Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-21

11 iiszoimyolcadik év. szám. 1901 április 21 PÁPAI LAPOK Papa várna hatosadnak es több pápai, i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai M..r utca B66. Kiadóhivatal: ttoldberg Gyula papirkereskedése, Köt. r. Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : 1 »f. K<"> RÖ8 I : NDRI Kömnnkatárs: Ur. W RI.T.N Kit SÁMmi;. Előfizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara Kféss évre J'J kor., félévre (i kor . ne •. edéVTS .'t kor. y.izy*'** -,r.,iti ára ; t. » lill. Előre. Mint a mesének hőse, ki a/ egyszer elszalasztott szerencséi többé nem tudja fel­találni a dús lakomák helyett, melyekel élvezhetett volna, mások asztalának mor­zsáival kénytelen megelégedni, ügy van váró.-unk. Panaszkodtunk nem ok nélkül nem is egyszer panaszkodtunk a multak liiliája miatt, kárhoztattuk minden alkalom­mal azok könnyelműségét, kik régi és nagy forgalommal biró városunknak a nagv vas­utak hálózatában nem biztosították azt a helyet, mit megérdemeli volna, de a panasz, a kárhoztatás, az elvesztettnek visszasirása mind késő és meddő dolog, — a lakomát saját hibánkból elszalasztottuk, — nézzünk a morzsák után! Nézzünk ;i morzsák után I igen ám, dt' mikor a kicsinek oly nehéz megszerezni a kicsit, mikor a kicsiuek könyörögnie kell ott, ahol :i nagy követelhet. Viszás helyzet ez bizony, de némileg már bele­szoktunk és ha gyakorlat teszi a mestert, akkor mi maholnap mesterek leszünk. Szemünk kiélesedett, látjuk, ami meg csak készülőben van és kezüuk megügyesedetl a morzsák után való kapkodásban A város jelenlegi vezetősége különösen éber szemmel őrködik leletté, hogy ne szalasszunk el semmit, ami számunkra megszerezhető. Ennek köszönhető, hoav kisebb-nagyobb intézmények létesülnek vá­rosunk Kan, amelyek hivatva vannak arra. hogy a gazdasági téren erőszakos mester­kedéssel megakasztott fejlődésünket haté­konyan előmozdítsák. A felsőbb fórumok­ról, kiket e tekintetben a döntés joga illet meg. szintén csak a legnagyobb elismerés­sel emlékezhetünk meg. Kérnünk kell Ugyan, de a kérésnek eredménye is szokott lenni. \ árosunk gazdasági fejlődésének tevé­keny előmozdítóját látjuk azonkívül főkép országos képviselőnkben, aki teljes tudatá­ban hátramaradottságunknak, lelkes és tett* erős buzgalommal igyekszik pótolni azt, amit mi magunk a múltban elmulasztottunk. Ismételjük, a nagy mulasztásokat csak kicsinvenként leltet helyrepótolni. Mi :i városok rohamos előrehaladásának korsza­kában vaskalapot véve fejünkbe, ültünk a versenypályán kívül. Ma e korszak letűn­tével esak irigykedve nézhetünk a nagy, a tehetős, a viruló szomszédokra. kik kellő időben gondoskodtak :t maguk gazda­sági jóvoltáról, nekünk pedig csendes rezignáció mellett bele kell törődnünk a lassú, de hiztos fejlődés gondolatába. Az a küldöttség, melynek átjárói lapunk más helyén számolunk he. körül­belül az itt elmondottak tudatában ipar­kodott feladatának megtelelni. — Egy húr nem nagyszahásu, de fontos intéz­mény megszerzését vévén célba, a város gazdasági jelentőségét emelni, intellektuális erejét gyarapítani akarta. — A forgalmi főnökség ugyanis lő -20 intelligens csa­liéinak ide betelepülését jelenti, ami — hozzávéve még azt a körülményt, hogv a liánhidai vasút maga is töhb családot hoz ide — méo számbeli erőnk gyarapításával is tiszteletreméltó. IV másrészt figyelemre­méltó egy ily intézmény városunkba tele­pítése azért is, mert hogy ez ismét ujabbat fog vonzani városunkba, az kétségkívüli, annak tudatában van mindenki, aki nagyobb zein­| vidéki városaink életfejlődését kutató 8 i mel nézi. Csak biztató szót, föltételes Ígéretet hoztak nekünk a küldöttség tagjai, de azért mi meglehetünk utjokkal elégedve. — A/t utóvégre senki sem várta, hogy a forgalmi főnökséget tenyerükön hozzák haza. de az bizonyára megtörtént, hogy okosan feltár­ták helyzetünket, hangoztatták kulturális jelentőségünket, ráutaltak hiányainkra s igy bebizonyították életképességünket, mozgé­konyságunkat. S ha erről megvannak győződve a legfelsőbb helyeken, akkor az eredmény kétségtelen, akkor a jövőben biztosan haladunk — előre. TÁRCA. ULYSSES. A JMsV-bÓL Gyűlöllek. Szenvedélyem azt SUgalja, Hogv viaesatérni hozzád nem fogok. Ha gyötretéac kínját megsokalja, Nincs lánc ! mely visszatartsa a rabot. Eltépi azt, habár szivébe fűzték Ke menekül vagy elnyeli a hab; Ulyaaea távozott, habár nem Azték: Kalypso lánca a legsúlyosabb. Miért gyűlöllek? Mert nagyon szerettél. Elhagylak, mint koldus a jódtevöt. A kéjek fogságába eltemettél S már-már feledtem érted a jövÖt. Ébred a honvágy, hív a munka álma. Föl tartóztatnod többi nem lehet, A messzi partról int a honi pálma, — Isten veled ! gyűlölt tflndéraziget. Egy nagy reménység áltatott idáig, Hogy föltalálom egykor földemel; Hogy vagy kihajt a kéklő bérc fokáig A kedvező hullám, vagv eltemet. Minden dicsőség hervadó borostyán, ( -ak egy örökzöld van : mely oti terem. Ilar«ng a tenger. S innen I túl a pariján (>rök dicsőség, muló szerelem. Előtted kétes, céltalan rajongás, IJeteg dicsőség-hajsza, ami — nagv. Illik lehozzad kéj vágy és lemondás, Jelennek élsz te, — nő' vagy, gyenge vagv. |)e engem más eél, más lángok hevítnek. Kevés nekem szépséged birtokul. Vár a jövő. Nem állok értted itt meg: Mindenki más hazában boldogul. Az én hazám a költészet basája, Az én vágyam a művészet, a dal, Szivem az üdv mellől is víssssfájna Parnsssa fele, unt örök hó takar. Kín a gyönyör a néma tulmiléuek : Mit ér a szerelem, ha daltalan ? S ha meg nem hallgatod, mit ér az ének .' Ha elhal szíveden viashsugtalau. A vulkán ormán fonnyadó bokornak S elmémnek sorsa nálad — egy vala. Alatta fúr lávája a pokolnak S kerüli a dalos völgy madara. Igy égett össze lelkem is körödben, így hullatá el mind. n levelét : Csak puszta hőséget talált ssivedben, Mely elszárasztá lombját, gyökerek Isim veled I A null osak édes álom, Megálmodott kincs, — el kóll ve-ztcuúnk. Pölébredénk, a hajnal a haláron, l'j nap virradt, — új célba kezdenünk. Felejts, ha tudsz. A türelem a mának, A teledé- a múltnak gyógyszere ; Távolban, ködben eltörpül a bánat, Mit el nem mosna könnyek tengere . . /.»ni|> t i'|i.nl. Simon úr megtérése. — A ffdpai Lapok tárcája." — Irl.i l.atnpertli l.eza, Porgáofa Simon gróf, a későbbi híres kumc­tábornagv, méltó disze és büszkesége volt a c-á-zári ármádiának. A dúsgazdag Forgácfa Adám országbíró és bányavidéki generális tia huszonhatéve* korában már alezredese lett a hires t'zohor-Pállly huszárez­rednek. Vakmerő huszárjaival a magyar vitézség csodáit művelte a török ellen a kanizsai végeken s bátran nézett farkasszemet a franciával a Kajna mellett. Az ezerhétszázegyedik év elsó napján újévi ajándékul meg is kapta LoopoldlU Császártól a gene­rálisi diplomát Harmincegy e-z.lcndos volt ekkor Simon úr. Dali szép nagyM huszár, amilyent a magyarok istene is csak jókedvében szokott formálni. Délceg termetéhez remekül -iiiutll a szép ékes buaaártábornoki uniformis. Kackiás bajuszát, hogy ha kisodorta) esűst sarkantyúját ha összepengetts . A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kel­leme)! taft tsratéisstsi _____ hnshnjtószer =

Next

/
Oldalképek
Tartalom