Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-03-10
[901. marcin- 111. PÁPAI LAPOK. .">. A város a telepet .">() évin tarl " évenkénti 7000 korona törleszt Ossel Sieti mag, míg aa időrőlidőre fennmaradd tőke-összeg kamatoütatandd. •4. Esetleg a/ fisamét magam ve/etem aa első öt éven ;ít és a város ezen időben 860 utcsi lámpáért gázizzófénnyel átlag 50 gyertya fénnyel, vagyii lámpánként! évi löOÜ égő óráért 9000 koronát fisét nekem. Elsen b év után a város átvessi a vállalatot és további 4f> év alatt évi 7780 koronával és kamatozással, mint a •">-ik pontban törleszti. A Tekintetes Községnek ez igen könnyen fog esni, mert a fogyasztási viszonyuk Pápán igen kedvezők és az üzem jövedelme, mint azt hasonló más városok mutatják, a 40000—60000 kor,,na összeget igen bamar meg fogja haladni. Ez annál is inkább várható, amennyiben a magánosok, nevezetesen a kereskedők, kávésok és vendéglősök bozzácsatlakozása gyorsan szokott bekövetkezni, mert hi-zeii a fogyasztók 3—3*2 fillérért óránkénti 60— Tu gyertya-erejfl világító lángot kapnak, amely áraknál a vár"- már jelentékeny hasznot ház. Azonkívül • világító-gáz még agy elsőrendű melegítő- és erő-forrás és ezen minőségben is megfelelő alkalmazást feg találni Pápán. Kérem ezen ajánlatomat jóakaró megfontolás alá venni és behatóbb tárgyalásra mindenkor kész vagyok. Kitűnő tisztelettel Manoschek Ferenc, Ii' pontból álló művészi progrsmm 11 pondját az féle csudái dolgokkal amerikai humorban, majd egyesület tagjai adták alO s a szokatlanul nagy szám- Nobel Henriette és Hegedűt Róza k. a kacagtatták bem magjelent kösöaségbeo, mely eljött, hogy tana- I meg a közönségei a felsült doktorkisaassony mesá>áj»(it tegyen B Leányegyesület tóját erején'!), las- jével, v< gül pedig /'//;- < ,é/a nr játszott tűinkén sanklat erűre kelt a meggyőződés, hogy művészi Ii sbbűl ss egyszerű, zeneinek aligha nevezhető -iker dolgában ez az est nem maradt mögötte a' hangszerből i* a legszebb magyar népdalokat csalta maitkorinak, ellenben érdekesség dolgában amazt ki é- mindnyájunkul meglepett ebbeli kiválő képesmajdnem Fölülmúlta. léceivel. [gai ugyan, hogy ezúttal nem mindig Bl Istentől megáldott művés/.tehetség vitte harcba a sikerért A kisasszonyok mind pompásan megállották a helyűket és nemcsak kedves é- ötletei előadásukB maga erőit, ellenhen a inű-or minden -zámával a kai, de Ízléses, szép jelmezeikkel i- fokozták az est fiatalság, természetesség és bájosság ellenállhatatlan varázsa áradt szét a közönség toraiban, Ezen az estén — és ez az a komoly eredmény, mely a trétás elOadisokból leszflrődött - nem volt senki, aki igaz bensÖ őreimmel meg nem állapította volna azt ja tényt, hogy a Leányegyesülethen a lagok megtanulnak szavalni, természetesen beszélni : szőval ismét bebizonyult, hogy ez az egyesület tényleg az Önképzél nemes munkáját végzi, El ámhár lehetne A Leányegylet jelmezestéje — 1901, március 6 én, — Alig egy-két hóna]> mull el azóta, bogy a pápai Leányegyesület ténye- sikerű művészestél rendesett, amely bizonyára még ma in élénk emlékezetében él mindazoknak, akik aa akkori produkciókban gyönyörködhettek, idegen városbeli művészi er<ik vetélkedtek akkor a mi művészeinkkel és csak természetesnek kelleti találnunk, hogy igazi művészi erőknek ez a nemes versenye nem maradhatott a kellő eredmény nélkül. Ezen a héten ismét B nagy nyilvánosság elélépett a Leányegyesület. A hangverseny oime, ha jól emlékszem „tréfa? est u volt. Hát tréfásnak elég tréfás is volt ez az est, de Bl apró bohóságok mögött, amelyek ez estén Bl egyesülőt rögtönzött Színfalai közül kikerültek, mély komolyság rejtőzik. A -ikerét. Az előadás után tánc volt és a legöregebb urak is azt vallják, hogy a hölgykö/önség, amelyBek egy része jelmezben jelent inog, ritka gyönyörűséget szerzett a Krfissemeknek. A láncokat Kemény Béla úr rendezte, az első négyest * 1 pár táncolta, a jelenvolt hölgyek névsorai pedig itt adjuk : . [SSSON yok : Barcsi Jóssefné, Barna [gnáené, Beek [gnáené, Beek Mariska, Blau Henrikné, Böhm [gnáené, Braun Miksáné, Deutsch Dávidné, itj. Kishr Mórné, Bngelmau Arminné, Parkas Jánosné, a fölött vitatkozni, hogy fiatal leányoknak a szavalást Kellner Simonná, özv. Piseher ádolfhé, Pischer kell-e Inkább művéssi tökéletességre vinni, avagy a Jakaboé, Priedmann Jakabné, Goldschmid Ödönné, mogvorórutlacskák készítését, szerénv véleményem Hegedűi Ferencné, dr. Hereaog Manóné, dr. Hirsch -/érint ebben kulminál a konyhai művésSSt), de Vilmosné HoH, .l.z-efné, Ilié, [jlésné ÖBV. Kelc,,,,,, . menne, dr. Kende Adamné, i\,ii,cl < iiisztavne, iiimden kétségen lölűl áll, hogy a/, a munka, amely- K art esi Deisőné (elsásii nő), Kohn Miksáné, dr. nek egvik szép és kedves eredménye volt a máreittl Kövi Jóasefné, Krau-/. Miksáné, Krau-/ Mórné, • 'i-iki est, mindenképen fokossá fiatal leányaink művészi Ízlését és tudását, ez pedig megvesstegetőbb még annál is, ha valaki tisztában vau a mogyorórudacskák készítésének összes titkaival. A Leányegyesület vesetősége mindenesetre büszke lelni erre a s/ép eredményre, i asért a munkáén, melynek ezt a/, estét meg kellett cl,, /nie, igen sok elismerés, föltétlen dic-érot é- mindi.n ti-zKrausi Vilmosné, dr. Kreislsr Károlyné, Lázár Adámné. Löfllsf Samuné, l.ang Adolfné, Lőwy Lipótné, Marton Márkuszné, Neumann Mórné, Nobel Arminné, ösiterreicher Gyuláué, öszterreicher Mórné, Paisi Géaáné, Rechniti Béláné, dr. Rechniti Edéné, Rosenberg Emma, Rosenthal Franciska, Baáry Lajosné, Schlesinger .lakaimé, itj. Schlesinger Mórné, Schönfeld Károlyné, Schwach Henrikné. Spii/. Simoiiné, Spitseroé, Sebestyén Dávidné, Stark Lajosné, Bteinberger Lipótné, Süm Bernátné, telet megilleti. A sikerben azonban méltán os/toz- Sieiner [gnáené, Stern [gnáené, dr. Stricker Adolfné i nak a vezetőséggel a szereplők is. Beck Kiel k. a. a pérosfalví kaszinónál titkait mesélte el, Nobel Josefa k. a. é.« DetUtcb Hl/a k. a. végtelenül kedve- dialógot adlak elő, Wetet Irén k. a bibliai •sainái meséjét öltöztette modern köntösbe, Lőtcy Margit k. a. a századvégi Csipkerózsa álmainak szétfoszlását mondotta el, Farkas Gizella k. a. ét Patay (Csorna), Szenei [zidorné (Veszprém), Spati [gnáené, Wallenstein Dániel né, Weiss Adolfné (Kis-Jenő . Weis/. Samuné, Weiss Zsigmondné, Weinberger Jeiiöné, Wittmann [gnáené. hsáttyok'. Haina Iluska (éj tündére), Beek Etel (magyar lány), Beek Gizella, Berger Róza, Bülitz Cila (gésa), Miau Irén, Deutsch Elsa, Farkai (üzella (drótos tói,, l'i-cher Sárika ,kenés/ leányi, • I-'lesek Elza (Mosón), Hegedűs Frida, Hegedűs Vrpád úr izintea egy kedves dialógot adtai BJO, fc\ tt SÜSS Elza k. a. és llrllír h a. (paraszt menyecske), Heller [rma(petrezselyem), •edig a!|[,„.|, [reo (baba), Hoftmann Linka (Budapest), kaméliáuak él petrezselyemnek mithossi történetét Horváth Margit, Illés Irén (utazó kosztüm), Klein ;rtették meg velünk. Illés Irén k. a. hatezer Janka (grátchen), Klein Róza, Komlós Irén Vasvár] Kohn Teréz, Kopatein Regina, Koritschoner Frida i-mi vőlegény lábol ígéretével édesgette a leanvokat ' , . . , Koritschoner Margit (spanyol táncomé), Kovi l'oiora Afrikába /; i llu-ku k. a. és Siol:n' Herta k. a. L--.i i>- i • - i - a ,. AiríMva, unni »• r.. / , K.oth KóZSlka cigány leány), Kraus/. Hermin együtt irtak meg előttünk egy ki- novellái, BlUtán I KrSUSI Jenny, Krau-/ RÓIB, Krau-/. Terel (Buda 8teinberger Brúnó úr rendezett végeladást minden-j pest), Lőwy Margit (csipkerózsa), Lőwy Róza (csipke Sallay urain asztalánál kettővel többen ültek ebédhez, mint annak előtte. Nemzete- és vitézlő Léder Márton, a messzi híre-, dűsgazdag eperjesi kereskedő éa nagytekintélyű városi s/.énator volt Bl egyik vendég, a másik meg a fia: Maréi urti, aki „Martín Léder Studiosus"-nak mulatta ugyan he magát, de a ti.-zte'etes ur mindjárt „Marci diák "-nak titulálta jó magyarosan ű kegyeiméi. Az is maradt azután B neve. A Ledérek anyanyelve ugyanis a német vlt I Bl ifjú Mariin is német iskolában kezdte meg anyja kívánságára - tanulmányait. De apja magyar emberi akart fiából nevelni, azért haza hozta NémetOrszágból s a pataki kollégiumba adta. El itt bízhatta volna-e jobb kezekre vezetését, mint éppen a tisztelete.- Sallay uraméra? Az öreg Lédért csakhamar visszaszólították üzleti dolgai. Pát napi ott időzés után szivére kötvén fiának, hogy jól \i-elje magát és szorgalmasan tanuljon, haza távozott. Marci diák kis-é nehezen szokott bele az új helyiét be, inert a magyar nyelvvel bizony Brösen hadi lábon állott ő kegyelnie. El vásott diák-pajtásai egyre gúnyolták, nevették, ha valamit rosszul ejtett. A harmadik napon már végképpen elkeseredett, Ki is jelentette otthon ebédnél, hogy 0 e/l nem türi tovább, megszökik, visszamegy Németországba. A tiszteletes ur megpirongatta, hogy ugyan már micsoda beszéd ez? Nem szégyenli magát'' Meg kell tanulni jól magyarul és punktum! Marci dia'k erre kétségbeesetten panaszkododott, hogy ó' sohasem tudja ezt a nehéz nyelvet jól megtanulni. — Ej, ej, Márton úrfi, é- akkor sem, ha én tanítanám? — kérdezte félig pajkosan, félig komolyan Katinka. Marci diák csak most mert először igazán szemébe né/ni B szép házi kisasszonynak. I-- azokból az eleven, okos, tiszta ragyogású szemekből azt olvasta ki : „jó Martin Léder, nem méssz te innen sehová, ha még úgy nevetnek, ha még úgy gúnyolnak is. Itt maradsz és megtanulod ezt a nyelvet, mely hallod : milyen édes zengésű és talán nem iolyan szörnyen nehéz, mint gondoltad" . . . Pernze, hogy nem. Lám alig tart még pár hónapja a „privát oskola'', nyájas alkonyaiokon — B liszieletesné asszony felügyelete mellett a terebél VHS eperfa alatt, máris vizsgára jelentkezik a szorgalmai tanítvány. A nagyszerű „egzámen"-ro, mely a szellős .tanterem"-ben az ö-i eperfa alatt feg lefolyni, megérkezik nem/été- é.- viié/.io Lader Márton uram is Kperjésről. Nagy a félelem is SSOfOngás, Mert a vizsgáló-bizottság nagyon keményen veszi ám majd a dolgot' ímhol, nagyobb Ünnepélyesség okából alig terítették lo a régi malomkőből való kerek asztalt B kollégium tanácskozó terméből hozott BÖld pOMtó- ' terítővel, nyilik a ráesos kapu s betoppan rajta Loránttl'y Zsuzsánns nagyass/.ony. Nyomban megválasztják a bizottság elnökének. Tiszteletes Sallay uram és tissteletssné asssenyom a kérdésük. Léder uram is tehet egy-egy kérdést, ha jónak látja. Katinka professzornak azonban egy tsót -em nabad beleszólnia, mert hátha részrehajló lenne!... I>e azt nem tilthatja ám meg a szigora bizottság, hogy a szivee-kéje nagyon, de nagyon ne dohogjon . . . Pedig S félelemre nincsen ok. Mert ihol, Marci diák nagy bátran előáll, illedelmesen meghajtja magát l felel a kérdésekre, mint a karikacsapás. Értelmesen, tintán, magyarul és magyarán. Mintha csak valahol a Tisza partjain ringott volna bölcsője. Elszavalja lelkesen ama nagyhírű lantos Tinódy Sebestyén „Eger viadaliá'-t, sőt azédesajku Balassi „ Yirágének'-eihő] is egynémelyet. Ks n/.inte ott ragyog szemében a neme- önértet: „No most nevessetek ki, most gúnyoljatok !* — Elég! — szól az elnöklő nagyasszony és ünnepélyes hangon kihirdeti az eredményt. „A vizsga kitűnően sikerült. A tanítvány hálája fejében csókolja meg a protes-zora - kezét." — Hi-z ez lem bála, hanem jutalom, édes jutalom . . . — rebegi Márton urti, I mintha törékeny, lenge lilioin-zál ulán nyúlna, gyöngéden emeli ajkához n piruló Katinka remeg, bársonyos kaOSÓiát . . .
