Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-14

mint hogy hassa át a régi szellem, kisérje a régi siker működésüket! A munkáért pedig, melyet lelkiismeretesen végeznek, a szeretetért, mellyel tanítványaikat elárasztják, kisérje őket Isten áldása! Állás nélkül. Aki fővárosunk társadalmi életének újságai ránt érdeklődik, annak egy jó félesztendeje érdekes kép tárul szeme elé a József-körűt és Salétrom-utca sarkán, a budapesti munkaközvetítő-intézet táján. Százával tolong ott a munkátlan ember s az arra menők legtöbbje meglepetve csóválja a fejét: „Ejnye, ejnye, nem is bitte volna az ember, bogy ennyi munkanélküli munkás van minálunk!" Mert a szociális bajokkal s a társadalmi nyomorral ügy vagyunk mint az egészséges ember a kórral. IIa nem látja, nem is hiszi, bogy van. 8 azt hisszük, hogyha a sarokról elűzzük a koldus-gyereket, azzal megszűnik az utcai koldulás. Pedig tán sok, százszor több ember van ott a nagy, tizkerületü városban, mint hinnők. S míg más államokban többnyire a tanulatlan munka az melyben nagyobb mértékben fordulnak elő hoszszabb ideig munka nélkül álló exisztenciák, addig nálunk az a felette sajnos jelenség mutatkozik, hogy a tanult, sőt a szellemi tanulmányt végzett munkás bujdosik fényes utcáinkon kereset nélkül. Ezek azután nem állhatnak oda a Salétromutca sarkára, nézni a munkaalkalmat jelző fekete táblát, benyújtani változatos szinü kérő lapokat. Többnyire fekete kabátban, cilinderrel járnak körül, nem munka szerződést, de allárondelt állást keresve, megelégedve sokszor száraz kenyeret adó kis írnoki alkalmazással, melyben rendesen fele annyit keres, mint egy közepes gépszerelő vagy nyomdász ; mind megannyi elkeseredett Günther, aki könyörgő hangon kiáltja : „De élni csak kell !*' Egy derék kis munka jelont meg a minap; a cime: „Marc a munkanélküliség ellen" s le vannak benne írva mindazon intézmények, melyekkel a külföldi társadalmak a foglalkozásnélküli munkás létét enyhíteni iparkodnak: fogadók, foglalkoztál ó műhelyek, munkaközvetítő cs biztosítóintézetek. A külföld társadalmai gondoskodnak száz meg száz sziv szereteténél több egyetlen szívnek érzelme, mert ez az övé — az övé egyedül, az övé ezen s a másvilágon. Mégis fáj a válás — bár a csendes, megelégedett napokat a boldogság édes napjai váltják fel — mégis nehéz a bucsu. Szó alig hangzik — csak érzik csak lélekben suttogják: LI'I/I/ buldog kis Miriam, nyíljék utaidon tengersok cinig, ragyuyjon Jelelted jényes tavaszi ég meleg n-t igény I/IVWOÍ el éle/ed minden percét — otthonod minden zugéit. Ragyogjon körül a mindentudó szeretet lángja itt és a másik életben, must és mindörökké. J)c boldogságodban gondolj néha elhagyott testvéreidre, küldd cl egy gondolatban, egy sorban, egy üzenetben verőfényes, virágillatos tavaszodnak egy loholletét, küldd el az elhagyott körbe, hol nagyon .szerettek, hol emlékedet őrizni fogják honnan őszinte szívből fakadt ima kisér: Szeretet Istene vedd kegyelmedbe — no legyen vágya teljesületlen, ne maradjon kérése mcghallgatatlau. Meghúzták a fehér liliom harangokat, ünnepics zugások felhallik az égbe —- ezerszinü virágok illata tömjénfüstkéut száll fel — madársereg orgona zenéje elhat az Ur trónjához, a földiek imájába tündérek fohásza vegyül — Miriam habselyem ruhában, mirtus koronával fején oltár előtt térdel, esküjét mondja. elhagyottjaikról; a muukásszocializmus eléri, hogy munkanélküliek ne sülyedjenek a nyomorba. Nálunk is van már foglalkoztató-műhely és közvetítő-intézet, cseléd-otthon. A mi igazi szocializmusunk azohban a diplomás szocializmus: ez nem bir fegyverekkel a munkanélküliség ellen. Hivatalaink főnökeinek egyik legkellemetlenebb, legnehezebb, sokszor legkínosabb ellátnivalója az álláskeresők fogadása s kérelmeik elintézése. Tultömött hivatali szobák mellett egy-egy folyamodót az ajánlók egész serege iparkodik bejuttatni. Felette nehéz ugy dönteni, hogy valakit, sőt sokakat meg ne sértsünk. Ha 30—40 szolgai állásra ezer a pályázó s egy-egy óvónői alkalmazás betöltéseért a boldogtalan fogalmazónak az akták százait kell elintéznie, teljességgel lehetetlen, hogy érdemesek is ne legyenek az elutasítottak között! Különösen, mikor számtalan hivatalban pályázat nélkül vagy kebelből töltik be az üresedésben levő állásokat. S az álláskeresők e tömegében résztvesznek a társadalom összes osztályai. A tönkrement földbirtokos-, az elszegényedett bárótól kezdve le egész a munkás-sorssal elégedetlen gépkezelőig, aki szolgái állásra vágyik. Mikor így ősz táján megindul a hivatali élet, oda törekszik, úgy az, aki most gondol először arra, hogy dolgozzék, legyen bár ifjú vagy agg, — mint az, aki egyébb keresetek üzése után kedvét vesztette. A fülledt, gőzös hivatali szobába, hol a legkisebb ember is a mindenható hatalomnak egy apró porcikája. Egészségtelen állapot már jelenleg is, amelyet e felfogás szült és állandóan pangó közgazdasági viszonyaink közepette még áldatlanabb állapotot fog szülni. Az ily országnak keleti a jellege: piaca idegen, élelmesebb államok versengésének a tárgya s benne nem kap lábra a valódi nagy-ipar és nagy-kere.-kedelem, mert mindenkiben elvész a szabad keresetek utáni vágy s fokozódik az óhaj, a kormányzók zsámolyává, vagy annak egy sarkszögévé lenni. Az ifjú Magyarországnak, a melynek egyegy csapata ilyenkor indul neki az élet küzdelmeinek, ez lenne legnagyobb feladata: megtörni az óriási közönyt az ipar és kereskedelem iránt, s szüleik legszebb kötelességet teljesítenék, ha nem engednék fejlődő lelkűkben lábrakapni a hivataloskodás vágyát. Még a tyuk is kikaparja. (Humoreszk.) Irta: K. ülártonffy Imro. — Micsoda? Huszonnégy darab ujdonat új zsákot loptak cl a magtárból V kiáltott a bessenyői tiszlartó dühében. — Éppen két tucat! viszonzáaz ispán, mindmegannyi meg volt számozva és bélyegezve. Aztán minő vászou volt. Akár ingeket lehetett volna belőle varratni. — De nem vasárnapra, jegyzé meg Sovány Ignác uradalmi imok. — Mindegy ! Azért mégis a legfinomabb zsákvászon volt. Miskolcon vettük az árverésnél. Kz hallatlan vakmerőség! dünnyögő" a tiszttartó, miközben letette öblös tajtpipáját. Valóságos tolvaj csőcselék '. 15o kár, hogy többé nem szabad botoztatni, valamennyit deresre hozatnám. No de majd végére járunk a dolognak. Amice Sovány ! küldje ide a kisbirót, hadd szimatoljon azokban a házakban, hol az enyveskezüeket gyanítja. A kisbíró megjelent, bogy a küldetéséhez fogjon. A tiszttartó megrökönyödött. Kékült, zöldült dühében, mert a malomban a molnár nagy esudálkozására minden zsákot megszagolt, s mégse volt eredménye. Sovány Ignác hasonlókép cselekedett a péknél. Semmi eredményt so mutathatott fel, s mindketten az éjjeli őrben biztak. A magyar középasztályért. Széchenyi István gróf korszakalkotó fellépése óta, midőn a magyar tudományos akadémia alapját fejedelmi adományával megvetette, alig történt messzebbreható esemény közéletünkben mint az, amelyről a múlt héten olvashattunk az országos hírlapokban, hogy t. i. idősbb Pálffy János gróf a magyar középosztály fiainak nevelésére több mint három milliós alapítványt tett. E tett nem szorul a mi dicséretünkre. Nemzedékek fogják áldani a nemes gróf nevét, ki e tettével örök emléket állított magának. Hogy a nagy alapító nemes intenciója minél szélesebb körben ismeretes legyen, itt közöljük a levelet, melyben idősbb Pálffy gróf grandiózus alapítványát a magyar miniszterelnöknek bejelentette : Nagyméltóságú magyar királyi miniszter úr! Ugy voltam és vagyok mindenkoron meggyőződve, hogy a magyar államnak, mint ilyennek, feltétlenül szüksége vau arra, miszerint a törzsét képező magyar középosztály fentartassék s mindinkább gyarapítva erősbíttessék. Minthogy azonban eme cél elérésére vagyoni eszközökre is van szükség, elhatároztam magamban, miszerint eme vagyoni eszközök megteremtéséhez magam részéről is hozzájárulok és pedig oly irányban, amelyet én a jelzett célra alkalmasnak tartok. A magyar középosztály szolgáltatta ugyanis a szellemi tényezők legnagyobb részét s azért is úgy vélem, hogy legmegfelelőbb, ha én egy alapot létesítek, melynek jövedelmeiből kétharmad részben hétszáz koronás, egyharmad részben pedig ezer koronás ösztöndijak alkottatnak, amely ösztöndíjak adományozása által azután a magyar középosztály több magyar családjának megadatik a mód, hogy tehetséges és törekvő magyar érzelmű gyermekeit közvetetlenül a maga, közvetve pedig a magyar haza javára nevelheti föl. Erre és ily alapítvány számára szántam én Pozsony vármegye területén fekvő Alsódiós, üttóvölgy, Cseszte, Pilla és Dubova községek határában létező, összesen (5474 kataszteri holdat kitevő s két millió 713 ezer korona forgalmi értékkel biró, korlátlan tulajdonomat képező, tehermentes ingatlanaimat, azoknak összes járulékaival, jogaival, de dologi terheivel együtt is. Emez alapítvány céljaira szánt vagyonom e fölajánlásom elfogadásával nyomban átmenne az alapítvány tulajdonába és én csakis az életfogytiglan való haszonélvezeti jogot tartanám föl magamnak Ez, miut valami elkárhozott lélek járt a faluban. Két üveg badacsonyit ígértek neki, ha az igazi tolvajt elfogja. Ez a remény, bogy bort kap, tüzbe-vizbo kergette volna a tolvajokért. Megfigyelt miden szögletet, benézett minden hasadékon, lyukon, s ugyanezt tette minden házban, hol hiúz szeme valami gyanúst láthatott. Bár sok gorombaságot kellett zsebre dugnia, sőt némely helyeken seprűvel verték ki, még se fedezett fel semmit. Végre, világosságot látott szeme, a Kukoricáik Jancsi liát látta vászon nadrágba kijönni. Rendőri orra már megérezte a badacsonyi bor szagát. Nyájas szavakkal szólította meg a fitit és kérdezé, bogy anyja nem zsákból csinálta-e a nadrágot? — mire a fut elkezdett pityeregni és ordítozva futott el. Az éjjeli őr azonban a fiu után ment, s a finom diplomáciai nyelven adta tudtára az anyjának, hogy e gyönyörű szövet annyira megnyerte tetszését, miszerint elhatározta, hogy ebből fog magának nadrágot csináltatni, ennélfogva tehát kéri, mondaná meg, hol lehet kapni e kitűnő szövetet. () ! a bessenyői éji őr ravasz kópé volt, s politikai beszédének bizonyosan lett volna hatása, ha a bömbölő fiú bele nem szól, bogy : — Anyám, az éji őr azt mondja, hogy te zsákokból csináltad a nadrágot! •