Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-12-01

után). Milyen viszony voll tanitáa tekinte- körülbelül egy negyedrészét. Az okosság lelten a /in-zen betelepített czisztercziták védekezésre kényszerít; a Dunántúlt nyugaéfl a veszprémi káptalan közölt, mm vi lágos. De ton a német, délen a Bzláv tenger bullatnai verde.-ik. Nyugat, felé még csak vannak végváraink, (Sopron, Szombathely); <h' a a a czieztercziták is tanítottak benne, ami alig képzelheti másként, • veszprémi egyetem már a XII. évszáz-jhorvátok, ugv látszik, nem tudják feledni hau messze felülmúlta az ötszáz évvel ké-: a magyarság térfoglalását; 1898 május 7-én sŐbb alapított n.-szombati egyetemet; ennekIszentesitette ő felsége azt a törvényt, mely a jezsuita főiskolának hittudományi karán szerint »a horvttt- éa stlavonorstdgi ágostai hat, a bölcsészetit! öt, együttvéve tehát éa helvét hitvallású evangélikus egyházközcsak 11 tanár működött. Történelmi jogát segele a Stent István korona országainak tehát nem lehel elvitatni a Dunántúlnak ágostai és helvét hitvallású egyházak alkategy jogi főiskolára vonatkozólag. részét képezik* (Duntúli ev. ref. egyházker. ila továbbá figyelembe veszszük, hogy 1899 szeptemberi jegyzőkönyve), — s körülaz összes vidéki jogakadémiák az ország MM »»"nyi ideje, ''..gy megkezdődött ti északi és keleti felén vannak, a Dunántúl horvát apáczák betörése a Muraközbe s • pedig egy sincs, semmi megnyugtatásunkra, beznfllS tanítóságnak lépésről-lépésre való sem szolgál az a vigasztalás, hogy »jogakade-1 erőszakos visszaazoritása. Ez elszomorító miáink megszűntek, végelgyengülésben*. Miért gyengültek el? Gyengébbek uem voltak eredetileg, mint az ország északi és keleti részén felhalmozottak, mert régebben fogantak ezeknél; de nélkülözniük kellett, — ugy kell lenni, — a szükséges támogatású. Az életképességre vonatkozó jelszó pedig — hiúnak bizonyult. A budapesti tudomány-egyetem, igy akarom magamat kifejezni, vérbőségben szenved. Tüdős István a »Sáro8pataki Lapok éa a »Magyar >Szó^ november 21-iki számában már qnousque«-t kiabált a tanárjainak. 10 térre nem követjük; de talán fontolóra kellene venni, hogy Budapesten igen sok tanuló torlódik össze, amin e-ak a levezetés, a vidékre elhelyezés segit. Sehol sem örvendetes a tultömöttség, zsúfoltság, — <le a mostanában megesett botrányok tanúsága szerint, legkárosabb az egyetemen, meri az. egyetemi tanároknak kevés fegyelmező eszköz áll rendelkezésükre. Nemesik az egyetem nyerne a levezetéssel, de különben sem lehet épen a jogi oktatástól azinte megfosztani az országnak adatokat akárki megolvashatja .:z Egyetértés november 23-iki számában Zrínyi Károly Csáktornyái kép. tanár följajdulásában. Ö ó is azt az orvosságot ajánlja a kath. egyházakra nézve, amit a protestánsok már három éve megvalósítottak: visszacsatolni a Muraközt egvházilag is az anyaországhoz. Az elemi közép- és szakiskolák mellé tehát jogi főiskolát kérünk a Dunántúlnak, hogy ez neveljen a közéletnek jogot biztosító uj vezérembereket, mert a régiek örökké nem fognak élni. Ebben buzgólkodjék a 1). K. E, s e jelszóval megtízszerezi munkaerejét. Sarad] ttyOrary. Köszöuö-irat a főispánnak. A Nagyváradi és Biharmegyei Kiskereskedők Társulata a következő köezönő-iratot intézte vármegyénk főispánján*«/: Méltóságos Urunk I Társulatunk bálás örömmel vett tudomást Méltóságod esőn kijelentéseiről, melyek a hazai kereskedelmet annyira veszélyeztető fogyasztási szövetkezet működését elitélték <

;

s a kereskedelem pártolását jelölték ki minden polgár kötelességéül. Sajnos, hasonló nyilatkozatokban manapság kevés részünk van s különös őrömmel tolt cl az, bogy i' nyilatkozat oly kiváló férfiútól ered, aki nemcsak állásának fényével, de egyéni tulajdonságaival s jeles képességeivel köséletünk számot tevő fcrliai kö/.t méltán foglal In-Ivet. Pogadja azért Méltóságod igaz örömünk és köszönetünk kifejezését s azon ki vauit unkát, hogy meg sokáig maradhasson büszkeségi nemzetének és támogatója kereskedelmünknek. Nagyváradon, 1901. évi november 25-én. Kivált, tisztelettel : .1 nagyváradi és binarnt, kitkerttkedSk A tél tanácsai. Itt a tél s vele együtt a folyton felfelújuló seh: a nyomor. Az. évnek fizikai ridegsége erkölcsi hajóknak lesz kutforrásává. Az első hó leesése száz meg száz einbernek akasztja meg a kenvérkeresés útját. Messze, nagyon messze rejlik a csirája e régi s általános hajnak s ameddig a történet el tud bennünket vezetni, kisebbnagyobb mértékben mindenkor és mindenütt találkozunk vele. Különböző országokhau, különböző korokban más és más okát látjuk e messze kiható társadalmi betegségnek. Az ujaid) korban a tőke erősbödése voll szülőanyja. Igy a többek kösötl : A tőke felhalmozódása idézte elő tiz. ipari átalakulást, a kézműiparból gyáripar alakult. Az egyik megszületett, a másik pusztul: az önálló kézműves kénytelen volt gyári munkát vállalni. Itt kevesebb volt ugyan kereste, de legalább megélhetett. A legújabb körülmények viszont a tőkét gyöngítették. A gyárak kisebb keretLen dolgoznak, vagy egészen megszűnnek, a vállalkozási kedv csökken, [gazán sokat jelentő mozzanat, hogy az ujabb időben pl. az épilő iparnak alig Van munkája. :eresstik jelen léged j ütik in.' Ne okokat alkalommal az azzal a folvMaga az Öreg tiszteletes hoste basa az örven, tea hírt egy ködös, hideg novemberi estén, amiko* i .a rendea napi sétájából nagy köhécselve visszatért, — Brrr I tle gono-z. idfl vagyon, igy kezdene a beszédet, mialatt kisebbik lánya, a bogár-.emu Katóka nagy bolyhos nyakravalóját lefejtette a nyakáról. — Nem is Osip már a hideg, hanem harap. folytatá tovább Bálint ur egyet köhintve, ámbátor tt labanca ur odafönt a várban alighanem más opiuión vagyon. A blokádáb tele sétálgattam, ngyanosak sűrítenek oit. Falat tataroznak, csatskigyókal vontatnak a lánezra, árkot ásnak, dombot hánynak, egyssóval iszsdnab a kapitányiul az utolsó ágyuloltt lékig . . . Ea ugyan miért sülnek-fölnek igy azok a jó bácsik ? kérdé Katóka élénk érdeklődéssel. Mert fűtenek alattuk, monda tréfá-an Bálint ur, — még [..'.'ig a kuruesok. A fó fűtőmester, ugy jár a hite városszerte, maga Bottyán generális ... Itt van — már a kertek alatt, maholnap meghalljuk a lába dobbanását . . . Bottyán generális?. . . Pottyan apó! — kiáhott föl ragyogó ürömmel Katika és a szomszédol szobácska ajtajához futott. — Ili-zen akkor, akkor . . . Itt elc-uklott szava s a szobából épen kilépő nénjének nem tudott mást mondani már, csak ennyit - Jön . . . H.'./.sa . . jönnek ! . . . Azután nyakába borult Rózsának « ölelte esők >ita édes, boldog zokogással az ajkát, az arczát, a haját — ahol érte. apjára, A szép tiatal menyecske min értett, s nagy ámultában c-ak nézett, hol az é.l. hol az édes bugára. Végre is a tiszteletei ur adta meg a magya, rázatot : — A kuruezok jönnek líóz.sa, .Bottyán apó jön vitás hadával" • Ekkor nagyol dobbant a szi\e, kipirult az. arcza. megeredt a könye, mint a záporé-ó s most szeg 0 borult Katóka nyakába ölelve, CSÓkolva boldogan' rebegte : — Jöu . . . Kató . . . jönnek ! . . . I)e nem soká tartott ez a USStS BSgJ boldogság. A fehér faln kis szobában hirtelen megjelent egy csúnya, fekete madár, a kétség . s megrebbentette sötét szárnyát, ugy hogy összerettent tüle minden sziv odabent . . . Azt suhogta ennek a sötét madárnak a -záriiva: . . . De hát honnan tudjátok ti, hogv valóban jön az, akit ti olyan isivssakadvs vártok ? . . . Bottyán apó jön, az igaz. Vitái hada is véle van. Csajág hadnagy, a le szerelmetes izén férjed, szépsége* menyecske, ott vitézkedett Pottyan hadában, az ivaló. Hisz maga irta a tSVSSSSSsl. Azt is irta, hogy a/ ó-zre Isten segítségével, haza látogat . . . De hát azóta sok viz lefolyt ám a Dunán és 5

ok vér . . . hátha az. övé is közte Am jó szorenc.se, hogy e rémes ma.

lata! hamarosan elijeszté egy különös öltözetű vitéz, aki majdnem hogy ajtóstul rohant a szobába. Kuruca -üveg volt a fején, nsgy fehér labanca köpönyeg takarta testét ; a képe olyan volt, mint valami tiseuöteszteudü-. leánvzóé, de a hangja, mikor megszólalt, erős, szépen esengő férfihang volt. — Ez-e a Kocsi professsor portáját — kérdi? katonai állási.a vágva magát. A tiszteletei úr meghajolva bemutatkozott a vitéznek : — Kocsi Bálint, vitézséged szolgája. Most már a vitéz, is levette süvegét és mélyen meghajolt az. Osl férliu elölt. — Csínom Palkó, Pottyan apó leregdiákja vagyok. Csajág kapitány, li itt ván generális adjutánsa, küldi ezt a kis levelecsk.'t. Abban a kis levecskében pedig, amit a diák átnyújtott Bálint urnák, semmi egvéb nem vaU. c-ak ennyi : „Elek, jövök ! Láizló." Hanem hát e/. éppen elég is volt annak a három aggódó, reszkető léleknek. Persze azért egv és más apróságot nem ártott volna tudni Lászlóról, addig is, atnig megérkezik. Meg ii ostromolták kérdé-okkel a diákot. — Hát csakugyan jón, igazán jön '! . . . — E- kapitány már, kapitánv '! . . . Hanem a diák sgysserrs csak elsápadt, megtántorodott s fejéhez kapva odahauvalloll a tiszteié les ur oreg karos székébe. — Szent Isten, vér! — sikoltott föl Katóka, megpillantva a diák homlokán átszivárgó piros, erecskét.