Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-09-08
Kiadóhivatal: lioldberg Gyula pap -kereskedése, K-tElőfizetések és hirdetési di|?.k a lap ki a il ó Ii i v a I a I .i h o i k IÍ i <i c n i <) k. Mezőgazdák Pápán. A Veszprém megyei Gazdasági Egyesület folyó hő 10-én városunkban tartja közgyűlését. Örömmel üdvözöljük a gazdasági egyesületnek azt a határozatát, amelylyel gyűlése helyéül Pápái tűzte ki, üdvözöljük nem csupán azért a megtiszteltetésért, amely e határozatból városunkra háramlik, de főleg azért, mivel reméljük, hogy a megyei gazdasági egyesület rendszeresíteni fogja a téudorgyülf'stk intézményét s felváltva, megyénk különböző városaiban és községeiben fogja ezentúl gyűlését tartani. A vándorgyűlések alkalmat adnak a különböző vidéken uralkodó gazdasági viszonyok közvetlen szemlélésére, alkalmat adnak a különböző szükségletek, törekvések, vágyak megismerése. Viszont felébresztik a központól távolabb laké) gazdákban is az összetartozóság, a közös érdek érzetét. A érdek felismeréséből önként folyik a közös együttműködés SZÜkségén< k felismerése. ebből pedig az trók tömörülése B mindaz ti jó. mit az. erők egyesítése, nagy erőkifejtéséből várni übet és várni kell. Veszpreo» megyében a mezőgazdák ügyelt meglehetősen el volt hanyagolva a nem régen i iimlt időkben. A megyei gazdasági égve- i Kogjelenik minden vasainap Telefon-szám: 41 ilet inkább csuk tenyészett, mini őlt, papai gazdasági egyesület pétiig B lilcgakulás stádiumán sem baladl tul. E)z nem maradhat i^ v, ezen változtatni »11 ! Földmivelési kormányunk, mióta Darányi I annak élén, oly ii<iv->-. czélludatos muiiSsságot fejt ki, amelyről csuk a legnagyobb, ismerés hangján lehel szólni. Ezután tehál ni a kormányon mullk, ha annak muköse nem termi meg a kellő gyümölcsöket. Ha a múltban voltuk panaszok, ímeek az elhagyatottságról beszéltek, ha 'Itak feljajdulások, amelyek a kormány zéketleiiscgéről szóltak, ugy mi szívesen ismerjük, hogy azok a panaszok alaposak, feljajdulások megokollak voltak. Ma azonban egészen más a helyzet. földmivelési kormány ismeri, el *m t'i, éltányolja azt a nagyfontosságot, amely llajdonsága a mezőgazdaságnak egy oly rrikultur államban, mint Magyarország: a kormány elnöke pedig nyíltan kijelentette, »gv a külön/H 1 * termelési ágak érdekei nem hétnek egymással elentétesek, s hogy egyik rmelési ágai a másik vorá-ára nem lehrt, •m >zitl"t<l tlŐHuben részesíteni. A kijelen* B, a közel mull tapasztalataival együtt, ég biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy mezőgazdaság min lesz ezcnttil mostoha A lap ara Bgéttévrc 12kor., félévre k-,r. ne(rye<téYrt .'ikor. RerM «•..in, ;'.*> hu. gyermek s ennek érdekei! nein fogják mi erségeaen elnyomni mád érdtkek istápolása •/.óljából. A kormánykörökben tehát megvan i ji» száudék a mezőgazdaság felsegélyezétéré, moal már a mezőgazdákon a tor, saját erdeküknek önmaguk által való való felkarolása ra. En !sen hiszszük, megvagyunk győződve, liogy a veszprémmegyei gazdasági egyesület •rc/.i feladatának, czéljának fontosságát, bogy neg i> tudja kellőképen válogatni a/, eszközöket, amelyek segítségével feladatát megoldhatja, czélját elérheti. Biszszük, megvagyunk győződve, hogy i veszprémmegyei gazdasági egyesülőt rá fog épni a/ ernyedetlen munkásság ösvényére, íiogy tevékenységét összekapcsolja a kornáiiy működésével, hogy egyesíteni fogja imgrában a/, eaész vármegye frazduközön•égét, a/, aprói embereket épen ugy, mint a nagyokat, hogy virág/óivá fogja lenni Veszprémvármegye mezőgazdaságát. Ezt a hitünket, meggyőződésünket íein a futóhomokra raktuk Ír. hanem rá telyeztük azokra a kiváló, ügybuzgó, minien közczélérl lelkesedni és tenni tudó fériakra. kik jelenleg a gazdasági egyesületiek vezér emberei, rá helyeztük tapintatos izerencnés kezű elnökére. TÁRCZA. Ünnepi hangok. 0 Felsége I. Ferenci József dicsőségesen uralkodó Ívunk 1901. évi szeptemberi veszprémmegyei magát gátasa alkalmára irta : Nairj l.ajo», izent-antalfai B\. It Nyíljatok, nyíljatok késői virágok, Fonjatok koszorúi izép hajadon lányok ; Merre jár hasánkusk diósé i nagy királya; Áradjon illatár diadalutjára. Hervaeztó <>'«/. távozz, erdő, ligel /< •!< 1 lilj A izamünkbol hulló siirii örőraköny tül; Zöld levélfüzérek hadd hirdessék itten: „E hű m''|i körébe, Felség, húzott latéul" Vándorló madárkák várjatok, várjatok, Melegebb tájakra még el ne isálljatok, Előbb elbűvölőu egy himnusz! zengjetek, Méltói a nagy naphoz i aztán ugy raenjetel Bzóljatók harangok ünnepélyei hangon, Haraugzugái nyomán hé fohász fakadjon, Buagó imádságunk Égre aaért szálljon: .Lengjen ezer ál<lás a j" « nagy királyon!" Ragyogj napsugara tündöklőn az égen, A Im-égnek tüze kebleinkben égjen, Sienl esküvel valljuk: „K^é- iv.M elmúlhat, De hűsegünk napja le nem alkonyulhal !•* Szelíd isellé ssárnyán lásslók lobogjatok, Tanuljatok tOlQnk igaz hódolatot, Szent a király neve, flutte meghajtunk, IIa kell: védelmében vértünk ét meghalunk] Magasítói ünnep van messze nagy vidéken, Lelkei ajkainkon megsendül az .éljen", Bliveinkbol kitör a/, öröm, ti hála: .Áldott a magyarok dicsé i nagy királya!* Az én kis Ivlarisk-m! — A „Pápai Lapok* tárcsája, — III II' \iiiant len. A Kérelemnek annj iféleváriáetiojál ösmerjük, nnyisaor énekelték már meg a tavaszi poéták >lili hiiián. Hogy zengi el az. egyik, mily édeaen másik, lii-zen unos-tintig vagyunk mar veink. B bál hiába, írni oaak kell, • ea olyan szükséglet, lint a miné a mindennapi kenyér. Nem tudom, hisz' éa is voltam valamikor atal, érettem nem egyaser, bogy hál mozog a tivnek oaufoll fogalom, vagy micsoda is voll az, ...•..('..',, ,.\.,.iv,.ii t:ín ei/é'^-el. vnizv érzékiesléggel még johlrnn körvonalozhatnék. De lia't nem tudom, ez sohasem voll ez a valami, az a magas/t"- érzés, amit a fentebb emiitett, i'_ r eii l is/telt nigvlakaszt'í, alkalmi poéták és • tava-/ troubadorjai már annyiszor megénekeltek, SaerintQk • werelem olyan magasztos, profán szemmel el nem érhető érzelem, • melyei érezni lehet, de megírni nem, ino de hiaaen ennek bizonyltáaára elegendő), ha veraezetfiket elolvassuk.) De mégis li< >try olvassunk, mi mindent 11 n m kével 11/ ember ha szerelmes, gondolkodóba ejt, ha még oly optimisták is vagyunk szerelem dolgában. Nun tagadom találkoztam az életben elég asszonynyal, leánynyal, kivel szívesebben társalogtam, mint a másikkal, a kivel inkább töltöttem rl délutánjaimat, vagy flirteltem keresztül egy liv lookot, de hál én istenem, ez még mindig nem az az érxée, a mire oly garral ráfogják, hogy lélekemelő, nemesitő, idvezitő. Meri ha elhagytam a társaságukat, iga/ hálásan emlékeztem a kellemesen eltöltött néhány perezre, de egyéb, mélyebb érzés nem maradi a nyomukban. Hirdettem is, hogy a szerelem, nem létező valami, csak a poéták korcaazQlötte, s bár rám e/alnlt a/ élet számtalan példája, peseairoiatának maradtam, bár amúgy a/ életben a legnagyobb idealisták aloeatályának számát szaporítom
