Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-09

Az áll. tisztviselők fizetésrendezése. A néhol életviszonyok immár étére állították r/t a kérdést i«. Nt'in térbet ki es államliatalotn ennek megoldása alul és pedig sürgős megoldása alul. Az állami tiszt viselők anyagi helyzetének gyökeres javítása oly közérdek, mellyel komolyan és mulasstbatlanul foglalkoznia k«-l 1 az államhatalomnak. A bürokratikus államnak halasztkatlan kötelessége, hogy hivatalnokainak a tiaateaaégea megélhetését bistosítsa. Nem nésbeti el, bogy Magyarország <•/ intelligens középosztálya tovább is sínylődjék éa a mindennapi élet súlyos gondjai alatt nyögjön. Nein nézheti <d annál kevésbé, mert bármily nebéa viszonyok között is, a magyar tisztviselői kar Demosak megtelelt hűségesen es odaadással kötelmeinek, de ritka lemondással és türelemmel viselte el eddigi mellőzését a jobb jövő reményében. Mindaz, amit eddig az állam tett tisztviselőiért, édes kevés. As a lassú processzus, mely a ranglétrán vald előbaladásban mutatkozik, nagyon későn javíthat, ba ugyan javít, a tisztviselői helyzetén. Későn javíthat, mert míg a tiaztviselő oly fizetéshez juthat, hogy ebből tisztességesen megélhetne, addig annyi adöoaágba keveredik, hogy soha ebből ki nem lábol. Ba kénytelen adósságot csinálni, mert a/ állam érdeke, tekintélye megkívánja, hogy tisztességesen ruházkodjék, lakása megfelelő legyen állasához, gyermekeit szintén ne járassa rongyosan s ha lehet, ne koplaljon. Ks a/ állam tisztviselőinek még hírből sem volna szabad, hogy ismerjék a koplalást, mert aki dolgozik, annak, hogy a munkát bírhassa. bogy kötelességeinek megtelelhessen, első tölteteié a jó táplálkozás. S szégyenszemre, de ki kell. hogy mondjuk, begy BZ állami tisztviselői karnak kivált azon rés/o, amely a kezdet nehézségeivel küzd, valóban nem messze áll attól, hogy éhezzék, de bizonyos, b«>gv silányul táplálkozik. Isten őrizzen attól, ha az a tisztviselő esaládoa s több gyermekkel megáldott apa • ba betegség éri akár őt, akár családját. Ili mindazt a nyomort, azt a mindennapi küzdelmet leírnánk ide, tahin el sem hinné senki, hiszen a hivatalnokoknak rendes fizetése van. Igen, rendes fizetése van, de cifra nyomorúság van hozzá kötve élihez a paránvi „rendes" fizetéshez. .lut az államnak mindig, mindenkor és minden célra pénze. Épülnek as állami épületek, paloták. Fény, gasdagaág, pompa lépten-nyomon lm ebben nyilatkozik az állam hatalma s az. idegen, ha ide téved hozzánk, ebbe a tejjel-mézzel megáldott országba, látni fogja a lényt, a pompát s bizonyára jól e.sik a szivünknek, ha majd olvassuk valamely külföldi nagy lap hasábjain, hogy Magyarországon nincs semmi hiány, gazdag, mert vannak ténye- iskolái, nagyszerű országháza, ssebbnél-ssebfa középületei, lótenyésztése pe«Üg felülmúlhatatlan, félmillió* apaméne bővelkedik a jó, a tápláló zabban stb. stb., de hogy a tanítók rongyosak, a fényes épületekben dolgozó tisztviselők ebesnek, arról persze az a nagy lap nem szólhat, mert e/t nem mutogatják meg annak a bizonyos idegennek. Nem gúnyolódni akarunk, mert jód tudjuk, hogy a kultúrában, a művészetben éa minden másban lépést kell tartanunk más művelt nem/etekkel, de ha áldosni tudunk mindezekre, kell, hogy az állam tórrast találjon ahhoz is, hogy saját tisztviselőit a modern élet, a haladás kívánta helyzetbe juttathassa. Itt is tartson lépést a magyar állam a többi müveit államokkal. Ha száz téren tud magának módot tercinteni, hogy hátra m; marad-' jon, akkor ez legyen a százegyedik, melyre módot okvetlenül találnia kell. Ki merjük mondani, hogy az. ipar és kereskedelem fellendülését is várjuk az állami tisztviselők anyagi helyzetének javításától, IIa a tisztviselőnek olyan fizetése van, hogy abból tisztességesen megélhet, akkor nem szorul hitelre, készpénz/el fizet és ami IVÍ, a hazai ipart és kereskedelmet támogatja. A kereskedő és iparos is könnyebben jut pénzhez; nagyobb a forgalom, több a munka és könnyebben fizeti az adót, ami pedig ismét az állam kasszájába jut. Az állami tisztviselők nagy száma e/t kétségtelenné teszi. A mostani kormány, melynek jelssavs i a i"g és iga/ság és amely már sok téren javítani igyekezett és javított is, bizonyára fog találni és kell, hogy találjon modus vivendit, hogv annak a nagy és intelligens statusnak, mely az állani mozgató kerekeinek gondozója és pedig bű gondozója, a/ állami tisztviselő karnak helyzetén sürgősen és gyökeresen javítson. Kz nemcsak közérdek, nemcsak magának az államnak érdeke, de hazafias kötelessége is a kormánynak. Kzt a kérdést napirenden kell tartani és hisszük, bogy a hazafias sajtó mindenütt rokonszenvvel lógja felkarolni ezt az ügyet, mert bíss egy intelligens és minden részében magyar társadalmi osztálynak as elzülléstől vald megmentése mindnyájunk érdeke. Tanítók gyűlése. Folyó hó 1-én tartotta a Veszprémvármegyei Alt. Tanftó-egyeefllel ez. idei közgyűlését Pápán, az. áll. tanítóképző intézet helyiségében. A tagok az. érdekes gyűlésre úgy városunkból, mint a vármegyéből szép számmal jelentek meg. A gyűlésen jelen volt a vármegye buzgó tanfelügyelője /''/'/' Sándor, a vendégek sorában pedig ott láttuk dr. Antal Géza theol. tanári és Tar Gyula fohlm. isk. igazgatót is. Nevezett napon, reggeli 8 órakor, választmányi tanácskozás előzte meg a közgyűlést, amely ezt előkészítette. Maga a közgyűlés '.• órakor kezdődött s az elnök : Kardhordó László tképző int. tanár szép beszéddel nyitotta meg Az emberis'g történetében - igy szólt — gyakran újult meg a küzdelem idealizmus és realizmua köz.ott. Forrongott a szív, a lélek az emberekben. Kereste a lázongó emberi lélek a megnyugvást és nem találta sehol. Nagy idők történeti határjelzői e korok. 1> ha vizsgáljuk a mai embert, azt tapasztaljuk, hogv az ö szivében is hiányzik a béke. I gy látjuk, hogy az idealizmus és realizmus régi harca ismét felújult. Vájjon melyiknek győzelmét segítsük elő'.' <'sak az. idealizmus az, amely az embereket minden korban nagv elhatározásokra esteitekre lelkesítette. Magvar tanítók ! oltsuk az ifjú nemzedék lelkébe a hitet, moly távol áll a felekezeti gyülölségtŐl s csepegtessük gyermekeink szivébe az önzetlen hazafiaságot, mely megtanítja őket : mikép kell nemzeti ideálokért tűrni, szenvedni és cselekedniI A nagy tetszéssel fogadott lelkes megnyitó után Ligdrt Mihály felolvasta titkári jelentését, melyből örömmel láttuk, hogy a fiatal egyesület szépen virágzik és egyre fejlődik. Az idén is több taggal gyarapodott. I'r. Kőről Endrének, e lapok tanárszerkesztőjének az egyesületbe való belépésé: a gyűlés éléiiK tetszéssel fogadta. S$ép Lipót veszprémi tanító (alelnök) érdekes előadást tartott a tanítói nyugdíjtörvényről s annak revíziójáról. Kívánta, hogy a 4(1 szolgálati év 35-re, az. előléptetéseknél levonatni szokott "><)''á pedig 25-re szállítassék le. Kzzel szemben hajlandó a 2%-oa Éa irtam itt e bus magányban, én. . . . Szép os/i nap volt. A letartott tájon A csillog,', dér leple szerteszét . . . Ks sáppadi lombjuk a mint hullott fájón ; Veh ni zokogtak a vadgesztenyék. ..Nem, nem halunk meg: álom a halál csak, Lesz még levél B száraz, bús galyon Bal siittogá a hervadó virágnak. Bat rattogá a lengő fuvalom . .. s legmélyebb búmra itt e méla csöndben, Vigaszt itt leltem, itt a völgy ölén S itt hullatom ki most utolsó könnyem S utolsó rózsám' itt szakítom én. líús Sasi nap-fény ul a messze tájon, Mint haldokló arcán a gyenge pír. A sárga lombok hulldogálnak fájón ; Az oszi szellő sír, zokogva sír . . . BusOUgó lelkem andalogva méláz Hulló virágon, sáppadi avaron . . . Isten veled te régi, pUUtuIÓ ház, l'ogad utolsó liúcsusóhajom. i segléá) Baader« A kadét. — A „1'tijnit Wupák* eredeti tárcája. — Irta. Pá) Namlnr. 1. . . . Kjlél felé a tiszt urakon, valiimounyin erőt voltok B színe., hangulatok, káprázatok és lag* loljobb esak abban külön bős tak már egymástól, bogy ngykük vörösnek, a másikak nanuiciszinünek, a harmadikak kéknek látta a világot. Kz. alatt a világ alatt pedig a kis vidéki kávéházat kell érteni, amelyet egv ideig az ezred tisztikara bojkottált, kiadták Ugyanis az ordre du bataillet, hogy abba a kávéházba, amelybe civilek is járnak, tiszt nem teszi be a lábát. Oka ennek a szigorú parancsnak az volt, hogy az ezredes i'ir felesége és a polgármestemé valamin összekülönböztek agy jótékonysági bálon. Mi lehetett ennek a legtermészetesebb következménye f Az, hogy az ezred tisztjeinek nem volt szabad ezentúl civilek köaé menniök, tehát a kávéházba sem. Hangsúlyozni kell ezt az a-t, mert a városkának nem volt több kávéháza, ígv tehát a tisitek egész délutánokon át azzal mulatták magukat, hogy kaszárnyaviziteket tartottak a legénység rémületére, vagy pedig u tiszti étkezőkben ásítoztak. Mikor azután kellő formában elégtételt kapott az ez.rsdenné, egyszerre becsületes ember lett a polgár is, aminek nem annyira a polgárság örült, mint inkább a tisztikar, hogv, hála istennek, lehnt ismét hol agyonütni a délutánokat, nz. átkozottul unalma* Cdtéket. Sajátságos, h így az asredsa urnák éa a tí*zickuok ez a jó véleménye a polgárságról első sorban abban inert kifejezést az immár békés napokban, hogy nap nap után óriási dozsöléiek folytak a kávéházban, úgv, bogj a kávés buzgón imádkozott azért, hadd legyenek csak ötféle, konfliktusok, annál édesebb a kibékülés s — annál több konyakot, meg pezsgői fogyasztanak a tiszt urak a kibékülés örömére. . . A negyedik tásslóalj potrohos parancsnoka, Sehl alezredes vitte a szót : No ha holnap sem lesz velünk ő excellenciája megelégedve, akkor soha. Egy kis tömzsi fiatalember, valami tiszteletbeli vármegyei harmadik aljegyző vágott közbe: — Miért éppen most alezredes úr I Az ital ügy látszik azt eredményezte az. alezredesben, hogy kezdett egyszerre őszinteségi rohamokban szenvedni : — Mondja, aljegyző ur, Bgy-S tudja, hogy két hónapig nem jártunk kávéházba '.' — Tudom. — Nos, mit gondol, mit tettunk az alatt nz idő alatt '! — Azt már nem tudom. M ie! mar kitört az alezredesből az. őszinteségi roham : Hát vérig szekáltuk a legénységet. A civilek meg az idó-ehh tisztek lehetetlenül részeg mosollyal feloltok erre a beszédre, egv vilb>g,'> szemű kin kadét, akintik alig pelyhedozett még az álla, nyugtalanul kezdett köhécselni. Kz. még józan volt. Az. alezredes egyszerre filozofálni kezdett s a kadét kőhéoaeléséből arra a megdönthetetlen meggyőződésre jutott, hogy a kadét szemtelenkedett. — Kadét, mit akar jelenteni a köhécsel ése-d ? — Alezredes úr alássan kérem, semmit. . . — I gy látszik még mindig nem BSOktad meg az uniformist . . . — Alezredes úr. . . — Semmi beszéd . . . Nem szerettem és nem szeretem nz önkéntesekből lett tiszteket, még kevésbé s kávéházi asztal mellett komolykodó gvorekoket . . . — De... — ( send ! Megmondom ! Osond csakugyan lett, még pedig kínos. A civilek nem igen értették, miért fortyant fel egyszerre az alezredes, mikor a szegény kis kadet sommit sem vételt, a ti-/iek pedig nem is törték rajta a fejüket.