Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-09-09

A költségvetés végtételei a következők : Szükséglet 239.076 kor. 06 fill. Fedezel 162.269 kor. 66 fi/l. Hiány : 76.806 kor. 40 fill. melynek községi adókivetés utján leendő fedezéséhez szükséges 44-3%. Hunkár Béla. Tevékeny munkás életet szakított meg hirtelen-váratlan a halál. Még a múlt héten, midőn megemlékeztünk Hunkár Béla, városunk érdemes főtisztviselője betegségéről, s kifejezést adtunk annak a reményünknek, hogy nem sokáig fogja élvezni a betegsége által rákényszerített szabadságot, hanem mihamar visszatér szokott munkaköréhez, nem is sejtettük, hogy mire azok a sorok napvilágot látnak, Hunkár Béla már megtért becsületesen végzett munka után az — örök szabadságra. Az egész városban mély részvétet keltett a vasárnap elterjett hir, hogy Hunkár Béla főszámvevő meghalt. Sokan, kik még két nap előtt hivatalában látták a munkás férfiút, nem is akarták hinni a szomorú hirt, mígnem a városház ormán megjelent a lekete lobogó, a város gyászának hirdetője . . . * Hunkár Béla 1840. május 13-án született előkelő családból Győrött. Apja Hunkár Benő, ki abban az időben még a Győr melletti Mindszenten tekintélyes és gazdag földbirtokos volt, gondos nevelést adott fiának. Nevelőt fogadott melléje s mint magántanulóval végeztette a győri főgimnáziumot, ahol érettségit is tett. Mire a gyermekből ifjú lett, a család elszegényedett. Apja, az egykori gazdag földesúr, Győrvármegye szolgálatába volt kénytelen állani, mint csekély fizetésű kishivatalnok. Hunkár Béla pedig 1805-ben Pápára került az Esterházy urodalomba, hol a jószágigazgató mellett titkári állást viselt egész 1887-ig. 1877-ben nősült meg nőül vévén Herbszt Karolhat, kivel haláláig boldog családi életet élt; házasságukból egy fiuk született, Sándor, — Az enyémet is. Sietett bozzáteni anyósom. — Köszönöm. Egyszerre mondtuk mind a ketten. Lelkünk mondhatatlan gyönyörűségben égett, de külsőnk gyönge volt rá, hogy elárulja. — Ejnye, hát ti így örültök egymásnak'? Ez az a bires szerelem ? Fölkeltem, két kezembe fogtam Valéria fejét, e komoly, szép fejét, mélységes és búskomor szemébe néztem, még mindketten könnyezni nem kezdtünk. Aztán átöleltem megcsókoltam . . . bocsásatok meg, ha olyat mondok cl, amit nem kellene. — Hazamentem ittasan a boldogságtól és egy új világot érezvén szivemben. Az éjjeli szekrényen csillogott a revolver . . . Megkérdeztem tőle igaz-e, ami történt és mámorító, részegítő szerelmes józanul felelte, hogy igen . . . Fuj, kiábrándultam ! — Barátaim ! Igyunk ! Igyunk sokat, iszonyú sokat a multakért. Es ezt . . . Hirtelen megcsillant a lámpa világánál ... A revolver volt. Megdöbon ve ugrottunk föl helyünkről. Mihály arcán és szemében az őrültség tükrözött. Mind feléje nyúltunk, hogy visszatartsuk valami végzetes lépéstől. () pedig kiszabadította magát erőszakkal karunkból, a szoba egyik sarkába állt, magasra fölemelte a revolvert és aztán — eldobta, neki a fának, hogy két darabban hullott alá. Majd máskor! jelenleg a togimn. VI. osztályának tanulója. 1887-ben az uradalomnál a hivatalnokok létszámának csökkentése folytán nyugdíjaztatván, a város szolgálatába lépett, előbb mint pénztárnok, majd mint főszámvevő. — Halála váratlanul sújtotta családját ós a várost. A hatalmas termetű, kövér férfiúnak lappangó szívbaja volt. Még 10 napja hivatalában dolgozott s csak csütörtökön egy hete volt kénytelen ágyba dőlni, hol azután a kór rövid idő alatt végzett vele. Vasárnap virradóra jobb létre szenderült. A megboldogult mintaképe volt a lelkiismeretes és kötelességét teljesítő tisztviselőknek. Mikor még a városházán hire sem volt más városi hivatalnoknak, Hunkár Béla már ott dolgozott íróasztala mellett s mikor már mindenki eltávozott hivatalából, a főszámvevőt még ott lehetett találni az iratcsomók között. Nyáron akárhányszor már reggeli öt órakor hivatalába ment s esak a késő esti órákban távozott, még ilyenkor is egy-egy otthon feldolgozandó iratcsomót víve magával. Szigorú pontosság és rendkívüli emlékező tehetség képesítették arra, hogy bármely tárgyat, mellyel hivatalosan foglalkozott, a legapróbb részletekig megismertessen s a megfelelő okmányokat azonnal előadja. A pénzügyi bizottság, melynek legtöbbször volt vele érintkezése, mindenkor a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott páratlan szorgalmáról s szakértelméről; de kiváló tulajdonságait ismerte az egész képviselőtestület is, bár a közgyűléseken ritkán lehetett hallani. Még súlyos betegsége sem tartóztatta vissza a hivatalban megjelenéstől úgy, bogy két nappal előtt még végezte számvevői teendőit s a legnagyobb unszolás sem volt képes rábírni, hogy magának pihenőt engedjen. Most végre megpihent — mély fájdalmára a képviselőtestület minden tagjának s a város nagy közönségének — örök pihenéssel. Legyen a föld köunyü hamvai felett! . . . Temetésén, mely folyó hó 3-án délután 4 órakor ment végbe, impozánsan nyilatkozott meg a részvét. A város összes tisztviselői, a képviselőtestület teljes számban s nagyszámú gyászoló közönség jelent meg s kisérte a köztiszteletet kivívott érdemes férfiút utolsó útjára. Koporsóját a koszorúk egészen elborították, köztük a város óriási koszorúja. A gyászszertartás kegyeletes aktusát Kriszt Jenő plébános végezte. * Hunkár Béla elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak ugy a maguk, mint az összes rokonság nevében is mély fájdalommal tudatjuk a legjobb férjnek, atyáuak és sógornak hoidenoi Hunkár Béla Pápa r. t. város főszámvevőjének, nvug. urod. tisztnek munkás életének l)0-ik, boldog házasságának 24-ik évében, 1900. szeptember 2-án szívbajban történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei 1900. szept. 3-án d. u. 4 órakor fognak a r. kath. vallás szertartásai szerint a kálváira melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. miseáldozat pedig 1900. szept. 4-én d. e. 9 órakor fog a plébániai templomban lelke üdveért az Úrnak bemutattatni. Kelt Pápán, 1900. szept. 2-án. Nyugodjék békében ! Neje: Hunkár Béláné sz. Herbszt Karoliu. Fia: Hunkár Sándor. Sógorai: Dr. Ilebrszt Lajos Herbszt Ferenc A városi tisztikar gyászjelentése így hangzik : Pápa város tisztikara szomorodott szívvel jelenti Hunkár Béla városi főszámvevőnek f. évi szeptember hó 2-án, (50 éves korában bekövetkezett elhunytát. A boldogultnak teteme f. évi szeptember hó 3-án délután 4 órakor fog a kálvária-temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Pápa, 1900. szeptember 2-án. A városi tisztikar. Színház. Nem a legkedvezőbb auspiciumok között nyílt meg őszi szini szezonunk. Teljes tájékozatlanság szereplők és műsor tekintetében, bérlet hiánya, a tavaszi szezon bajainak, balsikereinek emléke ólomsúllyal nehezedtek a különben is rövidnek ígérkező szezónkára. Vájjon le tudja-e rázni e sok nyugző súlyt s tud-e szabadon szárnyalni és szárnyalása nyújt-e élvezetet, úgy amint azt egy lelkesedni tudó, de lelkesedésének megfelelő tárgyat kívánó közönség elvárja ! . . . Kétely szállotta meg mindazoknak szivét, kik Pápán a szinművészetet a város kultúrájának megfelelő nivón szeretnék látni. Nos, az első hót eltelt. És mintha a szezon formája kezdene is már kibontakozni. Még világosan nem látjuk, de annyi kétségtelen, hogy jobb lessz, mint aminőt várni mertünk. Béthy Linában s főkép Z. Jiűiász Ilkában az operett kitűnő prímamadonnákat nyert, akik — még buffo nélkül is, pedig ennek hiányát erősen érezzük — e legnépszerűbb szinműfajnak állandó publikumot biztosíthatnak. A dráma és vígjáték ... eh kitörődik ma drámával és vígjátékkal! De hogy mostohán vagyon gondoskodva róluk, már az bizonyos. Ha esak a jövő hét nem hoz e téren üdvös változást. Tárjuk hát bizodalommal a jövő hetet. Addig pedig számoljunk be a múlt hét sikerült és kevésbbé sikerült előadásairól sorban, amint következnek. A bolond. Rákosi Jenő magyar tárgyú és magyar muzsikájú énekes legendája, ez a maga különösségében érdekes kis opera került szinre bemutató előadás gyanáut. A bemutatkozás annyibau jól sikerült, hogy Bimbilla szerepét (tavaly Máuyay ragyogtatta ebben nagy terjedelmű hangját, melyet gyönge játéka homályosított csupán egy kissé el), idén az egyik uj primadonna, Béthg Lina játszotta és pedig kimondhatjuk mindjárt, játékban és énekben egyaránt kitűnően. A vad, mély érzelmű, tapasztalatlan és szenvedélyes leányt közvetlen egyszerűséggel és sok bensőséggel személyesítette. Hatásos játékát méltón egészítette ki éneke. Tiszta, csengő és eléggé erős hangja van, énektudása pedig magasan fölötte áll e szerep előbbi személyesítójéuek, A nehéz és nagy ének-partit mindvégig igen szépen énekelte. Szeretuéuk ugyanilyen jót mondani partneréről, a Deli urlit személyesítő Horváth Kálmánról is, ki szintén ezúttal először játszotta a szerepet. De sajnos, belőle hiányzott Deli urli „delisége", játéka meg és éneke is sok kívánni valót hagyott fönn. Az első felvonásban elég jó volt, később azonban mindjobban hanyatlott. A címszerepet Dobó igazgató játszotta nagy tanulmányra valló erőteljes alakításban, de részben elhibázottan. Mert hisz ö csak a kesergő', a szomorú, szerelmes bolondot mutatta be s a bolond hivatásszerű bolondságából, tettetett vigságából semmit sem értetett. Igy aztán az ő bolondja túl fanyarrá lett, amit főkép a vásári produkció alkalmával éreztünk. Ahol azonban a keserv és az erős szenvedély lépett előtérbe, ott hatással játszott és inkább recitáeiónak nevezhető éneke is elfogadható volt. A darabot, melyben a mellékszereplők közül Beczkóy József, Váradg Margit, Xagg Gyula és Xagy Imre produkállak élvezeteset, kis közönség nézte végig. Xi'ir- York szépe. Csalódás várta azt a szép számu közönséget, melyet ez a képtelen angol operett vonzott a színházba. New-York szépének Sziklai Szerénát hirdette a színlap, aki azonban közvetlen az előadás előtt lemondott. Szerepét Béthg Lina vélte át, Réthy szerepébe pedig Juhászaié Pajor Ágnes ugrott be. Ez a rögtöuös szereposztás aztán meg is látszott az előadáson. Nem volt meg az igazi jó hangulat, ami az cfajta bolond operettet elszivelhetővé teszi. NewI York szépe kedvetlen volt, énekszámok elmaradtak, táuc — pedig ezekben az ujabb angol operetteki ben fő a tánc — kevés volt. Mindamellett dicséret