Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-03-31

13. szám. 1901. március 31. PÁPAI LAPOK Pápa van»*, hatosadnak es töbh pápai, • pépa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mi>r utca BM. Kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereakedéae, Főtér, Telefon-szám : 41. Felelés szerkesztő : 1 >p. KŐRÖS ENDE E. Főmunkatárs: Iir. WKI.TN KI! s A N DOR. Előfizetések cs hirdetési dijak a lap kiadóhivatal á boa k ü 1 d e n cl 0 k. A lap ara Kjírsz évre 12kor., Félévre 8 kor., negyedévre itkor. KsjTftM M£m .'»I.» : 1. I iill. A m. kir. színművészet. Pápa, mar« ins 80. Húsvét vasárnapján meg kelleti volna kezdődnie állandó színházunkban a színi szezonnak. A társulat azonban, melv a tavaszi szezon betöltésére vállalkozott, valósággal az utolsó percben cserben hagyott bennünket és más városba megy, ahol csalogatóbbak az anyagi siker reményei. Konstatáljuk tehát a tényt, bogy a társulat, mely városunkban éveken keresztül nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi siker örömeit is élvezte, s amely iit meleg pártfogásban részesüli még akkor is, mikor a társulat művészi színvonala ezt a pártfogást néhanapján meg sem érdemelte, ez a társulat most tisztára anyagi érdekből BZÓ nélkül elhagy latinunkét, még pedig annyira sző nélkül, bogy csak egy másik társulat utján szerezhettünk tudomást erről a váratlan fordulat ré>]. Nem volna ez ellen egyetlen szavunk sem. hs a színészetet a közönség is ilyen rideg Üzleti szempontból vizsgálná. A kereskedő, aki a saját anyagi érdekei ellen C8elek8ZÍk, rossz kereskedő, de a színigazgató, akit művészetének gyakorlásában pusztán az. anyagi szempontok vezérelnek, szintén rossz színigazgató. Kijelentjük azonban, hogy nem volna nehéz bennünket ennek az. ellenkezőjéről meggyőzni és készséggel helyet adunk annak a véleménynek is, hogy a színigazgatónak igenis jogában áll a saját üzleti érdekeit megvédelmezni. De amint azután a kereskedőnek nincs joga, de nem is jut eszébe, hogy állami! szubvencióért, vagy a társadalom pártfogásáért esedezzék, éppen (igy nem számíthat ezek egyikére sem a kereskedővé lett színigazgató. A magyar társadalom, valljuk ezt be egyszer nyíltan, különben is .-okit áldozott már a szinművészetért. [gaz, hogy valamikor a magyar nyelvet, a magyar honfiérzések szent tűzét hordozták városról-vámsra a mugyar színészek, de a magyar társadalom nem is volt háládatlan a kiváló szolgálatokkal Bzemben. Valósággal a tenyerén hordoztfl a színészetet, B a vidéki városok szinte a nagyzás lázával építették meg számára a fényes játékházakat, mikor csatornázás és vízvezeték még sz.óha sem kerültek a törvényhatóságokban. Sőt az érdeklődés nem szűnt meg még ma sem, hiszen az egész, télen alig hallottunk egyébről, mint a vidéki Bzinészet országos rendezéséről. Annak az ötletéből, hogy egy országos szülészeti felügyelői állást kellett szervezni, elhatároztatott, hogy a vidéki színészetei rendezni kell. Természetes, hogy ezek után a legnagyobb rendetlenség kapott lábra a vidéki színészet körében és semmi okunk sincs azt hinni, hogy a magy. kir. vidéki BZÍnmfivésZ jobb lessz. mint Thalia eddigi szahad papjai és papnői Nem lehetetlen különben, hogy idővel a színészek is rangfokozatokba kerülnek, tekintetes ós nagy-ágos urak lesznek, sőt egy-két direktor talán miniszteri tanácsosi címei is kap. hogy méltóságos urnák szólfltassék. Mindez azonban nem lógja előbbre vinni a vidéki színészet kissé' megfeneklett ügyét. De előbbre viszi az. a beismerés, hogy a vidéki Színészei ísmél nem teljesít tisztára hazafias küldetést, tehát nem is várhatja mindig és minden körűimén vek kÖZÖtl a társadalom pártfogását Vegyék fontolóra vidéki színészeink, hogy a társadalom érdeklődése irántuk még ébren van, hiszen alig vau vidéki város, amely többet ne foglalkoznék a azinéazet ügyével, mint a várOS iparával, forgalmával vagy egészségügyével, és ne játszák el ezt az. érdeklődést olyan viselkedéssel, amilyenről föntebb kellett megemlékeznünk. A vidéki színészetnek ma i- vannak nemes feladatai, 8 ezek a feladatok főképpen társadalmiak. A mi alakúiéi félben levő. mostanában nagyon viharzó társadalmunkat TÁRCA. Dalolnak . . . I »al< Inuk a fala végen, Az B nóta úgy fáj nékem, < »1 v szomorú, úgy kesereg: p

Beteg az én szivem, beteg. Rólam l essél az a sota . . . Hallgatom már este óta, A szivem is úgy kesereg _S orvosságot rá nem lelek". Vak éj borult a vidékre, Egy csillag se' jött aa égre, Nem tőly már a munka régen „Sem az erdőn, sem a réten", S hallgat* m még egyre, sírva . . . Bánatomról van Bl írva: Fáj a s/ivein s erdőn, réten „Ezer jó fii nem nő nékem." •eágyasssaj Gaazláv, Halálhangok. — A ../'i//'o eredeti tárcája. — Irts Ráhel Béáog. I. \ asnton. Az erdélyi részeken robogott a \nstit, hatalmai éretrste végig s/elte a rónákat, llbegéss olyan volt, mint azoké az állatoké, Lik a római cirkuszok porondján küzdtek a halálharcot, a kazán góZC hatalmas tömeget dobott ki magéból és falta folyton a szenet. Csodáltam a gép erejét, melyhez képest olyan törpék a mi vergődéseink. A kalauz, a szép, széles vállú, -ötét BSetnfl férfi beszélgetett velem, annyi költéssel volt a szavában, annyi erő, hogy irigyeltem tőle. I-teii, ez a gép csábít, magához láncol, tönkre tesz, mikor menni akarok tőle az állomásokon korcsniá/ni, mulatni, akkor rám ragyog a mosdony zöld lámpája, mint egy SSSSOny szeme fénylik, elvakít és én visszamegyek hossá alázatosan. Mi egy ember? Semmi. Mattkor Kolozsvár előtt lehettünk, és a téli éjszakán megvillan a -inén valami fehérség, menyasszonyi fátyol, csak agy pont . . . aztán semmi, ez egv ember, mi az a gépnek, ami bányákat fal tel, ami \i-/i az embereket, vHlámsebességgel idegen világba, ahol mind olyan törpék az emberek, de mégis mások, szebbek, eresebbek, nem ilyen gyengék, mint a magyar. Mennyi boldogság egv ilyen hes/édben ! Imádata a pályának, míg mi kc-erü lélekkel rójuk az élet robotját. Végig haladtain a VOMl folyosóján, telve nz aktív gépezet hatalmának csodálatával, odaérek a vonat végén az ntolsó isakaszhos, amelynek ablakai lürün be voltuk ffiggönyözve, hang ki nem ballatszolt és az ajtóira egv hatalma- orchidea-koSSOtTI volt akasztva, a buja levelű rózsák még údék voltak, de a külső leveliikre mér rárakódott a izén zománca és a gőz fojtó lehetői hullani kesdtek, hervadni, l't van hát ismét velem a halál, szomorú életein hu ki-érője, a hatalmas Zobel finale, mely mindig iséj* jel tépi a törekvésem, a boldogságom rövid peroeit, velem van, ott a -úrú függönyök mögött rejtőzik, misztikái alakja kire szállt, leány leint, fehér tiszta szerelemtől égő leány, akinek virágot, orchidea virégol tűztek a keblére karnevál éjszakáján. Hiába haladt a vas>zörnyeteg tomboló erővel a bérceken, a rónákon, hiába instorgott a kasén {őse, biába közelgett téléin a Mátyás király városa, a régi magyarság könnyelmű fényes birodalma, én OSák azt a kor-dt láttam, amelyben alssik a nagy ,titok*. Hátratekintek, a kalau/. a bátor, a/, er"poéta állt előttem, az arca lépedt, keze reszketett. II. Nándor te szebb rag)'. Mesélnek róla az erdélyi lányok. < »tt Kolosával mellett pici városkában történt a/ eset, annyi bánat vagyon benne, hogy elfelednek pirulni, ha mondják. Annáról szól a történet, akit a ISÜlei, módos f<>! gazdák, el/árva tartottak idegen világtól, bűnös roesi világtól. Kis «zellotöl óvták, városba, a kincses kolozsvári városba •'•dia sem ereszték. Testvére Nándor, volt az ó pajtása ifjú játszótársa, első kacagáséi ö vele kacagta, vele hancúrozott az illatos réten éi mikor a mezei virágok Illatoztak, fl fönt tarka koszorút ; minden örömét ö |..Ie kapta, min-