, hogy Zöld uram rányitotta az ajtót. A/tán e-ak elti<-/.i'lL:.'tt«'k az időt majd kakas kukorittáaig. Hanem Zöld uram bölcMU hallgatott a l'i-ta gyerekről . . . -f * * Z-öllér torba kerfill a l'i-ta gyerek. Nem ment haza az. apjához. Szavának állt - megtartotta a tilalmat. Egy hónapja már, hogy hazajötl l nem kop­lalt. Eltartotta ti két dolgot ke/e. Napszámba járt él még abból i- megtakarított egy-kél Forintot. Hajnaltól napestig dolgoaotl máinak. Jókedv* »el, 111«'• dalolt i- hozzá Hát meg ha a Kati köze­lébe hozta a sor-. K-le a/tán e-ak elsompolygott az apja háza telé. Rendesen ott várta már az. anyja vagy a buga. Ei azok nem csalogatták be, nem mondták, hogy hagyja ott Katit. I gy is tudták, hogy hiába volna az. Az öreg m ég nem találkozott vele. Tudta, hogy itthona van, nolléraégben él, de beesülettel. Fájt neki, hogy a gyerek izavának állt, de mégis Órflll a lelke annak, hogy rája ütött, hogy ntan en­ged, hogy ember a talpán. Száli uramnak nein tet-/.ett a dolog. Kezdett nem jót várni ebből. Meg is mondta a komának, hogy minek ez a bolondság. Dl az üreg /"ld Ciak nem engedett. Amit mondtam, megmondtam. Lássuk, ki Ibírja tovább? Egyszer majd e-ak beadja a derekát. Hanem nem ismerte a ii.it. Keményebb volt az még nála is. Iillek a napok é- dános gasda meglepődve hallgatá érdeme- kiituája májából, hogy a Pista gyerek megszóllitotta az. utcaajtóban Esztert. Ugy elbeszélgettek. Epea most ment el. János gazda e-ak Olóválta rá a tejét. Nem lehet az. Máskor meg a táncba vitte el Elitért A leány boldog volt. Pedig ha tudta volna, hát sir egéiz nap szüntelen. Mert a Kati áldott Ilivé esett meg a szegény leányon. Az kérte a Pistát, hogy adjon egy*kél jó szót neki, táncoljon vele. Hát a Kati szép szavára megtette a l'i-ta. Ezen már a/.táu S/áli uram is megnyugodott. 1'edz.i a gyenk, gondolta magában. Hiába ÍM, nem jó a szegénység. Csaí oda húzza a HÍVÓ, ahol pén/.t, jólétei lát. s hogy elősegítse a Pista megtérését, elhivatta Eszterrel napszámba. Jó termete- kazlakat tudott rakni a gyetek. Hat csak jöjjön. Dupla nap­izámol ád, csak jól megrakja jó illatos szénából. Úgyis az ipának rakja. Hajnalban csak beállított a gyerek é- dolgozott mívesen. Becsülettel akarta megszolgálni a dupla napszámot. Olyaa kazlat rakott délre, mint a paran­csolat. Estéra hajlott az idő, hogy elkészült a másik. I Alkonyodni kezdett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom