Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-03-25

PI uszonhetedik óv. 1.2. szám. 1900. március 25. Papa város ha tóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór ntr.a Rijfj. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetősek és hirdetési dij?.k a lap k í a d ó Ii i v a t a 1 á hoz küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 3 kor, I^yes szám ára :i(> ÍÍU. Magyar leánynevelés. Hosszú évszázadokon keresztül nem történt annyi a magyar leánynevelés terén, mint történt az utolsó évtized alatt. A nő munkakörének kiszélesbbítése, a férfiét megközelítő műveltségi fokra emelése, való­ban magyarrá nevelése voltak azok a ve­zető gondolatok, melyek államot és egy­házakat leányiskolák felállítására birták. Máig is folyik lankadatlan buzgó­sággal a munka, melynek míg egyrészt az. •I célja, bogy a kor megkívánta lelki kép­zést adjuk meg leányainknak, addig más­részt azokat a pályákat is megnyitja leányaink s/ámára, melyek eddig klűnai fallal voltak elzárva előlük s melyekben a nőt nehezen nélkülöztük. K munkának, e nemes kulturális mun­kának állott zászlaja alá a dunántúli ev. i'if. egyházkerület, midőn pár esztendővel ezelőtt a gyorsan magas virágzásra jutott hányinternátust megalapította s e munká­ját folytatja most, midőn a folyó évi már­i-ius 20-án Székesfehérvárott tartott köz­gyűlésében elhatározta, hogy városunkban Msőbb leányiskolát létesít. Ha nem volna előttünk tudott dolog */. hogy valamint az internátus csak alapja vilt az önálló tanintézetnek, akként a •••vili egy év leforgása alatt megnyíló fel­sőbb leányiskola egy valósunkban nem létező s az egész Dunántúlon hiányt pótolni hivatott magasabb tanintézethez szolgál lépcső gyanánt — akkor is örömmel üd­vözölnők városunk szempontjából e nagy­fontosságú határozatot. ürömmel mondjuk, mert tudjuk ugyan, hogy a leánynevelés ügyét városunkban a jelenben is két iskola látja el dicséretes buzgalommal és szép sikerrel, de tudjuk azt is, hogy ezek közül az egyiknek: az állami polgári leányiskolának egyes osztályai — éppen a leányinternátus felállítása folytán, vidékről került növendékekkel, kikre ily nagy számban ez iskola megalapításakor, sőt új épületébe költözésekor sem számít­hatott — annyira túlzsúfoltak, hogy idővel e túlzsúfoltságon vagy az I—IV. osztályig párhuzamos osztályok felállítása, vagy új iskola létesítése segíthetett volna csupán. A felállítandó felsőbb leányiskola segít tehát e szempontból .a polgári leányiskolán, melyben a növendékek nagy száma hama­rosan abnormis helyzetet teremthetett volna, de ártani azért nem árt neki, mert a fel­sőbb leányiskola osztályaiba mindenkor csupán meghatározott kis számban fognak növen (lékeket felven ni. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a felsőbb leányiskola tanterve lényegesen! elütő a polgári leányiskoláétól. Hogy mást ne említsünk meg, ez iskolában a francia kötelezett tantárgy, s így a városunkban taníttató szülők, midőn leányaik az elemi­ből kikerülnek, két különböző tantervvel biró intézet közül szabadon választhatnak. De teljessé teszi örömünket, melyet városunk kulturális emelkedése s a magyar leánynevelés fejlődése felett ez intézet fel­állításának elhatározásakor érzünk, két körülmény. Az egyik az, hogy ez iskola útján meg fog valósulni az a még csak nemrég szép ábrándnak látszott reményünk, hogy városunk leányainak művelődése nem fog bevégződni a négy konvencionális oszlály­lyal, hanem megadatik nekik az alkalom, hogy a művelődés útján tovább haladhas­sanak. l T gy tudjuk ugyanis, hogy az egy­házkerületnek ha.ározott terve, hogy a fel­sőbb leányiskola fölé idővel — de nem a messze jövőben — lanítónöképz-'i-nttfc'-ti't emel. Van-e városunkban kultúráért lelke­sedő lélek, kit ez a terv benső örömmel ne töltene el? Van-e, aki ezt tudva ne üdvö­zölné a mienkéhez hasonló érzelmek között a városunkban felállítandó új iskolát? A másik körülmény pedig az, hogy e felsőbb leányiskola útján megvalósul a leánygimnázium e lapok hasábjain gyak­ran hangoztatott eszméje is. A felsőbb A sápadt város. — A «Papai Lapok» eredeti tárcája. — Irta : Hcgodüs Lóránt Másfél óra hosszat utaztunk egy omnibusz­;írka tetején London nyomorgó város részi-, a Whiteeliapel felé. A reggeli kód sárgulni kezdett házak fölött s míg a napot kerestem, mely •"•kölnyi piros léggömbhöz hasonlított, a láthatár • uyik szélét erős okker-szinü fény öntötte el. I gy átszőtt, mintha az egész ködhálót kívülről át fog­hatatlan sárga burokkal terítenék be s lassan-las­san egész Londont egy árpaszinü kupola födte be, i'ilebb-fölebb csúsztatva ködszárnyait. (Vak a nap körül szállt el egv-egv pára oszlop szemünk előtt himbálva a napot, amely vörös fáklyákat gyújtott ki a felhő rojtok között. A nagy omnibuszok tizévol-huszával dülöng­li'k előttünk, az apró pigás froek-evatos angolok rohantak be a City-be, mely csak ügy felszippan­totta az emberárainlatokíil, mint a vizet. Az ok­ker-szinü lég lenyomta az egész képet, amely mind sápadtabbá vált, mennél jobban közeledtünk a Cbeapside és Aldgate városrészein keresztül a munkásnép utcáihoz. Most, hogy ötödször érkez­tem Londonba, nem is akartam egyebet tenni, mint a hires Kast Kud-en cirkálni, hogy magam szemével lássam, amit semmi könyv el nem mond­hat, s az elmélet be nem fogad, mert úgy hívja, hogy : szemet. Hozzáteszem, hogy kiszabott időm alatt kalauzzal jártam, mert a nélkül nem lehet kitalálni a bonyolított háztengerből, s a vissza­taszító utcákból, amelyek a járdáját embergubau­cok és gyümölcshulladékok lepik el. A Whiteeliapel szürke kápolnája körül, melyet a széles út félrenyomott, — úgy néz tornva aCitv felé, mint egv bandzsa ember - a szénporos vékony házakat mei>' legkisi bourgeoisie tömi meg, amely gyerekes hirdetései­ben tetszeleg, mikor ..ami öreg Jánosunk"-nak, vagy a hentes királynak, s ..a nép barátjának" nevezi magát a einitáblákoti, az ablakot szárítónak használja, a bolt ajtaja felé pedig gyerekkocsikat rak. Közbe doromboló sörfőzdék, jótékony intéze­tek, az l'dv Hadseregének pajtái s munkás­kaszinók. Amint a Fő-uteából elfordulunk, egy­szerre eltűnik a kis bourgeoisie s egy társadalmi réteggel mélyebbre merülünk. Talán nem is cgy­gyel, mert a buvár-zsinór a tenger fenekét mutatja s ha a negyedik rend alatt ma már világosan lát­juk az ötödiket is,|űgy itt bizonyára a hatodik társadalmi osztályhoz értünk — le. Nagyon le. Meggondoltam, hogy most jöttem az ezerzsebü, dúsgazdag Cityből, hogy odább a Alile's Enden középosztály lakik, kivül az uton a kis polgárság, fönt llethual (iroen felé pedig a szervezett munkások világa s hogy o/ek mind fölöttünk mozognak ; s épp oly érzés csapott át rajtam, mint mikor a régi, elhagyott Tenize-alatli alagúton siettem át és fullasztó lyukban hallottam fejem fölött a nagy folyó hullámainak oroszlán­niormogásál. l'izony így van ez s min máskén! ; • •gv kavargó érvény vau fölöttünk s a tölcsér iszapos mélyén szálltunk. Próbaképen egy s/.ük, matra-dalu utcának indultunk, amit a város építtetett a munkások­nak, egy lerombolt tanya helyén. Kietlen nagy tégla-tömbök, fölhúzva az égig s becsapva londoni korom szálaival, - inkább egymásra állított lapos falaknak látszanak, amiken ablaknyilásokat ütöttek ki. De inig ígv a varos gondosságát mulatja, ti gomolygó sárga ködből, mintha nem is a föld hordaná őket, jönnek (denk, csoszognak Witochapol alakjai. A leverődő kőszén pora permetez lölöi­tünk, a láthatárt ölő napfelfbgó köd sápadtsága takarja be őket s ők kidülledő vörös karikás szemekkel nézik az idegent, mintha az léghajón szállt volna közibéjük. Xetn jó este Swift „(iulliver"-jáiiak az egy­szeuiünek és ezer esztendőt élők közt való uta­zását olvasni, mert az ember éjjel meglátja maga előtt Whiteeliapel emberét. Csak minden harma­dik arc az, amelyik betegséget, vagy senyvedő sebet ne mutatna s a fölpuffadt, sárga vonások

Next

/
Oldalképek
Tartalom