Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-12-22

i túszonnvolczadik <'>v. 51. szám. 1901. deczember m

2'2. f^iÁk »P*A» I L «P 01^ p Pápa varos hatóságnak es tfthh pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakodése, Fötéi Előfizetések és hiruetesl dljí-k a lap kiadóhivatalához küldendők alesjelenlk minden vasárnap Telefon-szám : 41 A lap ara Egem évre IS kor., félévre 8 kor., négy edévre 8 kor. Karácsony. Magasztos, meleg ünnep a karácsony — tél derekán. Örömteli buzgalommal várja az ártatlan gyermeksereg, tele Bejtelemmel, vágygyal, kíváncsisággal; vágyva néz elébe si küzdő ember is, akár boldog, akár boldogtalan: meri hál kinek ne hozna jót, ha esak parányit avagy láthatatlant is, a kiapadhatatlan, örökké tartó, mindent istápoló — szeretet. Átalakító hatással van a fenséges karácsony mindenkire, aki tud nemesen érezni s gondolkodni. A szeretet zen ki mellett sem halad al nyomtalanul, még a gonosz emberre is hat, megérinti a lelkiismeretét. Már sz ünnep közeledése ia más szférába von, más gondolatkör tölti be lelkünket, máskép érzünk, más irányú az akaratunk: leikunk talajában ilyenkor tán csak • jó tu<] megfogamzani. Hogy is lehetne ••/. másképen, mikor a szent karácsony Bzuletése-uapja a szeretetnek ; a szeretet megtestesülésének, az Isten embernek, aki ide jött • földre, hogy i sziveket, lelkeket világossággal töltse meg. A legdrágább jóval árasztotta el az emberiséget éa élete a Golgotha folt. Isteni szívvel, isteni türelemmel, isteni erűvel viselte el a szenvedést, hogy vele a vétkező embert megváltsa. Megértette-e a világ az ő hatalmas tanát, melyet fenséges életével, szenvedésével demonstrált, melynek önmagái áldozta fel, bogy vele az emberiségei boldogítsa?! Vajon nem probléma-e még most i.-. a második évezred végén a krisztusi szeretet'! . . . Haladtunk nagyol tudományban, művészetben. A felvílágodottság s a szeretet elvezettek a természet titkaihoz, hogy ellessük azokat é> utánozzuk. A tudományok fejlődése gazdagította az emberi elmei. Es a szivei? . . . Szív nélkül lehet-e valamit igazán tudni? . . . Nem hiszem. Ahol szivünk nincs jelen, BZl nem is értjük meg. A krisztusi szeretetnek kell Ott lennie inindenütt, mert anélkül minden dolgunk hiányos. Első a szeretet mindenben, ez a krisztusi vallás. Minden cselekedetünkkel a jól czélozzuk, arra (»eilig csak szeretet lehet az. eszközünk. A tudományok ápolása is szeretet, mert az emlu -iség javára való. Tudomány éa vallás egymást ki nem zárhatják, sut követelik a kölcsönös támogatást. Cselekedeteinknek, fizikai, morális éa intellektuális tudásunknak, egész, műveltségünknek alapja a szeletel vagyis a vallás. Krisztus felvilágosodott fenséges vallása. A Krisztus vallását értsük meg oly tisztán, ahogy ;,/. ,", élete, halála mutatják, hogy az Istenember föltáraadása i- teljes legyen a ama magasztos eszmék, melyeket ii megtestesített, minél mélyebbre hatoljanak a lelkekbe. Szeressünk, mint Krisztus szentelt: adjunk mindenből, mivel rendelkezünk, azoknak, akik szűkölködnek : adjunk anyagot, morált, szellemi javakat. Adjunk fölöslegünkből a nyomorgóknak. Ne felejtsük el, mikor szeretetünk elhalmozza gyermekeinket ajándékokkal, hogy vannak szegények, kiknek kenyér sem jut, kiknek rongyos a czipőjük, kik dideregnek a hideg télben; hogv vannak árvák, kikre nem sugárzik az édes szülői szeretet melege, kik elhagyatva húzódnak meg a lideg világ valamely rejtekében. Adjunk azoknak, kikkel :i sors mostohán hánt: ba ti boldogító szén tettől megfosztotta is okét :i végzet, hadd érezzék a klisziiusi szeretetet, hadd mentse ez meg őket az éhezéstől, a lázastól Es ne a híréért adjunk, ne várjunk köszönetet, alázkodásl az Isten szegényétol; adjunk, hogy segítsünk, hogy nyomort enyhítsünk. Legyen boldog, kinek annyi jutott, hogy másoknak is adhat. r A RCZA. Levél, i Kedves Kornél öcsém, édes jó baráton I Nem szép dobig tőlem, magam ii belátom, Hogy n leveledre, melyei hatvan nappal Eeelőtl küldöttéi a posta-vonattal, Nem inam még választ, egy betűt se' rája. .. I *e hát van-e ember, kinek nincs hibája'.' Majd ha lUegjÖSS, akkor bocsánatot kérek . Homlokon csókolva szivedre beszelek. S szent lesz köztünk újra a régi barátság: Egy ölelés, egy c«ők le-z a béke-\áll-ág. S amitől megfosztott • szomorú válás, A/zal bozsa vissza majd a viszontlátás, Hogy ajkainkon az. érőm csókja csattan . . . Te lusta Vén idő, inért nem futsz, gyorsabban ? Hogy vagv ott főim Pestenf Nemde, sok a dolgod'.' Ugy-e, ott tonn látni sok czifra bolondot? Tele-piperésve drága ékszerekkel, Tömött pénztárosával, vásott becsülettel, Meg sok olyat, kikiuk még kenyerük sincsen, Amig a dúsgazdag alszik drága kinc-en. Ama/, napról-napra didereg é* koplal, S emez játékszerként játszik a vagy Dal, Alszik az igazság: ében bal n kohl iS/egénv Magyarország a kettőben oly dual Nyomorog a nép é- egé-z. életen át Izzad a munkáján és egy garast nem lát. 8 még az Isten napja sem ugy süt le rája, Nem olyan melegen, mint ezernyi másra, Pedig hidd el, nagvgyá ok emelnek minket, tik izzadják meg a mi Hllérjeinket. ok alapítják meg a mi jelétünket, Ok növelik nékünk ezt a drága tőidet, Melyért őseinknek ömlött vérpatakja, Melyen annyissoi dúlt ellen-ég haragja, Melyet a hadvero Árpád nemzedéke KÖZÖS ősi véren szerzett ezred éve . . . S ime, mivé lelt az egykor dicső nemzet? Tekints szét, s meglátod, „Ezer év* mit nemzett, Elszorul a ssivem, a könnyem kicsordul, Hogy e hajdanában gazdag nép, ma — koldul. Bog) a magyarnak mar vándorbot a sorsa, s zrosál a nyomornak könnyeivel mossa, S mégis ba kiűzik a zsarnoki vészek : tlrokre pihenni 6 szent földre tér meg, itt, e szegény földön, jobb neki pihenni, Mini gazdag hazában, hűtlen boai lenni. Nem folytatom tovább, takarom e képet, Mert azt sem tudóin, hogv érdekel-e téged. Meg az.'lán nagyon fáj ezt a nyomort látnom . Legjobb vaknak lenni, hidd el jó Barátom ; Legjobb szemüvegen nézni a a világot, Tűrni: ha valaki a nyakunkra hágott, 8 hogy ha más ekéje szánt a földjeinken : Ne tudjuk, ne lássuk, áldja meg az IstOO ! II Leveledben, melyet küldtél akkor régen, Azt kérdezed tőlem van e egészségem, 8 hogy -zabád Időmet, esen a vak földön. Mióta elmentél, vajon mivel töltöm ? VaU-e ismerősöm, l hova, merre járok ? s vannak-e isiverob >' még édes ábrándok ? MegzendÜl-e lantom húrja egy-egy dalra.' Szóval mit csinálok mindig napról-napra ? Kimondom hát szépen, mig el nem felejtem ! Testem egészséges, de beteg a lelkem, l'áj neki a látás, fáj a mások búja, Melyet a sziv. ben az érzés -zellcm-ujja Keservei akkordban addig addig penget, Addig játszik rajta, amig pattan egyet, l-'.s a lelke elszáll, meghűl szive, ajka. S holnap a temető siihanlja takarja. S hogv szabad időmben mit te-zek. mi dolgom f III-/' tudod Barátom, ugy is, ha nem mondom, Hogv az. agyamban van egy parányi s/ikra Ks a sok rosz versel Irora össze-vissza. Ha belefáradtam, nyugtot ád i séta, No meg hozzátok is elmegyek ugy néha, s ha édes anyádtól kérdezlek egv Iáéval i Kitör kebeléből egy báliato- SÓhsj. Szegény édes anyád el-elpanaseolja, Hogy a lelkét mennyi tengernyi bé nyomja, Hogy őneki többé már egy lia sincsen A négv közül, aki bánatán eiivbitsen, Es hogv akkor lenne o c-ak boldog újra, Ha mindnyájatokai a családban tudna. S arcz.otokat hogy ba megsimogathatná : Est a boldogságot semmiért sem adná. Szava is alig van, s ba beesel i- olykor Bánatos beszéde c-ak tir latok tőly, Nálatok jár mindig minden gondolatja, 8 veletek beszélget - »ajtio-, gondolatba'.