Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-12-22

1901. deciember 22. PÁPAI LAPOK. tii'l uralkodni, Kérelmének heve elragadja, siet rózsájához, nein bánja, int megélik ie. Mennyire iwrette Borulh • tarreéssat jelen >é^pit saj.it lelkiállapotának rés setéiként feltüntetni, egyéb italain kivii! legjobban bixonyitja az m A fcoMso­dik, ii csillag is feljött már* kezdetű dala. Osupa kép a/, egéat költemény anélkül, hogy unalmai volna, j avagy a mesterkéltségnek legkisebb nyomait is érei mik rajta. ásón bánatát rajtolja e költeményében, bogy aa 0 csillaga, aki egyedül vidíthatná fel lel­két, rég lehullott U is elpihenne ss este jöttével, mint a madár, <le aa 0 lelkét keserűség tépi. Bánata olyan a lelkén, mint a teile, a/, égen: mindenki ki­Iolvashatja izeméből, A.mde a felhé el is oszlik a/ égen i a feltűnő csillag fénye uj életre kelti a her­vadt virágot, <'-ak a/, Ó' ciillaga nem tűnhetik föl többé, soha. .Hervadt virág, beteg virág vagyok én árvaságom csillagtalan éjjelén! Mert. amelynek iám ragyogna lugara: Rég lehullott Az a csillag, boldogságom csillaga. n Krdo. bokor lombot ereszt" . . . V./ a/, a költemény, mely népdalai közt ugy szólván egye­dúl képviseli az ötöm érzelmét •>. versszaks fog­; latja öasae az egésznek tartalmát, mely igy </.'>]-. »Reg szeretpin én e kis lányt .. . boszá fon a lelkem, E i igazán elmondhatom, drága gyöngyéi leltére : Meny országot üdvösséget m földi dolgot, Ily nagy kincsnek birtokában ki ie lenne boldog* ?! Szerkezet s hanuulat szempontjából nagyon bssonlit Petőfinek .A faluban utcsshosszal muzsi­káltatom magam" ez. költeményéhes a következő dal: „Nem tudom én mi lelt engem, Ksczagásig jó a kedvem . . . Jé a kedves, pedig végre Is esak bánat less a vége. Boros üveg a kesémbe, Bsorongstom jó kedvembe Hej cesplároe, li >gy i< hívják . . . Töltse még tele a Inját ! Töltse tele, hoZZS tele, Bohase gondoljon vele! Ne gondoljon, ba megárt is . . . Megfizetem én a kárt is. Maga meg csaplárosné lelkem, Ugorjék vagy kettői velem, Aztán üljön iile hozzám , . . Úgyis elhagyott a rózsám. 11 Jé kedve vsn, ás nem tudja miért pedig érzi, Imnv bánat le-/, a véue. Szörnyen mulat a csárda i han ; bosatjs a -ok leirt s ropja a táncsot a csap lantéval, Iii-/ úgyis elhagyta a kedve. Gyöngéd, de drámai rövidséggel való kifeje- i •éss a reménytelen szerelemnek a következő dal: „Árva madár kesereg a lombon . . . Mi lelt kis lány, szerelmes galambon '• Szép arcsodra miért ült a bánat '.' Heil lenéi szomorú fűzfának. Ne titkolód/, édes babám, valld meg Talán édes apád, édes anyád ball meg? Vagy CSUpán Csak az az egy fáj néked : Hogy én olyan hőn szeretlek téged?" Egy ki- lány búslakodik valamin; olyan,mint II árva madár, beillenék , szomorú füzfánsk". De bánats okát senkinek se mondja. Minek ii mon­Uná? Aki' érdeke), a kedve-e, Bgyil k- II. h->gy ÍUdja. Ónként értjük hocsá, amit a költő elhallgil­ott : bisonyosan nem akarják hozzáadni. Egy szeré őszinte kifejezéséi látjuk a/, igsz. nély bánatnak ss 9 Alkonyatkor messt hallik " iaraug* kezdeté dalban is. Meghall kedveséi ihatja •I benne. Mily jé a galambnsk ! Bármily m< wse an i-, párjáhos röpülhet. <• még ssárnyskon sem uthstns többé habájáhox, [gen ked\elt s mondhatni általánossit ismert lala a köVStkesé is : A lürü erdő is árnyas, miként SS ö hálni is árnya a léleknek. De a/, erdő nyugalmat ad, ü bánata szenvedést okos. A/, srdé okosts Éd álom elfeledteti szenvedéseit, de ss édei álom uu annál kesen'ibb a/, élned.'-. . liii• • •/ il iliií a madár a: ágott*. Bi is fájdalom fzava, melvel a csalódás okozott. Olyt bú- a k«iltö. mint a páriát siratéi madár ének pedig boldogságát hiába i- várja. 10 reménytelent okát msgyarázzs a 'J. versszak: , Sötét felhő terül el a tájon, /.új a/, erdő . . . vihar tép a fákon. S/.ép reményem, aki igy letépted, Tán e kihar s/.ült, leányka téged." Gyönyörű példája a szerkezet világosságána a r Jir ii -.' 'Iii ii virághoz* kezdetű dala. Néa vsrsszakból áll, min In vers-szak négy loros, mii den sor l' ütetuü. A/, első versszakban a izellőhi hasonlitjs magát; my titkon jár kedveséhez, mii amily észrevétlenül járja be a szellő a virágot, . másodikban egj t 'rmészeti képet test; a táj esende di' a felbők lassau lassan egymás felé igyekeznek (i is ily óvatosan igyekezik valahová. A ."> verssza is természeti jelenséggel testi saját hangulatát; hold tülkei, de betakarja a felhő, mely már előb toramozgott A 1. versszaknak ép olyan a izerept mint a körmondat utószakaszának: ez elégíti ki f> gerji s/tett figyelmünket A kilincs zörrenése re k nyílik a kapu - a -z relmesek ölelkezése ugy hat költőre, mint mikor a holdat elfödi a felhő. ,.J.,i a szellő* a virághos, Járok én i- a babámhoz ; De csak titk >n megyek hozzá. Mert \ alaki h rbe ho/.ná. CsÖüdes a táj, fönn az égen liarna felhő megy sötéten . . . Megy a felhő, vonul tova . . . En is megj i k valahova. Kél a hold halovány képe . . . Ott ul • begy tetejébe; I te a felhő, II a barna, II i/./á n egj és betakarjs . . . Zöri n t kapu kilincse, .Ion már az én -/.ivem kincse . . . ('-ak had jöjjön, Ugy akarom, En i-, én is betakarom." Ilyen világos egyszerűség • drámai gyorsasa] jellemzik a következő dall is; „Rőzsahajnal mosolyog • I [egy tetőn . . . Píroskendői kis lány -étái A mezőn. Szép a mező. megszépül a Virágtól, Attól a kis piroskendői Leánytél. Tilalmasban jár a lovam Oda lenn, Tiltott virág a/, a ki- lány Kn nekem; ('-ak messziről pillanthatok Rsájs Mint a Csíilsg, mint a nap I Világra. Fakó lovam átugrott a < íaiádon . . . Megyek hozzád egyetlenegy Virágom, A lovainál, ha behajtják, Kiváltom, Erted ró, -ám, ha megölnek, Se bánom!" A' első versssskbsn megismerkedflnk a ro­szercplóvil. egy szép leánynysl, ki ugy megszépíti a Mesét, mint a hajnal a hegy ormát. A második versszak a drámai vágyat, a küzdelmet juttatja eszünkbe, A/ a kis lány tiltott viiá_' neki, még rá pillantania i- osak messziről izabad, mint ahogy me--/iri'il tekint a Csillag is a földre. A harmadik Versszak a bonyodalom megoldása. Vágyain nem .Két gyöngyi volt a falunak, két virága . . . Mindakettő ugy vágyott a boldogságra. A/, egyiket elkísérték aiküvőre, A másikai szép csendesen Kivitték a - - temetőre. Özvegy asszony, kedves lányod ne sirassad . . . Te se' örülj azon, bogy jól férjhez adtad . . . Ki tudja: a [óbbik partot melyik érte? Melyiknek volt lakodalma 8 melyiknek a — temetése ? I" Mennyi érzés, mennyi bánat e két rövid vers szakban ! IIa semmi egyebet asm in volna, ez a kotta* i menye, meg a .Szomorúfűz ága" . . . kezdetű is örök helyet biztosítani Boruth Elemérnek a magyar iro­dalomtörténetben. Vajha többen olvasnák müveit, kogy többen gyönyörködhessenek bennük ! IROD VLOU. Erdélyi Zoltm legújabb verskötete. Krdélgi Zoltán jénevü poétánknak egy ujabb verskötete hagyta el a sajtót .. Margitsziget ét asda költői elbeszélések" ezim alatt. A jelesé kielégitett­ség érzetével tessssfik le, elolvasása után, kezünk­ből e kii kötetet, melyben vidám ssatirikni rész­iéi k váltakoznak megrázó drámai helyekkel. Mig egyfelől gyönyörködünk a zengzetes nyelvben, a könnyen gördülő ssép verssorokban, addig más­felől jól esik látnunk, bogy a költő komoly neve* hu osélokat is követ, amidőn ügyesen ostorossá társadalmunk egy és mái léhsságát. A legnagyobb elbeszélésben, a ...Margitsziget" csimüben, a — iok uri fiatalember és uri leány között mai nap dívó társalgási módot állitjs pel­lengére, amelyben a fiatal emberek minden a'ron, de minden áron szellemeseknek akarván látszaui : a legléhább ürességekkel fecsegik tele a levegőt, a kisasssonykák pedig ugy tesznek, mintha mindez nagyon, de nagyon mulattatná okét. A történei ügyesen végsőd*k, amennyiben egy ko» molyra vált fiatal ember megintésére a darab hős­nője is komolyabbá és tartalmasabbá válik és — természetesen egymán« ; i lesznek. E költeményben még valami van, ami elragad bennünket : a gyö­nyörű természetfestések; a Duna, a Msrgitsziget festése igen sikerült. A „Csók-per "-bon, ugyssintén a „Bálban" esimfl versei elbeszélésben gyönyörködhetett mar közönségünk a Jókai-Kör estélyein, ahol azokat a uerső nagy hatassál fölolvasta. Megragadó drámai erő nyilatkozik meg a n Végtárgyalás"-bsn, melynek hatása alól sokáig nem tudunk szabadulni. Az emiitett és meg nem említett többi darab­jával együtt ajánljuk e csinos verskötetot olvasóink figyelmébe. Ara - korona. Mutatóul a „Margit­ssiget'-ből közöljük a következő részletet; Miml'ii.i II" un ;< s-nn/ MM, i>li. .fi, i Iliim mesterek ' /-.'- Irénke' ". ./ /•;fos, Jól iintliii rajtuk, s in•(•(•/.' Mégis peresre, fthsudssdtta, SOSJ sass ssdH SM csapatra. Mig • •I;I háld* tárggat lelve, I II,I perg s kánunk nyelve, Hármuké, mert ,< SNMM .Sím *:,iiiiil iii - hebt•-/,"/«i. Akkor is teák visszhang mádra, Hangzik egydcét kis tzova, i <- igitznág.' iii\i csárdában l\ri mutatnak sínéi hstgc, s nl.i több ilult tud sorjában, (tyoztes nun,In/ ii_ leve, IMfnezi, Bandi karéjra kehiek, S fonzerep jut iii . helynek! Szinte tánezol mindakettő. II i,ifi a legjobb, a legelső II, hí ,i hini/i.,i oldalán ,\i : l,i jusson, in a másnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom