Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-21

11 iiszoimyolcadik év. szám. 1901 április 21 PÁPAI LAPOK Papa várna hatosadnak es több pápai, i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai M..r utca B66. Kiadóhivatal: ttoldberg Gyula papirkereskedése, Köt. r. Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : 1 »f. K<"> RÖ8 I : NDRI Kömnnkatárs: Ur. W RI.T.N Kit SÁMmi;. Előfizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara Kféss évre J'J kor., félévre (i kor . ne •. edéVTS .'t kor. y.izy*'** -,r.,iti ára ; t. » lill. Előre. Mint a mesének hőse, ki a/ egyszer elszalasztott szerencséi többé nem tudja feltalálni a dús lakomák helyett, melyekel élvezhetett volna, mások asztalának morzsáival kénytelen megelégedni, ügy van váró.-unk. Panaszkodtunk nem ok nélkül nem is egyszer panaszkodtunk a multak liiliája miatt, kárhoztattuk minden alkalommal azok könnyelműségét, kik régi és nagy forgalommal biró városunknak a nagv vasutak hálózatában nem biztosították azt a helyet, mit megérdemeli volna, de a panasz, a kárhoztatás, az elvesztettnek visszasirása mind késő és meddő dolog, — a lakomát saját hibánkból elszalasztottuk, — nézzünk a morzsák után! Nézzünk ;i morzsák után I igen ám, dt' mikor a kicsinek oly nehéz megszerezni a kicsit, mikor a kicsiuek könyörögnie kell ott, ahol :i nagy követelhet. Viszás helyzet ez bizony, de némileg már beleszoktunk és ha gyakorlat teszi a mestert, akkor mi maholnap mesterek leszünk. Szemünk kiélesedett, látjuk, ami meg csak készülőben van és kezüuk megügyesedetl a morzsák után való kapkodásban A város jelenlegi vezetősége különösen éber szemmel őrködik leletté, hogy ne szalasszunk el semmit, ami számunkra megszerezhető. Ennek köszönhető, hoav kisebb-nagyobb intézmények létesülnek városunk Kan, amelyek hivatva vannak arra. hogy a gazdasági téren erőszakos mesterkedéssel megakasztott fejlődésünket hatékonyan előmozdítsák. A felsőbb fórumokról, kiket e tekintetben a döntés joga illet meg. szintén csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg. Kérnünk kell Ugyan, de a kérésnek eredménye is szokott lenni. \ árosunk gazdasági fejlődésének tevékeny előmozdítóját látjuk azonkívül főkép országos képviselőnkben, aki teljes tudatában hátramaradottságunknak, lelkes és tett* erős buzgalommal igyekszik pótolni azt, amit mi magunk a múltban elmulasztottunk. Ismételjük, a nagy mulasztásokat csak kicsinvenként leltet helyrepótolni. Mi :i városok rohamos előrehaladásának korszakában vaskalapot véve fejünkbe, ültünk a versenypályán kívül. Ma e korszak letűntével esak irigykedve nézhetünk a nagy, a tehetős, a viruló szomszédokra. kik kellő időben gondoskodtak :t maguk gazdasági jóvoltáról, nekünk pedig csendes rezignáció mellett bele kell törődnünk a lassú, de hiztos fejlődés gondolatába. Az a küldöttség, melynek átjárói lapunk más helyén számolunk he. körülbelül az itt elmondottak tudatában iparkodott feladatának megtelelni. — Egy húr nem nagyszahásu, de fontos intézmény megszerzését vévén célba, a város gazdasági jelentőségét emelni, intellektuális erejét gyarapítani akarta. — A forgalmi főnökség ugyanis lő -20 intelligens csaliéinak ide betelepülését jelenti, ami — hozzávéve még azt a körülményt, hogv a liánhidai vasút maga is töhb családot hoz ide — méo számbeli erőnk gyarapításával is tiszteletreméltó. IV másrészt figyelemreméltó egy ily intézmény városunkba telepítése azért is, mert hogy ez ismét ujabbat fog vonzani városunkba, az kétségkívüli, annak tudatában van mindenki, aki nagyobb zein| vidéki városaink életfejlődését kutató 8 i mel nézi. Csak biztató szót, föltételes Ígéretet hoztak nekünk a küldöttség tagjai, de azért mi meglehetünk utjokkal elégedve. — A/t utóvégre senki sem várta, hogy a forgalmi főnökséget tenyerükön hozzák haza. de az bizonyára megtörtént, hogy okosan feltárták helyzetünket, hangoztatták kulturális jelentőségünket, ráutaltak hiányainkra s igy bebizonyították életképességünket, mozgékonyságunkat. S ha erről megvannak győződve a legfelsőbb helyeken, akkor az eredmény kétségtelen, akkor a jövőben biztosan haladunk — előre. TÁRCA. ULYSSES. A JMsV-bÓL Gyűlöllek. Szenvedélyem azt SUgalja, Hogv viaesatérni hozzád nem fogok. Ha gyötretéac kínját megsokalja, Nincs lánc ! mely visszatartsa a rabot. Eltépi azt, habár szivébe fűzték Ke menekül vagy elnyeli a hab; Ulyaaea távozott, habár nem Azték: Kalypso lánca a legsúlyosabb. Miért gyűlöllek? Mert nagyon szerettél. Elhagylak, mint koldus a jódtevöt. A kéjek fogságába eltemettél S már-már feledtem érted a jövÖt. Ébred a honvágy, hív a munka álma. Föl tartóztatnod többi nem lehet, A messzi partról int a honi pálma, — Isten veled ! gyűlölt tflndéraziget. Egy nagy reménység áltatott idáig, Hogy föltalálom egykor földemel; Hogy vagy kihajt a kéklő bérc fokáig A kedvező hullám, vagv eltemet. Minden dicsőség hervadó borostyán, ( -ak egy örökzöld van : mely oti terem. Ilar«ng a tenger. S innen I túl a pariján (>rök dicsőség, muló szerelem. Előtted kétes, céltalan rajongás, IJeteg dicsőség-hajsza, ami — nagv. Illik lehozzad kéj vágy és lemondás, Jelennek élsz te, — nő' vagy, gyenge vagv. |)e engem más eél, más lángok hevítnek. Kevés nekem szépséged birtokul. Vár a jövő. Nem állok értted itt meg: Mindenki más hazában boldogul. Az én hazám a költészet basája, Az én vágyam a művészet, a dal, Szivem az üdv mellől is víssssfájna Parnsssa fele, unt örök hó takar. Kín a gyönyör a néma tulmiléuek : Mit ér a szerelem, ha daltalan ? S ha meg nem hallgatod, mit ér az ének .' Ha elhal szíveden viashsugtalau. A vulkán ormán fonnyadó bokornak S elmémnek sorsa nálad — egy vala. Alatta fúr lávája a pokolnak S kerüli a dalos völgy madara. Igy égett össze lelkem is körödben, így hullatá el mind. n levelét : Csak puszta hőséget talált ssivedben, Mely elszárasztá lombját, gyökerek Isim veled I A null osak édes álom, Megálmodott kincs, — el kóll ve-ztcuúnk. Pölébredénk, a hajnal a haláron, l'j nap virradt, — új célba kezdenünk. Felejts, ha tudsz. A türelem a mának, A teledé- a múltnak gyógyszere ; Távolban, ködben eltörpül a bánat, Mit el nem mosna könnyek tengere . . /.»ni|> t i'|i.nl. Simon úr megtérése. — A ffdpai Lapok tárcája." — Irl.i l.atnpertli l.eza, Porgáofa Simon gróf, a későbbi híres kumctábornagv, méltó disze és büszkesége volt a c-á-zári ármádiának. A dúsgazdag Forgácfa Adám országbíró és bányavidéki generális tia huszonhatéve* korában már alezredese lett a hires t'zohor-Pállly huszárezrednek. Vakmerő huszárjaival a magyar vitézség csodáit művelte a török ellen a kanizsai végeken s bátran nézett farkasszemet a franciával a Kajna mellett. Az ezerhétszázegyedik év elsó napján újévi ajándékul meg is kapta LoopoldlU Császártól a generálisi diplomát Harmincegy e-z.lcndos volt ekkor Simon úr. Dali szép nagyM huszár, amilyent a magyarok istene is csak jókedvében szokott formálni. Délceg termetéhez remekül -iiiutll a szép ékes buaaártábornoki uniformis. Kackiás bajuszát, hogy ha kisodorta) esűst sarkantyúját ha összepengetts . A FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kelleme)! taft tsratéisstsi _____ hnshnjtószer =