Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-11-24

(külsői cseled évenként 120 fillért kötele* S Segély-lai 1871. évi I.ll. t.-ez. teljesen eltörölte I testi pénztár javára a köaaégi elöljáróság utján meg- I büntetést. fizetni. Miután a mull évi összeírás alkalmávalI Ki vdi a testi fenyítésnek a feltalálója, ki egyes közegek nem megfelelően jártak el, • miután közasempontből is kívánatos, hogy a balesel biz­tosi táa minél szélesebb rétegekre terjesztessék ki, a miniszter most valamenyi alispánt a következőkről i igen regi tájékoztatta: I. Figyelemmel az 1876: XIII. t. ez. .">;». ás 64. §§-ira, gazdaaági ikülsőj oselédeknek tekin­tendők mindazok, akik kizárólag vagy főleg gaz­daaági munka teljesítésére fogadtattak fel cseléde­kül. (Tehát, ba egy gazdaaági cseléd mellékesen szer/eit először kellemetlen testi érzé-t embertár­sának, azt már csak a mindent tudd Gondviselés u Ihatna meg. Annyi tény, hogy a testi bántás etű, hiszen a régi egyptomiak ia ütöt­ték a rabszolgát, a obinaiak és as arabok is meg­torlási eszközöl használlak a verést, a spártaiak korbácsoláasal akarták a testei edzeni, az akaratot azilárditani. Ma más a felfogásunk, azonban a testi büntetés még é| két liehen : az iskolában esak szór\ ínvuaan találkozunk vele, de a családban a háztartásban is teljesített munkát, az összeírásba Inairyon elterjedt, tel veendő. I „A gazdaság" kifejezés alatt nemcsak a mezőgazdaság, hanem az őstermelés és a gazdsági mellékiparok minden ága értendők. (Az összeírásba tehát felveendő nemoaak a béres, tanyás, kocsis, hanem ('elveendő a gulyás, kanász, tohones, vin­ozellér, erdővéd, vadőr, balász, kertész, bognár stb.) S. A cseled gazdasági oselédi mivoltának eldöntésénél a gazda főfoglalkozása közömbös. (Tehát nemosak annak cselédje gazdasági cseléd, akinek magának főfoglalkozása a gazdálkodás, ha­nem gazdasági ose lód az is, a ki pl. tanító vagy orvos szolgálatában teljesít gazdaaági munkát). 4. A cseléd neme és életkora, továbbá bogy tanyán, majorban, külső birtokon, vagy a közaég belterületén áll-e alkalmazásban, nem befolyásolja a gazdasági oselédi minőségét, valamint az sem, hogy bére egész esztendőre van-e megállapítva vagy csak havonkint B hogy kapu élelmezést a gazdátéd vagy sem. Az. ütés, veres mintegy ösztöne az. embernek, melynek különösen haragjában enged, némelyik összes végtagjaival badonász ingerült állapotában. Már a piczi gyermeknek is jár a kicsi kacsója,ha valami bo-zantja, üt a csöpp kezével és rugda­lódzik a parányi lábával A nagyobb gyermek is megveri a másikat, de ez mar félig a felnőttet utánozza; amint a mama megveri a kis leányt, ugy veri az meg a babaiad. A verés szörnyen megalázó az emberre, a végrehajtás pedig kegyetlen és nevetséges. Mert kit lehet megütni, anélkül, hogy az illető magát veszedelemnek kitegye"/ - A fejletlen gyermeket csak. Már most gondoljuk el, mily nagyfokú BZÍV­telenaég, meggondolatlanság van abban, aki a gyermek gyenge testét sanyargatja. Az ütés kínozza az izmokat, fájdalmasan ingerli a/, idege­ket, megrázza az. agyvelőt, bántja a csontokat. Olyan azánalmaa az. a kisirt szemű, kipirult areau gyermek, aki már nem sir ugyan, az BTOSa azon­ban még RZOmorU a testi tájdalom — és rozig­nácziótóL A testi fenyités barbár szokás, kis bár mint­egj összeforrott az emberrel, az előrehaladott XX. [századnak aal minden eszközzel ki kellene küszö­bölnie a esaládből is. TANÜGY. A testi fenyités a családban. Valahányszor testi fenyítékről hallok, mind­annyiszor a spanyol inkviziczió, a közép-kor kegyet- A gyermeknevelés a nő kezében van, ö lensége jut az eszembe. Mily iszonyú lelketlenségItapasztalja kösvetetlenül a kiesi ember csintalan­kellett ahhoz, mikor ütötték, éhestették, kínozták I ságát, pajkosságát, kisebb-nagyobb hibáját, mind­az amúgy is szenvedő testet. Azt mondja aIamellett igen sajnos, hogv az asszony sokkid krónika, bog] még Nagy Frigyessel i- éreztetteIhamarabb ráüt a gyermekre, mint a férfin. Miért Szeszélyes, kegyetlen apja, bogy, ba faj a test, I van ez".' — .Mert a férfin gondolkodik s az esze a lélek is ssenved. No de bál' Istennek '. - - irányítja a szivét a gyermek büntetésénél. annyi érvet é- okot hozott tél annak a bizotiyi­lá-áia. hogy I ),zso kapitulálni volt kényleien. Délután azután dobogó szivvel, de még mindig kétkedő gondolatokkal lépte át Juliskáék lakásának küszöbét. Ott minden a régi volt. A piros szekták, a nefelejtsaaemü lobéliák, a büszke rózsák nmet ia mosolyogva tekintettek rá, még a Bajé kutya is farkcsóválva üdvözölte, mint régebben, mikor jogász korában ebben a házban mindennapos vendég voll. Kop igására egy esengé hang felelt • 0 belépve maga előtt látta B leányt. Deseő, Juliska! hangzott egyszerre, azután pár pillanatig szótlanul nézték egymáat. Oh a Szerelem oly gazdag érzelemben ,.. 1 iy ssegény szavakban. Pár pillanatig boldog Volt DeZBŐ nagyon, de azután ismét felütötte lejéi lelkében a tél lé ken v-ég, bálba nem szeret már s a viszontlátás c-ak azért kedves neki, meri régen nem látta - e-ak pillanatig tártéi, mulandó öröm az. a bájos leány arezán. A kétkedés győzött a szerelem teleit meghajtva magát, mosolyogva monda: — Nagyon óhajtottam látni Juliaka kisasszony, é- Erdős 1.lemér i- megkért, hogy mentsem ki öt, mivel ma nem leheli tiszteletéi, sürgős ügyei el­utazni ké.-ztehk. Azonban bttCSUÜd VÖslctét általain küldi e levélke állal. Igy szólt és átadta Juliskának a levelet, asemel azonban fürkéasőleg vizsgálták a lányka árosát, hegy minő hatá-.-al h-z rája Klemer neve, elutazása és a levele. duliska édes tnosolvlval az ajkán átívelte a levelet és letéve az. asztalra, minden zavar és pirulás nélkül azt felelte, hogy sajnálja Klemért hogy el kellett utaznia I igv nem lehet tanúja a fölöli való öiénnéuek, hogy Dezsőt újra viszont láthatja oly hoaaan idd multán. Vidám eaevegés közt telt el a délután. A mama is látható örömmel fogadta a hazatért DfcZZŐt, hissen már régen egymásnak -/állta a fiatalokat. Az e-t kezdte bontogatni sötét fátyolát, mikor I >ez.ső a búcsúzás gondolt. A délután folyamán meggyőződött, bogy Juliska csakugyan nem változott, Klemer barátja pedig e-ak az. ö kedvéért járt nie oly gyakran és azért fogadták ol szívesen. Ami legjobban meggyőzte, az. az. aaatalon levő és még miiéiig tél­bontatlan levélke volt. Azt gondolta ki ugvanis Klemer, barátjának meggyőzésére, hogy menjen az el JuliskáhoS és jelentse az 0' elutazá-át. Ha duliska szereli Elemért, sajnálkozni fog nagyon és a levert­ség é-zrevebetö lesz rajla, mit Dezső tudni fog mire magyarásni. Azután a leány bizonyosan iparkodni fog a levelet felbontani, hogy az eltávozott kedves búcsúszavait ssemaivel lássa - talán pár könnyet hullnsaon a sorokra. De a levél most is ott fekszik érintetlenül, pedig elég alkalma lett volna a lány­nak, hogy a levelel elolvas-a. duliska a koiivhára is kiment, hogy a vac-ora iránt intézkedjék, de a levélre nem gondolt. Mikor azután másnap Elemérrel együtt újra látogatást lett é« akkor újra meggyőződött, hogy a pletykák ross akaratú rágalmak, akkor már hitt és ma Desaó a legboldogabb vőlegény, aki boldogságát annak a levélnek köszönheti, mely a Juliskáék asztalán felbontatlanul hever. Hogv a testi büntetés majdnem mindén családban otthonos, annak a nők az okai, ók nein elég nemesazivüek, nem elég értelmesek,a hitvesi és anyai hivatás magasztosságát nem ugy fogják lel, ahogy azt az igasi műveltség megkívánná. Némely anya oktalan kónyeztetessél neveli a gyermekét, mindent megenged neki, amit csak kivan, ugv, hogy valóságos kis tyranuos lesz be­lőle, aki teljesen megrontja a ház nyugalmát. Intelligens. •<;rln/ i türelmet energiáé ti megáldott 11 éí nem igy tesz. Más anya meg minden semmiségért megüti a gyermeket. Ez ép oly veszedelmes, mint a kényeztetés. Némely gyermek annyira megszokja a verést, hogy fel sem veszi s nem fél az. anyjától ; a másik elfut s nein mer hazamenni ; a harmadik a veréstől való félelmében hazudik ; a negyedik felesel az anyjával stb. stb. Van aztán olyan gyer­mek is, kitud; lelki fájdalmai okoz. a testi bünte­tés. Egyes gyermekeknél a szó legteljesebb értel­mében jrllrinriinfó. A verést csak a /cycéi/sö szük­ségben, vásott és erkölcstelen gyermekeknél lehet alkalmazni, de ott is nagyon óvatosan : 11c nagyon fájjon a testi büntetés, inkább megszégyenítés legyen. Ne veréssel szerezzen az édes anya tekintélyt, hanem jó BZÍVVel, okossággal, türelemmel, szorga­lommal, lemondással, önfeláldozással, szőval : szere­tettel. Nem kell a jóravaló gyermeket ütni, elég, ha az ujjúnkat felemeljük, erősen ránézünk, szigo­rúan rászólunk, komolyan intjük. Komolyan és kitartással kell a gyermek lelkére hatni és vele szemben következetesen cselekedni. A lelki fáj­dalmaktól is meg lehetne a kiosinyeket többé­kevé-blié kímélni, ha az anyák a férjök gondo­zása mellett a gyermekeik nevelését tűznék ki életök ozéljául. Roppant helytelen szokás az anyának ez a nagyon elterjedt fenyegetése is: „Várj, megmon­dom apádnak, majd megver!" — Klőször is, ket­tős kegyetlenség volna a gyermeket akkor meg­veretni, amikor rég elmúlt a hiba: másodszor, aa anya csak rontja a tekintélyét az. ilyetén kitétel­lel: apát, anyát egyenlően tiszteljen, egyenlően szeressen a gyermek s egyenlően féljen mindket­tőtől, ha nem jől viselte magát. 8 erre csak a művelt anya taníthatja a gyermekét a saját pél­dás egyéniségével. Az apa szempontjából sem kell a l'etiti mondást gyakorolni. A /í nő nem akar­hatja, hogy a férfiú, aki érette a aa egész oealá­déri dolgozik, pihenés helyett boasankodjék, mér­gelődjék a gyermekekkel. Az értelmes és jólelkű nő ugy neveli gyermekeit, hogy az apa gyönyör­ködik bennök, ssórakozik velők. Van elég, fonton nevelési kérdés, melyhez, az apa esze és gondolko­dása kell. Az. ételt soha meg ne vonjuk a gvcrmektöl ; ne is tudja, bogy az. élei büntetés is, jutalom is lehet. Aki éhezik, a saját testét emészti, tehát fáj az éhség. Az éheztetés árt a testnek, árthat a jellemnek. A társadalom alsóbb rétegeiben a férfiak ia sürün verik a gyermekeket, még pedig nagyon, <>tt nem egyszer járja a aádpálosa, szij, korhites. A Szabad-Ejgetem igen nemes feladatot teljesítene, ha megtanítaná a népet arra, hogy nem szabad a gyermekkel kegyetlenkedni. Kötelessége — bÍZ0­ngo* okúknál fogta - a gyermeket fölnevelni, do a teste sanyargatásáhos nincs joga. Amennyire lehet, küszöböljük ki a testi bün­tetést a családból; nemzedékünk am ugv is satuvá, ne gyengitaűk még jobban. Neveljük a gyermeket jószivü, okos, jellemes emberré, de ne a testének szenvedess árán, hanem humánus, az emberi mél­tóságnak megfelelő eszközök által. —r —a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom