Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-26

l'ÁI'Al LAPOK. 1901. május 26. szerű tanácsadó, közvetítő és ellenőrző közeg minden exekutiv hatalom nélkül a felekezeti iskolákban. Az állami iskoláknál sok minden tőle függ, Kar ott is több hatalmuk lehelne. Megyénkben pedig alig van néhány állami iskola, mert az iskolák mind a felekezetek kezében vannak és ezt jó tudni, valamint az is. hogy a tanfelügyelők minő szerepet játszhatnak a megyében. Reám nem szorult a tanfelügyeié, bogy megvédjem, de a eikk rejtett tendein-iája ellen kell, bogy sikra szálljon minden tanítói. .Mielőtt a lelkészek" és tanítok elleni vádról szólnék, lássuk a magyaroBÍtandökat. Veszprémmegye közepén vastagon húzódik át a németség, Egy-egy nagyobb tahi körül 5-6 kisebb terül el. A nagyobb községben még esak megjárja, mert van lelkésze, rendesen jegyzője, néhány tanítója, esetleg több-kevesebb iparosa és kereskedője, kik a magyarság elővédéi, egymásnak támogatói lehetnek a fáradságoa munkában. Nem így a kisebb községekben. Ott a tanítói; pastor, praetor és praeooptor egy személyben. Az Írástudóik száma kevés, 4 -6, legtöbbször még a bíró sem tud többet, mint a nevét leírni. \ nép szegény, negyedrésze Amerikában van. Másik negyede itthon van ugyan, de már megfordult ő is ott. Tessék az. ilyen néppel beszélni. A magyar haza semmi előttük, a magyar szó vörös posstó, melynek ballatára dühbe jönnek. Az amerikai tapasztalatok és élmények forrongnak elméjükben l ha kell, megvadulnak tőle és — lázongnak. Menjen be eikkiró a pápai azolgabírói hivatalba és kérdezze meg: igaz-e, bogy iktatójuk minden 10-14. száma a jákőiakkal foglalkozik, akik valóságos prototípuaai az élhetetlen svábságnuk. Vagy nem tud róla, hogv mult évben, Mindszent-napján véresre verték Bakony-Szent-Királyon Egyed .1. tanítót, esak azért, inert egy magyar éneket is énekelt nekik a templomban. Vagy kérdezze meg magát a kir. tanfelügyelet, nem a magyar szt) miatt van-e o nála a legtöbb panasz a tanítók ellen. A sváb büszke arra, hogv nyelve világnyelv, erre megtanították Amerikában, n magyar pedig semmi, mert még a katonaságnál sem használják. Erre tessék a cikkírónak argumentálni! . . . Van egy más baj is. Ezekben a nyomorúságos lityi-lityi falucskákban a tanítói fizetések rendszerbe hozatala és államsegélye* kiegészítése előtt hirinondó sem volt képesített tanítók). Aki tudott közülük énekelni, Írni és olvasni, lett a sobulmsister. Ks ez így ment I89S Példákkal, fájdalom, eléggel szolgálhatok 1 Hon magyarosítson az olyan egyén, tudatlan oípéssb takácsból és [Öldmívesből lett tanító, ki maga ie tud néhány szórnál többet magyarul. Pedig ez volt. Csak néhány év óta vannak oklevi tanítóik. Ámde csodát ezek sem tehetnek. l-Y-i tente. A statisztikai adatok értéke csak theoretiku* lehet, attól nem kell sokat várni. A lelkész bizonyosan többet tennének, ba tehetnének, kezük kötve van. Végül a pápai hetivásárokról is ajánl valamit eikkiró figyelmébe. En is voltam fül- • a szemtanúja annak, bogy a pápai közönség, nép>eg, német szóival tudakozódott az. eladat bevitt dolgokról. Csak nem telel az a jámb sváb magyarul, bs nyelvén kérdik tőle: hogy turó kilója és a csirke párjai Mit szól ebhez cikkiró?! Ks ezt nem et szer, hanem mindig megfigyelheti, esak tes~ megpróbálni és aztán a dolog ódiumát n nyakába varrió, akiket jobban megillet, mint . örökösen agyonabalygatott lelkészeket és tanítóka Ran Dénes. Színház. Tavaszi szezonunk végére bajlik. .Még es egypárszor gördül tel a függöny, bogy a szinp festett világát, tarka alakjait, az élet vidám i komor mását láthassuk és aztán utoljára hull alá, elnémul a szinbáz s jön a nyár — rusztikus öri meivel . . . Nos, mielőtt a rusztikus gyönyörűségek ide csakugyan megérkeznék, adjuk át magunkat művészi élvezetnek. A rövid időt, smig még re delkezésünkre áll, használjuk fel jól, látogassu buzgón a színházat : magunknak kellemes órák:: szerzünk s másrészt viszont egy jóravaló, neue buzgalma művészgárdának megadjuk a módo bogy jó emlékkel távozzék körünkből. A jövő hét műsora — melyet lapunk mi helyén közlünk — több érdekes darab szinreh 2. És a nők? Hol vannak a magyar nők? ÍI világhírű honleányok? Az egri bős asszonyok, a Petényiek, a Zrínyi Ilonák unokái ma a cicomás divatok aranybálványai körül tolonganak. Vonzza Okel még ma is a jótékonyság, kivált ha hallal, szerepléssel kötik össze; egy-egy bangosabb jelszóra lengetik még ma is a himes kendőt; de ki meri tagadni, hogv a magyar nők többé nem állanak babonás erejű tündétekül a nemzeti munka csatasorában'.' /Kisebb nemzetek asszonyait csodálva látjuk, mint Lobogtatják a zászlót. De ha itthon nézünk körül, piros pünkösd napján, szinte akaratlanul kitör szivünkhői a fohász, hogV bár avatná a Szentlélek leszálló lángnyelvek alakjában ismét a magyarság apostolává az irodalmat é.s bár változnék a magyar mik kehlén a viruló pünkösdi rózsa nemzeti kokárdává ! A nemzet legjobbjai szívszorongva várják ezt a szép pünkösdi ró/sát. _ „. Visszhang a Bakonyból. A Pápai Lapok f. évi 18. számának vezéreikké .A magyarság ügye" adja a tollat kezembe, bogy, mint érdekelt fél, én is hozzászóljak a dologhoz. Tanító vagyok egy Isten háta mögötti faluban, bent a Bakony mélyén. Híveim németek ajkukra és érzelmükre né/ve egyaránt. Kelletnek mintegy ötszázan; vallásuk katbolikus, mint egyátalán a veaaprémmegyi sváboké. A cikknek valamennyi passzusát aláírom. l!n is mondom, bogy a magvarság ügye igen roszszul áll, állítom azt is, bogy a magyarosodásnak más tempóban kellene haladnia, de határozottan Óváal emelek az ellen, mintha a tanfelügyelők, lelkészek és tanítók nem törödömsége miatt volna az ügy. Tudja-e cikkiró, ki a tanfelügyelő és minő annak hatásköre? Ami a táivanélküli miniszter a kormányban, ai a tanfelügyelő a megyében. EgyI'edig az öreg Severin nem szereti, bogy a kapitány a gárdisták ruháját hordja, a mikor már úgy is vége van annak az egész kínos emléknek. Mannaads nem birta elhinni, hogy ennek végének kell lenni. Egész lelkével OSÜgött annak a tényövezte alaknak emlékén, beleélte már magát abba a OSOdás bűvkörbe, amely mindenkit megigézett, aki csak közelébe jutott. Nem is a Severin hiu barátai hozták őt ide, hanem a gaseognei virágok-virága: Severin Marie. Ott jártak a kertben, a virágzó fák egymásra borulva, mintegy betakarták a kapitány tórgós fővegét, c-ak leniniéi, fekete baja látszott, melynek gyönyört ellentéte volt Marie aranyszőke haja. A leány magas, erősen kifejlett nő volt, szenvedélyesen néző szemekkel. Csupán egy évvel volt fiatalabb Martiiandenál. .Mindkettő fellobbanó, szenvedélyes s ami Marmandenál szenvedélyes rajongás volt, Mariénál SMszélybe csapott át. Ma éppen végtelen szeszélyes volt. A kapitányt, ki a gárda hősei kőzött nőtt fel, hoss/autolia a -"\í selypes beszédű' urli. Kzt Marie jól tudta és éppen evvel szította a kapitány forrongó dühét. Hiába akart Marinaiul jövőjükről -zólni, gúnyos nevetést kapott válaszul. - Tudja-e, Mannande, hogy nem lett volna kár, ba minden gárdatisstst elküldtek volna Elba«zigetere ? — Miért, Marie? — Mert akkor szeretnék a neje lenne imádómnak, mikor az mint gárdista-vezér tér haza ! A kapitánynak egy pillanatra fejébe tolult a vér, de aztán úgy vette észre, mintha a hegyek mögül ismét emelkednék az üstökös. Lehajlott a vékony, kis, fehér ujjakhoz és ajkához vonta ; — Marie, nem sokára visssatérünk, Bfl is Elbán megyek. S a balzsamos nyári éjben vágtatva haladt Sgy gárda tiszt Avignon felé, kinek lelke elvesztett két ideált : a hőst s a nőt, de bizott, hogy mindkettőt meg fogja találni. Alig hullott egy pár sárga levél a Caroline futó habjaiba, alig volt az udvaroncoknak ideje sgy pár selyemcipőt elviselni, mikor a zúgó tenger felöl megérkezett egy férfi, ki csak azt mondta az eltogatására küldött gárdaezrednek : — I'.n vagyok a császártok ! S a gárda erre inenydörögvo kiáltá az egész, bámuló Kur.'.pának fülébe : -- Vi ve l'empereur! S a nép, mely az üstököst buliéi útjában átokkal kisérte, most újra megrészegült a dicsőség emlékének mámorától s büszkeségtől remegő kebellel nézte a marsallok felújuló korát. Nyíltak az. almafák a Caroline völgyében, mikor Mannande kapitány elment keresni a hulló OSilIsgok útját és sárga levél között ragyogott a verőfény az erdőn, mikor Marmande, mint a kék-ku-z.ái ok ezredese megfúvatta a hazai domb tetején az. indulót s a Severin-kastély falai remegve verték visSN a trombiták harsogását. Mannande a kastélv előtt megállította c-e, tait, melyekkel előre vágtatott s egyedül ment be kert jól ismert utaira. A falevelekkel borított úton jött eléje Mai oldalán egy rózsás vicointtal. Marmande boldog ment hozzá : — Marie, hallja a riadót ? ! Nem Klba stá üzöttje, hanem mint a császár ezredese jöttem él vis«za ! Marie szótlanul nyújtotta feléje kezét rámutatva a vicomtra : — Férjem! Mannande villámgyors mozdulattal nyúlt széles huszár-kardjához, mikor a no pillantásával találk •Ott nézése. Marie a nőknek avval a büszke, hideg néz sével tekintett reá, amivel azok az erős lelkű nők tudnak nézni, kik Mkükhől gyűlölik azt, kit őrülten tu Inának szeretni, ha elég gyengék lennének meghajolni, vagv elég erősek makacsságukat legyőzni Mannande leengedte karját. A vicoiute rémülten nézett a villogó szemé férfira, ki öt úgy látszik egy ütésével mog tudná semmisíteni. Azután mosolyogva fordult Mannande hozzá, mintha semmi sem tortént volna: — Megbocsát vicoiute, kissé megkéstem Elba szigetén. De azért nem le-zünk ellenségek. Ti-/ jeim fáradtak, mi- lakóhely nincs a közelben, remélem, nem uz. ki minket pár é.ráig.