Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-10-13
Huszonnyolczadi k év. II szám. 1901. október 13. PAPA LAPOK. Pápa varos hatóságnak es több papai § pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Kiadóhivatal: Goldner« Gyula papirkereskedése, Föté. Előfizetések és hlruetcsl dijak a lap kiadóhivatal á Ii o 1 k B Idén d fi k. megjelenik minden vasárnap Telefon-szám : 41. A lap ara Egész «vre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 3 kor. l'^y.'-J K/.ÍIII .ír.. : il 1 llll. A kÖZegeSZSégÜgy. telennek látnók e czélból. Csak egy pár gyökeredzik. .Mikor sok küzdelem után az Megdöbbentő számot olvasunk a statisztikában : :i folyó iskolai évre a budapesti orvosi fakultásra alig másfél száz medikus iratkozott be. Ha ezzel szemben csak a néhány évvel ezelőtti első éves orvostanhallgatók számát tekintjük, önként jut eszünkbe s kérdés, mi az oka a szám kisebbedésének, mi tartja vissza ifjainkat az orvosi pályától. íme egy kiváló példa arra. bogy a Btatisstika száraz, rideg tudomány ugyan, de korántsem megmosolyogni való. Igen. B számok önmagukban unalmasak, szárazak, de ha a tényekkel okozati összefüggésbe hozzuk, nemcsak érdekesek, de sokszor nagyon is sokat beszélők. Az idei medikusok száma is rendkívüli okokkal és messze kiható következményekkel vau szoros kapcsolatban. Jő ideig aránylag ép az orvosi pálya volt ttjainknak a legkedvesebb, most — agy látszik — a mások keserű tapasztalatain akarván okulni, sokkal kevesebben keresték fel, mint amennyire tényleg szüksége volna a jövőben az országnak. Nem akarunk e sorokkal orvosaink védelmére szolgáló kifakadásokat gyártani jóindulatú részrehajlást is szükségtényre óhajtjuk a nagy közönség figyelmét I orvosnövendék megkapja az oklevelét, csak' terelni, hogy Ítéletét önmaga alkothassa me^ŰhAHMr tapasztalja, hogy az a sok Bzinec Meg il Hogy ifjaink nem a kivánt számban keresik fel az orvosi pályát, azt két körülImenyre vezethetjük vissza; az egyik magáinak az orvosi képzésnek rendszerében, a másik az orvosoknak helyzetében keresendő. Az orvosnövendékeknek már annyiban is roppant hátránya van az. egyetemen a más szakot hallgatók fölött, hogv mellékfoglalkozás Után nem igen láthatnak. A nagy részben gyakorlati előadások annyira lekötik az. orvosnővel) lékek egész idejét, hogy vagy medikusok akarnak lenni és akkor nem jut idejök a mellékfoglalkozásra, vagy kereset után néznek, de akkor tl kell hanyagolniok Bzakjuknak épen a legfontosabb részét, a gyakorlati előállásokat. Hogy az utóbbi sem a leendő orvosra, Bem a közönségre nem kívánatos, azt szükségtelen bizonyítanunk. A gyakorlati tudományt nem lehet könyvből elsajátítani. íS ha ehhez hozzávcszszük, hogv az orvosnövendékek jó része az anyagi gondokkal kénytelen küzdeni, tisztán áll előttünk az egyik ok. amelynek alapján aránylag oly kevesen készülnek az. orvosi pályára. A másik ok az orvosok helyzetében álom. mely az egyetemi évek alatt a fejében zsongott, a valóságban ÍS CSak álomnak maradt. Egy csekély részük — természetesen a vagyonosabb — azután is ott martul a főváros kórházaiban, hogy tapasztalatokat gyűjtsön; a nagyobb rész. azonban megy ki a vidékre, hogy megkezdje a liarezot :i létért való küzdelemért. Meri bogy helyzetük legnagyobb részben nem más, mint a létért való küzdelem, azt az orvosoknak legnagyobb ellensége sem tagadhatja. Ezt a bajt akarta orvosolni a belügyi kormány, mikor ti beteglátogatási dijakat megállapította. Egy csapásra ez sem fogja meggyógyítani a hajt. de hogy rövid idő alatt nagy hatása lesz, bizton remélhetjük. A pálya igy a jelöltekre kecsegtetőbbé válik, a közönség pedig teljesen kész. a gvakorlatban is jártas orvosokra fokozottabb bizalommá] bízza reá életét. Azt biszszük, az. uj rend mindenképen hasznára válik ugy az orvosoknak, mini a közönségnek. IIa a díjszabást szigorúan betartják, az. orvos is megkapja a maga tisztességes honoráriumát, a közönség sem panaszkodhatik, hogy kihasználják. Természetesen, első sorban vagv az egyes betegTARCZA. Budapest, 1901. szeptemberében. Búcsú az agglegénységtcl. il'etőii után.) Adom tudtára mindazoknak. Kiket sorsom tán érdekel. Hogy tiszta Iáikén ó; jéi\dinnek Sűrű, nehéz köd lepte el. Eddig e-ak szerettein, osalódtam Ks irtain róla verseket, Ds ii minap megházosodtam . . . — Kalandok, isten veletek ! — Széii élet a legény! élet Ki még próbálja, tudja jól, Hár ellene a bal-Ítélet S a lányos inainak nyelve szól. KB rOSSSSt mondani télöle Majd ezután sem engedek, Ds mégse kérek már belőle . . . — Kalandok, islen vélek ! mik Egy ttttörö magyar zenotudís. — A „l'iii'iii Lapot* 1 eredeti tnrez.ija. — Megszokott jelenség az emberek között, hogy -a fölfedezek, az. első útmutatók nevére mihamar a feledés fátyla borai. Azok, kik valamely azelőtt ismeretlen avagy e-ak járatlan területen kijelölik az utat, akik azt először megtapossák, hogv aa utánok jövőknek munkáját megkönnyítsék, őket i-mereteik, tudásíik elöhhrevitelére segítsék, gyámolítsák, - hamar le. törnek az emberek látókörének színpadáról. — Jönnek helvökbe az ..óriások", kik pedig szinté elenyésznek a régi ,törpék" hitének egy-egy -ugarában. Abban az időben, mikor* a Nemzeti Bzinházal megnyitják, tehát ! s ;is hau, kezdődik a magyar seoe fellendülése. A már eddig is hires esigányprímások után, mint aminők Boka András, Boka Károly, Itömbi Marosi voltak, uj szereplők, uj erők következnek. Az DO-SS évekbe e»ik ez a fordulat. A msgyar költéssel és irodalom emelkedésével együtt emelkedik a magyar zene Í-. S, emheöltő jelenség, hogv a magyar dslírodslom SgésSSB különválik a hangszeres zenétől. Qeniália naturalisták után tanult, művelt magyar zenészek folytatják a meg kezdeti munkálatokat, likkor találkozunk Ábrányi (Ichiiaii U5 őrsikor Qlx^J <** 1 ŐI.IKOI rTf^J újonnan ninlaklloil Hungária-kávéházban az Első Mosonyi Hadastyán-egylel zenekara li II II : i «• i s «• II I <• — Útszélen is öröm a rózsa. De esak útszéli mégis az: A háaaa lét se puszta próza s az. anyós-élez se mind igaz. Véget vetek a dalidéinak S ma házi lantot pengetek Házi sapkában — Anikónak . . . — Kalandok, isten veletek ! — .Mert nem lesz már nekem kalandom, Legfölebb ágy elvétve tán, Ha majd üdülni megy galambom S magamra hagy nyár derekán. De arról most még nem beszélek, S akkor majd nem beszélhetek . . . Isten veled, regényes élet ! (íalambok I isten veletek ! Irta Ellenjegyezte : Heves/ tntkÓ tele-ég. Láttak : Nyíregyházán ii/v. Rlszdorfcr Jánosné anyósok. O/v, Zempléni irpád térj. Tallyan Imre) Vndrásné
