Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-23

PÁPAI LAPOK. 3. Az elnök röviden vázolta a mozgalom oéljál a közölte a gyűléssel n tordai biaottaágnak la­punkban iamertetett memorandumát. A gyűlés többek felszólalása után elvileg hozzájárult :» tordai bizotteág ismert javaslataim/. é„ elhatározta, bogy dr, Hegedül Lóránt orsz, képviselőhöz, ki eddigi politikai működése alatt ia mint a hivatalnoki kar jogoa érdekeinek isié­iként jelentkezett, aki parlamenti beszédjében éppen SS állami tisztviselők mizériáinak ecseteié­foglalkozott, egy kérvényt fog intézni, mely­,, izerkeastésévnl a jegyzői bizta meg. Minthogy pedig az állami tiaztviselők köve­telményei és sérelmei különböző természetűek s cnak egyinínyu szanálása lehetetlen, a nagy­gyűlés egy azflkebbkörfl végrehajtd bizottaágot alakított saját kebeléből, mely Harmoi Zoltán in­• hii.kkel élén, az egyes konkrét kívánalmak szövegeséeén és felterjesztésen munkálkodjék. I végrehajtd bizottság tagjai közé az egyes állami hivatalok egy-egy tagja tartozik. Midőn még kimondták, hogy B megalaku­, a tordai testvér-bizottságot átiratban érte­.. a gyűlés az elnök éltetésével véget ért. + A tordai bizottság ujabban a következő I \ elet bocsátotta ki I Ha vissza tekintünk az elmúlt napok esemé­,', — arról gyóZÓdönk meg, bogy az. állami -e'.ok helyzetének javítása érdekében kezde­tett törekvés nem volt hiábavaló munka, mert a i izgalom eszméje az ország minden vonalán visz­;i.i talált ! Ai oszágos felhivás buzdító szava — nem volt ,-/iában elhangzott szó ; mert felébresztette a ina­!-el6k köreit általában és a vett javaslat értei­•••ár addig számos megalakított intéző bízott­• lé.-éről kapott értesítések és csatlakozási ltokból, — de kiváltkép a .magyar sajtó" 'éréi oly melegen nyilatkozott jóakaró támogatás­tapasztaljuk, — hogy megindított moz­ink nemcsak országos jellegűvé vált, de a tiszt­i kérdés oly beható tárgyalással hozatott fel­re, hogy az elől ma már sem az intéző körök, törvényhozás ki nem térhetnek ! Az. összes állami tisztviselők nevében a ma­ii képviselőházhoz benyújtott kérvényünk, és a I nyho/.ás minden egyes tagjához intézett kerül­ik által, annyira napirendre tereltük a kérdést. Egyszer aztán felállt egy tizpercben a kath od­rára és a kővetkezőket harsogta szét as osztálynak: — 1. Az osztálytársnőnk ezentúl minden órára '' lóg jönni; 2. ha valamiért nevet, az. vagy azért van, inert a tanárok viccet mondtak neki, vagy azért, BN il ti nem tudtok semmit és ő lepipál bennete­ket. Na! Ezeket aztán elmesélte nekem, mikor úgy belefáradtunk konjugált átmérőkbe, polárisukba a képszéletek atyaflaágának fejtegetésébe és jókat kacagtunk éretlen társainkon. Mert mi már érettek voltunk az érettségi előtt is, — azúrt lettünk sek mind a ketten. Lrettségi után alig tudtunk megválni az inté­zettől, mindennap bezarándokoltunk, hallgattuk az •hh osztályok vizsgáit, irtunk találkozási szerződést, elintézték a közös fénykép ügyet, diskuráltunk a tanárokkal, — és örültünk magunknak. Egysser fölvetettük a kérdést, hogy hát mik vagyunk mi mosUW? Es valósággal gondolkozóba ejtett bennünket. — Hát érettek ! — I >e az. semmi ' — Hát akkor iiiagy. kir. áll. semmik! — Nem igaz, - szól az én tanulótársatn, — '"in vagyunk semmik, nem semmik . . . — Hát? hogy a tisztviselők ügyét, mely most - igazán első rangú országos érdek — tovább elodázni nem lehet ! Megindított országos inuzgalmunk soha idő­szerűbb nem volt, mint most I Az eddig megkísér­lett és nénidig sikertelen maradt partikuláris CSOport­mozgalmak hivei is beláthatták, hogy c-ak egyetértő akarattal és egyesült erővel lehet kifejezésre juttatni az o-s/e- állami tisztviselők érdekét érintő igaz Agyunk kérő szavát! Erről tesz. tanúságot az ország különböző ré­szeiben megnyilatkozott egyértelmű tevékenység ; — ezt bizonyítja — az a lelkes érdeklődés, mely által az. intéző bizottságok alakulnak — és azok élére — minden szakból - - olyan hivatalnokok állanak, — akik mint : törvényszéki elnök, birák járásbirák, pénzügyigazgatók, srdómsstarek, tanfelügyelők, — és más hason rangú állásban levők, férfias bátorsággal — igyekeznek támogatni a mindnyájunk közö* érdekét ! Üúnli-I Itinyad, llékés, lle-ztercze, I>éés, DÍCSŐ­Szent-Márton, Fogarae, Kassa, Kolozsvár, Lőcse, N -\ árad, .Nagy-Szehen, Pápa, Rima-Szombat,Sopron, Sümeg, Szeged, Szilágvt'seb. Topánfalva, és a többi más városok bejelentett lawtlakozása szolgáljon kö­követésre méltó például, almi nőm azt tekintették, hogy az ország melyik részéből támad az. eszme, hanem átérezvén a felhivás szózatát, testvéri kebel­lel sorakoztak küzdeni a tisztviselői kar igazáért! De ne is tulajdonítsunk érdemeket ss nagyobb­nak, se kiaebbnek, mert a dolog mindannyiunk kö­zös érdeke, szolgáljuk ez ügyet egyenlő joggal és kötelességgel ! Mindannyian agyformán érezzük az. átélt szen­vedések, csalódások és a reménytelenség poharának CSUrdultíg teli telt keserűségét : tömörüljünk tehát Bgy egésszé és ügy adjunk kifejezést jogos és mél­tányos kívánalmainknak ! Ily értelemben küldöttük szét a f. évi május 21-én kiadott országos felhívásunkat és ily értelem­ben kérjük most az országban alkalmazott ö-s/es ál­latni tisztviselők egyetemét, hogy ne kicsinyelje senki a mozgalom helyeit és tényezőit, hanem siessen azokban résztvenni, — mert soha jobbkor nem teszi, mint most! Részünkről, ahogy eddig, ügy ezután is nem fogunk kímélni sem fáradságot, sem anyagi áldozatot és szivesen adjuk tudtára az összes tisztviselő kar­társainknak, hogy előttünk csak egy cél lebeg: —• az egésznek érdeke! Ezért bocsátottuk ki felhívásainkat; ezért folya­— Határérték ! . . . — Hahaha! Limes! Igaza van! Nos, belőled igazán ki nem fogy a matematika. Tehát határérték! Ha az érettségi előtti kor határtalanul közeledik a nullához, az érettségi utáni kor is határtalanul közeledik a nullához, akkor, ha van egy határérték, ez a határérték : az érettség. Hát nem isteni egy dolog ez a matézis? „Börtönéből szabadul a lelkem, IIa a számaik végtelenjét látom! . . Es aztán beiratkozunk az egyetemre, lessz. ott matematika elég, mert halál: Mit nekem, te litteratúrának Poésissal vadregényes tája! . . . A matézis puszta sik vidékin < >tt vagyok honn, ott az. én világom! Szegény PetőfiI Ha tudnád, mivé tettem köl­teményedet I De ne haragudjál rám ezért. A ma­tézis közepébe is a te képedet foglalom és a te szellemed nem fogja engedni, hogy lelkem olfásul­jon a művészi szép iránt. Most pedig hadd jöj|ön az. édes nyugalom! . . . modtiink — az egész, nevében -- a képviselőházhoz, mint il törvényhozás testületéhez ; - és ezért in­téstünk egye. kérvényeket a törvényhozókhoz addig is, inig az ÖSSSSZ választókerületekből — valamennyi kérvény — a maga képviselőjének kezéhez juthat. Kérve kérjük tehát kartájainkat, igyekezze­nek, hogy a/, intéző bizottságok szervezésével miha­marább kérvényüket megküldhes-ék a maguk éi de­ines képviselőjükhöz! Midőn ezen felhívásunk által ujabb jelét adjuk tevékenységünknek, szükségesnek tartjuk azt is jelezni, miszerint a .Magyar köztisztviselők orsz. szövetsége" részéről, honnan a legmelegebb és leghathatósabb tá­mogatást vártuk -- a megindított mozgalomról csak helyeslő tudomást vettek, de csatlakozásukat nem jelezték és támogatásukról nem biztosítottak. Még nagyobb sajnálattal vettük annak meglepő hírét, — hogy a nevezett (>rszágos szövetség, — éppen most, mikor a tisztviselők helyzetének javítása érdekében megindított mozgalom országszerte olvan bátor el­határozással és olyan nemes küzdelemmel kezdett nagy arányokban terjedni, egy hitelbank létesítését indította meg és a koraiány figyelmét azzal kívánja magára terelni, hogy egy milliót kér segély adomá­nyul, azt hozván fel érvül, hogy ezzel a tisztviselők helyzetén segíteni akar s ezzel talán elodázná a fize­tésnek ez idő szerint való rendezését. Bármikor, csak most nem volt helyén való ilyen hitelműveleti tervezettel előhozakodni és azzal zavarni az országos mozgalom menetét. Készünkről bár sajnálattal, de kénytelenek vagyunk tiltakozni az ilyen és minden más természetű olyan törekvés ellen, mely nem az összes tisztviselői kar érdekét van hivatva felölelni és támogatni! Azért arra is kérjük a tisztviselők köreit, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni holmi kecsegtető bitelszévetkezéai ígéretekkel ; mert nem a kóloaönműveletektől várjuk mi helyzetünk javítá­sét, hanem a magyar törvényhozás által alkotandó azon szentesített törvénytől, mely a magyar állami tisztviselők fizetésének végleges rendezését és a szol­gálati szabályzat életbeléptetését fogja biztosítani ! Tartsunk össze és értsünk egyet tisztolt kar­társak ! Ks igaz ügyünk elintézését várjuk a magyar törvényhozóktól és bisaunk azok humanitásában és jogérzetében ! T0LLHKGG1 IL. Az örök világosság. Alig múlik el hét, hogy városunk tanácsa ujabb ajánlatokat ne kapna világításunk újjáalakí­tása iránt. Esek az ajánlatok, melyek közül a fon­tosabbakat és komolyabbakat lapunk útján a közön­ség is ismeri immár, állítólag garmadában hevernek a polgármesteri hivatalban és szó van arról is, hogy új hivatalt kell szervezni a világítási ajánlatok keze­lésére. A világítás kérdésének komoly megoldásaként merült föl a/, a szándék i*, hogy egyelőre magukkal az ajánlatokkal kellene világítani városunkat, mág­lyát gyújtván azokból a város különböző helyein, de erről B tervről szintén le kellett mondani, mert tűzoltóink nagy jubiláris ünnepségre készülnek s nem volna helyén való, ha ilyenkor éjjeli tüzesetek­kel zavartatnék a derék egyesület nyugalma. Városunk atyái hiába törték az egymás fejét, a különböző ajánlatok késett mindeddig nem tud­tak olvan mogállapodá-ra jutni, amely valamelyikük­nek a fején találta volna a szöget. Nekünk azonban, amint az a modern technika vívmányai szerint s az. új kor igényeinek megfelelően berendezett ujságttOl illik, határozott tudomásunk van róla, hogv a jövő héten olvan ajánlat érkezik városunk tanácsához, amely ajánlat úgy Olosóság, mint fényesség dolgában fölülmúlja az. összes eddigi ajánlatokat. Kz az ajánlat, melyet lapunk egy megboldo­gult barátja révén sikerült megszereznünk, így hangzik :

Next

/
Oldalképek
Tartalom