Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-23

Melléklet, a Pápai Lapok 1900. évi 51. számához, KARÁCSONY Ünnep-esten. ét szci'cfcf ünnepét uúima ©Cétitüljorx cf a zsongó latuita, SPífieitjen meg a lázas munka. <B kisdpoa a zajló uilügof, S mioet hiitül' — íouisf, nii'átjof: ^onuCjuuk b'ékés ftajl'okunkßa S szálljunk magunkba. Hloiufokunknük fia uait IWúja, Szitniukuek csafódasa, Búja, JLcEküiikuch égő, sajgó sebje: (Sit, napjuk — üt a lutuos óva — "Dítosf jő ngauaujánk gyógutfója! i?sak fiiimi, b'ízni tudjunk ßeimc, ét szet'cfetbY. édes atyja ; szeretni embertársainkat mint magunkat, mint testvéreket, kik velünk egy atyáuak gyermekei: ezek voltak az üj vallás alap törvényei, ezek voltak a mozgató erő az (íj világ megteremtésénél. S ma, tizenkilencszáz év múlva bizonyára nagyobb fénnyel világít a betlebemi csillag, többen érzik a szeretet melegét ? Azok a fenséges tanok, melyek az emberiséget nagyá, nemessé voltak hivatva tenni, megerősödve, megizmosodva, ma bizonyára erősebben élnek az emberek lelkében ?! Sajnos, nem egészen így van. Nagyon sok még ma is a panasz, a sobaj; több az önzés, mint a szeretet; inkább hallgat az ember az ész, mint a szív szavára. Ma is megvan, még tán jobban mint a pogányoknál a társadalomban a válaszfal. Cr és szegény, elkülönítve egymástól, egymásnak nemesakbogy nem testvérei, hanem ellenségei, gyűlölői, sőt gyilkosai. Mindég nagyobbra nő azon átbidalhatlau ellenszenv, mely a vagyonos és szegény osztály között fenn áll. A szocializmus és anarchizmus veszélyes kitörései nyilván mutatják, hogy baj van a társadalomban, nincs ott a Krisztusi szeretetnek nyoma se. Pénz uralja a világot. A megélhetés, a kenyérkérdés mindég erősebb hangon követel magának jogot. Az anyagiasság háttérbe szorít minden nemesebb érdeket. A szegény j nép azt hiszi, nagy igazságtalanság a világ alkoKaráCSOny. i tójától, hogy szegénynek is kell lenni. Az ur pedig Karácsony a keresztyénségnek ez a szép és j felfuvalkodottan azt hiszi, bogy ő érte van teremtve kedves ünnepe minden évben ismétlődik, és még- a világ, pedig egyiknek sincs igaza. Valamint az sem veszít értékéből, hanem inkább szebb, ked- emberek nem egyformák, úgy a vagyoni, a társavesebb lessz elütünk. Örömei felújulnak szivünk-j dalmi állásuk se lehet egyforma. Leghelyesebb ben mint az első szerelemnek édes álom képei. Ki- ; mérték még talán az, hogy mindenki annyit ér, emel a mindennapiság végköréből, magasba törő J amennyit tud. Hogy vannak kiváltságos osztályok vágyakat kelt lelkünkben és feléleszti a szeretet; és annak kiváltságai, az még nem jogosít fel senoltárának tüzét, hogy mint a gyermekek önzetle- j kit a békétclenkedésre. Csak a zsarnok, a mások nül szeretni és örülni tudjunk. (jogait bitorlók nem menthetők soha. Ha mindenki .Scucfue föfcíi guai'fóságtmk' Sl'fenscgiiukuck meg Bocsássunk, eWereffinkef keblünkre zárjuk. 8 fial't'gatua szivük dobbanását, (£lz aiiqtjafok száimíjsuuaiuvsáí (Sffik most ltagijják e£ féntjlíazájuk') ifsití! . . . fessük, vái'juk • • • Laninérth (íéza. Mintha ma is hallanók: „ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lessz;" mintha ma is énekelnék a betlehemi becsülettol meg állná helyét ott ahová a sorsa rendelte, ha mindenki meg tenné kötelességét és szem előtt tartaná a szeretet törvénvét, akkor nem pásztorok: „dicsüséy magasságos menyekben az Is-\ lenne oka a szegénynek békételenkedni, nem lenne tennék, békesség e földön és az emberekhez jó j lelke a vagyonosnak felfuvalkodni és pöffeszkedni. akarat." j Hiába a sok jótékonysági egylet, ha azok Nagy események hirdetői voltak ezen szavak, j legnagyobb része egyéni hiúságok kielégítésérc szolnagy dolgok hirdetői még ma is. Egy kis gyer- j gál: hiába a nemzeteknél a sok béke kongresszus, mek született Betlehemben s ez a kis gyermek a ; ha nyomban ott dörög az ágyíl a szabadságát világ megváltója és üdvözítője a Jézus Krisztus. E napon tünt fel ama fényes csillag, mely kétezer évvel ez előtt irányt adott nemcsak a napkeleti bölcseknek, hanem irányt adott az egész emberiségnek, hogy a boldogság és tökéletes szabadság felé vezető utat megtalálják. E kis bölcsőküzdő népek elnyomására. Egy gyógyszer azonban lenne ezen viszás állapotuk megszüntetésére vagy legalább enyhítésére, az ha mindég karácsonyja volna ez embereknek, ha a Krisztusi szeretet minden napra lenne közöttünk. IIa a szeretet utat találna e napon ben szendergő gyermek hozta magával azou nagy minden szívhez. Ha bekopogtatna a családi tüzeszméket, melyek a világot pálya futásában megállították, s az állami, társadalmi és családi életet egészen ujjjá szervezték. A nő a férfival egyenrangúvá lett és nem rabszolgája többé, hanem szerető hitestársa. A ceremóniák nyíígeiben vergődő lélek felszabadult és imájával egyenesen Istenhez szált. Ama régi törvénynek, a szeretet törvényének teljes érvény szereztetett a szokatlan lelkesedés lángja lobogott fel. Szeretni Istent, aki ugy ismertetett meg, hogy az többé nem boszuálló, haragos Isten, hanem az embereknek szerető helyekhez. Ott érzi úgyis magát legjobban az ártatlan gyermekek körében, hol leül velők a karácsonyfa alá s mosolyogva nyújtja át a Jézuska ajándékát. Nem is kér érte egyebet, csak tiszta szivet, tiszta lelket. Lelkesüljünk hát e napon szeretetre, nemes tettek végre vi telére. Bontsuk le azon válaszfalakat, melyeket az ember és ember, felekezet és felekezet között emel az oktalanság és rossz akarat. Az a kis ajándék, mellyel ilyenkor kedveskednek az emberek egymásnak; az a nemes szív, mely ilyenkor jótékonysággal ruházza fel az árvákat, kenyeret ad az éhezőknek s megvigasztalja az elhagyottakat: tanítson bennönket szeretetre, embertársaink becsülésére. Szeretet nélkül nagyon sivár az élet; a szeretet melege azonban még a könyeket is felszárítja. Kövessük Jézust, aki azt monda: „szeressétek egymást, miként én szeretlek titeket, arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." Kemcnczky Lajos. Nyitva áll . . . Nyitva áll a templomajtó, Kihallik az orgonaszó. Kihallatszik s még se tér be Csak egy lélek a misére. Vén láb csoszog, mankó dobban, Itt-ott lézeng a padokban Egy-két öreg vén anyóka. Eljött, otthon úgy sincs dolga. Egy koldus ül a küszöbön, Krajcárt fényesít a kövön; Sóhajtozik, hogy nincs párja, Igy nem elég pálinkára . . . Zárva van a koresmaajtó, Kihallatszik a nótaszó. Madzaghfiron sír a nóta, Hej, mégis van hallgatója. Leány, legény lőre mellett Hejc-hujáz, énekelget, Itt nem lakik a búbánat, De öröm, melyből bűn támad. Egy vén cigány a cimbalmos, Korcsmaháza azért hangos. Leány, legény vigadozik S a vén czigány .. . imádkozik. ís(vauit Iteé János. Bárányfelhők. Irta: líabay Kálmán. Erős, tagbaszakadt ember Nagy Mihály, igazi pusztai típus; vastag, napégette nyaka sziut' oly fekete, mint kurta lmja, azzal az eltéréssel mégis, bogy 8—4 ráno barázdából rajta, miknek töremléseiu kissé világosan tűnik eló' a megfeszült bőr-alap. Nyolc éve, bogy ispán lett ; amikor vagy pár éve az uradalmat bérbe vette Voli!" Lázár, kasznár! ranggal átvette ezt a tiszt áu csak gazdaságának éló' embert is és eddig mindkét változásával nagyon meg vau elégedve a városban lakó bérlő'. A gróf főispánja volt vármegyénknek, miből következik, hogy a pusztát gyakran felkereste; volt ideje reá. A megye urai és dzsentri fiatalsága, mint elmaradhatlan slepp, árnyékként követték a fó'uri barátot s így a puszta képe folyton a legvidámabb hangulatot mutatta. Az ispán-lakás valóságos kaszárnyája lett a dorbézoló társaságnak s így Nagy Mihály, ha akarta volna is, asszonnyal nem érintkezhetett; annál pedig több esze és finomabb érzéke volt, bogy ennek a zajos és trágár társaságnak közepébe plántáljon be egy menyecskét. Hogy aztán a főispán-grófot követté nevezték ki valamelyik udvarhoz, a külországra került