Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-02-24

megterhelése nélkül legyen j<'> világításunk él a/i hisszük, hogy ez az eszme nem is kivihetetlen. Nemcsak reményeink, hanem tudomásunk szerint is n megfelelő új világítást igen magánlakásba fogják bevezetetni, ügy hogy idővel nemoaak ;i ráros költségei térülnek meg teljesen, de még némi jövedelemre is számíthatunk. Mindezen szempontok kellő megvitatása pedig ''-:il< ügy lehetséges, ha a közgyűlés bizottságot választ, amely végképp megoldja világításunk régóta húzódó kérdését. Nincs szükség arra. Ii<»«jy :iz utolsó perében elsiessük a dolgot, <le viszont balgatnunk sem szabad azt tovább. Annak a bizottságnak, amelyre n közgyűlés ezl a kérdést bizni fogja, elég anyaga lessz immár ;i munkára, mi Csak azt akarjuk a figyelmébe ajánlani, hogy munkájában n oélszi rii.-ég es jövetlelem szempontja vezesse. így kívánja ezt ;t város közönségének érdeke. Ünnepi beszed fenyvi *»y főispán arcképének leleplezése slksbiiából a körben elmondotta dr. Rosenberg Lajos, ügyvéd, ipartestületi ügyész. Több mint L'.ö esztendő telt azóta, hogy a körnek idökori megalapítói a hazafiúi kötelességnek szent érzetétől áthatva felismerték, hogy s magyar nemset iparának fejlesztése, iparos osztályának művelése, összetartózandósága tudatának fölébre sz lése nemzeti életérdekké vált. Elkerülhetetlenné vált, hogv as iparososslály minél szorosabban egyesülve összetett erőkkel igyekezzek úgy társadalmi téren, mini ti közügyek terén érvényesíteni kötél eaaégének teljesítése mellett a maga j"gait, amelyeknek minél nagyobb mérvben való kivívása és érvényesülése immár nemcsak mi általunk tekintetik jogos törekvésnek, hanem jogos törekvés gyanánt ismerték ezt föl mindazok, akiknek kesébe a gondviselés e hazának kormányzatát s e nemzel sorsának intézését napjainkban letette. Több mint l'.'t esztendő lelt el azóta, hogv az. eszmék és érdekek, amelyeknek megvalósulásától a magyar nemzetnek jelen és jövendőbeli sorsa függ: — haaafiui lelkesedéssel kulti váltatnak e körnek falai közt, amely kultUSZ a jó barátság, a testvéries szeretet és egyetértésnek ápolásával együtt immár olv eredményt mutat föl, amelyre méltán büszkélkedhetnek a nemesééin körnek egykori megalapítói, vezetői és és tagjai mindnyájan. Az. iparos osztálynak az a réSM és Istennek hála túlnyomóan nagy rés/e, amelyik folytonosan művelődve és műveltséget terjesztve kiváltja a munkának és munkásnak erkölcsi tekintélyét fenntartani és minél magaaabb nívóra emelni, az. az 0 ambícióinak talaját első sorban íme ebben a körben keresve találja föl, mely tagjainak hazafiúi lelki szükségleteiről is gondoskodva : templommá változik mindenkor, valahányszor a multaknak dicsősége, a nemzetnek nagyjai s az eszméknek vértanúi felé irányulnak B kegyelet és BS emlékezetnek beláthatatlan időket áttörő esillagsugárai ! Csak így következhetett le negyedszázadnak leforgása után, hogy ez. az. erkölcsi testület szerén ytelenség nélkül szólva is — eljutott odáig, hogy a közéletben éa a társadalmi téren számottevő tényezővé vált, de egyszersmind az. igazságos szemlélőnek elismerését is megnyerte mindenkor. .Mi megválogattuk minden időben és megválogatjuk a jövőben is, hogy a kösibénk való befogadást keresők közül kik elölt iivi-.-uk meg otthonunknak ajtaját : — testvéri kötelékünkbe kit fogadjunk be ujabb láncszem gyanánt, mert azt a testvéri láncot, amelyet egymással kezet lógva alkotunk, sohasem fogjak rozsdától mart láncssemnek befogadásával megssakítani, mert a rozsdás szem talán éppen akkor törnék széjjel és szakítaná meg az egésznek egységét, amikor a legnagyobb térinket kell a legnagyobb kötelességek alakjában elviselnünk. Aki ide belép, az tiszta legyen és önzetlen; annak vagy már a múltban legyenek kimagasló érdemei, vagy arra való lénynek mutatkozzék, hogy érdemeket sz.eizendhet a jövőben mint munkás és mint hazafi. Vitatkozást vallásos tárgyak fölött nem tűrünk körünkben. Mert mi minden alapos meggyőződést tisztelünk és áhítattal fogadunk minden eszmét, mi lelkünket felemelő -zent érzéssel tölti el. Kizártuk a politikai vitatkoaásl is körünkből Kz. azonban távolról sem jelenti azt, hogv nincs politikai véleményünk, i hogy annak érvényre juttatására e tálakon kivül az életnek más útjain ne törekednénk s legkevésbé -cm jelcini azt, hogy közönyösek vagyunk a kii/ügyek iránt, hanem az. ennek az. értelme, hogy a politikai elveknek harcát nem engedjük ide behozni. Es, amitől óvakodunk gondosan. A mi körünkben minden embernek, legyen i annak bármilyen vallása, vagy állása : bármiiven rangja vagy vagyona, egy rangja van : a taglár-i rang. A körben a munkaadó Ugy beszél a munkással, mint testvér a lestvérrel, Ep így a gazdag a ssegénnyel. K/t a küszöböt a rangnak hiúsága és a gazdag-ágnak fölényt gyakorló hatalma nem lépi át. Ide esak az. az ember léphet be, aki becsületességével és munkásságával érdemelte ki, hogy arra méltónak találtassák. Ámde, aki úgvis mint hazati, úgvis mint a munkának és munkásnak megbeosülője ; mint a magvat- iparnak hatalmas és lelkes pártfogója, mint polgártársainak az életnek mindenféle utjain igaz jóltevője a sűrű erdőnek tölgyóriásaként emelkedik ki az embereknek sokaaágából, aki mint a incgmérhetetlenül mesaaeterjedö saemhatárnak közepén álló irányfa, cselek veséinek példájával izásesrek utjának szabja meg irányát, aki munka- a politikában, a parlamentben, az adminisztrációban ; a kulturális életben ; a szép művészetért való uttörő fáradalmakban : aki munkás, amikor ember fölötti erőt kell kifejteni az elemeknek romboló hatalma által fakasztott könnyforrásoknak elapasstásáérl : aki munka- mindenütt .'- mindenkor, ahol és amikor a liaz.a és a nemzet jobb voltáért kell megragadni a kalapácsot, aki munka-, ha a szendergő tetterőt százakban és ezerekben kell fölébreszteni, azért, ami szép, jó és nemes ; de munkás akkor is, mikor az. értelmek szenvedélyekké váltan egymásba oikkázó villámok módjára dörögnek végig a hon teleti s békéltetni kell : A/ ily férfiúnak ajtónkon való bekopogtatását nem várva be, magunk sietünk felkeresni őt, hogy munkánkban munkatársunknak, törekvéseinkben és küzdelmeinkben pedig bajtársunknak mindenek tölött pedig körünknek díszéül megnyerjük őt ! Ily férfiú: Fenype$sy Ferenc! (Éljenzés.) K/ért volt, hogy körünk 24 éves fennállásának jubileuma alkalmával elnökünknek vezetése alatt valánk bátrak ö méltóságát fölkeresni, hogy dísztagul történt megválasstatásál hírül vigyük l annak szívesen fogadására felkérjük öt. El o elfogadta jó szívvel S megválasztatást, jé akaratát és jóindulatát üzenve tinéktek, mint, küldőinknek, mindnyájatoknak, szeretve tisztelt tagtársaim I De a férfiút, kihez, rokonszenvünk és tiszteletünknek szimbólumával ekkor közelíténk, nemcsak e hajléknak lakói közt, nein csak e városnak falai közt és nemcsak a vármegye határai közt demindenütt környékezi a köztisztelet él a népeknek szerető értése, mely a mélységes éa általános rokonszenv mellett a népszerűségnek eloszlathatatlan nimbuszával jelentkezik hni/rr.<<i/ Ferencnek jártában keltében mindenütt. An ál megtisztelőid) tehát reánk nézve, midőn az. ő rokonszenves vonásainak képét Weiss Ernő ur megörökítette: bennünket talált méltónak arra, hogy a műnek megőrzői mi legyünk ! Mélyen tisztelt közgyűlés! Ifjú voltain még, mikor vagy másfél évtizeddel ezelőtt Veszprém vármegyének székházában nagv ünnepély tartatott. Hazafias nagy ünnepély, amilyenhez ha.-onlók egy-egy vármegyének életében esak titkán, nagyon ritkán fordulhatnak elő. Képekel lepleztek le akkoron! A haza kölesének é- a legnagyobb magyarnak képét | Az ujabb nemzedékek számára azóta van megörökít ve ott l»eák Ferences Kossuth Lajos hatalmas munkájának elsé alapvetője: < iröf Széchényi István! ÖSSte egy esztendő alatt. Az. az. állapot, amit ti megelégedésül sugalmaztok magatokba nem más, mint a gazdik által jól idomított birkák ostoba türelme. Mimid, hogy nincs igazam! Hajói Piéta jól ismerte kartáreát, a (lármás anarki-tát ;- azért hát kitérő válasszal siklott el a vita elöl. — Tudod édes Palim, a te világod nem e világra Való. Ma ma fölállítanád, holnap összeomlanék vagy - ami valószínűbb — azok rombolnák szét, akikkel fölépítenéd. Sohasem érik el az emberek azt a tökéletességet, hogv e világon a te, egyéni stabadságról alkotott estméid érvényesülhessenek. Egyenlők nem lehetőnk soha, mert nem ssületünk egyenlőkül. Az egyén boldogsága pedig mindig attól függ, hogv inagtalálja-e a maga helyét olt, ahová 01 SOfta belyeste. Az égvén elégedetlensége sohasem -terem váltOSást, de boldogtalanná tCSsi magát az. elégedetlent. A tömegek elégedetlensége e-etleg |eremihei változást, de a változások sem bizto-ítanak boldog-ágot sem a tömegeknek, -i'in az egyéneknek. Erőszak sohasem rakott fészket a hóké.- meg. légedésnek, ami legerősebb őre a boldog-ágnak. Gárdos nagyot kacagott és izgatottan verte ki pipájából a hamut. — Mondhatom, hogy nagy bölcselkedő vagy Ajánlókén neked, édes Haas«valami jó dolgot. Foglald könyvbe ezeket a te bámulatos bölcs gondolataidat, Írd föléje címül : ..Mameluk bölcselet," írasd alá az. ország valamennyi törvény székének irodstisztjeivel és küld tél az igatságügytn nistteriundia. (>tl majd kifogják nyomatni és szétküldik a li/eté-.-mclé-i sürgető hivatalnokoknak. KS ti -piritu-/ha való elégedettek halhatatlanokká lesetek . . . a füleitekkel. Gajdos sarokba dobta pipáját és mereven nézett Hajóara. Feleletet várt tőle. Es atonban sselíden mosolyogva vette le a szegről kalapját, botja után nvúlt és indulni készült. — Hasa iné--/. ? Váij. én is megyek, t'sak nem gondolod, hogv a hivatalos órákon túl is szívom ezt a komisa levegőt, ahol még a hozzád bátoraié lelkek is rab./.olga-gondolkodá.uakká lesznek . . . Látod ezt a csomó bátraiékot f Az. én nyakamon nem fog máz..ás teher gyanánt ülni. < tsssecaapta az. iratcsomót, azután elhagyták az irodát. * * s Tisenkettől vert BS óra éjfélre. A vidéki város házainak ablakai mind sötétek voltak, C'-ak egy-egy vendéglőből, kávéházból hallatszott ki SS ott maradi tivornyázók rekedtes hangja s egy-két álmos cigány hegedűjének fáradt cinoogása. — Hé, konyakot ide! —dörögte Gárdos Pali a Központi kávéháznak egyik jól megöntözött márvány asztalától, Valamelyik elázott pajtása bólingatott mellette. Szemeit már c.ak télig birta fölnyitni. A vir/siuiája végével tehetetlenül küsködött az orra begye körül; nem birta a szájába venni. Teljesen elkészült álla pótban volt. Egyet-egyet bólintott Gárdos Pali felé, é« nyáltóajakán kitté-/akadt a szó, ahogy dünnyögte: — Igaz . . . igazad vau pajtás ; — Igyál! — mondta neki (iárdos és feléje tolta a konyakos kúpnál. - Az atyai fölemelte, valahogy kocíatotl is, azután fölhajtotta a konyakot, melynek t'ele az. ajka kö/.u! visSZaömlÖtl és mellére OSOrgoU le. — I.e yele! le vele! — ordította és ütötte az asztalt. Megbolondultál? - szólt (iárdos. Haragosan fisetett Karon fogta aa elázott cimborát és vezette ki a kávéházból ; cipelte haz.il felé. l'tjok ott vezetett el Hajót Piata lakása mellett. (iárdos megállott ki..é. Az éj./.akai csendben mintha gyermeksirás hallat./ott volna. I lána meg mintha valahonnan nagv magasból, talán a mennyből rezgett volna In valami étberi zene, valami édes dallam a szférák zenéjéből: clbüvölon ringott körülötte a csendesen elhaló altató dal. A cimbora feje nyaklott ebire, bátra, s habár (iárdos keményen tartotta, kegyetlenül birkózott a nehézkedés törvényével ét sasai a tízezer métermázaáa levegő oszloppal, a mi ssakadatlaaul a föld középpontja felé nyomkodta anarki-ta teamekkel megtömött tejét. Gárdos szánalommal é. undorral nézte a dülöngő cimborát. Féléjs/akán át esküdözött ez. a pipogya ember az 0 tatáséinak igazságára. FéléjBSakán át hangoztatta, hogy a hivatalnokok rabszolgák, boldogtalanok ; hogy c-ak félénk rab-z.olgák módjára isinlelik, hazudják a megelégedettet. Vájjon mi marad meg a lelkében holnapig.'! — Hol vagyunk'.' Ha 7 — motyogta a cimbora . . . — Hajós Piata lakása előtt. mondta (iárdos. — Pistái. . . HajótT Hehe ?. . . boldog ember . . . .ló feleeég .. . édes otthon . . . Boldog ember . . . Dünnnyögte a részeg cimbora. (iárdos haragosan markolta meg a tehetetlen ember karját I a fogai kÖSÖtl isissegtet — (ia/.einber! léléj-zakán át hazudtál! Aztán indulatosan oipclta magával basafelé a hazug tanítványt.