Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-05-12

11 uszonm olcadik óv. szam. 1901. május 12. PÁPAI LAPOK Papa \aros hatóimnak éa több pápai, a papa-\Idékl egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőset- Jókai M<>r utca 86fl Kiadóhivatal: Qoldberfj Qyula papirkereskedése, Főtér, Telefon-szám: 41. felelős saerkesstő: 1 »i K <"»U <>s l . NDR B. Főmunkatárs: Dr. W KI.'l'.N E ll SÁNDOR Előfizetések es hirdetést dijak a l a p kiadóhivat a I á h o /. k ül den d 6 k. A lap ara Eféaa évre ISkOT.i félévre ti kor., negyedévre .'J kor. BSJJTM »•..in .HM .> oll. A magyarság ügye. Aggodalommal vegyes bizakodással tekintünk unnak ÍI nagy muukáuak eredménye elé, mely must (olyik az országos statisztikai hivatalban. Az a rengeteg számláló-lap, iiu'llvt'l a mult év végén az egész országol aj o S D elárasztották, most van feldolgozás alatt és nem sok idő kerül bele, amikor az ország tízéves haladásának számbeli bizonyítékai előttünk fognak heverni. Hogy Bzámban gyarapodtunk, az már az eddig nyilvánosságra jutott adatokból is kiviláglott. A magyar fajnak, az egész nemzetnek számbeli gyarapodása — sokfajta mesterséges elnyomás ellenére — örvendetes képet tüntet fel. Nincs kétség benne, hogy a művelődés éa közgazdaság terén is rohamosan haladt előre az ország; s hogy az ezekre vonatkozó adatok az általánosan ismert tényt számokkal fogják igazolni. Nem is a s/áni szerinti, a művelődés, a gazdasági téren való haladás gondolata kelt bennünk minden bizalmunk mellett aggodalmat is, de azok az adatok, melyek a magyarság ügyének állapotáról vannak hivatva tanúságot tenni. Haladt-e s ha igen, mily mértékben a magyarság ügye az utolsó évtizedben ? Az ország mely részéhen mily mértékben észlelhető ez a haladás".' Meg van-e a remény arra, hogy a magyarság ügye a közel jövőben oly mérvű lendületet vesz, hogy az egységes, egynyelvű állam eszméjét nem fogják hiú soviniszta ábrándnak tartani. '.' Közelebbről érdekel bennünket a magyarság erősbödésének mértéke saját vármegyénkben. Nem tartunk ugyanis azokkal, kik a nagyobb tömegben együtt élő idegen nemzetiségek tüzzel-vassal való megmagyarítását tartják a magyarság terjesztésében az első feladatnak. Hitünk és meggyőződésünk, hogy el-ő sorban a kisebb csoportokban élő idegen nyelvű magyar állampolgárokat, azokat, kik szigetekként élnek az őket körülvevő magyarság tengerében, kell nemcsak érzésben, de ennek az érzésnek dokumentumakép nyelvben is magyarrá tenni. Itt Pápán magyar városban vagyunk. De ügyeljük meg és halljuk meg csak egyegy hetivásár alkalmából az ékes sváb dialektust, melyet a közvetlen közelünkben levő falvakból jóvők beszélnek. Igen, Bpecialiter a mi vármegyénk magyarosodásának adatait várjuk érthető érdeklődéssel és izgalommal. Amit közvetlen tapasztalatból tudunk, az. nem jót -ejtet velünk, vajha a számok megdöntenék aggodalmainkat! Közvetlen tapasztalatról szóltunk, hadd említsünk meg még egy közvetlen tapasztalatot. Figyelemmel kisérjük évek óta a vármegyei közigazgatási bizottságban felolvasásra kerülő tanfelügyelői jelentéseket. Szólnak ezek sok minden pedagógiai és financiális dolgokról, szám van bennük rendesen rengeteg, de hiába váltuk, hogy caak egyszer is szó essék róla, mit tett mim! eredménnyel működött a népncvelésnek e megyében első őre a magvarság ügyéhen. Mit látott, mit tapasztalt falurólfalura jártában? Hogy fedte meg a tanítót, hogy kérte meg a papot, hogy lelkesített, hogy dolgozott 8 magyar nyelv érdekében? Es végezetül van-e valami eredményt annak, ha valami tortént a szent ügy érdekében? . . . Nem régi, csak pár évtizedes annak az akciónak a múltja, amelyet a soviniszta politika folytat. Ks nem. egy. a magyar ig ügyét szivén hordó férfitól hallottunk olyasféle nyilatkozatot, hogy hi'i-z év előtt jóformán több magyar SZÓ hangzott a Bakony falvaiban, mint ma. Hadd jöjjenek hát azok a statisztikai adatok s hadd lás-uk világosan a magyarság ügyének jelenlegi képét vármegyénkben. De legyen bár ez a kép kedvezőbb is, mint aminőnek a közvetlen szemlélő látja, nekünk meggyőződésünk marad, hogy az. arra hivatott tényezőknek többet lehet és többel kell a magyarság, a magyar nyelv terjesztése terén tenni, mint amennyit most tesznek. TÁKCA. Visszatérve. KI messze, messze — feledni a multat Hol ismeretlen róna, völgy orom; s ha maghalok — a kínok vándoráról — Ts'e tudja senki, ki volt agykoron : Repültem miut egy rabmadár repül, ha Pelnvil előtte az. unott kalit : Kopár bércekről — düa völgyekre laállra Pihenni hitt az illatos csalit. (>tt — hol a viráuy hervadáat nem ismer. Kékebb az ég, a csillag fényesebb, Bslsssmot hord a bereknek t'uvalma, Megenyhül a kín, gyógyul tán a seb : (>tt — hol a tenger méla mormolása Kö/.t álmodik egy-egy rózsás -ziget ; Ott: oda vágytam, vlvém magammal Gyógyítani ezt a beteg taivet Midőn először megláttam a tengeri, — Szent áhilat szállotta meg -/ívem — Melynek csodás fenségü orgonáján Az. latén ujja sohasem pihen : Ki egyszer hallá, többé nem felejti, A kordja átrezg szivén és agyon, Meri e hangokban, mely ai árt betölti — Együtt mélység és magasság vagyon. Ohl szép e tenger: midén kél a hajnal Ks bíbor ajka rá csőkot lehel ; Felnyílik az ég szeplőtlen azúrja, Mint egy órjási liliom kehely . . . Vagy, ha villogó villámoatorával Csattogva csattog az Istenharag : S a fehér tajtékká korbácsolt hulláin A sötét felhők méhébe harap. Ks szép, midőn e fellázadt titánok Kifáradt harca már legyőzve lett ; S ti szelíd béke képe — - a szivárvány Hidat von a nagy mindenség felett. A kék vizeknek felszálló ködéhói Előtűnik a zászlós revü part i Amelynek ingói árbocerdejébe Hajónk -- vitorláit feszítve — tart. De lelkem - ez a fájó, sebzett lélek Pihenni - sehol, soha nem tudott: Habár pazar kincstárait kitárja Egymás után kelet, dél é- nyugot. Kitompul, fásul bolygó útja közben — Megszállja ón súlyával a kötény ! S a régi seb . . . ah, ismét, újra vérz.'k Fel-felsajog, bármiként kötösöm, A monte Maggiore hüs/ke orma, Az. égbe nyüló havas Alpe-ek, A lagunáknak márvány palotái, — Avagy útirányt bárhová veszek — Mind, mind elveszti bűvölő varázsát, Ha alt a vándor szellőt hallgatom : Mely rólad suttog, titkaid regéli. Te vissza hívó tündér : Palaton ! < sak vissza . . . vissza: mint izzó /-arattok liget a honvágy későn és kora : Hiába gyöngyöli a ssámóssi nektár, Hiába Ciprus lángolói bora! . . . A pálma erdők árnyas ligetében Hiába Csattog a dalos madár: Lelkem csak visssa-viMsa-viaaaavágyik Ssárnyaszegetten, összetörve már, . . , F.s Tissas tértem elhagyott basámba, Hol bölcsöm fája sarjadt egykoron ; Nem kérve mást, csupán egy sírhelyet, mely Keblére zárja szendergő' porom. Meri kong az óra !sínét indulóra — S érzem, tudom, hogy ez út végtelen, Ahonnét — — többé nincsen visssatérés, Feloldódik az alkotó, «lein. A lélek - - mint az. illat a virágról Elssáll, kitudja merre és hova '.' I A sziv : nem érez, és az agy ; nem e-zmél ; Csak álmodik ... - nem ébred tel soha . . . - Borulj rám sírnak c-eudes, néma éje! . . . Ringasd álomra meggyötöri ssJvem Melyben - a szen\e.désok vándorának Fájdalma megStün, kínja elpihen. >"c>« Lajos A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül «'lismrrt kellemes izti t e r m é s z e t e 8 = hasim jtoszer :=